Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-24 / 303. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — 1994 KARÁCSONYA 1994. december 24., szombat Csókolj meg, Katám — a jelmezedért Mike reményt adó gyöngyszeme Testre szabott ruhaálmok Blinszky József és a férfi főszereplő, Körösi András díszes ruhája Fotó: Kovács Tibor Blinszky József varrodavezető „csak” szab és irányít. A könnyed humorú, Hetesen élő mester több mint húsz éve dolgozik a színházban. Az egykori vezetőszabó, Szilágyi Béla vette rá, hogy -„színész- közeiben” keresse kenyerét. Nem könnyű munka az övék. A rendező, a jelmeztervező és a fontosabb színészek elképzelését kell „ruhába öntve” megjeleníteni. Most éppen a Csókolj meg, Katám című musical szereplőinek, mégpedig úgy, hogy ne pattogjon le a gomb, s a nadrág se repedjen el tánc közben. — Nem feltétlenül rajzok és szakkönyvek alapján kell rábólintanom a kívánságra. Az elmondás alapján rögtön kell reagálnom: kivitelezhető-e az elképzelés, mennyire anyag- és időigényes a feladat, s mennyibe kerül. A varrodavezető szerint nincs tekintélye a színházi szabónak, pedig nem átlagképességeket tesz próbára. De így van ez a szabókkal egy színdarabban vagy filmben is, hiszen szjnte mindig nevetségessé teszik a pápaszemes, nyakukban mérőszalaggal tébláboló figurákat. A kaposvári színházi szabók nemigen szaladgálhatnak, mivel elég szűkre szabott a műhely. Négyen dolgoznak itt. Zakatoló varrógépek, próbababák társaságában. Kosi Katalin Kutasról jár be. A szakmaszereteten kívül a kellemes légkör hozta ide. Jól rajzol, festeget; korábban jelmeztervező szeretett volna lenni. Erről már letett, az 512. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet elvégeztével rögtön idejött. Beszélgetünk s közben dolgozik: Tóth Richárd reneszánsz kabátkáját varrja serényen. — Hálásak-e a színészek? Megköszönik, ha elégedettek a munkával? — Általában megdicsérnek bennünket — feleli —, ha jól sikerült ruhát húzhatnak magukra a színpadon. De vannak nagyon közömbösek is. Magyarfi Zsuzsa öt éve ült varrógép mögé. Óvodában volt dajka, de végzettsége szerint francia női szabó. Az érdekesség vonzotta ide, hiszen számtalan szép ruhát és kiegészítőt varrhat meg különböző korokból. Most Seri Egyed díszes ruhája fekszik előtte a gépen. A korábbi darabokból az Állatfarm jelmezei tetszettek neki leginkább. Szakmailag is erőtpróbáló volt ez a munka. Olyan, mint a szabadkézi rajz... Közben a próbababára kerül Tóth Richárd jelmeze. Néhány gombostű, némi fazonigazítás után újból a varrógépen köt ki. Amikor megszűnt a ruhagyár munkaruha részlege, ne maradjon állás nélkül, a színházi szabászatra akkor szegődött László Csaba. — Ott csak zakókat gyártottunk, itt mindent csinálhatok — mondja. — A mostani darabban a sok kézimunka miatt elég lassan készült Körösi András ruhája. De túlvagyok rajta, és a filckabátok varrásakor sem esem már kétségbe a vastag anyag miatt. Az öltözéses főpróbán dől el: jól dolgoztak-e a szabók. A varroda vezetője állítja: a színházi szabó szakmában mindent el tudnak készíteni. A nehéz, időigényes jelmezeket is, mint amilyen a Csókolj meg, Katám! Lőrincz Sándor A muzsikus polgármester egy iskoláról álmodott — Hogyan érzik magukat a pedagógusok? — Az új épületben öröm tanítani. Már csak az hiányzik, hogy visszakapjuk a presztízsünket. Molnár Sándorné tanítónő testnevelés szakon végzett három éve a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán. — Lábodról, ahol lakom, alig hét percnyi az út. Közelebb vagyok Mikéhez, mint egy városi lakos a munkahelyéhez. Nem okoz gondot a közlekedés. A férjem Lábodon tanít, elhatároztuk, hogy nem tanítunk egy iskolában. A gyerekek a gyertyaöntés, az ajándékkészítés fortélyaival ismerkednek Versné Gulyás Éva irányításával. — Már a hatodik félévben „lefoglaltak” a kaposvári tanítóképzőben, hogy föltétien számítanak rám. A kisiskola előnyét most tapasztalom. Családias a hangulat. Mint egy nagy család kovácsolódott össze a tanító, a gyerek, a szülő. Nem mehettem el szó nélkül Rák Jánosné hivatalsegéd mellett sem. A földszinti folyosót takarította éppen. — A tantestület mint az örökséget, áthozott a régi iskolából. Igaz, több itt a munkám, naponta többször is takarítok, de a fénylő mázas burkolat láttán nem erre gondolok, hanem arra, hogy minden ragyogjon. Horányi Barna Az iskolapalota udvarán vidáman játszansik a diákok Fotó: Kovács Tibor — Azt mondják Mikében, hogy Brantmüller János az újra megválasztott poglármes- ter álmodta meg az iskolát. — Fiatal koromban zenéltem. Pisztonon játszottam a helyi tánczenekarban. A moziban játszottunk, ahol talán ötven szék fér el a rendezvényeken, vagy a kocsmában főleg lakodalmakban. Amikor polgármesternek választott a falu, az első elképzelésem az volt, hogy kezdeményezem a faluház és az alsótagozatos iskola megépítését. Dédelgetett tervem volt, másoknak talán álomnak tűnik. Szerettem volna hazahozni a felsőtagozatos diákokat is, akik most Kadarkúton tanulnak, de erre nincs esélye a községnek. Jobb továbbtanulási esélyekkel indulnak a szomszédos falu általános iskolájából. Bár tudom: a gyerek álmában oda tér vissza, ahol iskolába járt. Nagyobb diákjaink már sosem lesznek igazán mikeiek. Úgy vigyáznak az iskolára, mint a pólyásbabára. Az ajtók zárva. A kiszűrődő fények bi- zalomkeltőek: laknak az épületben. A fűtő mutatja meg a csengőt s nyomban kitárul a bejárati ajtó. A palotát kisdiákok és tanítóik lakják. A mikei alsótagozatos iskola és faluház egy hónapja lakott. — A nagyatádi Manufaktúra kft-t dicséri a kivételesen igényes kivitelezés Szakonyi László építész tervei alapján — folytatja a polgármester. — A cég fölajánlotta, hogy az építkezésbe bevonja a falu munkanélküli lakosságát. így is történt. Az iskola berendeA gyerekek karácsonyi ajándékot készítenek szüleiknek zéséfcien segített a helyi cigányszervezet is. Az esztétikus épületkülső és belső, a termek, helyiségek rendje, tisztasága a belépőt és a ház mindennapos lakóit igényességre nevelik. Keszthelyi Károlymé iskolaigazgató: — Bármennyire is nagynak látszik az épület, mégis kisiskola. AiZ első és a negyedik osztályosok osztott, a máso- dikasok és a harmadikasok összevont osztályban tanulnak. Jövőre már olyan kevesen les;znek, hogy két összevont osztályt indíthatunk. Most 28 tanulónk van, 4 pedagógust alkalmazunk. A helyiségek az oktatási céloknak megfelelőek a napközis csoportnak külön is jutott egy terem. Nevelő értéke van az épületnek, az éttermünk mondhatni elegáns, a tornaterem pedig csodálatos. A gyerekek talán ezt élvezik a legjobban. Nem parancsszóra másznak föl a kötélen, rúdon, hanem játékosan edzik magukat. Eddig a tornaórákat a régi iskola udvarán tarthattuk csak meg. A mostani lehetőségeinkkel szinte alig tudunk betelni. A somogyi természet zenéje Költői jövőkép a bogiári gyerekeknek Fodor András Kossuth-dí- jas költő elvarázsolta a bala- tonboglári gyerekeket. Társukká szegődött egy órácskára az általános iskolában. Késztette őket az álmodozásra, verselésre, zenére. El tudta hitetni velük, hogy a gazdag képzelet olyan erő, amely táplálja a bátorságot nagy tettekre. Mi mindenné válhat az, aki a gyermekkori fantáziáját sosem hagyja veszni, bölcsességgel és tapasztalattal élteti!? Erről szólt a költő üzenete, miközben mesélt, verseit magyarázta és szépen felkonferálta a versmondó, vagy zongoradarabokat játszó kisdiákokat. Aki a Balaton víz-lapján gramofonon forgó lemezt tud látni, és a fonyódi kavics zaját a lemezen sercegő csillagok zenéjeként hallja, az zenei előképzettség nélkül is kiváló könyvet ír Sztravinszkijról, mint Fodor András. Bartókról szeretett volna írni, de a feladatot „véletlenül” megkapta más, ezért választotta a század másik zenei óriását. Végtelenül meglepte a zenész társadalmat, hogy képzetlen létére.értő munkát adott ki a kezéből. Egy éve kapta meg érte a zenei kitüntetést. A kaposvári gimnázium kórusában énekelte a Szózatot. Kodály Zoltán elküldte Forrai István: igaz-e hogy olyan komoly munkát végeznek ott az énekkarban azok a gyerekek? A rádióban is énekeltek. Aztán Egressy Béni sárospataki szobrának avatására A Szózat szólítójához írt verset, feltárva a reformkori sors mának szóló üzeneteit. 1948 őszén a budapesti Bartók Fesztiválon három hétig látogatta a műsorokat, valamennyit megtanulta, mert olyan élményt adott a zene, ami arra ösztönözte, hogy hirdesse. Megtette. Húsz esztendősen itt a szomszédban Bu- zsákon és Lengyeltótiban írt verset Bartókról, amely megjelent a Válasz című lapban és sok ember barátságát jelentette a kezdő költőember számára. Talán már ekkor érlel- gette a Vallomások Bartókról kötetét, amelyet más adott ki. „Mégis kellett a nagy zeneszerző a népnek.” Ezt azokon a tanfolyamokon látta az ötvenes évek elejéin, amikor előadhatott róla az cithónapos tanfolyamokon. Azt mondja Fodor András a balatoni gyerekeknek, hogy a somogyi táj olyan, mint a Debussy zene, merrt a természet zenél. Martyn Ferenc festőművészt idézve pedig egyenesen azt vallja, hogy Baranyából Somogyba tartvai változik a beszéd dallama - kopogósabb a ritmusa. S azt is állítja, hogy „a zene iránt az emberben eredendő jó hajlam van”. Története is van hozzá: kollégista diákként fociztak az összeverődött fiúkkal, és ott a pálya szélén - tán piros arccal, a szaladgálástól lihegve - egyszer csak rázendítettek a „Künn a fákon” kánonjára. Persze a dal sorai részesévé váltak a költői alkotásnak a felnőtt bölcsességén átszűrődve. Ez az egyszerűségében csodálatos dal a kottaírás kezdeteiből való és évszázadokon keresztül szolgálta az emberek boldog együvé tartozását a közös éneklés által. Szolgálnia kell a következő századokban is... Vajon hogyan szolgálja majd a bogiári gyerekek jövőjét az az óra, amelyen költői kalandozásra vállalkozhattak a zene, a természet és az emberi lélek rejtelmes világában? Megőrzik-e, tovább munkálják-e verselő, zeneértő tehetségüket? Az iskola okos kezdeményezése a zenész, költő, képzőművész találkozókkal ezt segíti a maga lehetőségeivel. Élményt ad, hogy a szunnyadó képességek embert formáló erővé válhassanak, mint Fodor Andrásnak, aki máig hallja korán elhunyt testvérbáttya cite- rajátékát, amely felsegítette őt a pusztaberényi állomásról a költői magaslatokra. G. M.
