Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-17 / 297. szám

1994. december 17., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 7 Véget ért a sakkolimpia Ezüstérmes lett női csapatunk Bene Ferenc ötven éves • • Ünnepel a gólkirály Bene legutóbbi kaposvári „fellépése” egy kispályás te­remfoci öregfiúk derbin Az orosz fővárosban csütör­tökön véget ért a sakkolimpia. A férfi együttes az ukrán válo­gatottal szoros csatában 2- 2-es döntetlent ért el. Mivel mindannyian remizni voltak kénytelenek, a piros-fehér- zöld színek képviselői pontjaik számát csak 33.5-re tudták növelni, s ez összességében a nyolcadik helyhez volt elég. A magyar női csapat 3-0-ás győzelmet aratott Kazahsztán felett. A fölényes siker azt je­lentette, hogy 31 pontot gyűjtve ezüstérmet szereztek a sakkolimpián. Az aranyér­met a grúz válogatott nyerte. Ozsváth András, a női csa­pat kapitánya: — Természetesen örülök, de egy kissé bosszús is va­gyok. Akár az első helyet is megszerezhettük volna, hi­szen remekül küzdöttünk. Az első és a második táblán sze­repelt két Polgár-lány, Zsuzsa és Zsófia rendkívül jól játszott. Szenzációs teljesítményükre jellemző, hogy Zsófia csak kétszer remizett az egész olimpia alatt. Nehéz kimon­dani, de Mádl Ildikó élete leg­rosszabb formáját hozta. Nyolc-négy-nulla... Ezzel a három szóval lehetne össze­foglalni labdarúgó válogatot­tunk idei teljesítményét. „Leg­jobb” tizenegyünk tizenkét mérkőzést játszott, ebből nyolcat elveszített, négyszer osztozott a pontokon és egy­szer sem nyert. Bár nem néz­tem végig a nemzeti válogatott kilenc évtizedes eredménylis­táját, de meggyőződésem, hogy nyeretlen éve eddig még sohasem volt a mieinknek. Ezért hát illene szégyen­keznünk, de nem tesszük, mert a sikertelenséghez az utóbbi években már hozzá edződött a magyar labdarúgó szurkolótábor. Már a mexikói út előtt is föl­vetődött a kérdés: érdemes-e vállalni egy újabb kudarcot? A kétkedőket aztán gyorsan megnyugtatták, hogy ennyi ruha után eggyel több, vagy kevesebb, már édes mindegy. Nem mindegy viszont az a hú­szezer dollár, amit a mexikó­iak — eredménytől függetlenül — beígértek. így egészen más! Ha mond­juk most azt mondanák ne­kem, hogy lépjek szorítóba Tyson ellen, és függetlenül az eredménytől megkapom a hú­szezer dollárt — bármennyire nem kedvelem a nagy pofo­A magyar férfi együttes pontjai a 8. helyre volt ele­gendő, az olimpiai aranyérmet 37 ponttal Oroszország „A” vá­logatottja nyerte. Tompa János, a férfi válo­gatott kapitánya: — A körülményekhez ké­pest jól helytállt a csapat, bár kis szerencsével a dobogó is elérhető közelségbe kerülhe­tett volna. Három fiatal sak­kozó szerepelt a csapatban, és ennek a figyelembe vételé­vel mindenképpen örömteli, hogy lényegesen előrébb lé- petünk, egész pontosan kilenc helyet az előző olimpiához képest. Polgár Judit a rendkí­vül nehéz első táblán ötven­százalékos győzelmi statiszti­kával jó teljesítményt nyújtott, Portisch Lajos a reneszánszát élte Moszkvában, dicséretre méltó Lékó Péter szereplése, aki saját tábláján az ötödik leg­jobbnak bizonyult. Almási Zol­tán harcosan sakkozott, Ribli Zoltán összességében ugyancsak jó teljesítményt nyújtott, csak Alekszandr Csernyin volt az, aki a vártnál halványabb szerepléssel ruk­kolt elő. nokat — de elgondolkodnék az ajánlaton. Nos, elgondol­kodott az MLSZ vezérkara is és döntött: húszezerért jöhet a „pofon”. Az eredmény ismert. Mind­kettőt megkapták. Mészöly Kálmán egyrészt siránkozik, másrészt elégedett. Sír, mert sokakban csalódnia kellett, elégedett viszont önmagával, mert előre megmondta, hogy idegenlégiósok nélkül nincs magyar válogatott. Igaz, a „Szőke szikla” arról megfeled­kezett, hogy a megelőző ti­zenegy mérkőzésen ott voltak kedvenc légiósai. Elég lett volna tőle annyi: „Ez van...” Pénz viszont nincs, mert — mint értesültünk — mialatt de­rék csapatunk az Azték stadi­onban futkosott az „inkák” kö­zött, néhányan az „ivadékok” közül kifosztották a mieink szállodai szobáit. Elvitték töb­bek között a mérkőzésért ka­pott pénz nagy részét is. Ha rosszmájú lennék, most azt mondanám, hogy a futball ot­tani vezetői küldték rájuk a tol­vajokat mondván: ezért a játé­kért mégsem fizetünk. Bár meggyőződésem, nincs közük az ügyhöz, de hogy — e meg­fontolásból — labdarúgáshoz értők tehették, annyi szent. (Jutási) „Nemrégen” még rajtenge­délyt kellett kérnie a Kapos­vári Kinizsinek, hogy a ser­dülő korú Bene Ferit az első csapatban szerepeltesse. Alig telt el azóta „néhány” év és tessék, máris ötvenedik születésnapját ünnepli. Ám ez a „néhány” esztendő annál tartalmasabb volt. A somogyi sportemberben min­den idők egyik legjobb ma­gyar labdarúgó csatárát is köszönthetjük ezen a napon. Balatonkeresztúron szüle­tett, Marcalin és Kaposváron keresztül vezetett az útja a vi­lághírnévig. Az Újpesti Dó­zsában teljesedett ki tudása, ott vált a kapusok rettegett el­lenfelévé. Ha hozzá került a labda, bizony a derék „portá­sok” többnyire már nyúlhattak maguk mögé. Emlékezetes mérkőzései? Ne keressük, mert képtelen­ség lenne valamennyit felso­rolni. Tizenkét találatával az olimpia gólkirályává, játékával a torna egyik főhősévé vált 1964-ben Tokióban, ahol aranyéremhez segítette válo­gatottunkat. Két évvel később a londoni világbajnokságon nyújtott alakításait mindmáig emlegetik. Tizennyolc évesen mutat­kozott be a nagyválogatott­ban, és tizenhét (!) éven ke­resztül volt ott bérelt helye. Újpesti színekben nyolcszor volt tagja a bajnokságot nyert csapatnak és ötször lett hazai gólkirály. Nemzetközi elisme­rését jelzi, hogy háromszor is meghívták az Európa-váloga- tottba. — Milyennek látja diák­sportunk idei helyzetét? — A verseny- és tömeg­sporttal kapcsolatos észrevé­teleimet külön külön monda­nám el. A diákolimpiákon or­szágos viszonylatban is kie­melkedően szerepeltek ver­senyzőink. Több sportágban bekerültünk az országos dön­tőkbe és ott bajnoki címeket is szereztünk. A legkiemelke­dőbb eredményeket a kosár- és röplabdázók, az atléták va­lamint a búvárúszók érték el. Levezetésként még játszott a Volánban majd Finnország­ban, aztán a lila fehérek tech­nikai vezetője, később edzője lett. Jelenleg — nem éppen a nevéhez méltó helyen — egy kisebb csapatnál edzősködik. Ennek ellenére ma is olyan népszerű, mint fénykorában. Egykori klubtársa, Dunai An­tal segítségül hívta az olim­Örvendetesen nőtt a csapat­sportágakban résztvevő isko­lák száma. Sok diákot vonzot­tak az atlétikai versenyek is. A tömegsport versenyeket sikerült újjáéleszteni, s ezeken a korábbinál több tanuló mo­zoghatott. Itt említeném meg a Challage Day rendezvényeit, melyből a diákság tevékeny részt vállalt. Máris további ter­veken törjük a fejünket. Sze­retnénk még színesebbé tenni a rendezvényeinket, igaz eh­hez az iskolák igazgatóin ak piai válogatotthoz így aztán avatottabb szakembertől nem is leshetnék el a foci fortélyait ígéretes utánpótlásunk jelen­legi tagjai. Egy képzeletbeli pezsgős po­hárral koccintunk egészsé­gére, annak reményében, hogy még sokáig munkálko­dik a magyar labdarúgás újabb felemelkedéséért. Jutási Róbert és testnevelőinek segítsége mellett az új Önkormányzat támogatására is szükség lesz. — Bizonyára javultak e ren­dezvények feltételei is. — A kprábbinál ideálisabbak voltak. Úgy érzem, hogy az önkormányzat — amely eddig inkább csak a diákolimpiákat támogatta — most először állt igazán a diáksport tömegren­dezvényei mellé. Bízom benne, hogy ez részükről is hagyománnyá válik. Összeg­zésképpen tehát elmondha­tom, hogy jó évet zárt diák­sportunk, bár az ideálistól messze vagyunk. E területen is vannak fehér foltok még a városban. K. Z. Nincs inka kincs... Kiemelkedően szerepeltünk a diákolimpiákon Nagyot lépett előre a kaposvári diáksport Nagyot lépett előre idén Kaposváron a diáksport. A tanin­tézetek e területen is sokkal többet hallattak magukról, mint a korábbi években. Az idei évről kértünk véleményt Dovigyel Csabától, a Városi Diáksport Bizottság elnökétől. Teremtorna döntő előtt Hétfőn az elődöntőkkel és a döntővel befejeződik Szé­kesfehérvárott a Diadora- Nemzeti Sport Kupa labda­rúgó teremtorna. A végjátékban a szerdán kezdődött és szombaton be­fejeződő középdöntős cso­portokból továbbjutott két-két együttes lép pályára, de a torna lebonyolításáért felelős Popeye Bt vezetője, Leskó László az MTI-nek elmondta, hogy igazi csemegének szá­mító meglepetésről is gon­doskodtak. Az elődöntős mérkőzések után, de még a helyosztók előtt kerül sor ugyanis a „Ko­vácsok csatájára”. Kovács István világbajnok vezérleté­vel az ökölvívó válogatott el­lenfele az olimpiai és világ­bajnok Kovács Antal nevével fémjelzett cselgáncs váloga­tott lesz — a futballpályán. A játékvezető nem lesz más, mint Wukovics László, az UTE-Novabau gólgyárosa. Az újpestiek kedvence stíl­szerűen bokszkesztyűben és cselgáncs-öltözetben fújja majd a sípot. A Diadora- Nemzeti Sport Kupa elődön­tőinek és helyosztóinak me­netrendje: Elődöntők: Zalakerámia csoport győztese — ACOMP csoport 2. helyezettje, 15 ó Zalakerámia csoport 2. he­lyezettje — ACOMP csoport győztese, 16 ó .Kovácsok csatája” 17 ó A 3. helyért zajló össze­csapást 18 órakor, a döntőt 19 órakor játsszák. FRANCIAORSZÁG, VAL D'ISERE Kristian Ghedina olasz síző, edzés közben. A le- sikló világkupára készülve elsodorta a pálya egyik kapuját FEB-fíeuters Siófoki kezdés 17 órakor A tegnapi sportműsorunk­ban közölttől eltérően ma 17 órakor játssza bajnoki mérkő­zését a siófoki NB l-es kosár­labda csapat a Foki iskola tor­nacsarnokában. 15,30-kor az ifjúsági mérkőzés kezdődik. Sportvezető N émetországból Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnöke meghívására Budapestre érkezett Erich Schaible, a német belügymi­nisztérium sportért felelős he­lyettes államtitkára. A két fél elemezte a kétoldalú német­magyar sportkapcsolatok ala­kulását, és a fejlesztés lehető­ségét. Erich Schaible el­mondta, hogy német részről támogatják azt a kezdemé­nyezést, hogy 1998-ban Bu­dapesten kerüljön sor az Eu­rópa Tanács sportminiszteri bizottságának 9. ülésére. Öttusa közgyűlés Az éves közgyűlést dr. Tö­rök Ferenc elnök köszöntője nyitotta meg, szerinte elége­dettségre nincs okunk. Ez az év nem volt rossz, de ennél többre vagyunk képesek. Az év nagy sportági veszteségei­nek nevezte Tulok Andrea, Fábián László és Mizsér Attila visszavonulását. A szövetség gazdasági helyzetéről el­mondta: „tartalékainkat felél­tük”. A különböző bizottságok munkáját elemezve sajnálattal szólt a szakmai bizottság le­mondásáról. A hozzászólások után kitüntetések átadására került sor. „A MOSZ örökös bajnoka” címet kapta a sport­ágtól visszavonult Fábián László és Mizsér Attila, Tulok Andrea pedig a MOSZ em­lékplakettjét vehette át Davidovics leköszönt Dimitrije Davidovic, az NB l-es labdarúgó bajnokságban szereplő Kispest-Honvéd FC csapatának vezetőedzője 1995. január elsejével fel­mondta állását. Az 50 eszten­dős szakvezető, 1994 áprili­sában érkezett Kispestre, 26 bajnoki mérkőzésen ült a csa­pat kispadján, s ez alatt a kis­pesti gárda négy vereséget szenvedett. Asztalos Zoltán, a Kispest-Honvéd FC sajtófő­nöke elmondta az MTI-nek, hogy a klub vezetése elfő-, gadja Dimitrije Davidovic le­mondását, de érdemben csak várhatóan a jövő héten ese­dékes újabb elnökségi ülés után tudnak nyilatkozni. Csoportbeosztás a selejtezőkre Csütörtökön Genfben elké­szítették az ifjúsági labdarúgó Európa-bajnokság előselejte­zőinek csoportbeosztását. A magyar fiatalok (18 éven alu­liak) az 5. csoportba kaptak besorolást, Azerbajdzsán és Izrael társaságában. A cso­portgyőztesek lépnek tovább, s újabb mérkőzések után dől el, hogy mely csapatok jutnak be a franciaországi nyolcas fi­náléba, amelyre 1996-ban ke­rül sor. A találkozókat január 1. és november 30. között kell lejátszani. Vetési lemondott A férfi kosárlabda Szuper Ligában szereplő Albacomp vezetőedzője, Vetési Imre megromlott egészségi állapo­tára hivatkozva lemondott tisztségéről. A klub vezetői tu­domásul vették a szakember bejelentését. Utódjáról még nem döntöttek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom