Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-15 / 295. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. december 15., csütörtök MIKULÁS HÁZIASSZONYÉKNÁL. Az idén is megrendezte hagyományos Miku­lás-ünnepségét Kaposváron, a Szakszervezetek Házában a Nyugdíjasok Kaposvári Egye­sületének háziasszony-tagozata. A Mikulás ajándékot osztott, a résztvevők pedig jóízűen elbeszélgettek a hangulatos összejövetelen. A háziasszonyok tájékoztatást kaptak arról, hol szerezhetik be viszonylag olcsón az ünnepi étkek elkészítéséhez a konyhára valót: kedvező vásárlási lehetőség várja őket a kaposvári nyugdíjasegyesület Szent Imre utcai boltjában. Fotó: Király J.Béla A volánosok vállalják az 580 nyugdíjast Megkapják a kedvezményt Közel a karácsony, kell a melegség Két taliga tűzifával Emelést csak 2000-től Nem utasítják el a nők nyugdíjkorhatárának emelé­sét, de csak 2000-től tartják indokoltnak a bevezetését — jelentette ki az MSZOSZ női választmánya. Mint ismeretes, a parlament tavaly olyan tör­vényt fogadott el, amely ki­mondja: 1995 január 1-jétől kétévenként egy évvel emel­kedik a nők nyugdíjkorhatára mindaddig, amíg a hatvan évet el nem érik. A választ­mány a múlt télen aláírásgyűj­téssel tiltakozott a tavaly ho­zott törvény ellen, illetve új törvény szükségessége mel­lett. Az azóta módosított tb-törvény szerint érvényben maradt a korhatár emelése, viszont azok a nők, akik jövőre töltik be az 55. életévüket, az idei szabályok szerint is nyug­díjba mehetnek. Egyre több idősek otthona A Heves Megyei Önkor­mányzat már az ötödik idősek otthonát nyitotta meg — leg­utóbb Egerben adtak át ren­deltetésének egy, korábban csecsemőotthonként használt szociális intézményt. Ahol ko­rábban magukra hagyott apróságokra ügyeltek féltő gondoskodással, most a He­ves Megyei Önkormányzat Hivatalának Idősek Otthona működik és munkában meg­öregedett emberek töltik kel­lemes környezetben a napjai­kat. Itt, továbbá a vámos- györki, a csányi, a hevesi, és a parádfürdői intézményben együttvéve mintegy hétszáz rászoruló idős ember talál ott­honra, de ennél legalább két­százzal több jelentkező vár arra, hogy fölvegyék a lakók közé. A gondokon némiképp majd enyhít az a városi idős­otthon, amelyet a közeljövő­ben Eger közelében nyitnak meg. 450 gyógyszer az alaplistán Ha rövidnek bizonyul a pénzügyi takaró, akkor vagy a támogatott orvosságok körét, vagy a támogatás mértékét kell csökkenteni, tehát min­denképpen a beteg húzza a rövidebbet. Mintegy 450 or­vosság szerepel azon az alap­listán, amely a társadalombiz­tosítás által különböző mér­tékben támogatandó gyógy­szereket tartalmazza. Bizo­nyosnak látszik, hogy azok, akik szociális vagy egészségi okokból eddig ingyen része­sültek gyógyszerellátásban, ezután is megkapják ezt a kedvezményt. A gyógyszer­támogatási rendszer célja, hogy a hazai gyógyszeripar pozícióit javítsa, mégpedig anélkül, hogy sértené a fo­gyasztók érdekeit. Nem biz­tos, hogy a gyógyszer-támo­gatásra jövőre a tb rendelke­zésére álló pénz elég lesz a tervezett támogatásokra. A nyugdíjfolyósító ügyfélfogadása Sokan személyesen keresik föl — Somogyból is — vitás ügyeik intézése végett a Nyugdíjfolyósító Igazgatósá­got. Az ő tájékoztatásukra kö­züljük a fővárosi intézmény címét, illetve az igazgatóság tudakozó irodájának félfoga­dási rendjét. 1135 Budapest XIII.kér. Váci út 73, telefon 270-1155, 270-2355. Félfo­gadás hétfőtől csütörtökig reggel fél nyolctól délután ne­gyed ötig, pénteken fél nyolc­tól háromnegyed háromig. Szerdán az iroda ügyeletén fogadják az ügyfeleket délután negyed négytől este hat óráig. A Kapos Volán Rt-t is sújtják a gazdasági élet terhei, mégis vállalja a jogelődöktől — Tefu, Aköv, 13. sz. Volán — nyug­díjba vonultakkal való törő­dést, és rendszeres találkozó­kon kölcsönösen tájékoztatják egymást. A részvénytársaság vezetői a Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének közremű­ködésével tartják a kapcsola­tot az 580 nyugdíjassal. Az idén is több száz idős szakit vittek el kirándulni, jártak gyógyfürdőkben, sőt még Ausztriába, a marcipán-mú­zeumba is eljutottak. A közelmúltban kezdődtek a Régi, örökké nyughatatlan nyugdíjas barátom nagy lelke­sedéssel vetette magát a helyi önkormányzati választás küz­delmeibe. Elmondta: váratla­nul érte a nyugdíjasegyesület megtisztelő felkérése az indu­lásra. Amikor a körzet válasz­tóival beszélgetett, jóleső ér­zéssel tapasztalta, hogy — fő­ként az idősek — milyen szí­vesen támogatják. És a vá­lasztáson mégsem kapott ele­gendő szavazatot ahhoz, hogy bekerüljön az önkor­mányzatba... Meglepődött, amikor megtudta, milyen eredménnyel zárult a voksok összeszámlálása. Rezignáltan A köhögés hangja Az idős ember, akinek a hallása már nem volt a régi — de rosszabb sem, mint kortársaié —, bebeszélte magának, hogy hamarosan megsüketül. Gyakran járt orvoshoz, s legutóbb azzal állt elő, hogy már a saját köhögését se hallja! Az orvos a sokadik pa­nasz után sem tudott mit kezdeni a makacs páciens­sel, mint hogy újból meg­vizsgálta, majd megírta a receptet. Volán nyugdíjasainak szoká­sos, év végi találkozói. Az rt-nél most már majdnem any- nyi a nyugdíjas — a régiekkel együtt —, mint az aktív dol­gozó. Mint azt a két kaposvári találkozó egyikén dr. De Sorgó Tibor vezérigazgatótól hallhattuk, ma már a fő profil a megyében a tömegközleke­désen belül az autóbuszköz­lekedés biztosítása, s ennek az igénynek igyekszenek a tő­lük telhető lehető legjobban megfelelni. Az idei gazdálko­dás eredményeként 8-9 millió forint nyereségre — az elő­irányzott összegre — számí­tanak. közölte: megmásíthatatlan döntése, hogy bedobja a tö­rülközőt, és takaréklángra te­szi azt a tettvágyát, ami addig nyugdíjas voltát meghazudto- lóan lendítette előre. Kár. Ezért az emberért és a hasonló helyzetbe került nyugdíjastársaiért, meg a kö­zért, amit hasznosan szolgál­hatnának a nyugdíjasegyesü­letekben, klubokban, munka- bizottságokban, ha most nem törne meg a lendületük. Mert a választási eredménytől függet­lenül — vagy éppen abból kö­vetkezően — ők is sokak bi­zalmát élvezik a lakóhelyükön, „értenek a nyugdíjasok nyel­— Ebből tessék naponta bevenni háromszor egy evőkanállal — mondta. — És ettől visszakapom a régi hallásomat? — kér­dezte reménykedve az öregember. — Azt ugyan nem, de hangosabban fog köhögni... Sajnálkozás A nagyapó — idős kora ellenére — szép szál férfi, majdnem két méter magas ember volt. Történt egyszer, hogy el­vesztette a kabátját. Sokáig Az utazóközönséget érinti: januártól húsz százalékkal emelkedik a buszjegy ára. Ez azonban nem vonatkozik a vo­lán-nyugdíjasokra, ők ugyanis a szerzett jog alapján to­vábbra is megkapják a ked­vezményt, a nekik járó busz­jegyeket. A kaposvári nyugdí­jastalálkozón ajándékcsoma­gokkal is kedveskedtek a meghívott idős szakemberek­nek, akik megnyugvással hal­lották: a Kapos Volán Rt a jö­vőben is sajátjainak tekinti az egykori jogelődök nyugdíja­sait, és anyagi erejéhez mért támogatásban részesíti őket. K. S. vén”, átérzik ennek a széles rétegnek a gondjait. Hasznosítani kellene azt a sok-sok tapasztalatot, ami ezekben az emberekben évti­zedek alatt felhalmozódott, s azokat a képességeket, ame­lyeket a mostani választáso­kon is felmutattak. Tudunk róla, hogy helyenként éppen ezért megfelelő fórumot te­remtettek számukra, bevonták őket szakmai testületek mun­kájába. Elengedhetetlen azonban, hogy ők maguk vál­lalják: nem fogják vissza len­dületüket, hanem továbbra is a közért, nyugdíjastársaikért dolgoznak. — sz — nem tudott napirendre térni a veszteség fölött, s állan­dóan csak zsörtölődött. — Ne mérgelődj már, majd veszünk egy új kabá­tot, még szebbet és jobbat is réginél — vigasztalta nagyanyó. — No igen, ezt én is tu­dom — dohogott nagyapó —, de azért vagyok nagyon mérges, mert képzeld csak el, ha éppen egy alacsony, kicsiny emberke találja meg, még képes lesz rá és levág egy darabot abból a szép kabátból... (Dr. Mia Hiev gyűjtéséből) Már harmadszor láttam a menetet ebben a hónapban: Kaposváron, a cseri park aká­cosa felől döcögött a két, em­ber vontatta taliga. A kétke­rekű fuvareszközöket púpo- zottan rakták összegyűjtött, száraz gallyal. Nem lehetett nehéz a rakomány, különösen azért nem, mert gumikereke­ken gurult az akácerdőből a felhasználás helyére. De hát mennyi kell ebből a száraz ág­fából, hogy elég legyen tűzre- valónak egy ki tudja medig tartó és milyen kemény télen?! És ezt a fát még fel kell aprí­tani — elnézve a taligák elé „fogott” idős asszonyt és férfit, vajon futja-e erre is az erejük­ből?! Erre gondoltam, miközben a különös menetet néztem. Eszembe jutott: emlékszem még arra, hogy gazdálkodó szervezetek a tél közeledtével kedvezményes tűzifa-beszer­zési lehetőséget biztosítottak a rászorulóknak (anélkül egy ezt a gesztust akciónak ne­vezték volna), sőt még a ház­hozszállítást is engedménnyel végezték. Mindez nem volt olyan nagyon régen, hogy el lehetett volna felejteni... Közel a karácsony. Köz­hely, hogy ilyenkor igencsak elkel a belső és külső meleg­ség. Annyiszor kimondtuk, le­írtuk már ezt az egyébként jo­Szerkesztőségünkbe szá­mos észrevétel érkezett a visszamenőleges nyugdíjeme­léssel kapcsolatban. Egyik ol­vasónk, akinek az édesanyja a közelmúltban hunyt el, az iránt érdeklődött: miért nem fi­zették ki édesanyja visszame­nőleges, egyösszegű nyugdí­ját, hiszen bizonyíthatóan él­nek a hozzátartozók, a jog szerinti örökösök, akik átve­hették volna a járandóságot. Hamarosan kiderült, miért nem folyósították nekik a visz- szamenőleges nyugdíjat. Az említett újságcikkben arról tá­jékoztattuk olvasóinkat, hogy novemberben azoknak a nyugdíjasoknak utalták ki visz- szamenőleg és egy összegben az emelési összeg nyolcszoro­sát, akiknek a nyugellátását, baleseti nyugellátását a kor­mányrendelet alapján 1994. szeptemberében felemelték. Ugyanakkor azt is megírtuk, hogy ha a nyugdíjas 1994. augusztus 31-ét követően és 1994. november 1-jét megelő­zően meghalt, a részérére visszamenőlegesen járó ösz- szeg kiutalásánál a társada­lombiztosításról szóló 1975. Százharmincöt elhunyt ma­gyar hadifogoly nevét tartal­mazza az a lista, amelyet J. V. Anikanov, az oroszországi Cseljabinszk város önkor­mányzata Memorial vállalatá­nak vezérigazgatója állított össze és küldött el hazánkba, a Belügyminisztériumnak. A leve­let — amely a névsort és a hozzá fűzött gondolatokat tar­talmazza — onnan a Volt Hadi­foglyok Bajtársi Szövetségének továbbították, s azt a szövetség lapja, a Hadifogoly Híradó a felelős szerkesztő fordításában teljes terjedelmében közölte. A lap novemberi számában — innen vettük át mi is a követ­kező adatokat — a cselja- binszki önkormányzat területén gos és természetes igényt, hogy közben (talán éppen et­től) kilúgozódott, tartalma hi­teltelenné vált, s ma nem tu­lajdonítunk neki akkora fon­tosságot, amekkorát megér­demelne. Pedig tény: nem lakik min­denki melegvízzel, gázzal, kandallóval fűthető lakásban. Sok idős embernek csak egy szénre, fára mindig éhes vas­kályha, gyorsan kihűlő tűzhely ad meleget. És a rendelőinté­zeti vagy vasúti váró, a sokáig nyitva tartó áruházak előtere, ahol ilyentájt megsokasodik azoknak a száma, akik így spórolnak az otthoni, szűké­ben lévő tűzrevalóval, a költ­ségekkel. Nem tudom, hogy ott, a ka­posvári Erdősor utca táján, ahova az elmúlt napokban el­jutott a száraz, lehullott gally a cseri park akácosából, hány napra való tüzelőkészletet si­került összetaligázni a két gumikerekű járgánnyal. Jó lenne hinni, hogy sokáig, még a havas télre is jut belőle. De karácsonyra mindenképpen. Persze, elképzelem, milyen kellemetlen úgy melegedni, hogy közben tudom: holnap­után már fagyoskodnom kell. Olyan jó volna remélni, hogy nem sokan térnek nyugovóra ilyesfajta aggályos gondola­tokkal... (Hernesz) évi II. törvény 102. paragrafu­sának 2. bekezdésében foglal­tak az irányadók. Eszerint: „A jogosult halála esetén a fel nem vett ellátást a vele közös háztartásban együtt élő házas­társ, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiá­nyában az örökös veheti fel a halál napjától számított egy éven belül.” Olvasónk esetében az utóbbi kitétellel kapcsolatban nincs is probléma, a pénz átvé­teléhez valóban minden szük­séges törvényi feltétel rendel­kezésre áll. Más itt a gond. Mégpedig az, hogy az a sze­mély — olvasónk édesanyja —, akinek a nyugdíját emelni kellett volna, szeptemberben már nem élt, ugyanis 1994. augusztus 31-én meghalt. A kormányrendelet kimondja: csak annak a nyugdíjasnak a visszamenőleges járandóságát veheti át más, arra jogosult személy, aki 1994. augusztus 31. után és 1994, november 1. előtt hunyt el. Olvasónk eseté­ben a pénz kiutalhatósága üt­között akadályba, s nem az átvétele. (— hf —) eltemetett 135 magyar hadifo­goly közül harmincnak a neve olvasható, s a következő lap­számokban folytatják a lista közlését. A 30 fogoly 1945 és 1947 között hunyt el, néhány­nak a születési helye ismeret­len (zárójelben a születési év): Bucharer Jónás (1908), Cser­iinga Lázár (1919), Dani Gá­bor (1913), Fehér István (1906), Foltházi Pál (1923). Somogyi születésű Bíró István (1894, apja neve Bíró István). Cseljabinszkban és környé­kén több mint 10 hadifogolytá­bor működött. Ezekben hunyt el az a 135 magyar, akinek a neve most egy orosz állampolgár példás cselekedete nyomán nyilvánosságra került. — hf — Ne fordítsanak hátat a közéletnek Hasznosuló energiák Idősek humora Az a bizonyos egy nap... Az elmaradt folyósítás Hadifoglyok voltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom