Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-12 / 292. szám

1994. december 12., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — A CSALÁD ÉVE 11 Tisztelet a családnak Göncz Árpád köztársasági elnök így köszöntötte a kitünte­tetteket. — Nem bánnám, ha ismerném a maguk életét. Most be­szélhetnék arról, hogy mi a kötelessége mindenkinek, aki Magyarországon politikus: államfőnek, miniszterelnöknek, népjóléti miniszternek, országgyűlésnek, megyei önkormány­zatoknak. A kötelessége a családvédelem. A család a jövőt képviseli. Mindenki olyan lesz, ahogyan a családból jön. A társadalom és a politika kötelességét úgy is hívhatnám, hogy szociálpolitika, és úgy is, hogy emberség. Egyszerre kell gondolnunk arra, hogy legyen a fiataloknak lakásuk és elhe­lyezkedési lehetőségük. Egyszerre kellene gondolnunk arra, hogy gyerekeinknek biztosítsunk jövőképet, s ehhez lehető­séget és jövőt is. Egyszerre kellene gondolni arra, hogy meg­tanulják, hogyan kell a kisebb szelet kenyeret is elosztani, s ezt megint csak a családban lehet megtanulni. És egyszerre kellene gondolni arra, hogy ez a kisebb szelet kenyér évről évre nőjön. Egyelőre sajnos, zsugorodik, de remélem, belát­ható időn belül megint nőni fog. Ez mind együtt adja azt, amit családvédelemnek hívunk. Még azt is mondanám, meg kel­lene tanítani a szeretetre az embereket a társadalomnak. Szeretetre a család tud megtanítani... Hát ilyenekből áll össze az élet. És maguk tartják a vállukon az egészet. Isten éltesse magukat nagyon sokáig. És köszö­nöm az egész ország nevében. Nekem csak négy gyerekem van és hét unokám, de azért valamit tudok erről az érzésről. Szegényesre sikerült a családi vetélkedő m Szeretetcsomagok a rászorulóknak Jól „gurult” a családi talicska Nyilván a vigasztalhatatla- nul szakadó eső is oka volt, hogy csaknem üres maradt a nézőtér a szombati családi sportvetélkedőn a kaposvári sportcsarnokban. Bár mint néhányan megjegyezték, na­gyobb hírveréssel és főleg lát­ványosabb versennyel na­gyobb közönséget vonzhatott volna az esemény. Tény, hogy kissé szegé­nyesre sikeredett a vetélkedő. Ez persze a legkevésbé volt a szervezők hibája: amikor a rá­szorulók támogatására sincs elegendő pénz, miért éppen egy vetélkedőre lenne, ami­nek egyetlen haszna, hogy egy jó délelőttöt szerezhet né­hány családnak. A szegényes kivitel, és a kevéske közönség persze egyáltalán nem zavarta a megjelentek jó hangulatát: a családok lelkesen vetélkedtek egész délelőtt. 15 család vett részt a versenyben. Nagy ré­szük kaposvári, de kadarkúti família is volt a nevezettek kö­zött. A legügyesebbek nem is tá­voztak üres kézzel. Az első helyezést elért kaposvári Ste­Fotó: Lang Róbert fik család több mint 11 ezer fo­rintot érő számítógépes játé­kot vihetett haza. Mint kiderült a Nintendót a legkisebb gyer­mek üdvözölte a legnagyobb örömmel. Ezenkívül még gyümölcscentrifuga, hajszá­rító és efféle műszaki cikkek találták meg a versenyző csa­ládokban gazdáikat. A vetélkedőt követően ad­ták át a város szegény család­jainak a karácsonyra szánt szeretetcsomagokat. Bár jóval több a rászoruló, mindössze 230 csomag összeállításra fu­totta. Kaposvár önkormányzata négyedmillió forintot adott e célra, amelyet a város pénzin­tézetei valamint a családse­gítő központ további össze­gekkel egészítettek ki: össze­sen több mint egymillió 150 ezer forint értékben oszthattak ki mosószereket és tisztál­kodó szereket, lisztet, száraz- tésztát, szaloncukrot és egyéb élelmiszereket. Azok a családok, akik nem tudtak eljönni a sportcsar­nokba átvenni a csomagot, a napokban kapják majd meg. (Nagy) Szociálpolitikai tanácskozás Egy generáció nagy esélye Szociálpolitikánk és a csa­lád — ez volt a címe annak a tanácskozásnak szombat dél­előtt a kaposvári városházán, melynek résztvevőit dr. Kéki Zoltán jegyző köszöntötte. Dr. Bíró Boldizsár a Népjóléti Mi­nisztérium helyettes államtit­kára bevezetőjével és elnökle­tével tartott fórumon az előre felkért s a szép számú „spon­tán” hozzászóló mérlegelte a családközpontú gondoskodás és gondolkodás összetevőit. Mit értünk családon? Ahogy ez már lenni szokott, az alap­fogalmak tisztázása is hol il­leszkedő, kiegészítő, hol el­lentmondó megközelítések együtthatását jelenti. Szeren­csére ez az eszmecsere egy pillanatig sem vált parttalan teoretizálássá. A család, mint a társadalom számára biztos megújulást jelentő, s a hata­lom, a politika számára szuve­rén, s tiszteletben tartandó „in­tézmény” mellé tették le a vok- sot. Noha ez az erőforrás je­lentős rétegek esetében kime­rülőben, s veszélyben van, hangsúlyozta és mutatta be a helyettes államtitkár. Ugyan­akkor figyelemre méltó volt Herczog Mária szociológus eszmefuttatása , aki szerint nem célszerű mindig érzelmi motívumok, vagy politikai indí­tékok szerint hallgatni arról, hogy a szociálpolitikai juttatá­sok, a társadalmi támogatások nyomán, milyen családi köte­lezettségre apellálhat a na­gyobb közösség. Mint mondta, nálunk a gondoskodásról való gondolkodásban egy sajátos, történelmileg részint érthető „porosz modell” honosodott meg, amely tekintélyelvű és a rászorultságból, a hiányból in­dul ki. Ezzel szemben (vagy emellett) felvetette az „angol­szász” típusú felfogás létjogo­sultságát, amely a pozitív ele­mekre, a kezdeményezésre épül. Hogy mi honosodhat meg, az függ a helyzettől is, mely­nek értékelő bemutatásával dr. Bíró Boldizsár sem fukarko­dott. Kitűnt: a kormányzat a kényszerhelyzetek szorításá­ban is „holnapra tekintő” szo­ciálpolitikát képvisel. Ugyanis enyhén szólva riasztóak az új évezred első évtizedének vé­gére prognosztizálható folya­matok; csökkenő trendet mu­tatnak a házasságkötések, a születésszámok, a gyermek- vállalás adatai. Növekvő a vá­lások tendenciája és igen el­gondolkodtató a gyermeküket egyedül nevelő szülők, tehát a csonkacsaládok magas száma. Ezért is fontos, úgy­mond a harmonizáló családpo­litika, amelyben döntő elem, hogy azokhoz jusson a támo­gatás, akik tényleg rászorul­nak, s kapjon nagyobb szere­pet az alanyi jogosultság. Ez hatja át a törvénykezést előké­szítő munkát is, ám a már saj­tóból is ismert változtatásokat úgy szeretnék bevezetni, hogy az ne váltson ki sokkhatást, s ne az elvétel, hanem a jogo­sultság, az esélybiztosítás le­gyen a mérce. Az alapvető elgondolások és az eseti rendelkezések kö­zötti hézagokra viszont többen is rámutattak. Érvényes törvé­nyeknek sokszor nincs foga­natja a gyakorlatban, míg más előkészítések, mint például a gyermekvédelmi törvény so­kadik olvasatában is várat ma­gára. Takács Beáta családszocio­lógus, Szabó János a Magyar Családsegítők Országos Ka­marájának alelnöke is felhívták a figyelmet a családsegítő szolgáltató szervezetek létesí­tésének fontosságára és a már működők gondjaira. Jó lenne bizonyos „tárcaközi” szemlélet és gyakorlat meghonosítása, továbbá az is, hogy a működ­tető önkormányzatok testületi tevékenységében ne válhas­sanak a politikai érdekérvé­nyesítés színtereivé. A sokféle felvetés, megköze­lítés alapján tehát okkal szá­míthatunk családközpontúbb szociálpolitikára, mégha sok intézkedést gazdaságilag ne­héz háttérrel és konfliktusos erőtérben kell is meghozni. A helyettes államtitkár szerint szinte az utolsó esély a fogyó népesség, a csökkenő család­szám tendenciáinak megállí­tására, ha a hetvenes években született nemzedék, amely ak­kor úgymond demográfiai hul­lámot jelentett, változtat ezen. Nem maradt költői kérdés a tanácskozás résztvevői előtt, hogy mindez nem csupán raj­tuk múlik, akik utolsó éveiket töltik az iskolapadban, avagy a munkábaállás kezdeténél tar­tanak, s közülük igen sokan szembenéznek már a munka- nélküliséggel is. A tudomány és a szociálpolitikai szándé­kok, kezdeményezések próbá­ját igen gyakran a mindennapi megélhetés jelenti. (Tröszt) Ünnepség a kaposvári Csiky Gergely Színházban Az év folytatásra kötelez Dr. Kovács Pál: A család szociális és lelki erőforrás Dr. Kovács Pál népjóléti miniszter Szombat délután Szabados Péter Kaposvár polgármestere köszöntötte a családok éve ha­zai záróünnepségének részt­vevőit a Csiky Gergely Szín­házban. Mint mondta, az ENSZ nemzetközi kezdeményezése nem egyetlen eseményt jelen­tett a városban, hanem aktív bekapcsolódást a programso­rozatba, huszonkét tartalmas, sikeres rendezvénnyel. Ez ön­magában is példázta, hogy Ka­posvár a méltó házigazda sze­repét vállalta. Dr. Kovács Pál népjóléti mi­niszter tolmácsolta Göncz Ár­pád köztársasági elnök jókí­vánságait a közönségnek, s az egyenes tévéadás nézőinek. Ünnepi zárszavában a csa­ládról szólva rámutatott, sok­féle közösség épült le, alakult át az elmúlt évtizedek során, a mesterséges beavatkozások miatt is, a család azonban megőrizte fontos szerepét, mindmáig szociális és közös­ségi erőforrás. Léte átmutat a következő századra is, éppen ezért fontos hagyományainak átörökítése. Ehhez a szándék­hoz számos fontos tanulsággal szolgált a családév, amelynek útravaló értéke van, s mint a miniszter hangsúlyozta, nem a zárása a fontos, sokkal inkább a nyitás, a folytatás lehetősé­geit keresve. Az év elején Deb­recenből indult, s most Kapos­várra érkezett rendezvényso­rozatban fontos szerepet tulaj­donított a tudományos igényű, szociálpolitikai szándékú ta­nácskozásoknak. Ezek egyik alapvető tanulsága, hozadéka az, hogy a család egészét kell alapul venni, egységét, továb­bélő, megújuló képességét elő­segíteni. Ebben a globálisnak is mondható szándékban különö­sen fontos megtalálnunk; meg­őriznünk, átörökítenünk azokat a hagyományokat, amelyek a magyar családokat jellemzik. Az elmúlt években kiderült, hogy a családok segítése nem volt csupán kormányzati, politi­kai tényező, hanem áthatotta a civil szerveződéseket is, ame­lyek ha nem is pótolhatják, de segíthetik az alapvető funkció­kat. Dr. Kovács Pál kiemelt fon­tosságot tulajdonított annak, hogy a rendezvények során többször is fókuszba kerültek a „főszereplők”, a gyermekek. Jól példázta ezt az a gyermek- rajzpályázat is, amelyre több mint tizenháromezer alkotás érkezett, s amelynek képeit szívesen tenné kötelező ol­vasmánnyá, mert nagyonis jól mutatják, hogy mit üzennek ró­lunk, s nekünk, felnőtteknek. Utalt a miniszter arra, hogy a családév fórumai is tükrözték: átalakulóban van a családszer­kezet, ám az lenne kívánatos, hogy ezzel együtt őrizzük meg és örökítsük a sokféleséget, s ne uniformizálódjanak a „famí­liák”. A család, mint szociális és mentális erőforrás szerepének A záróünnepség gálaműso­rát a Csiky Gergely Színház társulata adta. Híven, szelle­mesen a családév „apropójá­hoz” hívták össze a „Csiky- családot”, kaposvári módra. Akik itt vannak, azokhoz eljöt­tek azok, akik itt voltak, és maguk között érezték azokat is, akik nem jöttek vagy nem jöhettek. Elgondolkodva, de nem szájbarágva; könnyedén de nem felszínesen; humoro­san de öniróniával is; szóra­koztatva de nem sziruposan édelegve; olykor meghök­kentve is tartottak „repertoár­vizitet”. Operettslágerek és musical-betétek váltakoztak, Sáfár Mónika, a My Fair Lady-ből a megőrzése nemzeti ügy - szögezte le a népjóléti minisz­ter. A családév hozadéka az a tanulság is, hogy a társadalmi­politikai sokarcúságban van le­hetőség a közös gondolko­dásra, az együttes cselekvésre, együttműködésre, s különösen fontos, hogy mindez a „helyi társadalmakban”, a közvetlen környezetben valósuljon meg. halhatatlan melódiák halandó színészek szereparcúságára, valóságosan írva. Hát igen, Eörsi István szövegeivel, Be- zerédi Zoltán rendezésében, Hevesi András és Fuchs László karmesteri pálcájára újra együtt voltak! Molnár Pi­roska és Koltai Róbert, Csá­kányi Eszter és Básti Juli, Kulka János és Spindler Béla, Sáfár Mónika és Kulka János (igen, ő már ott volt előbb is ) meg a többi „gyerekek”. Már elnézést, hiszen Börcsök Enikő és Znamenák István mindig megmondták előre... A gyerekek jönnek mennek a családban, s ahogy a Candide fináléja szól: vár a munka. Csak mindig legyen. Nekik is, nekünk is. T. T. 4 l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom