Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-10 / 291. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. december 10., szombat Műhelymunka és ajándék ötszáz kisdiáknak A leilei gyerekek palotája Jól felszerelt konyha a háztartási ismeretek tanulásához Az elsősök megálltak a tanterem ajtajában, levették a cipőjüket, és zokniban szaladtak végig a fényesre lakkozott parkettán. Az egyik kisgyerek, áhítattal szólalt meg: ez nem is iskola, hanem egy palota. Csak a gyerekek tudnak ilyen önfeledten örülni. Petrovics Jenőné, a balaton- lellei általános iskola igazgatója emlékezik így a tavalyi avatóra, amelynek legszebb mozzanat volt az, ahogy a kicsik birtokba vették a kibővített épületet. S nem a meghatottság mondatja vele, hogy az igazi örömök a kisdiákok életében az elmúlt három esztendőben valahogy mindig a karácsonyhoz kötődtek. Ilyentájt kapott mind az ötszáz gyermek jelképes nagy ajándékot a várostól. Az idei meglepetés a tavaly elkészült épület berendezése: amint visz- szajönnek a gyerekek a téli szünetről várja őket a számítógépes terem, a nyelvi laboratórium, a leánykákat a háztartási ismeretek tanításához felszerelt konyha, a fiúkat a technika termek és mindannyiukat a régi épület zsibongójában otthonosan bebútorozott szabad polcos könyvtár. Nagyon okosan menedzselték a leilei pedagógusok az intézményüket, és volt mire alapozniuk. Példaértékű az a hatéves nevelési program, amelynek megvalósításán az ötödik tanévben dolgoznak, és figyelemre méltó az is, ahogy megnyerték ehhez az önkormányzatot, hiszen komolyan bele kellett nyúlni a város kasz- szájába. Leültették a képviselőket és meggyőzték őket, hogy mit képesek tenni a gyermekek neveléséért, a város közösségéért. Ami ez után következett az a tervszerű és nagyon dinamikus fejlesztések éve az iskolában. Először a konyha korszerűsítése és az ebédlő bővítése, aztán az új épület, nem csekély, hatvanmillió forintból. így a három helyről egy házba került valamennyi gyermek. Az idei karácsony is gazdag: tízmillió forintot költött az önkormányzat a berendezésre, és az oktatási intézménynek adta a Szövetség utcai, régi épületet a zeneoktatás céljaira. Ma már a gyerekeknek nem kell Boglárra utazni a délutáni hangszeres órákra, és van esélye annak, hogy az elképzelések szerint önállósuljon a leilei zeneiskola. Az építkezések miatt lemondtak a szakkörök egy részéről, ám az idén is partner a művelődési központ. Helyet ad számos kis csoportnak, amelyet élvezettel látogatnak a diákok is. Miután a szakkörök sokasága fontos része az általános iskola nevelési programjának, természetesen szeretnék újra az intézménybe telepíteni. Ezt persze finanszírozni kell, szükség van tehát a további segítségre... Három éve még különlegesség volt, hogy Lellén néhány tantárgyból vizsgáznak a nyolcadikosok, ma már egyre több helyen követik a példát. A hasznosságát egyaránt megerősíti Nagy Miklósáé az alsó és Fertőmé Krizmanics Ágnes, a felső tagozat igazgatóhelyettese, különösen akkor, ha hozzátesszük: minden tanévben azzal kezdik a tanárok a szakóráikat, hogy több napot szentelnek a tanulási módszerek feltárására. A gyerekek pontosan tudják, mit követelnek tőlük és a sikerhez milyen utat javasol a pedagógus. S az iskola hosszú távú oktatási és nevelési programjának ismeretében a szülők is tisztában vannak azzal, hogy milyen indíttatást kap a gyermekük a további boldoguláshoz, A diákok a nyelvi laborral ismerkednek Fotó: Lang Róbert hiszen a módszereket egyetértésükkel dolgozták ki. Petrovics Jenőnével keressük a mérőszámokat, amelyek az intézménye eredményességét bizonyítják. Sajnos az elmúlt évek alatt lekopott a külső szakmai háttér, a középfokú intézmények pedig egyre kevésbé vállalják az adminisztrációt, hogy a kérdezőket beavassák, miként teljesítenek az általános iskolából hozzájuk kerültek. Maradnak a tanulmányi versenyek és egy-egy biztató megjegyzés arról, hogy a leilei gyerekek megalapozott tudással mennek tovább. Amúgy a tantestület műhelyében kell kimunkálni a célravezető módszereket. Balaton- lellén jó úton haladnak. Sikerült megnyerniük a város segítő tiszteletét, és ez mindennél fontosabb a közösség jövője érdekében. Gáldonyi Magdolna Remegő ujjakkal sehol nincs siker „Tatarozni vitték” a Flórián-szobrot - Téglagyárból koncertterem? Az egyetlen női jazz-klarinétos Gombai Piroska 26 éves, a siófoki polgármesteri hivatalban dolgozik. A helyi zeneiskolában tanult — Apáti János növendékeként — klarinéton. Jelenleg egy sikeres dzsesszegyüttes tagja. — Hogyan került kezébe a klarinét? Nők kezében ez meglehetősen ritka hangszer... — A családunkban mindenkinek kiváló a hallása, és nagyon szeretjük a zenét. így soha nem volt vita arról, hogy járhatok-e zeneiskolába. Mivel beiratkozáskor előttem már mindenki a zongorát és a hegedűt választotta, nekem a klarinétot ajánlották, s így én ennél maradtam. — Miért éppen a dzsessz? — Véletlenül találkoztam ezzel a műfajjal, bár zeneiskolás koromban sokat hallottam Apáti tanár úr hobbijáról. Aztán kíváncsiságból bementem a próbákra, majd a zenekarba; komolyzenei tanulmányaim után pedig egészen beleszerettem ebbe a különös műfajba. A dzsesszben a belső rend és a szabadság, az improvizáció viszonya összetett. A muzsikusok a szó szoros értelmében játszanak egymással, folytatják társuk zenei gondolatait vagy válaszolnak rá. Kotta alig van. Igaz, a témát valaki megkomponálta, de itt nem a téma az igazán fontos, hanem ahogy erre a muzsikus rögtönözni tud. Ezért is különbözik a dzsessz minden más zenétől. — Nemrég Benkó Sándorral láttuk a színpadon; ott fújták mindketten. Milyen volt együtt szerepelni a világhírű művésszel? — Jó volt vele együtt játszani. Ő alapvetően profi, s ezt tudja is; ezért nem törekszik arra, hogy lepipáljon bennünket, hiszen neki már nem kell bizonyítania a tehetségét. Alapvetően szerény is, és humorral, közvetlenséggel, kiváló pedagógusi érzékkel oldotta fel a feszültséget. A műsor után beszélgettünk; senkit nem sértve, nem elkeserítve vagy megbántva kijavította a hibáinkat. A magabiztosságot fontosnak tartja, mert — mint mondta — remegő ujjakkal nincs siker. De mindennek az alapja a gyakorlás. — Milyen lehetőségei vannak egy kisváros dzsessz-zenészének? — Dzsesszt játszani nem nagy üzlet. Lakodalmas vagy tánczenével biztosan többet érnénk el anyagilag. Sok tehetséges zenésznek kellett már megalkudnia, méltatlan körülmények között játszani a megélhetéséért. Ezért jó lenne, ha volna itt, Siófokon is egy klub, ahol találkozhatnánk a fogékony, igényes közönséggel. Szeretnénk a műsorunkat színesíteni énekes számokkal is, mert a zenekar minden tagjának jó hangja van. De ehhez igen nagy felkészülés szükséges... Azért én mégis reménykedem: hátha lesz belőle egyszer valami. Lakos Katalin Ráday Mihály kezéből néha ellopják a lándzsát Ráday: Ahol megtalálják a lámpásokat, kevesebb a gond Fotó: Török Anett Ráday Mihály tv-műsorá- nak szinte nincs olyan adása, amely ne foglalkozna Somogy értékeivel. Legutóbb Kaposgyarma- ton, majd a kaposvári Szigetvári utcai téglagyárban forgatott. Fontos szerepet szán a város- és faluszépítő köröknek. Tizenkét évvel ezelőtt is ezt vallotta, ám akkor — éppen Kaposváron — ellenzékinek kiáltották ki. — Szívügye a nemzeti panteon. Hol tart most a neves emberek sírhelyének feltérképezése? — A nemzeti panteon mindazon sírhelyek összessége, ahol nagyjaink nyugszanak. Nemcsak a Kerepesi temető. Van egy Nemzeti Panteon Alapítvány, amely időnként tud némi pénzt adni egy-egy jó fotódokumentációért. Azt forszíroztam, hogy a költségvetésbe kerüljön be egy olyan összeg, amely az alapítványt támogatja. Hogy benn van-e, nem tudom; még nem láttam a tervezetet. Azért fontos, hogy a költség- vetés támogassa ezt az ügyet, mert akkor egy pártsemleges kuratórium eldönt- hetné, hol van legnagyobb szükség a pénzre: Nagycen- ken, Házsongárdon, vagy egy falusi temetőben, ahol egy 1848-as honvéd nyugszik. — Netán Szarkaváron, ahová a Somssichokat temették... — Igen, de ahhoz, hogy a felújításhoz kapjanak pénzt, az kell, hogy aki helyben él, megterveztesse a munkálatokat, szerezzen hozzá költségvetést, és annak egy bizonyos részét vállalja át. — A nemzeti panteonról készül valamilyen kiadvány? — Igen, ez a célunk. Azt tervezzük, hogy hamarosan megjelentetünk egy ezer címszavas könyvet. — A települések értékeinek védelmébe szegődött. Hogy érzi: az ön kezéből nem lopják el a lándzsát? — Lopják is, meg nem is. Minden olyan esetben, amikor az ember nagyon akar tenni valamiért, rengeteg időt szán a munkára, sokat agitál és mégsem sikerül a dolog, mert valamilyen helyi hatalmasság gondatlan, akkor úgy érzem: hiába dolgoztam. De gyakran tehetetlen is vagyok. Néhány napja például a Városmajorban a főváros egyik legrégebbi Krisztus szobrának levágták a fejét. Óbudán meg barokk házban jelent meg egy ismeretlen, s azt mondta a lakóknak, hogy a műemlékesektől jött, és viszi a Szent Flórián-szobrot tatarozni. Azóta sem látta senki. Amikor elkezdik kifosztani a várost, szándékos a pusztítás, akkor nagyon nekikeseredem. — Somogybán mit tapasztal? Úgy tudom, különösen kedves önnek ez a megye; ifjú korában szerelmes volt egy kaposvári lányba... — Az utóbbi időben is udvaroltam Somogyba, de nem ez a lényeges, hanem az, hogy mennyit kell karbantartani az épületeket. Ez viszont attól függ, hogy milyen állapotban vannak. Ha találnak vevőt egy kastélyra, akkor lesz gazdája az épületnek. Szatmárba vagy Beregbe azonban a kutya sem megy kastélyt venni. Ahol meg tudják szervezni azokat az embereket, akik potenciálisan képesek segíteni, ahol megtalálják a lámpásokat — és így van ez Somogybán is —, ott sokkal kevesebb a gond. — A kaposvári Szigetvári utcai egykori téglagyárban forgatott. Milyen szándékkal? — Katasztrofálisnak tartom, hogy az országban hány téglagyári épületet pusztítottak el, miközben használhatók lehetnének. A kaposváriak is gondatlanok, hogy hagyják tönkremenni az épületet, mert ha semmi másra nem használnák, mint arra, hogy pingpongasztalokat raknak be, már hasznosítható. Ez nem kíván elképesztő összegeket! El kellene már gondolkozni azon, hogy ezek az épületek mire használhatók. Ahol nagy, fedett csarnok van, ott lehetne kispályás labdarúgó-mérkőzés vagy asztaliteniszmeccs. Ha jobb állapotban van, kiváló koncertterem is lehetne, sőt uram, bocsá', otthontalanok szállójaként is üzemelhetne. Lőrincz Sándor
