Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-05 / 261. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. november 5., szombat Fellendülő gazdaságra épül a hadsereg-korszerűsítés Keleti György a honvédség állapotáról, az átszervezés szükségességéről és a jövőképről nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak Keleti György miniszter és Fehér József Közigazgatási államtitkár a Somogyi Hírlap számítógépközpontjában Fotó: Lang Róbert — Az elmúlt négy esztendőben mintegy tízezer tiszt, tiszthelyettes vált meg a hadseregtől — felelte a Somogyi Hírlap kérdésére Keleti György miniszter. — Akik maradtak bíztak abban, hogy a nehézségeknek előbb-utóbb vége lesz. Most újabb gond van kialakulóban. Nekünk — személy szerint nekem is — felelősségünk az, hogy ezek az emberek ne csalódjanak. Olyan állapotot örököltünk, amely tovább nem tartható, ilyen költségvetési finanszírozás mellett nem maradhat meg a jelenlegi struktúra, mert nemcsak a bér- és bérjellegű kiadásokat nem tudjuk kifizetni, hanem a technikai eszközök karbantartására, felújítására, esetleg újak vásárlására sincs pénz. S akkor még nem volt szó az élet- és munkakörülményekről, amelybe a hivatásos katonák lakáshelyzete éppúgy beletartozik, mint a laktanyai munkakörülmények vagy a sorkatonák élelmezése, a kiképzés színvonala és mennyisége. A közelmúltban vezettünk be komoly takarékossági intézkedést. Ez a válságkezelés azonban sokáig nem tartható fenn. Hiszen szigorú — véleményem szerint esetenként már az ésszerűség határát is túlhaladó — takarékosságról van szó, ami átmenetileg elviselhető, de tartósan nem lehet ilyen állapotra építeni. Az elmúlt 8-10 esztendőben jó néhány haderőreformot megértek már: többségében olyat, ami soha nem fejeződött be, és ez itt a nagy gond. Mi most olyanra gondolunk, amelynek első lépését nagyon korán, már a jövő tavasszal megtesszük. Ez azonban el fog húzódni anyagi megfontolások miatt legalább 6-8 évre. Az első év után azonban — egy 1996-os feltételezett gazdasági fel- emelkedéssel — reményünk szerint folytatódhat úgy, hogy a hadsereg több pénzt kap. Ezt elsősorban a hivatásos katonákra fordítjuk, de megindulhat egy technikai fejlesztés, korszerűsítés is. — Ez a fegyelmezett várakozás, amivel Kaposváron találkozott, jellemző általában a katonákra? — Azt gondolom, igen. A tisztek azt is tudják, ha nem is szűnik meg a munkahelyük, akkor is hiányzik a rendkívül fontos haditechnika korszerűsítése. Nem morális, hanem finanszírozási válságról van szó. Néhány esztendeig lehet még a haditechnikai hiányosságokat emberi tényezővel pótolni, de ha azután sem jön változás, akkor a finanszírozási válság átcsaphat morális válságba is. — Említette: a hadsereg ma azért van ilyen állapotban, mert az elmúlt négy esztendőben egy sor szükségessé vált intézkedést elhalasztottak. Melyek ezek? — A struktúraváltoztatási igény a finanszíroztathatóság oldaláról körülbelül 4 évvel ezelőtt megfogalmazódott a katonai vezetésben. A katonák, ismereteim szerint, elkészítették a javaslatukat, de a politikai döntés elmaradt. Az elmúlt négy esztendőben raktári készletekből pótolták a költségvetést. A felméréseink szerint négy év alatt mintegy 50 milliárd forint értékű raktári készletet éltek föl. Ezért is kénytelenek vagyunk mielőbb megcsinálni a struktúraváltást, kialakítani azt a rendszert, amelyhez a meglévő raktári készletek is jók s amelyek révén meg lehet szabadulni bizonyos ingatlanoktól, mert fölöslegessé válnak. Ugyanakkor az új struktúra következtében, áttekintve a térség biztonságpolitikai helyzetét, más harckészültségi mutatókat és elosztásokat kell az ország területén is kialakítani. — Végső cél egy kisebb, de hatékonyabb hadsereg? — Reményeink szerint egy kisebb hadsereg lesz. Arra a kérdésre, hogy hatékonyabb lesz-e, nehezen tudok válaszolni, mert itt haditechnikai korszerűsítésről most nem lesz szó. De a meglévő és viszonylag jó állapotú haditechnikai eszközöket sokkal célszerűbben csoportosítjuk, mellérendelve természetesen a tiszteket, tiszthelyetteseket. Ezzel tudjuk egyrészt a harckészültségi feladatok végrehajtását, a kiképzés folyamatosságát úgy biztosítani, hogy nem növekszik, hanem csökken a hivatásos állomány leterheltsége. — Milyen hadsereget képzel a korszerűsítés kezdetén? — Nagyon sok szempontot kell figyelembe venni az elképzeléseknél. Először is azt, hogy eltökélt szándékunk a NATO-hoz való csatlakozás, amely reményeink szerint még ebben az évezredben megvalósul. Tehát olyan szervezetet kell létrehoznunk, amely integrálható a NATO katonai szervezetébe. A másik követelmény, hogy a bevonuló fiatalok normális, a kornak megfelelő követelmények között töltsék le katonai szolgálati idejüket. Jogos a társadalom másik igénye is — és itt, a déli határ mellett nagyon erősen megfogalmazódik ez —, hogy hadseregünk legyen képes válságkezelésre. Véleményem szerint ez a hadsereg most még alkalmas erre. A tisztcsaládok megfogalmazta követelmény az, hogy legyen olyan egzisztenciájuk, amely a társadalmi rangjukhoz méltó életkörülményeket biztosít. A Honvédelmi Minisztérium és Magyar Honvédség Parancsnokságának követelménye, hogy olyan tisztjeink legyenek, akik képesek önállóan elvégezni a feladatot, képesek alegységeik fegyelmét, kiképzését, egyéb katonai munkáját irányítani. A hivatásos katonák pedig azt várják, hogy korszerű technikával lássuk el őket. Olyannal, amelyre főiskolai, egyetemi, akadémiai végzettséggel már rászolgáltak és felkészültek. Tehát összetett, bonyolult a helyzet. Ezeket ötvözni kell, és valamilyen módon sorrendbe állítani. Nem filléres gondok ezek: fellendülő gazdaságra számítva lehet csak ezt a hadsereget kialakítani. — Kaposváron átszervezést jelentett be. Mi történik azokkal, akiket érint ez? — Végső döntés nem született még. Körvonalazódik azonban az az elgondolás, hogy ezen a bázison, ahol nagyon jól képzett tisztek, tiszt- helyettesek vannak, kialakítsunk olyan átképzőközpontot, amely a hadsereg különböző szintű parancsnoki beosztású embereinek továbbképzését biztosítja. A végső döntés az év vége felé várható. Ha megszületik, az azt is jelenti, hogy lesznek akiknek fel kell ajánlani más helyőrségben, más parancsnoki vagy egyéb beosztást, mert itt egy ilyen átképző- vagy kiképző- központhoz sokan vannak. — A déli határ mentén folyó háború idején fontos feladataik voltak a taszári repülőknek. A technikájuk viszont nem a legkorszerűbb. — A légierő, sajnos, elég bajban van. Van 28 darab MIG-29-es repülőgépünk, amelyre a magyar pilóták átképzése még nem fejeződött be. Egy század állt rendszerbe, a többiek képzése folyik. Vannak SZU-22 vagy a MIG-21-es és MIG-23-as típusú repülőgépek, amelyek közül egyik-másik közel áll ahhoz, hogy repülését rövi- debb-hosszabb időre le kelljen állítani a megfelelő repülési tartalék miatt. A pilóták repültetésével is gondjaink vannak; hiszen most átlagosan évi 60- 70 órát repülnek, s ez sajnos, már a minimum. Ha ettől lejjebb megyünk, akkor az már a repülés rovására mehet. Ezért mi azt gondoljuk, hogy a következő évek egyik nagyon fontos feladata lesz megvizsgálni, bizonyos repülőgéptípusokat miként lehet pihentetni, hogy megmaradjon a tartalékuk. Nem hiszem ugyanis, hogy 2000-nél korábban új típust tudunk a Magyar Honvédségnél rendszerbe állítani. Ahhoz pedig, hogy a légvédelmünk megbízható legyen, ez elengedhetetlenül szükséges. Azt is el kell árulni, hogy rendezetlen a pilóták fizetése is. A repülés az egyik legveszélyesebb üzem, s a pilóták alul vannak fizetve. Bízom abban, hogy jövőre a vadászrepülő anyagi elismerésében lesz előrelépés. Ehhez az is hozzátartozik, hogy akkor joggal fog kérni a másik fegyvernem is valamilyen plusz pénzt, mert ők is nehéz helyzetben vannak. Tehát súlyoznunk kell. Ami a pilótákra vonatkozik, nagyon komoly gondjaink vannak, hiszen itt ellentmondások feszülnek. Ha nagyobb repülési óraszámot adunk, akkor kockáztatjuk, hogy hamarabb kifut az a repülőgéptípus. Itt a vezérkarnak lesz fontos feladata, hogy ezt tisztességgel, a harckészültséget és az időtényezőt is figyelembe véve tervezze meg. — A katonák panasza a passzív választójog hiánya. Vagyis: nem választhatók országgyűlési vagy önkormányzati képviselőnek. Miként vélekedik ön erről az önkormányzati választások küszöbén? — Tökéletesen igazat adok a katonáknak. Fehér József közigazgatási államtitkár a jogászokkal történt konzultáció után előkészített egy olyan jogszabályt, amely már a mostani választásra lehetővé teszi, hogy a hivatásos katonák valamilyen módon választhatók legyenek, de nem mint hivatásos katonák. — Köszönöm a beszélgetést. Kercza Imre A katonai válságmenedzser Bátor Ferenc dandártábornok a kaposvári 2. sz. katonai kerület parancsnoka. Tábori tüzértisztként végzett 1972-ben a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, Cegléden szolgált 1978-ig. 1982-ben helyezték Marcaliba. „Addig pontosan azt sem tudtam, hogy a térképen hol van Marcali, mert én születésileg Szolnok megyei vagyok.” Marcaliban először törzsfőnök, majd parancsnok lett. Itt ismerkedett meg a hadsereg átszervezésének gondjaival, amely csapatmegszüntetést éppen úgy jelentett, mint ezredfelállítást. Marcaliból 1991 áprilisába került át Bajára. Onnan 1993 augusztusában előzetes kinevezéssel a kaposvári kerületparancsnok-helyettesi funkcióba. Most pedig a 2. katonai kerület parancsnoka lett. Nős, két gyermeke van. Fia a Kossuth Lajos Főiskolán tanul Szentendrén, a lánya pedig Székesfehérváron a Kodolányi János Alapítvány Főiskolán német-újságíró szakon. Felesége közgazdász, magánvállalkozó. Hétvégeken van együtt a család. Bátor Ferenc dandártábornok, a kaposvári 2. katonai kerület parancsnoka Fotó: Lang Róbert — Beosztásába a korábbi tapasztalatok alapján válságmenedzsernek érkezett... — Elképzelhető, hogy ilyen szándék is meghúzódik a kinevezésem mögött. Minden bizonnyal méltányolták azt, hogy kiválóan sikerült elvégeznem az akadémiát. Az álszerénységet kifejezetten visszataszítónak tartom. Negyvennégy éves korában az embernek tudnia kell, hogy mire képes és mi az, arpi benne van. Azt is, hogy mi az a terület, ami neki szimpatikus, és szívesen csinálja. — Néhány éjszakát már eltöltött a katonai kerület parancsnokaként. Végig gondolta, hogy mit kellene tenni? Végig gondolta a felelősséget is, ami a nyakába szakadt? Hogyan alszik? — Nem túl jól, de tudom, hogy több mint 710 tiszt, tiszt- helyettes, közalkalmazott sorsáról kell törnöm a fejemet. Az alárendelt csapatokról akkor még nem is beszélek. Ez a kerületparancsnokság igen komoly tapasztalatokra tett szert. Kimondott jó szakmai felkészültséggel, segítőkészséggel találkoztam. Tudom, hogy milyen tudás, tapasztalat halmozódott itt föl. Ezzel a tudással, amíg áll a kerületparancsnokság vezényelni kell mind a 18 alárendeltet, és föl kell készülni az átszervezésre. Úgy gondolom, hogy a tavasszal megtudjuk mi vár a kerületparancsnokság egyes szervezeteire, a 18 alárendeltje közül kiket fog lényeges érinteni az átszervezés. Akkor számba tudjuk majd venni, hogy az egyes emberek és családok sorsa hogyan rendezhető. Abban is bízom, hogy az átszervezést a logika diktálja, és nem egy gazdasági kényszerűség. Ha így lesz, akkor a családoknak, a közalkalmazottaknak el tudjuk mondani, hogy felmértük a helyzetét, javaslatot teszünk a megoldásra. Ők is el tudnak menni és szétnéznek: eldöntik, hogy el- tudják-e fogadni a megoldást. — Mit gondol: a lakosság hogyan ítéli meg, milyen lesz a biztonságérzete az átszervezés alatt és után? — Remélem: az átszervezés eredményeként a lakosságnak a biztonságérzete nem csökken. Úgy tűnik: a déli határaink alatt dúló háborúnak meg van a megoldási lehetősége, és ez kedvező hatást vált ki, mert feszültségforrások szűnnek meg. — Mit gondol: a lakosság — Elég sokat hallani, hogy milyen nehéz anyagi körülmények között él a honvédség. Mit mond erről a katona? Meg van-e az, amire szüksége van? — Egy katona soha nem úgy gondolkodik, mint egy maximalista. De a biztonságot neki kell szavatolni. Az nem is katona, aki legalább háromszoros garanciát nem akar. Nekünk mindig többszörös átfedéssel kell dolgozni. Az biztos, hogy a katonai kerületnél a pénztelenség jelentősen csökkenti ezt a háromszoros garanciát. Sőt a haditechnikai eszközeinken technikai kiszolgálása elmaradt a pénzszűke miatt. Ennek az lesz a hatása, hogy nyakunkba szakad majd minden. Amit nem csináltunk meg az elmúlt évben azt pótolni kell. A pótlás költségesebbé válik. Az idén nem volt tisztavatás, jövőre keveset avatnak. Ha a hivatásos állományból veszítünk, akkor nincs, aki vezesse a hadsereget. A pénztelenség, az utánpótlás hiánya is szorosan kapcsolódik a biztonsághoz. — Mikor lenne elégedett? — Ha tudnám, hogy eltudom tisztességesen rendezni a tisztek, tiszthelyettesek dolgát. Távlatokban pedig akkor, ha olyan hadsereggel rendelkeznénk, ahol a tisztek, tiszthelyettesek és a szerződéses katonák örömmel szolgálnak, jól érzik magukat, nincsenek túlfeszítve, és anyagilag is jó helyzetben vannak. Remélem ez 8-10 év múlva így lesz, mert ez mindenkinek érdeke. Lengyel János
