Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-01 / 257. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. november 1., kedd Ingatag papírhegyek A vasútvész visszhangja Vakvágányon? Lapunk október 22-i számában közöltük azt a térképet, amelyet egy javaslat megvalósulása után a dunántúli vasútvonalakat tünteti fel. Olvasóink élénk reagálását váltotta ez ki. A vasút vezetői szándékosan teszik tönkre a céget. Itt az újabb bizonyíték, amennyiben az október 22-i számban leírtak megvalósulnak. Ezt támasztja alá Lépési Zoltán nyilatkozata is: „... most a részvénytársaságot kell megvédenünk”. De milyen áron? Úgy, hogy megszüntetünk vonalakat. Igaz, hogy ezáltal kevesebb vonat közlekedik, tehát nem lesz szükség annyi mozdonyvezetőre, kalauzra, szolgálatvezetőre és bakterra. A megszűnt állomások vezeOtóber 22-i számukban nagyon csúnya térképet találtam a megszüntetésre „ítélt” vasútvonalakról. Spórolni kell, de ne így tegyék! Betöltöttem a 71. évemet, de inkább lemondok arról a kedvezményről, hogy ingyen utazom. Úgysem utazom naponta, elég nekem az a kedvezményes utazás és amit a nyugdíjintézet biztosít. A tisztelt pénzügyminiszter úr ugye nem tudja — hogyan A somogyi vasútvész nagyon szíven ütött. Mit akarnak még elérni ebben az országban? A vidéki emberek nyomorát akarják köbre vinni? Nyugodt szívvel írom, hogy feleslegesen koptatták az egyetemi padokat azok, akik a somogyi vasúthálózatot akarják leépíteni! Ezzel a lépéssel azt sikerül elérni, hogy a Balatonon is lehúzhatják a rolót. Nyáron, főidényben biztosan nem utaz-, tak még Fonyódról Siófokig Volán busszal. Körülbelül egy órával több a menetidő, s ez nem az autóbuszvezető hibája, hanem a „korszerű” autóit majd beosztják egyéb állomásokra vagy az igazgatóságokra, vagy korkedvezménnyel nyugdíjazzák. A legtöbb dolgozót, mivel nem tudnak elég munkát biztosítani számukra, végkielégítéssel — vagy inkább anélkül — elbocsátják. Ezzel tovább növelik a munkanélküliek számát és az eddig is alulfizetettekre újabb nyomás nehezedik. A szükséges lépéseket mindig meg tudják indokolni, de ezeket nem vagyunk hajlandóak elfogadni. Egyidőben összevont igazgatóságokat terveztek, de nem lett belőle semmi. Mindenki ragaszkodott az íróasztalához. Egyszer érnénk már meg, hogy az irodai alkalmazottak — nem dolgozók — számát csökkentenék olyan iramban, mint is tudná —, hány Pécs-Gyé- kényes közötti úton lakó diáktól veszi el a hazai, szeretettel elkészített ennivalót. Vasárnap dél körül és hétfő reggel, szinte zsúfolt a pécs-nagykanizsai vonat. Szeretnék egy tanácsot adni, hogy mit is tegyenek ezért a fene nagy spórolásért. Hétfő déltől péntek délig ne járjanak azok a vonatok. Mi legyen a vasutas dolgozókkal? Azt is tudom, mert a Somogyi Hírlapba le van írva: tóutunknak köszönhető. Az a kevés igazán tőkeerős nyugati turista nagy ívben kerülni fogja a Balatont, ha még rosszabb közlekedést biztosítunk. Ez pedig már nem somogyi gond lesz, hanem országos. Hogyan képzelik a falusi turizmust? Vonat helyett hintók járnak majd a gazdagabbaknak, a többi — a nagy többség — gyalog vagy biciklin közlekedik? Rengeteg embert érint hátrányosan a MÁV leépítése. Munkába járóknak és diákoknak egyaránt, a nyugdíjasok pedig hol használhatják majd az utazási kedvezményt? Segíteni kell a ráfizetéses MÁV-szervezetet, mert ők beahogy a vonalakat akarják felszámolni. A presztízs, hogy valaki a vasútnál dolgozhat, ma már sehol sincs. A vezetők nem a vállalat, a dolgozók és az utasok érdekeit tartják szem előtt, hanem a sajátjukat. Minél több pénzt keresni, mialatt a cég tönkremegy. És ehhez a kormány segítséget nyújt. Nem ismerik fel: ha a MÁV tönkremegy, azt az egész ország megsínyli. A lakosság és a vállalatok is. Nem akarok vészmadár lenni, de ha a személy- és árufuvarozás átterelődik a közútra, ne csodálkozzunk, ha felmegy az üzemanyag ára. És hogy ennek milyen hatása lesz, elképzelni is rossz. Gerencsér János több ezer veszélyeztetett munkatársa nevében 200 busszal több kéne, ha ezt (ne adj Isten) megvalósítanák. Hát még mennyi rendőr kéne, aki nap mind nap az utakon összetorlódott forgalmat irányítaná? Nem inítok aláírásgyűjtést, nem buzdítok vonatfüttyös tüntetésre, csak azt kérem, közöljék levelemet, mert ha csak egy kicsit is mérlegelik javaslatomat, a jó Isten áldását kérem további, nem éppen könnyű munkájukhoz. Varga Istvánná Babócsa, Mező u. 10. csülettel végzik a feladatukat a legkisebb bosztásúaktól a legnagyobbakig. A vonaton a rendetlenséget a t. utasok teszik. Sokat utazó létemre megállapítottam, hogy javultak az utazási körülmények a korábbi évekhez képest. (Például még papír is van a WC-ben stb.) Ne kössék a magyart a röghöz! A most élő gyerekeknek ne legyen álom Somogyor- szág fővárosának, Kaposvárnak az elérése. Bízom abban, hogy sikerül jobb belátásra bírni a spórolni, takarékoskodni akaró „nagy tudású urakaf. Molnár Ilona Ordacsehi, Széchenyi u. 8. Országos papírgyűjtési akciót hirdetett szeptember 15-től november 1-ig általános iskoláknak a Dunapack, a MÉH és a Társadalmi Környezetvédő Szervezetek hulladékgazdálkodási munkacsoportja. A kampány célja a hulladék hasznosítása, a környezetszennyezés csökkentése. A versenyben résztvevő iskolák között értékes díjakat sorsolnak ki. Régi, bevált módszer, hogy gyerekeket használnak fel e nemes ügy érdekében jelképes anyagi juttatásért cserébe. Úttörő koromban magam is aktív gyűjtő voltam, most mégis fenntartással fogtam a szervezéshez. Szeptemberben felhívtam a kaposvári MÉH telepet, Somogybán ugyanis csak ők vesznek részt az akcióban. Megnyugtattak, hogy ha lesz egy teherautónyi rakomány, kijönnek érte. A gyerekek lelkesedése aztán végleg meggyőzött, felrázott. Gyűlt a sok papír, kicsik és nagyok hetekig rótták a falut kézikocsikFelháborodva olvastuk a Somogyi Hírlap október 13-i számában Tüskevári tüske a Badacsony utcában címmel megjelent írást. Nem értjük, hogy engedhet egészségre káros környezetben lakásokat építeni a kaposvári önkormányzat. Egyik oldalról hangsúlyozzuk a környezetvédelem jelentőségét, és milliókat költünk annak megóvására, a másik oldalon pedig megteremtjük az egészségre károsító tényezőkkel való együttélést. Amikor először szóba került a beépítés terve, lakossági fórumon kaptunk ígéretet a rendezési terv módosítására, mely szerint ezen a területen védőerdősáv és az itt élő gyerekeknek játszótér készülne. Nincs felelős egészségügyi, környezetvédő és műszaki szakembere a városnak, aki kimondja, hogy egészségkárosító környezetben ne épüljenek lakások, mert egy építésznek tudnia kell, hogy az kai. Életük első papírgyűjtési versenye, tele élményekkel, (me a legkedvesebb: idős bácsi ka lassan csoszogott elő kuckójából a gyerekhangokra. „Tessék mondani, nincs újságja?” De van, kedveseim! — lelkesedett a bácsi és percek múlva jelent meg az ajtóban ismét. Kezében egyetlen Somogyi Hírlap volt. Október 13-án hívtam a MÉH telepet, hogy jöhetnek a papírért. Közölték, hogy „központi utasításra” nem szállítják el a hulladékot, ellenben adnak 50 fillér/kg felárat, ha magunk visszük be. Tapsonyban élünk, 45 kilométerre Kaposvártól. Van ugyan a faluban egy fuvaros, de a papír árából kitelne-e a szállítási költség? A színes és fekete-fehér újságért, valamint a kartonért más árat fizetnek, ezért nem lehet összekeverni a kis kö- tegeket, amiket gondos kezek szétválogattak és összekötöztek. De a MÉH rakodót sem tud biztosítani, aki a telepen lepakolja a rakományt. érvényben levő műszaki és környezetvédelmi előírások betartása esetén itt lakások nem épülhetnének. Akinek pénze van, nem ezeket a lakásokat fogja megvenni a vasút, a magasfeszültségű légvezeték és a cementrelé tőszomszédságában. Ameny- nyiben nem pénzért értékesítik az építendő lakásokat, akkor pedig ne éljen vissza az ön- kormányzat az ideköltöző polgárok rászorult helyzetével. Bármit is indokolnak a gazdasági szempontok, legfontosabb talán mégis az ember és az itt élő sok gyerek, a jövő nemzedékének egészsége. Nem jutott volna odáig az ügy, hogy népszavazásnak kelljen dönteni: épüljenek-e itt lakások vagy sem, ha az illetékesek nem hagyják ismét figyelmen kivül a lakosság jogos igényét döntésük meghozatalában. Mintegy ezer aláíró nevében Babinszky Ágnes okleveles közlekedésépítő mérnök három gyermekes anya Újabb hívásra a telepvezető az iskolaigazgatónak már 1 forint/kg felárat ajánlott, de szállítási kapacitást nem. Idézek a versenykiírásból: „Amennyiben a szállítással vagy az akcióval kapcsolatban bármilyen gondjuk lenne, kérjük, forduljanak a mellékelt listán feltüntetett társadalmi környezetvédő egyesületek bármelyikéhez segítségért.” A listán szerepel a Somogy Természetvédő Szervezet, Kaposvár, Szent Imre u. 14. Tel: 312-952. A hölgynek, aki felvette a telefont, elállt a lélegezte. Nem is tudott róla, hogy van ilyen országos akció, tőlem kért magyarázatot, hogy miért szerepelnek ők és miféle listán. Rossz álmomban ingatag papírhegyek minden oldalról rám akarnak dőlni. Van még pár nap az akció végéig. Addig olcsó fuvart kell szereznem, hogy bele merjek nézni az lelkes gyerekszemekbe. Balázs Andorné tanár Tapsony • • Örvendetes Ordacsehi változás Köszönöm, hogy közölték előző írásomat, melyben boltunk szegényes árukínálatát tettem szóvá. Azóta három fajta kenyérből lehet választani; van tejtermék, felvágottak, tisztítószerek bőven. Most már csupán pénzkérdés, hogy ki mit akar venni. Köszönetemet szeretném kifejezni Szőlősi Ferenc plébánosnak, hogy felhívta a figyelmünket a szeptember 10-i szárszói rendezvényre. Csodálatos élmény volt! Lélekben, tudásban gazdagabban térhetett haza mindenki, aki jelen volt. Csodálatos volt a szervezés, a fogadtatás, a sok finom étel. Látszik, hogy jól tud irányítani a református lekész házaspár. Jó lenne, ha a mi falunkban is ilyen összetartás lenne és ilyen sok érdeklődőt tudnánk fogadni színvonalas előadások megtartására. Molnár Ilona Ordacsehi Diákvonatkesergő Mi lesz a gyalogosokkal? Felelőtlenek a felelősök Nem tyúkper: valami más A Somogyi Hírlap szeptember 29-i számában megjelent Fakivágás rendelettel című cikkhez kapcsolódva szeretném a véleményemet kifejteni. A cikk látnivalóan pártatlan alapállása ellenére az úgynevezett „tyúkper a Balázs János utcában” történet, nem a valóságos helyzetet írja le, csupán egy kiragadott epizódot egy kerek történetből. Ezért emelek szót a Géza utca nyugati oldalán lakó családi ház tulajdonosainak védelmében. Szeretném azt elöljáróban közölni, hogy korábban a Géza utca és a Bartók Béla utca házainak kertjei érintkeztek egymással, és itt a környezet szépítése és rendben tartása, a növényzet gondozása idegen segítséget nem igényelt, azt megtették az itt lakó kertes családi ház tulajdonosok. Majd jött a grandiózus terv a „művésztelep” megépítésére, amely a rendkívül szerény küllemű műteremház elkészültével kudarcba fúlt. A Balázs János utca mostani területét azonban a családi ház-tulajdonosoktól ejvette, kisajátította a város. Évek múltán döntés született a terület sorházzal való beépítésére. Szorgos gépek és emberek remek asz- faltutat, víz-, villanyvezetéket, kivilágítást, a Bartók Béla utcára szép lépcsőlejáratot építettek, vagyis ellátták úgy a területet, ahogy a nagykönyvben írva van. Közbevetett kérdésem, hány kaposvári utca háztulajdonosai várnak arra 5-10- 20-30 éve, hogy utcájuk szilárd burkolatot kapjon? A Géza utca háztulajdonosainak egyharmada erre 25 évig várakozott. Miután a házak építése megkezdődött, az építésnél kitermelt földet és törmeléket a közterület keleti, Géza utcai, kertekkel érintkező részére hordták. Ezt műszaki okok nem indokolták, ugyanis a Balázs János utcai terület amúgy is a környék legmagasabb pontja volt. Tehát a rátöltés csakis a felesleges törmelék és föld leggazdaságosabb elhelyezését jelentette az építtetőknek. A földet a Géza utcai kertek kerítésének vonaláig terítették. Ez több helyen úgy valósult meg, hogy a 2 méter magas töltést a kertek kerítései tartották meg. Agyrém! A túlbuzgó takarékosság hivatalos személyeknek is szemet szúrt, ezért az elterített törmelék egy részét az építtetőkkel elhordat- ták. Az építkezés folyamán az építkezők a töltés kertekre néző oldalát meddőhányónak, szemétdombnak, törmeléklerakónak használták. Volt itt döglött cement, mésziszap, festékesdoboz, cementes- és meszeszsák, vagyis minden, ami egy építkezésen mellék- termék. A Géza utca lakói rendkívül türelmes és béketűrő emberek, ezért nem lett ebből igazi tyúkper, ahogy azt a cikkíró jellemezte. Az út kialakítása során az útépítők korrektül nem oldották meg a csapadékvíz-elvezetést, csupán egy 20 centiméter mély árkot csináltak az aszfaltút Géza utca felé eső szegélyén. Az út enyhén a Géza utca felé van döntve, hogy az esővíz ne a sorház felé follyon el. A Balázs János utcába költözők ezt az árkot céljaiknak megfelelően betemették, hogy az útról gépkocsijaikkal akadálytalanul használhassák a kialakított közterületet. A megszüntetett vízelvezető árok miatt az első komolyabb esőzés a többezer négyzetméternyi aszfaltfelületről a töltésen át iszapos áradattal öntötte el kertjeinket, telkünket, pincéinket, tönkre- téve, eltemetve fáradságos munkánk eredményét, átfolyva kertjeinken, törmelékkel terítve meg azt. Mégsem csináltunk tyúkpert. Vitathatatlan, hogy ezt a közterületet, amit a Balázs János utca lakói kizárólagos joggal a saját céljaikra használnak, szépen rendben is tartják. Azok, akik képesek alkalmazkodni embertársaikhoz, szép díszfákat, díszbokrokat és virágokat ültettek a területre gyepesítettek. A kedélyek lecsillapodtak ott, ahol a résztvevő felek a másik fél érdekeit is képesek voltak figyelembe venni. A kivágásra ítélt fákat nagyon sajnálom, mégis azt mondom, közterületre nem való gyümölcsfa. Különösen nem nagylombú cseresznyefa, s nem ott, ahol provokatív módon egy másik ember mindennapi szorgos munkájának eredményét tenné tönkre árnyékával. Megjegyzendő: mi Géza utcai tulajdonosok kertes házat vettünk és nem sorházat építettünk. Semmi nem indokolta tehát a gyümölcsfák ültetését, mint a haszonszerzés más kárára. Gyümölcsfa házikertbe és gyümölcsösbe való. Svenda Istvánná ültethette volna a fákat a lakása mögötti tulajdonában lévő kertrészletbe is vagy bérelhetett volna földet erre a célra, ahogy azt más is teszi. Bizonyára Stósz Jánosné sem kifogásolta volna, ha a környezet szépítésére, közterületre való díszbokrokat, kis- lombú díszfákat ültet Sven- dáné. Ez valóban szép lett volna. Végezetül egy megjegyzés. Stósz Jánosné, mint idős asszony, durva fizikai bántalmazása és a környezet szépítésének hangoztatott szándéka nehezen egyeztethető össze. Legalább is bennem, a szépségről alkotott fogalmaimat nagymértékben irritálja. Toldi Gyuláné pártfogó megyjegyzésével, hogy nevetséges és borzasztó az egész, teljesen egyetértek. De vajon Stósz Jánosnénak kötelessége lenne hiába dolgozni, fáradni, hogy munkájának semmi értelme ne legyen, csupán azért, mert vannak etnberek, akik képtelenek belátni, hogy másoknak is vannak jogaik és érdekeik? A „tyúkper”, ahogy a cikkíró jellemezte, csak akkor fejeződik be, ha a két szenvedő fél belátja, hogy az ellenségeskedésnek semmi értelme nincs, s békés egymás mellett élésnek vannak európai mértékű normái. S akkor az is kiderül, hogy ez az ügy nem is „tyúkper”, hanem valami más. Kiss Kálmán >
