Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-03 / 259. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. november 3., csütörtök Visszamenőleges emelés Szociális ellátások és az egyösszegű kiegészítés Kaposváron az „ország mosolya” Most apáca lesz... Jászai Jolán kaposvári rajongóival Fotó: Török Anett A legkevesebbel is beérik Az anyagi elvárások az álta­lános megélhetésre 65 éves korig egyenes arányban nőnek az életkor emelkedésével, azon túl azonban már keve­sebbel is beérik az idősek — tűnik ki egy, a közelmúltban végzett fölmérésből. A legke­vesebbre a legalacsonyabb is­kolai végzettségűek, a fiatalok és a legidősebb korosztályba tartozók tartanak igényt. Ami a luxusigényeket illeti: a közvé­leménykutatásba bevont meg­kérdezettek közül a 66 évesnél idősebbeknek ehhez 32 ezer forint is elég lenne, szemben a 18-34 éves generációval, amelynek havi nettó 45 ezer forint kellene az ilyen igények kielégítéséhez. Ebből az is kö­vetkezik, hogy a nyugdíjasok már berendezkedtek a napról napra való élésre, nincsenek extra kívánságaik. Mi van a kosárban? Nem helytállóak a nyugdíja­sok életkörülményeire vonat­kozó, a vásárlásokkal kapcso­latos általános statisztikai föl­mérések, összegezések, az infláció százalékait tartalmazó megállapítások — szögezte le a Nyugdíjasklubok Országos Szövetségének elnöksége. Ezért a testület úgy döntött, hogy több száz falusi és városi klub tagsága körében felmé­rést készít, az eredményt ala­posan elemzi és ennek alap­ján kialakulhat a nyugdíjasok tényleges, a valóságot tükröző „vásárlási kosara”. A felméré­sekben mindazok a vásárlá­sok és költségek szerepelnek majd, amelyek a létfenntartás körébe tartoznak: például az élelmiszerek, a tüzelő ára, a közüzemi díjak és más költsé­gek, így a gyógyszerekkel kapcsolatban fölmerült kiadá­sok. Választ keresnek arra a kérdésre, miként lehet élni az alacsony nyugdíjakból, s elemzik az egyedül, egy nyugdíjból élők és a nyugdíjas házaspárok életkörülményeit. Az alapos, széleskörű munka irányításában statisztikus szakembert vesznek igénybe. Támogatás a nyugdíj asoknak A nyugdíjasokat is támo­gatja a francia többségi tulaj­donban levő Chinoin Gyógy­szergyár, ahol a közelmúltban — a cég számottevő anyagi hozzájárulásával — több mint nyolcszáz dolgozó nyugdíj­pénztárat alapított. A nyugdí­jasok segítésére három évvel ezelőtt alapítványt hoztak létre: az Őszidő Alapítványból a Chinoin nyugdíjasai közül a nehéz körülmények között élők pénzbeni és természet­beni juttatásban részesülnek. Segíthet a törvénymódosítás A nyugdíjtörvény várható módosítása — a tervek szerint — megoldhat számos, a nyug­díjasoknál ma még feszültsé­get okozó problémát. Ilyen cél­lal terveznek változtatást pél­dául a nyugdíjalap kiszámítá­sánál figyelembe vehető ösz- szegeknél. Azok, akik tavaly mentek nyugdíjba, havonta át­lagosan alig kaptak 11 500 fo­rintot, most viszont az átlag- nyugdíj 12 600 forint. A java­solt módosítások közül az egyik legfontosabb, hogy a mostani 14 ezer forint helyett 20 ezer forintig lehetne a kere­setet teljes, vagyis száz száza­lékos nyugdíjalapként figye­lembe venni, s számottevően nőne az az átlagkeresetrész is, amely ma a 80, illetve 90 szá­zalékos nyugdíjalap kiszámí­tásánál szerepet játszik. A Magyar Közlöny októ­ber 22-i, 104. számában megjelent a 134/1994.(X.22.) számú kormányrendelet a nyugellátások, baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások vissza­menőleges emeléséről, il­letve egyösszegű kiegészí­téséről. Annak, akinek a nyugdíját, baleseti nyugdíját szeptem­berben az ide vonatkozó kormányrendelet értelmében fölemelték, az emelési összeg nyolcszorosát kell kiutalni 1994. novemberében. A hozzátartozói ellátáshoz annyi hónapnak megfelelő egyösszegű emelés jár, ahány naptári hónapra a hoz­zátartozói ellátást 1993. de­cember 31-ét követő és az 1994. szeptember 1-jét meg­előző időben folyósították. Ha a visszamenőleges, egyösszegű emelésre jogo­sult nyugdíjas 1994. augusz­tus 31-ét követően és 1994. november 1-jét megelőzően meghalt, a részére járó visz­Szerencsések azok a nyug­díjasok, akiknek a korábbi munkahelye nem szűnt meg, s velük még törődik a régi kenyé­radó. Más a helyzete azoknak, akik már nem tartoznak se­hova. Rajtuk kívánt segíteni Hász Mihály, a kaposvári Mó­ricz Zsigmond Művelődési Ház igazgatója három évvel ezelőtt, amikor megalakította a minden kaposváriak nyugdíjasklubját, és közbenjárt, hogy állandó otthont kapjanak az ÉDOSZ művelődési házban. Alakulás­kor csaknem százan hallgattak a hívó szóra, s jelentkeznek a klubba azóta is a nyugdíjasok. Sellinger Jánosné óvónő mutatta be a klubot, amelynek ő az elnöke: — A város minden részéből, még a Textilművekből is jön­nek hozzánk, noha ott működik nyugdíjasklub. Több nyugdíjas Október 27—i számunk­ban, a Nyugdíjasok oldalán siófoki olvasónk leveléből közöltünk részleteket: leve­lében azt kifogásolta, hogy mint volt hadifoglyot — úgy érzi — megrövidítették azál­tal, hogy nem kárpótlási jegyben, hanem életjára­dékban kapta, illetve kapja kárpótlását a hadifogság­ban töltött idő után. (Megje­gyeztük, hogy az ő kizáróla­gos döntése volt a kárpót­lásnak ez a formája. A szerk.) Okfejtésére most Kaposvárról érkezett válasz, a következőkben — kivona­tosan — ezt közöljük. Az írás sok volt hadifogoly bajtársunkban kelthette a be- csapottság érzését, ezért szükségesnek érzem, hogy vázoljam az életjáradék folyó­sításának eddigi rendszerét. Példámban olyan volt hadifo­goly szerepel, aki — siófoki bajtársunkhoz hasonlóan — 40 hónapot töltött a Szovjet- únióban. Az életjáradéknál maradva a neki havonta járó — a rendelet szerinti 11 ezer forintos kárpótlási alapösz­szamenőleges összeg kiuta­lásánál a társadalombiztosí­tásról szóló, 1975.évi II. tör­vény 102. paragrafusának 2. bekezdésében foglaltak az irányadók. Annak a nyugdíjszerű rend­szeres szociális ellátásra jo­gosultnak, akinek a rendsze­res szociális ellátások és a gyermekgondozási segély pótlékának emeléséről szóló rendelet alapján a nyugdíj- szerű rendszeres szociális el­látását felemelték, az emelés összegét — 1994. január 1-jétől 1994. augusztus 31-ig terjedő időszakban — azokra a hónapokra visszamenőle­gesen is egy összegben fo­lyósítani kell, amely hóna­pokban ellátásban részesült, föltéve, hogy az ellátásra 1994. novemberében is jogo­sult. E szerint kell folyósítani az emelést azoknak is, akik­nek a nyugdíjszerű rendsze­res szociális ellátásra való jo­gosultsága — a jogosult halá­lának kivételével — 1994. szeptember 1 —je és 1994. ok­tóber 31-e között megszűnt. Az emelés összegét mindkét szakmunkás, tisztviselő a megszűnt építőipari üzemek­ből érkezett, de van a klubnak egykori téesztag, rendőr, kato­natiszt tagja is. Minden héten kedden összejövünk az ÉDOSZ nagytermében. Nagy az érdeklődés az orvosi elő­adások iránt, minden szakor­vos készséggel válaszol nyug­díjasaink kérdéseire. A film- és videovetítések is rendszere­sek, alig győzünk elég régi fil­met felhajtani. Kedveltek a havi teadélutánjaink, zenés, táncos összejöveteleink. Nemrég kö­zös kiránduláson vettünk részt a Zselic Természetjáró Szö­vetséggel a Gyertyánosban, és Badacsonyban is jártunk — tá­jékoztatott az óvónő, aki a gye­rekek mellett az idősekkel is szívesen foglalkozik. Ottjártunkkor szüreti mulat­ságra készülődtek: a terített szeggel számolva — életjára­dék összege 3850 forint. Ezt az összeghatárt két év alatt lehetett elérni! A kárpótlás esedékességének ideje a tör­vény szerint 1992. január 1. Hogy honnan származhat siófoki bajtársunknak az az ál­lítása, amely szerint 40 hónap után 75 ezer forintot kapott készpénzben? Ez az összeg nem lehet más, mint az 1992. január 1-jétől 1993. októberig elmaradt életjáradék egyösz- szegű kifizetése. Minden baj­társunk 1992. január 1-jétől 1992. decemberéig havi 2436 forintra, 1993. januárjától pe­dig 3828 forintra volt jogosult. A példánkban szereplő, most 64 éves kárpótolt kárpót­lási határozatát 1993. szep­tember 2-án írták alá, így egy összegben kapta meg a 67 512 forint elmaradt járadékot, októbertől pedig a havi 3828 forint életjáradékot. Siófoki bajtársunk is így kaphatta kézhez az életkorától és a ha­tározat aláírásának időpontjá­tól függően — és nem 40 havi hadifogság után — járó 75 ezer forint elmaradt életjára­dékot. esetben a nyugdíjfolyósító szerv 1994. novemberében egy összegben folyósítja a jo­gosult részére. Annak, aki rendszeres szo­ciális járadékban részesül, s a rendelet szerint az idén de­cemberben egyszeri, egyösz- szegű kiegészítésre jogosult, e kiegészítéssel együtt to­vábbi 2400 forint kiegészítést kell folyósítani, feltéve, hogy a rendszeres szociális jára­dékra való jogosultsága ez év január 1-jén már fennállt. Ha a rendszeres szociális jára­dékra való jogosultság 1993. december 31-e után és 1994. szeptember 1—je előtt keletkezett vagy — a jogosult halálának kivételével — szűnt meg, a jogosultság időtarta­mára visszamenőlegesen havi 300 forint összegű, egyszeri kiegészítést kell 1994. de­cemberében folyósítani. Rendelet mondja ki, mi a ten­nivaló abban az esetben, ha a rendszeres szociális jára­dékra való jogosultság 1994. szeptember 1 —je és novem­ber 30-a között keletkezett vagy szűnt meg. asztalok az asszonyok — ők vannak többségben — sütötte pogácsától, linzertől, rétestől roskadoztak. Amikor Várvizi Imre nyugalmazott vegyész szintetizátorából felhangzott a zene, a 83 esztendős Király Pista bácsi, példát mutatva a fiatalabbaknak, táncra kérte asztaltársnőjét, és ropták este kilencig, amíg Imre bácsi véget nem vetett a zenének. Sikere volt a tombolának is: Várviziné és Kovácsné a Vö­röskereszttől kapott ajándék- tárgyakat osztotta szét a nyer­tesek között. Csaknem száz kaposvári nyugdíjas ezen az estén is fel­edte a magányt, az időseket sújtó terheket — de hát ezért is alakult meg és működik köz- megelégedésre az ÉDOSZ-ban a nyugdíjasklub. Kovács Sándor Tudni kell, hogy az életjá­radékot havonta hozza a pos­tás. Nem igaz a levélnek az a kitétele, amely szerint bajtár­sunk hallotta ugyan, hogy az életjáradékot emelik majd, de az most is csak annyi, amennyi idáig volt. Az életjá­radék ugyanis minden évben jelentősen emelkedett: 1992- ben havonta 2436, 1993. ja­nuárjától 3828 forint volt, az idén pedig havi 5220 forint. Ebből is következik, hogy az életjáradékot igénylők nin­csenek becsapva! Feltételezem, hogy a leír­takkal — köztük az említett példával — eloszlathattam si­ófoki bajtársam és a megyé­ben máshol élő volt hadifog­lyok kételyeit, az aggályosko- dókban megszüntethettem a becsapottság érzését. Ilyen és hasonló kérdésekben szö­vetségünk minden hónap má­sodik és negyedik péntekén 10 és 13 óra között készség­gel áll az érdeklődők rendel­kezésére. Dr.Szendi József a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének megyei elnöke Több színpadi műben, ti­zenhárom filmben szerepelt az elmúlt másfél évtizedben Jászai Mari unokahúga, Já­szai Jolán, a túl a hetvenen felfedezett színésznő. A Pé­csen élő nyolcvanhét éves asszony a múlt héten Kapos­váron, a Megyei és Városi Könyvtárban találkozott a nyugdíjas olvasókkal. — Legutóbb a Családi kör egyik adásában láthatta a kö­zönség. Most milyen szerepre készül? — Mészáros Márta — aki­nek több filmjében is játszot­tam már — nemrég üzent, hogy vár egy szerepre. Lá­nyomtól tudakolta meg, vajon elvállalnék-e egy apáca sze­repet. Hát hogyne játszanám el, mondtam Klári lányomnak. Szűz ugyan voltam már, de apáca még nem... — Naplót vezet, verset, imát ír, közönségtalálkozókra jár. Rendezgeti a Jászai-reiikviá- kat. Nem foglalkozik a korá­val... — Nem érdemes. Az én szívem fiatal. Bennem soha­sem volt gyűlölet senki ellen. Azt szeretem, ha vidámak kö­rülöttem az emberek. Én is az vagyok. Legfeljebb azért va­gyok egy kicsit bosszús, mert a memóriám már nem a régi. A Friderikusz show-ban, ami­kor a Sanyi képeket mutoga­tott, nem ismertem fel például Szabad Györgyöt, az ország- gyűlés akkori elnökét. Tudod, mi csúszott ki a számon? Ez olyan, mint egy apamajom. Az öregedés nem érkezik hirtelen, egyik napról a má­sikra. Egy bizonyos korban az ember észreveszi, hogy csök­ken az aktivitása, fogy az ereje, kevesebb az életkedve, az életöröme. Az öregség fizio­lógiás állapot, természetes fo­lyamat része, de nem azt je­lenti, hogy nem lehet befolyá­solni — mert igenis sokat tehe­tünk azért, hogy minél keve­sebb zavart okozzon életünk hátralévő éveiben, évtizedei­ben. Például azzal, hogy nyug­díjba menetelünkkor nem hagyjuk el magunkat, hanem természetünknek, ízlésünknek, érdeklődési körünknek megfe­lelően valamilyen elfoglaltsá­got keresünk magunknak. Ne foglalkozzunk az öregséggel és kerüljük azokat, akik állan­dóan erről beszélnek. Aludjunk eleget, mert az al­vás visszaadja fizikai és pszi­chés erőnket, frisseségünket és a jó hangulatunkat. A kelle­metlenségeket, a keserűséget igyekezzünk minél nagyobb lelki nyugalommal fogadni; konfliktusainkat mielőbb zárjuk le és ne rágódjunk rajtuk. Volt is akkora nevetés...Né­hány hónappal később Pé­csett az orvosi egyetem egyik rendezvényére meghívtak díszvendégnek. Hatszáz idős ember gyűlt össze az aulában. Hatalmas taps kíséretével vo­nultunk be. Valaki megkér­dezte a vendégek közül, hogy kinek tapsolnak? Hát a Joli néninek! — jött a válasz. Kép­zeld, előttem ment a Szabad György! Rögtön megismerten, ő meg udvariasan maga mellé ültetett. Körülöttünk igazgatók, polgármesterek. Jót beszél­gettünk. Amikor vége volt a szónok­latoknak — háromnegyed órán át ígérgették a nyugdíj- emelést, az olcsó szenet, az olcsó villanyt —, a rendező a mikrofonhoz szólított, hogy mondjak valamit. Ahogy felál­lók és körülnézek, látom ám, hogy az első sor kivételével mindenki alszik. Megszólal­tam: Édeseim, ébredjetek! Szabad György kacagott, és kezet csókolt... Még le is fény­képeztek bennünket! Amikor megkaptam a képet, elhatá­roztam, ha felmegyek a Par­lamentbe, odaadom neki em­lékül. Szavaimért senki sem haragudott rám, de én megje­gyeztem, hogy ennyi hozzá­szólást nem lett volna szabad megengedni! Nem beszélve arról, hogy a gimnázium énekkara még ötven verssza­kos kórusművet is énekelt! Nem csodálom, hogy ezek a nyomorult öregek elaludtak... Lőrincz Sándor Gyermekeink, rokonaink gond­jainak a megoldásából ne vál­laljunk főszerepet, már csak azért sem, mert ők maguk is rendelkeznek annyi élettapasz­talattal, hogy megoldják prob­lémáikat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy megvon­juk tőlük a segítségünket és el­zárkózzunk a tanácsadás elől. Egészségesek, üdítő hatá­súak a napi két-három kilomé­teres séták. Bánjunk mértékle­tesen az alkohollal, ügyeljünk az étkezésünkre: fogyasszunk könnyű, zsírszegény ételeket. Mindez hozzásegíthet ben­nünket ahhoz, hogy testileg, lelkileg és szellemileg fiatalo­sak, illetve fiatalok maradjunk. Az öreg korra fel kell ké­szülni! Fel kell rá készülni, hogy elfogadhassuk és nyuga­lommal elviselhessük, mert el­lenkező esetben életünk szo­morúvá, értelmetlenné válik, és annak sem tudunk igazán örülni, amit addig elértünk, al­kottunk. Van abban a gyakran hangoztatott mondásban igaz­ság, amely szerint mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát... Dr.lliev Ilia Minden kaposváriak klubja A rétest maguk sütötték Nem csapták be a volt hadifoglyokat! Újra az életjáradékról Válasz siófoki olvasónknak (és egykori sorstársainak) Ha már fiatalon készülünk rá... Az öregkor is lehet még szép

Next

/
Oldalképek
Tartalom