Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-21 / 274. szám
1994. november 21., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Csökkentette a jó út is a távolságot Sámsonnak telefon „Leadott bennünket a város” Bizonytalan a marcali szakképző sorsa Somogysámsont főleg az jellemzi, hogy mindenen kívül- rekedt, bár elszigeteltségén sokat enyhít Keszthely és Marcali közelsége — mondta Somogyi Magyar József polgármester. — A Horvátkúton át épített út felére csökkentette a korábbi távolságot, s ez ügyei intézése során sokat jelent a falu népének. — Hozzájárult ez a község fejlődéséhez? — Sajnos, gyengék az adottságaink. Nagy szónak számít, hogy modern faluházat sikerült építenünk, főleg az iskola érdekében, annak kiszolgálására. Szükségessé vált a napközi komplex felújítása is: ezt Somogyzsitfa és Csákány önkormányzatával összefogva oldottuk meg. A konyhája 300 adagos, így főzhetünk a 170 iskolás és 60 óvodás gyereknek, valamint a rászoruló öregeknek. Büszkék lehetünk az új orvosi rendelőre is, amelyben tanácsadó és szolgálati lakás is helyet kapott. — Ezzel vége a sámsoni erőnek? — Nem egészen. A 13 somogyi község telefonprogramjában mi is benne vagyunk. Tízegynéhány közület mellett 70 új igénylő élvezheti rövidesen a korszerű telefon lehetőségeit. Ez minőségi lépés, mint ahogyan az volt a marót- pusztaiaknak, hogy vezetékes vizet kaptak. Most mégis a telefon az örömünk, s talán az erőnk is ebben rejlik majd. Korábban ugyanis már hátat fordított nekünk néhány külföldi vállalkozó, mondván: jelentkezzünk, ha majd lesz telefonunk. Most elérkezik ennek az ideje. S remélhető, hogy enyhíti majd a súlyos munkanélküliséget is. K. G. T. (Folytatás az 1. oldalról) — Már olyan rémhírek is lábra kaptak, hogy megszűnik a szakképző — mondta az iskola igazgatója. — A nevelő- testület okkal tart a bizonytalan holnaptól. Elismerjük a törvény hatályosságát, csak azt nem értjük pedagógus társaimmal, hogy miért nem négy évvel ezelőtt léptek át rajtunk. Most, amikor országszerte rossz a helyzet, most kell új források után nézni, másfelé lobbizni? Nem vitás: sokba kerültünk Marcalinak, hiszen a fejkvótán túl évi 20-21 millió forintot kaptunk. De hát a tanműhely, a gépek fenntartása mindenütt ennyiben van. Egyébként igyekeztünk önállóan is pénzhez jutni; pályázatok útján, a gazdálkodó egységektől vagy a szakképzési alapból összehoztunk néhány milliót évente. A Németországból kapott esztergagépeket például jelenleg pénzhiány miatt nem tudjuk bevonni az oktatásba. Dr. Sütő László marcali polgármester elmondta, hogy a testület a szakközépiskola sorsát illetően több változatot is javasolt. — Amikor az átadás mellett voksoltak a képviselők, abban volt egy adag célzatosság is. Jelesül: rákényszerítsük a megyét arra, hogy a finanszírozás kapcsán valamit lépjen. Egyébként a határozatot a következő testületnek is jóvá kell hagynia. Szerintem potenciális munkanélülieket képezni nem érdemes; a szakképzést megyei szinten kellene koordinálni. Még annyit talán: Csordás Ferenc igazgatóval én magam beszéltem; meghívtuk az önkormányzati ülésre is, de ő elárkózott a részvételtől... A marcali szakképzőben főként a közismereti tárgyakat tanító pedagógusok érzik veszélyben egzisztenciájukat. Ha a tervezett 9-10. osztályt már nem a szakközépiskola indítja, őket fenyegeti elsősorban a létszámleépítés. — Ilyen súlyos egzisztenciális gondok mellett kell óráról órára helyt állnunk — fűzte hozzá az igazgató —, s az egész nevelőtestület nevében nyilatkozhatom, hogy ez, pallossal a fejük fölött, egyáltalán nem könnyű. Csiky K. Erika A marcali tévé heti programja Hétfő: 19.00: Rajzfilmsorozat. 19.26. Volt egyszer egy gyilkosság (am. vígjáték). Kedd: 19.00: Marcali híradó. 19.25: Sporthíradó. 19.40: Sípoló macskakő (magyar filmszatíra). Szerda: 19.00: Marcali híradó (ism.). 19.25: Sport (ism.). Csütörtök: 19.00: Csengetés - pedagógiai magazin. 20.00: A per (am. játékfilm). Péntek: 19.00: Csengetés (is.) Álszerecsenek kopogtattak a nyaraló ajtaján Feketén kotort lakáskémények Gázfűtésnél is fontos a kémény tisztasága Alkalmi megrendelés és kiállítás tervek Zsuzsa, a mesegrafikus Reklámokat gyárt a „mesegrafikus” Fotó: Kun G. Tibor Álságos időket élünk. Az élelmiszeripari termékek után már a kéményseprőket is hamisítják. A Kéményseprő kft marcali kirendeltségén Sallai József művezetőtől hallottuk: főként a Ba- laton-part nyaralótulajdonosainál tették tiszteletüket az „álszerecsenek”... — Néhány éve már volt ilyen eset; kéményseprőnek öltözött pesti vagányok kasz- szírozták a seprési díjat — mondta a művezető. — A mostani ügyben még nem tudni, kik kotorják a kéményeket feketén. Nem árt tehát az óvatosság. A kéményseprő kft szakemberei fényképes igazolvánnyal rendelkeznek — hangsúlyozta Sallai József. Akadnak ugyanakkor túlbuzgó állampolgárok is, akik bizalmatlanságukban odáig mennek, hogy még a valódi kéményseprőnek is ajtót mutatnak... Hogy ez — főleg a gázos rendszerek esetében — milyen veszélyeket hordoz, azt sajnos a közelmúlt tragikus történései igazolják. — Még most is tart a szakértői vizsgálat a két éve történt, nagyatádi kettős halálesetnek, amelyet kéményátépítés közben szénmonoxid-mér- gezés okozott. S Marcaliban volt most két dugulásos eset; a szerelők lelkiismeretessége előzte meg a tragédiát. Az építési törmelékkel, szeméttel teli kémények — szerencsére nem sok van, és 20-25 százalék igényel csak javítást — életveszélyessé válhatnak, ha a tulajdonos hibájából elmarad a félévenkénti, kötelező ellenőrzés. A kft marcali kirendeltsége augusztus óta folyamatosan végzi a körzet 74 településén a karbantartást, vizsgálja a kémények átjárhatóságát. Csak Marcaliban 5500 ellenőrizendő kémény van, s erre egy (valódi) kéményseprő... — A tisztítás, különösen az aprófalvas területek miatt ráfizetéses — mondja Sallai József. — A sor-seprésnek nevezett kötelező szolgáltatás díja januártól várhatóan száz forinttal drágul: 326 forint lesz. Nálunk az a mondás járja: a kéményseprő akkor hoz szerencsét, ha munkát is végez. De ez az utolsó dolog, amire tengernyi gond, baj közepette figyelnek az emberek. Pedig a biztonság közös érdekünk. Csiky K. Erika Dolgozott Kirakatrendezőként, operaházi segédmunkásként. Aztán mégis úgy döntött, hogy a képző- és iparművészeti szakközépiskolában kísérleti jelleggel beindult, játékkészítő grafikusi szakra jelentkezik. A marcali Botos Zsuzsa 1987-ben friss házasként Angliában próbálkozott. A Londonhoz közeli gyárváros, Luton ázsiai menekültekkel terhes környezetében azonban hasztalan kereste önmagát. — Három-négy gyerek, négy-öt kutya: angol családi idill hölgyek részére. Amikor kimentünk, még volt bennem ambíció; úgy végeztem el egy grafikai college-ot, hogy egy kukkot se tudtam angolul, csak rajzoltam. Hiába voltam évfolyamelső, nem mentem vele semmire, mert nem tudtam állásba menni. Két gyereket szültem, és se bölcsőde, se óvoda, a nörsz órabére pedig megfizethetetlen. Elvégeztem egy komputertanfolyamot is. A számítógépes tervezés Angliában csak egy lehetséges eszköz; rendkívül gyors, de számomra semmiképp sem helyettesíti a művészetet. Én a tudást ennél sokkal többre becsülöm. Az alkalmi munkák, az idegtépő bizonytalanság 1991-ben végül hazahozta a családot. — Megélni ebből a munkából itthon sem lehet — mondta Botos Zsuzsa, a marcali Ber- náth Stúdió tagja. — Odaát olajjal kezdtem dolgozni; volt egy művészköri, közös kiállításom is. Magyarországon csináltam egy csomó képeslaptervet, de nincs rá kiadó. Szívügyem a mesekönyv-il- lusztráció, de a fővárosi piac telített; óriási a tipródás, s ha akad is munka, csekély a fizetség. Újabban a természetes anyagokhoz vonzódom, gobleinfélékkel próbálkozom. Am, ami valójában izgat, az a tűzzománc. Egyelőre azonban a megélhetésért hajtunk: kirakatokat díszítek, mozgó hirdetéseket, emblémákat tervezek, de fél szemmel már egy németországi kiállítás felé kacsingatok. S közben gyesen vagyok a harmadik gyerekkel... Csiky Kis Erika T TATAROZZÁK A VÁROSHÁZÁT. Felújítják a városházát Marcaliban. A kétmillió forintba kerülő munkát Bedő Béla építési vállalkozó munkásai végzik: vakolnak, s újrafestik az ajtókat, ablakokat. Fotó: Kun G. Tibor Grátisz bála Marcaliban Szokatlanul nagy volt a forgalom hét közepén a marcali kulturális központban. Azt hirdette ugyanis egy kisméretű plakát, hogy: Grátisz bála. Végre! — sóhajtottak fel sokan. — Ránkfér, hogy tél küszöbén meleg holmit kapjunk ajándékba. Természetesen később kiderült, a vállalkozó csak csalogató fantázianévnek választotta a grátiszt, vevői viszont ajándékba nem kaptak. Elgondolkodtam az eseten. Szerintem az üzlet alighanem jobban menne, ha a jövőben úgy hívnák, hogy „Grátisz gála”. Jobban is hangzik, s igazi, divatos minőségre utalna. Hogy özönlenének az emberek a „gáláns” ajánlatra... De ez csak egy futó ötlet, még hálát sem várok érte, grátisz adom - bálabontó nagymenőknek. (Kun) • • Ugynökfogó toborzó Cseng a telefon. Bizalom- gerjesztő hang, bemutatkozik. Miben segíthetek? Rendkívül előnyös ajánlata lenne, ami rövid időn belül alapvetően megváltoztatja az életemet. Hogy mi lenne a teendő? Azt majd a személyes találkozásnál elmondja a kaposvári ösz- szekötő, aki mindennapi kapcsolatban áll egy óriási világbiznisz amerikai fejeivel. A többi egyelőre titok. Elmegyek, igaz, némi késéssel. Az ifjú házigazda fehér ing-nyakkendősen, öltönyben fogad. A lakótelepi „nagyszobában” már 8-10 ember szorong. Egy ugyancsak kifogástalanul öltözött fiatalembert hallgatunk, aki színes irónokkal kis táblára mindenféle jeleket rajzol, elérhető pontokról, dollárról, bonuszról, sejtelmes, arany, gyöngy, gyémánt fokozatokról beszél, aztán sikeremberekről, akikhez már ő is tartozik. De a lényeget, a módját, hogy rövid úton hatalmas összegeket keressek, nem értem. Mígnem a végén a csillogó sztaniolba csomagolt szövegből kisejlik: egy cég termékeit kellene egyféle hálózathoz kapcsolódva értékesíteni. Magyarán: ügynökösködni. Erről ennyit. A többiek arcán is látom az értetlenséget, a csalódást, s miután kegyesen elbocsátanak a toborzó urak, távozunk. Hazafelé szidom magamat: beugrottam, másfél órát tizedmagammal elpazaroltam. De ha Marcaliban összehívott palimadár seregből csak egy is akad, aki csatlakozik s nekik ügynökösködik, akkor már megérte a péntek esti buli. Kun. G. Tibor Niklán forgatott a tévé stábja Népes televíziós stáb forgatott Niklán Kiss János szerkesztővel. Az ideiglenesen „A hely szelleme” címet viselő sorozatukhoz készítettek felvételeket a falu érdekesebb lakóházairól és a Berzsenyi-múzeumról. Az ismereterjesztő célú sorozat első bemutatkozása valószínűleg januárban lesz. Farmerképzés Mesztegnyőn A budapesti Kertészeti Egyetem munkatársainak vezetésével nyolcnapos farmerképző tanfolyam indul Mesztegnyőn. A mezőgazdasági vállalkozók, valamint a gazdakör tagjai részére hirdetett kurzuson a termeléssel kapcsolatos marketingmunkáról és egyéb szakmai követelményekről lesz szó. A megyei vállalkozói központ-alapítvány pályázati támogatásával létrejött farmerképzőnek a foglalkozásaira német szakértőket is hívtak. Rádióklub, kórus Lengyeltótiban A lengyeltóti művelődési otthon és könyvtár két új, civil kezdeményezésre szerveződött közösséggel gazdagodott. A bejegyzés alatt álló rádióamatőr-klub tagsága a jövő évtől már a fiatalok képzését is vállalja, az egykori női kar hiányának pótlására pedig Veres Márta énektanár vezetésével szerveztek vegyeskórust. A felnőttkar működésével kapcsolatos ügyeket a héten vitatják meg az érintettek. Tajtékos ég A fenti címmel tartotta meg önálló műsorát november 17-én Marcaliban Kürti Papp László előadóművész. A Berzsenyi Dániel városi könyvtárban rendezett irodalmi délutánon a résztvevők megemlékeztek Radnóti Miklós, a tragikus sorsú nagy költő halálának ötvenedik évfordulójáról. Költségvetési tervezetek Az önkormányzati választások előtti utolsó testületi ülésen az 1994-es költségvetésről, illetőleg a jövő évi költségvetési koncepcióról tárgyaltak pénteken a kelevízi képviselő-testület tagjaik. Hasonló megbeszélésre gyűlnek össze ma a körjegyzőséghez tartozó Hosszúvíz most még hivatalban levő testületi tagjai.
