Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-11 / 266. szám

1994. november 11., péntek SOMOGYI HÍRLAP — TURIZMUS 13 Tunézia: tevék és turisták Séta az örökké nyüzsgő' nabeuli bazársoron Tunézia kopár sztyeppvidé­keit és erdős hegycsúcsait, szélfútta sivatagjait és virágzó oázisait, teljesen élettelen sós tavait és csipkézett tengerpart­jait háromezer éve lakják em­berek. Messzire emlékező tör­ténelme mellett az Afrika Olaszországhoz legközelebb csúcsán 1956-ban újraalapí­tott állam talán a világ legfiata­labb országa; lakosságának több, mint hatvan százaléka húsz évesnél fiatalabb. Az el­lentmondások óriásiak: a leg­modernebb nyugati technoló­giát számtalan vallási, törzsi szokás rabjaiként működtetik az itt élők. Legidősebb fiúkat ugyan mostanában már nem áldozzák föl istenüknek, mint nemrégen még tették, de a hagyomány nagy úr errefelé. Minden öt emberből négy mo­hamedán vallású — ők egyál­talán nem isznak. Vagyis... hm, a férfiak egy része zugivó. A kiskapukat Tunéziában is megtalálják az emberek. Egyedül ebben az arab or­szágban tiltották be a többne- jűséget; a derék polgárok ezért papíron elválnak, s újra megnősülnek, elválnak s újra megnősülnek — persze az összes asszonyt a házukban tartják. Már akinek van pénze dolgos kezeket vásárolni. A házasság drága mulatság: a legszegényebb családokban is komoly összegek cserélnek gazdát a frigy kapcsán — a nőnek például kilónyi aranyat kell ura házába vinnie. Az ék­szer évszázadok óta öröklődik a famíliákban, el nem adják akkor sem, ha közben éhen halnak. Amúgy a nőt errefelé a semmibe veszik; az ajtókon becsörtetnek előttük, észre sem veszik köszönésüket — persze elvétve látni lefátyolo­zott hölgyeket az utcán. A konyhában tesznek-vesznek, otthon, vagy a földeken kapál­nak, míg a családfő valame­lyik ottani „kocsmában” disku- rál a világ dolgairól — egy kávé és egy pohár víz mellett. Az azonnal errefelé három napot is jelenthet. A szokások sűrűn font háló­ját némileg felborította Tuné­ziában egy újfajta őrület; turis­ták fedezték fel évtizede az országot. Azóta is özönlenek, mert az ország vezetői felfe­dezték a nagy lehetőséget. Nem panziók, szállodák, ha­nem csupa fehérre meszelt egész üdülővárosok nőttek ki egyik évről a másikra az 1100 kilométer hosszú tengerparton — számtalan munkahelyet je­lentettek az építkezések a képzetlen, segédmunkásként alkalmazható araboknak, most pedig számtalan munka- lehetőséget biztosítanak a vendégváró helyek a képzet­teknek. Néhány éve kötele­zővé tették a kötelező isko­lába járást a gyerekeknek, a londinerek, portások, szoba­lányok ezrei pedig tanfolya­mokon és a turistákon csiszol­ják nyelvtudásukat. Nemzeti jövedelmük egyharmadát köl­tik oktatásra! A múlt öröksé­geként mindenki beszél fran­ciául, aztán először angolul, később németül tanultak meg a vendégvárók. Manapság a magyart törik — főképp a pia­cokon. Az idegenforgalom új­jáélesztette a hajdan világ­szerte ismert kézműipart; a fazekasok, bőrösök, szőnyeg- szövők, ezüstművesek alig győzik a munkát, szinte a ke­zük közül kapkodják ki az eu­rópaiak a szuvenírt. Szumma szummárum: az ország nem­zeti jövedelmének több, mint hatvan százalékát adja az idegenforgalom. Mintha min­denki tudná ezt arrafelé; na­gyon megbecsülik a vendéget. Olcsók — igaz, alkudni kell, két okból is. Egyrészt, hogy az elsőként kért ár tizedéért elvi- hessük az árut, másrészt az arabnak násztánc az alku, éle­tének része, amit élvezni kell, s elmaradása esetén könnyen megsértődik. A közbiztonság hallatlan: fiatal nő is végigsé­tálhat egyedül, éjszaka sötét sikátoron, nem bántják. A szál­lodákban ha csak egy hajcsat veszik is el, az egész sze­mélyzet vadul keresi, nehogy szégyen maradjon rajtuk. S nehogy az utcára kerüljenek. Na. Szóval csuda egy or­szág Tunézia. Beduinok élnek olyan telepeken, ahol az élet- körülmények Krisztus idejéből valók. A kaktuszkerítést eszik az állatok. A szomszédban hatvan emeletes üvegpalota. A múltat és a jelent a teve köti össze. Az őslakos berbereket előbb a rómaiak, később a vandálok, bizánciak igázták le — porrá égetett vagy sóval beszórt településeiket azon­ban mindig újjáépítették. Vá­rosaik áttekinthetetlenek; zeg­zugos sikátorok, szűk főutcák vezetnek a települések lelke, a piac, a közfürdő és a mecset felé, hogy az ellenség eltéved­jen, lassan tudjon előrenyo­mulni. Az arabok annyira siet­tek Afrika e csodálatos csücs­kére, hogy már Mohamed pró­féta halála után tizenöt évvel ideértek. Török, spanyol, fran­cia hódítók is taposták e föl­det. A továbbélésért azonban az itt élő, s a hódítók vérével keveredett nép mindig tudott kompromisszumot kötni. Kart­hágót Augusztus császár azért engedte például újjáépí­Hammamet régi erődje és napfényes tengeröble teni, mert ígéretet kapott: föl­hagynak a kereskedelemmel, s azon túl a mezőgazdaságból fognak élni. Van is olyan oázi­suk, ahol 250 ezer pálmafát nevelnek — ma is! A török átok elleni áfium az volt: föl­hagytak a kalózkodással. Hogy miképp jön ide a teve? Az ország függetlenségét minden korban a tevék segít­ségével vívták ki; a bennszü­lött katonáknak óriási mozgé­konyságot biztosítottak a pú­posok. Római vagy francia idegenlégió — egyre ment vé­gül. Nagy becsben is tartják az állatot. A turisták is. Mert Afri­kát elsősorban a teve jelenti a messziről érkezőnek. Minden, magára valamit is adó szál­loda mellett létesítettek teve­parkolót, ahonnan a turista ki­rándulni indulhat. Tunéziáról írni persze olyan, mintha egy kőfaragó ki akarná vésni egy cirkuszi akrobata port­réját — mozgás közben. Az iga­zán érdekes az: a lakosság nagy része lépést tart a hihetet­len mértékű gazdasági változá­sokkal. Pedig nem akármilyen nehézségekkel kell megküzde­niük. Nálunk például természe­tes adománya az égnek a víz, arrafelé ötven-száz kilométernyi messzeségből szállítják. Ez az ország a 18. századból lép — a fekete kontinensen mindenki más előtt — a 21. századba. Czene Attila kobáihy aWíTHATÖ mm“*** « iSpimm <*Wi NEZZE MEG AZ ÜJ CÍMKE TÜLOLDALAT EGYMILLIÓ FORINTÉRT! Ha a legismertebb magyar sört, a Kőbányai Világost választja, nemcsak egy könnyű, friss és finom italhoz jut hozzá, hanem részt vehet egy fantasztikus nyereményjátékban is. Miután kellő hőfokra hűtve elfogyasztotta a pompás, aranysárga nedűt, áztassa le az új köntösbe öltözött üvegről a címkét, és kitöltve, 1994. november 30-án 12 óráig juttassa el a megadott címre! így Ön is eséllyel pályázhat a 20 nyeremény egyikére. Minden visszaküldött címke egy-egy külön esélyt jelent! 1. díj: bruttó EGYMILLIÓ Ft 2. díj: bruttó 500 000 Ft 3. díj: bruttó 200 000 Ft 4-10. díj: bruttó 100 000 Ft 11-20. díj: bruttó 60 000 Ft FRISS, VILÁGOS KŐBÁNYAI - MINDEN PALACKBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom