Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-11 / 266. szám
1994. november 11., péntek SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 7 GENGI, AZ ELNÖK LOVA. Párizsban bemutatták a sajtó képviselőinek Gengit. Gengi, egy paripa, amit a türkmén elnök ajándékozott Mitterand francia elnöknek. A ló, egy igen ritka és nemes vérű törzsből származik. FEB fotó Ruandában 1 millió embert mészároltak le ítélet a népirtókról Jövőváró Amerika Diáktiltakozás Londonban Több tízezer tiltakozó diák gyűlt össze a hét közepén London kormányzati negyedében, hogy kifejezze nemtetszését a tanulóknak járó juttatások további kurtítása miatt. Az országos diákszövetség által szervezett megmozdulás részvevőinek a diákéletet megkeserítő, anyagi terhekből lett elege. Michal Kovác a döntésről Michal Kovác szlovák köz- társasági elnök véleménye nem egyezik az új szlovák törvényhozás múlt héten született döntésével, ezért a belügyi és a privatizációs tárca vezetőinek leváltását nem írta alá, hanem az alkotmánybírósághoz fordult. Az államfő döntésének előzménye az volt, hogy a parlamenti többséget élvező szövetségesek a Mo- ravcík kabinet két miniszterétől azt követően vonták meg a bizalmat, hogy a Moravcík kormány már lemondott. Embercsempész hajóskapitány Embercsempészésért Japánban börtönbüntetésre ítélték egy teherhajó indonéz kapitányát és a legénység három tagját. A hajón 150 kínait csempésztek be Japánba. A kapitányt 18 hónapi, a három tengerészt 14-14 havi börtön- büntetésre ítélték. Izrael tervei a kivonásról Az izraeli hadsereg két tervet is készít a Jordán nyugati partján lévő katonáinak a palesztin lakóövezetekből történő kivonására. Az első terv szerint az izraeli hadsereg három hónap alatt hagyja el a nagy palesztin városokat, és a katonákat a lakóövezetek köré és a jelentős utak mellé helyezik. A második terv annyiban különbözik az elsőtől, hogy a kivonást és az áttelepítést kilenc hónap alatt és több szakaszban vetíti előre. Gyanús fényűzés A román parlament különbizottsága hallgatja ki a politikai élet vezetői személyiségeit arról, hogy miként jutottak jelenlegi ingatlanaikhoz 1989 után. Hírek szerint különböző méltóságok hivatali pozíciójukat felhasználva tettek szert fényűző ingatlanokra. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy döntött, hogy nemzetközi törvényszéket állít fel a Ruandában. Ennek oka, hogy az ott elkövetett népirtást kivizsgálják, illetve a gyanúsítottak elleni tárgyalásokat lefolytassák. Becslések szerint csaknem egymillió embert mészároltak le fél év alatt a közép-afrikai országban. Zömében az előző, hutu kormány ellenzőit és a tu- szi kisebbségi törzshöz tartozókat. A jelenlegi, tuszi vezetésű ruandai kormány kifogásolta, hogy a BT által felállítandó törvényszék nem hozhat halálos ítéleteket illetve bizonyos esetekben az országon kívül fogja lefolytatni a tárgyalást. A BT Előre megírt forgatókönyv alapján zajlottak le az orosz kormányon belüli személyi változások — állapította meg a Szevodnya című liberális orosz napilap. A lap Anatolij Csubajsz első miniszterelnök-helyettesi kinevezését azzal magyarázta, hogy a politikusra a Moszkvának folyósítandó hitelek miatt volt szükség. A kölcsönök ugyanis már szerepelnek a jövő évi orosz költségvetés bevételi oldalán, s a nyugati vezetők valószínűleg bizalmatlanul fogadják az újonnan kinevezett minisztereket. A mértékadó Izvesztyija felhívta a figyelmet arra, hogy az államfő mellett működő nemTárik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes Andrej Kozirev orosz külügyminiszterrel folytatott moszkvai tárgyalásainak eredményeként Irak kész elismerni Kuvait szuverenitását és a közös határt. Aziz eljuttatta Jelcinnek Szaddám Húszéin iraki elnök üzenetét, amely Kuvait szuverenitásának és határainak az ENSZ BT 833-as határozatának megfelelő elismerésével kapcsolatos. Jelcin utasította Andrej Kozirev külügyminisztert, hogy döntése alapján a nemzetközi törvényszék az idén január elseje és december harmincegyediké között elkövetett bűn- cselekményeket fogja vizsgálni. A törvényszéknek jogában áll majd ítélkeznie olyan esetekben is, amelyeket nem magában Ruandában, hanem a szomszédos országokban követtek el a szemben álló felek. A testület hatásköre többek között kiterjed azokra az atrocitásokra, amelyeket a volt kormányhadsereg katonái és milicistái a zaire—i menekülttáborokban hajtottak végre. A határozat értelmében az elítélteket azokban az országokban fogják bebörtönözni, amelyek e célból felajánlják együttműködésüket. zetbiztonsági tanács főszerepet játszik a személycserékben. Az újság feltételezte, hogy a rubel mélyrepülése kiváló alkalmat nyújtott a már régen megérett személyi változtatások végrehajtására és a tanácsnak döntő szerepe volt az újak kinevezésében is. Az Izvesztyija szerint nyilvánvalóvá vált: Jelcin elnök kizárólag az államfő álláspontját érvényesítő, pártonkívüli szakemberekből állítja össze a kabinetet. Ez a kormány elbürokratizálódását jelenti. Hasonló szerepet szán az elnök a parlament alsóházának is: kizárólag törvényalkotással megbízott testületté kívánja átalakítani. utazzon Bagdadba a vonatkozó alkotmányos eljárások befejezése érdekében. Kozirev már tegnap Bagdadba repült, ahol háromnapos látogatást tesz. Andrej Kozirev a kuvaiti határon történt iraki csapatösszevonást követően a múlt hónapban Bagdadban járt, és igyekezett rábírni Irakot a szomszédos Kuvait szuverenitásának hivatalos elismerésére. Kozirev sürgette egyben, hogy a nemzetközi közösség ezután oldja fel a Bag- dadot sújtó szankciókat. A november 8-i részleges kongresszusi és kormányzói választások tétje nem csupán az volt, hogy a Republikánus Párt negyven év után először képes lesz-e megszerezni a mandátumok többségét a képviselőházban és a szenátusban, hanem az is, hogy milyen politikai-törvényhozási környezetben lesz kénytelen Bili Clinton elnökségének következő két évét kitölteni. Szélesebb kitekintésben a szavazás egyszersmind jelzés is volt arra, hogy a végrehajtói és törvényhozói tisztségeket betöltők gátat tudnak-e szabni az amerikai választópolgárok egyre mélyülő kiábrándultságának a nagypolitikát űző és a hatalom játékszabályai által gúzsbakötött központi kormányzati rendszer iránt. Mert hogy valami baj van Amerika leikével, azt mindenki sejti, ám sem a politológusok, sem a szociológusok nem tudják pontosan, hogy tulajdonképpen honnan ered a probléma gyökere. Az ország működik, a gazdaság bővül, az infláció jelentéktelen, a technológiai előrehaladás szédületes, a munkanélküliség csökken. Mégis, úgy tűnik, hogy a választók nagy tömegei ebből nem sokat éreznek, legalább is mindennapi életükben nem hajlandók tudomást venni róla. Mintha más bolygón élnének, mint a kedvező adatokat citáló kormánytisztviselők vagy éppenséggel az azokat szapuló ellenzéki politikusok. Nem figyelnek oda, mert másról akarnak hallani. Elillant álom Márpedig ha valamikor, hát a kongresszusi és kormányzói választásokon nem a szövetségi nagypolitika felfoghatatlan — és ezért utálatot kiváltó — elittémái döntik el a mandátumok sorsát, hanem a napi élet- körülményeket meghatározó húsbavágó ügyek: emelkedik-e az adó, mennyit kell majd fizetni jövőre az iskoláért, lesz-e több rendőr az utcán, érde- mes-e hitelt felvenni a második gépkocsira, kinek jut betegbiztosítás. Egyszóval: mit hoz a jövő. És a bajok valahol itt kezdődnek. A közvélemény-felmérések rendre azt mutatják ki, hogy az amerikai állampolgárok többsége szerint az ország nem jó vágányon halad, és a váltót sürgősen át kellene állítani. Mintha szétfeslett volna az amerikai társadalmat összetartó erkölcsi szövet. A hagyományos értékek fellazultak, a bűnözéstől való félelem beleivódott az emberek tudatába, szertefoszlott a gondoskodó, de nem követelődző kormányzatba és a törvényhozásba vetett bizalom. Mintha elillant volna az amerikai álom, a mind boldogabb és szebb jövő képe. Csaknem fél évszázad után az amerikaiak immár nem biztosak abban, hogy az utánuk következő nemzedéknek jobban megy majd a sora. Úgy érzik, hogy az ország hajója céltalanul hánykolódik, már nincs szilárd part a láthatáron. Megrendítő élmény, amely társadalmi szintű meghasonlottsághoz vezetett: várni is a jót a hatalmasoktól, meg gyűlölni is őket, mert távoli, felfuvalkodott elszigeteltségükben nem törődnek az egyszerű emberekkel, csak saját érvényesülésükkel. Két év mérlege — Békében élünk a világgal, mi maradtunk az egyetlen szuperhatalom. Gazdaságunk erős lábakon áll, a világ ösz- szes pénzének az egyötöde a mi zsebünkben van... Mégis, rosszat sejtünk. És egyre többen elveszítjük a jövő iránti derűlátásunkat — nyilatkozta a minap Lamar Alexander, aki két év múlva indulni szeretne a republikánus elnökjelöltségért. Véleményétől nem áll messze a Leon Panetta fehér házi stábfőnök által festett kórkép: — Az amerikaiak félnek attól, hogy utódaik lehetőségei beszűkülnek, és a jobb élet vágyálma r fokozatosan semmivé lesz. Érthető, hogy változást akarnak, akárcsak két éve, amikor kibuktatták a republikánusokat a Fehér Házból. A választók üzenete világos volt a politikusok számára: nincs többé tehetetlenkedés, elvtelen pártharc, semmitmondó kifogás, végre tegyetek valamit! Csakhogy az elmúlt két évben látszólag nem sok minden változott, jóllehet a demokrata párti kormány grandiózus tervekkel állt elő. Egy részüket sikerült is keresztülvinni a kongresszuson — például az ötéves deficitcsökkentő programot és az utóbbi évtizedek legátfogóbb bűnüldözési törvényét —, más elképzelések azonban megbuktak vagy a republikánusok önérdekű ellenállásán, vagy megfeneklettek a demokraták vonakodását is kiváltó rossz előkészítés miatt. A szövetségi hatóságokkal szembeni elégedetlenség kétszeresen sújtja a Demokrata Pártot, egyrészt azért, mert a választóknak általában is elegük van a hatalmi bázisuk megőrzését és újraválasztásuk esélyét szüntelenül hajszoló politikusokkal, másrészt pedig azért, mert a demokraták annak ellenére sem tudták valóra váltani a változás ígéretét, hogy övék mind a Fehér Ház, mind a törvényhozás. A republikánusok persze mindent megtettek, nehogy a demokraták törvényhozási győzelmekkel felvértezetten vághassanak neki a választásoknak. Megszámlálhatatlan esetben alkalmazták azokat az eljárási-ügyrendi fogásokat, amelyekkel rendre elsüllyesztették a törvényi kezdeményezéseket. Manőverezéseiknek köszönhetően sok közérdekű, a többség által támogatott javaslat is áldozatul esett a kongresszusi bel- harcnak (egyebek között a választási pénzek korlátozására kidolgozott tervezet). Nem véletlen, hogy a The Washington Post a második világháború utáni legpocsékabb törvényhozási ciklusnak minősítette az októberben leköszönt 103. kongresszus ténykedését. Pártviszonyok A politikusok most novemberben sem kaptak feloldo- zást az urnáknál, mint ahogy a szavazóknak sem volt könnyű a választási cédulák kitöltése. Az amerikai pártviszonyok erősen elütnek az európai parlamenti rendszerektől, gyakorlatilag a pénzügyi támogatáson túl alig van a pártoknak befolyásuk az egyes jelöltekre. Amiből következik, hogy az álláspontok sokszor ösz- szemosódnak és átfedik egymást. Vannak olyanok a demokrata pártban, akik konzervatívabbak a republikánusoknál, mint ahogy az utóbbiak között is jópáran vallanak liberális nézeteket bizonyos kérdésekben. Egy elemző úgy fogalmazott: az Egyesült Államokban nem is két párt van, hanem legalább száz; államonként kettő. Ember legyen a talpán, aki el tud igazodni a nem létező platformok között. Hogy mennyire nyomasztja az állampolgárok lelkét az ingerültséggel vegyes csalódottság, mi sem jellemzi jobban, mint a The Washington Post felmérése, amely szerint még azokban a szavazói körzetekben is, ahol két évvel ezelőtt a változás jegyében „új arcot” választottak képviselőnek vagy szenátornak, a többség most ismét cserét akart, újra más valakit delegálni a szövetségi törvényhozásba. Talán még ennél is szomorúbb az az adat, amely szerint a szavazóknak mintegy fele egyetlen egy olyan törvényt sem tud megnevezni, amely az utóbbi két évben született 65, és minden negyedik választó közül háromnak fogalma sincs arról, hogy ki a parlamenti képviselője. Mindazonáltal arra a kérdésre, hogy megítélése szerint mit végzett a törvényhozás az utóbbi két évben, a megkérdezettek háromnegyede kertelés nélkül azt válaszolta: semmit. Az előrejelzések azt igazolták, hogy a republikánusok fognak előretörni a választásokon, márcsak a több évtizedes hagyományok folytán is: általában az a párt esik vissza „félidőben”, amelyik az elnököt adja. Pólus harc Bili Clinton számára már az is politikai veszélyt jelent, hogy beigazolódtak az előzetes elemzések által jelzett irányzatok, miszerint a republikánusok soraiban nagyobb szerepet fognak kapni az erősen konzervatív, vallásos jobboldal képviselői, míg a demokrata pártban a hagyományos vonal erősödik majd meg. A szélső pólusok felé való elmozdulás azt eredményezheti, hogy az elnöknek az eddiginél kisebb törvényhozási játéktere marad, és jelentősen beszűkül a kompromisszumteremtésre alkalmas, középutas áramlatokra támaszkodó kétpárti bázis. Egy ilyen felállás nemcsak fokozott nehézségeket gördíthet az elnök útjába, hanem újabb homokszemeket szórhat a törvényalkotási folyamat kerekei közé, kifelé pedig, a választók felé még inkább azt sugallhatja: a demokraták sem jobbak a csáki szalmájánál, és az egész rendszer úgy rossz, ahogy van. Végsősoron arról van szó, vajon a kétszáz éves amerikai képviseleti demokrácia eleget tud-e tenni a modern kor követelményeinek, vagy pedig kereteit túlhaladta már a technológiai robbanást meglovagoló idő. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az országos televíziós hálózatok, kábelcsatornák, huszonnégy órás hírműsorok, faxgépek, interaktív talk-show-k korában már nem lehet a Capitolium falai közé behúzódva politizálni. A választók közvetlenül bele akarnak szólni ügyeik intézésébe, folyamatosan ellenőrizni azokat, akiket évekre a kongresz- szusi székekbe ültetnek. És dühösek, mert úgy látják, hogy a bizalmukkal rendre visszaélnek, miközben a hatalom íratlan szabályai agyonhaj- szolttá, kiégetté teszik magukat a politikusokat is. Mit hoz hát a jövő? Akár úgy is meg lehet fogalmazni az amerikai társadalom előtt álló dilemmát: hatékonyabbá válhat-e az érdekcsoportok szövevényes hálójában vergődő szövetségi irányítás egy új alapokon nyugvó, „interaktív önkormányzati” rendszerben feloldva, vagy egyelőre csak a hagyományos, jóllehet eresztékeiben rogyadozó szövetségi felépítmény tovább foldo- zására-toldozására futja az energiából. Rácz Péter Változások az orosz kormányban Irak már tudja, hol van a kuvaiti határ
