Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-11 / 266. szám
1994. november 11., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 * Evek terhével Évekből több jut mint pénzből — Ezen felfűrészeltetem a tűzifámat — mutat a tenyerében lapuló pénzre a nyolcvan éves Bodor Istvánné, amit az imént vett át nyugdíjkülönbö- zetként a postástól.— Már húsz éve meghalt a férjem, azóta egyedül élek itt Istvánéiban. Ha társaságra vágyom, átmegyek a szomszédba, ők segítenek mindenben, ha kell valami. Négy évvel ezelőtt súlyos beteg lettem a szememmel, szinte semmit sem láttam. Igaz, már javultam egy kicsit, de olvasni és tévét nézni most sem tudok. Ha érdekel valami, megkérdezem. Szerencsére már nem kell a drága külföldi gyógyszert vennem, alig tudtam kifizetni. A tízezer forintos nyugdíjat elég így is beosztani. Minden másnap főzök magamnak. — A vásárlásban segít valaki ? — A faluban tudok kenyeret és apróbb dolgokat venni, mást meg a szomszédék meghoznak Barcsról. Tudja, aranyos lányom, mindig félek a nagy forgalomban, meg a lábam is alig visz már. Mindenszentekkor elmentem a temetőbe, de megértem visszaballagni. FiaFotó: Török Anett tál koromban is sokat betegeskedtem, inkább a ház körül dolgoztam, meg a piacon tojást árultam. Az uram takarmányos volt, itthon állatokat tartottunk, eléldegéltünk. A kiskertem még mindig megvan, de azt megmunkáltatom. Én már nem bírok vele. Belépünk a házba, a kicsi szobákban csontig hatol a hideg. Lidi néni télen csak a konyhában él.— Annyi helyen nem lehet fűteni aranyom, ki bírná azt kifizetni— magyarázza az idős asszony. — őszszel beszakadt a tető, alig tudtam megcsináltatni, de muszáj volt. Úgy nem maradhatott. Lassan minden tönkremegy. Eddig a kútból vettem a vizet, de beledöglött a szomszéd a macskája. Utána meszeztem ugyan , de inni már nem lehet belőle, csak öntözésre jó. Csak félig viszem a vödröt, egészen nem bírom. — Mindenhol szép rend és tisztaság van... — Még kitakarítok, nem szívelem a rondaságot. Ha elfáradok leülök és újrakezdem. Ez az öregség... Boldizsár Beáta A csemetéből videót vesznek a csemetének A csemete nevelés szorgalmat és szakértelmet igényel Fotó: Török Anett Homokszentgyörgy átlagos somogyi falu, átlagos lehetőségekkel. Azonban ott is laknak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy nem csodára várva kell lesni a holnapot, hanem maguknak kell cselekedni, ha könnyíteni akarnak életükön. Közéjük tartozik Pongrácz József is, aki másodállásban facsemeték nevelésével foglalkozik és munkájában sok segítséget nyújt családja is. — Fél hektáron közel ötvenegyezer csemeténk lett, kocsányos- és vöröstölgy — mutatott a megművelt területre a gazda. — Tavaly kezdtem ezzel foglalkozni,akkor még csak kocsányost termesztettem. Két kilogramm fenyőmagot is vetettem, de abból nem lett semmi a szárazság miatt. Most meg az egész ország területén több helyen is a tűle- vélgomba pusztít, így ez sem éri meg a sok törődést. Két évvel ezelőtt megfizethetetlen volt a tölgymag, tizenkétezer forintot kértek egy mázsáért. Tavaly aztán lecsökkentették háromezer forintra, így tudtunk venni nyolc mázsa kocsányos és öt mázsa vörös tölgyet. Nincs igazán szerencsénk, mert a vöröstölgynek nincs piaca, így amíg nem tudjuk eladni, addig a földben marad. Ottjártunkkor jókedvű társaság válogatta szorgalmasan csemetéket. — Ők ismerősök és rokonok. Szoktunk egymásnak segíteni — mondta Pongrácz József, majd így folytatta: — Már három napja dolgozunk. Hosszúság szerint kell osztályoznunk a növényeket, majd ezután ötvenesével kötegeljük. Gyöngyöspusztára szállítjuk a kiemelt csemetéket és nagyon pontosan kell dolgoznunk, mert az egész mennyiséget ellenőrzik. — Eldöntötték már, hogy mire költik a bevételt ? — Videót szeretnénk venni a kisunokánknak, nagyon szereti nézni a meséket. Aztán jövőre lehet, hogy abbahagyjuk a csemetézést, mert az idén egyszerűen nem tudtunk makkot venni. Azt a korai fagy vitte el. Sajnos mindig nehezíti valami az ember dolgát. Boldizsár Beáta Felnőttkorba lépett a csurgói városi fúvószenekar Rezek és hangok csillogása A 120 évvel ezelőtt, 1874-ben a megyében elsőként megalakult Csurgói Önkéntes Tűzoltóegylet hagyományt teremtett a közösségépítésben. A csaknem 100 évig működő fúvószenekarára — amelynek a századfordulón külföldről szerződtetett karmestere is volt —, az idősebbek ma is nosztalgiával emlékeznek. Polgár István, a közelmúlt egyik köztiszteletben álló tűzoltóparancsnokának fia — maga is tűzoltó —, Kaposvárról történt nyugdíjba vonulása után megpróbálta még összegyűjteni a régi hangszereket — eredménytelenül. Amikor azonban 1985-ben a May- és Horváth-házaspár és Fekete Ilona tanárnő létrehozták a Csurgói Városi Zeneiskolát, amelynek tanári karát Varga János tette teljessé, a város zenei életében új fejezet kezdődhetett. Horváth Endre zenetanár már az indulás évében elkezdhette a rézfúvós képzést. Azóta azonban már több évfolyam is végzett, és az egykori gyermekegyüttes átlagéletkora már 20 év körül van. Minden héten gyakorolnak. A helybeliek a szabad idejükben, a somogyudvarhelyiek, porrogszentkirályiak, berzen- ceiek az utazás áldozatait is vállalják. Az intézményi költségvetések mindenütt szűkösek. Az idei tanévzáró után Bihariné Asbóth Emőke vetette fel egy alapítvány létrehozásának gondolatát. Egy alapítványi bál, a várható támogatók befizetései biztosabb alapot teremtenek, amelyet a közösségek támogatásában eddig is szívesen segítő önkormányzat kiegészít. Horváth József Darányi panaszosok Darányban sem felhőtlen az ég — az őszi verőfény ellenére sem. Ezt éreztem annak a néhány embernek szavaiból, aki elmondta gondját, bánatát. — Húszéves vagyok, és két gyermekem van — mondta Orsós Ibolya. S könnyes szemmel hozzátette, hogy a nagyobbik, hároméves csemetéjét elvitte az apa Istvánéiba. — Nem tehettem ellene semmit: követelte a picit, és a bíróság neki ítélte. Két évig ápoltam, gondoztam, s amióta nincs velem, nincs egy nyugodt percem. Orsós Ibolya szülei betegesek. Jövedelmük is kicsi, hiszen nincs munkahelyük. A fiatalasz- szony 7500 forint családi pótlékot kap. Mint mondta: csak hat osztályt végzett, így nem tud hol elhelyezkedni. Pedig szeretne munkahelyet... Gyarmati Józsefnél éppen munkában találtam. Az idős asszony a kiskertjét tette rendbe. — Ma két szem szőlőt ettem csak — mondta. — Nem vagyok én nagyétkű; csak nézzen rám. Özvegy vagyok, s a tízezer forintos nyugdíjat muszáj beosztani. Aggódó tekintettel nézett házára, majd így folytatta: — A munka egyre nehezebb, pedig az épületre ráférne a felújítás. De kit kérjek erre... — Büszke nép a darányi, nem köszönnek az embernek. Legalábbis én ezt tapasztaltam — mondta Bogdán Mihályné, rögtön hozzáfűzte: — Harminchat évig laktam Istvánéiban, a szomszédos községben, az ott lakókat szerettem. Az egészen más világ volt... Tíz éve leégett a házunk, s azután költöztünk Darányba. Bogdánná tíz gyermeket nevelt föl, és most megannyi bajjal küszködik. Mint mondta, havonta négyezer forintot is költ gyógyszerre. Köszönés ide vagy oda, azért kiderül, hogy jó- lelkű emberek is élnek a faluban. Bogdánék elmondták, hogy a múltkor például a zöldséges házhoz szállította az ötven kiló burgonyát és harminc kiló káposztát, amit vásároltak. S talán olyan ember is akad Darányban, akinek nincs oka panaszra. Gamos Adrienn Még a tervezők is csodálkoztak rajta Diákotthon a csurgói iskola tetőterében Még a tervezők is csodálkoztak, mikor a Csurgói Református Gimnázium padlásterében kialakított új diákotthont végigjárták. Meglepte őket, hogy a Szigetvári György Ybl-díjas építész tervei, a csurgói Konzol Kft építő-, illetve a Varga és Társa bútorkészítő cég munkája nyomán milyen szép, modern és minden tekintetben európai színvonalú lett a diákotthon. A református gimnázium 60 ágyas kollégiuma tízmillió forintba kerül, s így egy-egy hely kialakítására körülbelül 170 ezer forintot kellett költeni. Példa lehet ez — az építész szerint —, hiszen ha új diákotthont építettek volna, akkor egy kollégiumi helyre 800 ezeregymillió forint körüli ösz- szeggel kell számolni. A csurgói ennek még húsz százalékát sem éri el. Ez a A tetőszerkezet fagerendái újrafestve minden szobának bensőséges hangulatot adnak Fotó: Széli Károly példa nemcsak anyagi, ha- nappali fény áraszta el a fenem esztétikai szempontból hér falú folyosókat is. is figyelemre méltó: szép, és Dobos Ágoston Otthonház bővítés Barcson A barcsi önkormányzat azt tervezi, hogy a szociális központ részeként tizenkét lakással fogják bővíteni az Otthonházat, a nagy érdeklődés miatt. A leendő lakók a felépülés érdekében azt is vállalják, hogy önerőből hozzájárulnak a szerződés szerinti igénybevétel összegének megfelelő mértékben. Ez 500-800 ezer forint lehet, a lakók tartási vagy hasznosítási igényük szerint. Tűzvédelmi hét a Kemikál üzemben Barcson a Kemikál üzemben november 14-én Tűzvédelmi hét kezdődik, melyet a vállalat a helyi Tűzoltóparancsnoksággal közösen szervez. A programok között szerepel tűzriadó gyakorlat, tűzoltási bemutató és vetélkedő. A rendezvény egyben jó alkalmat ad arra is, hogy a tűzoltók lemérhessék ismeretszintjüket. Lim-lom napok Babócsán A babócsai önkormányzat megszervezte a település kommunális szemétszállítását. Ezt a lakosságnak több mint a fele igényli, de vannak olyan háztartások is, ahol még a hagyományos, rendben tartott szemétdombon gyűjtik és égetik a hulladékot. A szervezett szállítást hetente egyszer az önkormányzat traktora végzi; a lakosok 60 forintot fizetnek családonként havonta a munkáért. A szemetet az ÁNTSZ által is engedélyezett helyen, a régi vásártér területén gyűjtik. Evente egy alkalommal lim-lom napot is szerveznek: ilyenkor szedik össze az egyéb hulladékot. Komiósdi diákok választása A huszonkilenc komiósdi kisdiák választhat, hogy Barcson vagy Babócsán jár iskolába. A komiósdi önkormányzat oda fizeti a hozzájárulást, ahol a gyermekek tanulnak illetve óvodába járnak. Idén mindössze két gyermek maradt Babócsán, a többi Barcsra ment tanulni. A komiósdi önkormányzat évente összesen 348 ezer 883 forinttal támogatja az iskolások és óvodások nevelését. A babócsai szociális gondozási központba évi 35 ezer 500 forintot fizetnek az idősek ellátásáért. A polgármesteri hivatal magára vállalta a gyermekek útiköltségének térítését is. Állványerdőben a csurgói ABC Csak egy hétre zárták be Csurgó legnagyobb alapterületű üzletét, a csurgói „Nagy ABC” áruházat. Ma még állványerdő takarja a homlokzatot, de a kívül-belül felújított és teljesen átrendezett üzletet már hétfőn birtokba vehetik a vásárlók.
