Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-27 / 253. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. október 27., csütörtök Fiatalos öregek Nívódíj és különdíj a hagyományőrzőknek Mélyek a gyökerek Ami a buzsáki szokásjáték sikere mögött van Ők is sokat tettek (tesznek) a sikerért Fotó: Török Anett Kárvallott nyugdíj nélküliek A Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete közölte: nem kapja az eddig folyósított különféle központi támogatá­sokat, következésképpen nem adhat a megszokott módon segélyeket a rászorulóknak, ezért az érintettek megértését kéri. A szervezet által kiadott tájékoztató szerint a magán- személyek adományaiból összegyűlt nagyon csekély összeg a jövőben is csak mi­nimális támogatást tesz lehe­tővé. Hogy elmaradnak a nyugdíjnélküli időskorúaknak eddig nyújtott alkalmi segé­lyek, az legkevésbé az orszá­gos szervezeten múlik. Húsárkedvezmény a fővárosban Kedvezményes húsvásár­lási lehetőség várta a múlt hé­ten a nyugdíjasokat a fővá­rosban: a Budapesti Hús­nagykereskedelmi Közös Vál­lalat öt napig a Soroksári úti központi telepén a nyugdíja­soknak az utolsó havi nyugdíj- szelvény felmutatása ellené­ben 25 százalékkal olcsóbban adták a sertéshúst. A nyugdí­jasoknak hirdetett akció szá­mottevő megtakarítást jelen­tett a főváros IX. kerületében és a környéken lakóknak — kár, hogy Somogytól meglehe­tősen távol esik a Soroksári út. Segítség a ruandaiaknak A Nyugdíjas klubok és Idő­sek „Eletet az éveknek” Or­szágos Szövetsége levélben fordult a nyugdíjasklubok tag­jaihoz: ha tehetik, bármilyen összeggel segítsenek a man­dai milliók kétségbeejtő hely­zetén. A felhívás figyelemre méltó visszhangra talált: azok a nyugdíjasok, akik szegé­nyes körülmények között él­nek, 716 ezer 661 forintot ad­tak össze. Az adományozók­nak olykor csak néhány fo­rintra telt, de hallva a ruanda- iak tragédiáját, a járványok, az éhhalál szörnyűségeit, kevés pénzükből is adakoztak. A falusi idősekért A Mezőgazdasági Nyugdí­jasok Országos Egyesületével közös konferenciát rendez november 10-én a Nyugdí­jas-klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövet­sége. Több száz egyesülete és klubja a falvakban műkö­dik, így jól ismerik a falusi nyugdíjasok helyzetében az utóbbi években bekövetke­zett, súlyos gondokat okozó változásokat, s a közös konfe­rencián ezek enyhítésére sze­retnének megoldást találni. A rendezvényre mezőgazdasági szakembereket, falusi időse­ket, polgármestereket, szociá­lis gondozókat, orvosokat hív­tak és késztetnek vitára, az ugyancsak meghívandó, a témában illetékes minisztéri­umok vezetőinek, az egész­ség- és nyugdíjbiztosítás fel­elős irányítóinak jelenlétében. Közérdekű címek Többek kérésére közöljük az Országos Nyugdíjfolyósító Intézet címét: Budapest Vili. kér., Váci út 73.1139. Telefon: 270-1155. Sokakat érdekel — a hadigondozásról nemrég hozott törvény végrehajtása kapcsán, a szükséges okmá­nyok beszerzése végett —, hogy hol található a Honvé­delmi Minisztérium Központi Levéltára. Ők a következő címre küldhetik levelüket: Bu­dapest, Balaton u. 5/7. 1885. Telefon: 132-2500. — Megértés és szeretet; pletyka nincs — mondta a Sá­fár Sándor. Persze lehet, hogy erről az asszonyok másképp vélekednek. Fejüket összedugva trécselnek, ők tudják, miről. A kaposvári 2. számú, Petőfi utcai idősek klubjában mindennapos lát­vány ez. Ahol 20-30 nyugdí­jas összejön, csak jó lehet a hangulat. Különösen ha még okuk is van az ünneplésre. Idősek napja van, s a jó zene, a finom étel-ital emeli az ün­nep fényét. Két éve alakult Toponáron a nyugdíjasklub. S úgy határoz­tak, hogy évente mérlegre te­szik a vezetők munkáját, és ennek alapján döntenek: ma- radjanak-e a régiek. A főleg asszonyokból álló klubtagság két alkalommal férfit válasz­tott vezetőnek, most azonban Kiss Ferencné kapott bizal­mat - egyhangúlag, s mindjárt négy esztendőre! — Kezdettől fogva ő volt a klub mozgató rugója, s csak helyeselni lehet, hogy elnök lett — mondja Miglierini Marco nyugdíjas erdőmérnök, aki annak idején a klub első el­nöke volt, s most elnökhelyet­tesként tevékenykedik. Kissnét, az elnökasszonyt Toponáron jobbára csak Teca néninek szólítják. így ismerték a VBKM-nél is, amíg üzemi munkásként dolgozott. Szíve­sen fáradozott a közösségért, s ezt teszi nyugdíjasként is. — Kilencvenkettő nyarán Molnár Margittal beszélgetve Ha siófoki olvasónk lenne az egyedüli vagy csak néhá- nyuknak volna hasonló gondja, nem érdemelne sok szót. Amit azonban a szer­kesztőségnek küldött leve­lében leír, másokat is nyo­maszt. A „megmaradt hadi­foglyok” sérelme és ennek oka siófoki levélírónkban csalódást keltett. „76 éves öreg ember va­gyok. Gyakran beszélgetünk nyugdíjas barátaimmal, a ma még élő egykori hadifoglyokkal arról, hogy mi, akik annak ide­jén a kárpótlást életjáradékban kértük, igencsak becsapottnak érezzük magunkat. Mert az, aki például az egy-másfél évi hadifogsága után a kárpótlást jegyben kérte, jó értékű jegyet kapott, aki viszont életjáradék­ban kérte a járandóságát, az bizony nagyon rosszul járt. Én például 40 hónapot töltöttem kint, a szomszéd 18 hónapot — Családban élek, az uno­kámmal meg a férjével, de mindketten elfoglalt emberek, jószerivel csak este látom őket. Napközben lejárok a klubba, itt legalább van kihez szólnom. Sokat beszélge­tünk. Tudunk a másik örömé­ről, bánatáról, s ha gondja van, segítünk. A családot ugyan semmi sem pótolja, de ha néhány órára elfeledke­zünk a nyavalyáinkról, már megérte elballagni — vallja Giczi Ferencné, aki szerint Sanyi bácsi nélkül egy került szóba, hogy Toponáron sok az egyedül élő nyugdíjas; jó lenne őket egy klubba ösz- szehozni — mondta Kiss Fe­rencné. — Nem sikerült volna nekik második otthont terem­tenünk, ha nem segítenek a helyi könyvtár vezetői: ők ad­ták a helyiséget. — Amikor megválasztottak, azt mondtam: igazából nem is kell ide új program, a megkez­dett úton megyünk tovább. Maradnak a hetenkénti klu­bestek, a közös névnapok, az időseket érdeklő orvosi elő­adások, a kirándulások. Az idén is tartunk majd közös névnapokat, együtt ünnepel­jük a karácsonyt, és reménye­ink szerint már az új ottho­nunkban köszöntjük az új esz­tendőt... Október második va­sárnapján elkísértük espere­sünket, Lóth Józsefet— aki je­lentős patrónusa a toponári öregeknek — Andocsra, ugyanis ő celebrálta a Má- ria-napi ünnepi szentmisét. Nemcsak katolikus nyugdíja­— ő 130 ezer forint értékű je­gyet kapott, én meg nem kap­tam többet 75 ezer forintnál.” Olvasónk sorstársai véle­ményét is tolmácsolja, amikor leírja: a hadifogságot túléltek kárpótlásánál szabjanak egy korhatárt — legyen az például 75-78 év —, s ha az érintett azt eléri, kapjon egyösszegű kárpótlást készpénzben. Tehát ezt az életkort kellene alapul venni és mindenkit a kárpótlási jegynek megfelelő összegű pénzzel kifizetni, így nem for­dulhatna elő, hogy van, aki 40 hónap után 400 ezer forint értű kárpótlási jegyhez jut, más vi­szont, aki ugyanennyi időre életjáradékot kér, annak még 100 ezer forint se jár. Ezek kö­zül a frontot, illetve hadifogsá­got megjárt emberek közül nem sokan élik túl ezt a kort... „Annak idején arról volt szó, hogy csak az kérjen jegyet, aki földet akar vásárolni, s a tévé­ben azt is hallottam, hogy az fabatkát sem érne a klub. A nyolcvanas éveit taposó Sáfár Sándor Ki mit tud?-okat szervez, túrára hívja a für­gébbeket, s mindenkit elkáp­ráztat verstudásával. Száznál is több verset tud fejből. Az idősek napján Váradi Antal Tanú című versét szavalta, ezzel korábban nívódíjat is nyert. A siker most sem ma­radt el. Nagy tapsot kapott mindenki, aki kis műsorral ki­állt a többiek elé. Pozsár Sándorné klubve­zető: — A klubtagok száma az elmúlt években jelentősen nőtt. Sokáig csak húszán vol­tunk, most hirtelen 36-an let­tünk. Sok idős, egyedülálló ember lakik a környéken, aki­nek ez a klub az egyetlen kapcsolata a világgal. Más­hová eljárni nincs sem erejük, sem kedvük. Reggel 8-tól délután 4 - ig tartunk nyitva, ebéd és különböző progra­mok várják az idelátogatót. Legnagyobb sikerük a szép- irodalmi délutánoknak van, és a névnapi összejöveteleknek. Tagjaink többsége férfi, így a hölgyek igazán nincsenek szűkében a táncosoknak. Az idősek napján csak az nem ropta késő estig, aki nem akarta. Ilyen azonban nem volt. Széki Éva Kiss Ferencné elnök sok jöttek velünk a búcsújáró helyre... Ha a nyugdíjasklubról van szó, Kiss Ferencné korát meghazudtoló frisseséggel tüsténkedik. Nyugdíjas, de tele van energiával. S jut eb­ből arra is, hogy társainak se­gítsen, sorsukat jobbítsa. Bi­zonyosan ez késztette a mint­egy félszáz klubtagot, hogy őt válassza elnökévé. Kovács Sándor életjáradékot is emelik majd, de most is csak annyi, ameny- nyi idáig volt. Nagyot csalód­tam az életjáradékban, amit 40 hónapi hadifogságom után kaptam.” A levélre rövid és tárgyszerű válasz kínálkozik: a kárpótlás igénylésekor a kárt szenvedett nyilatkozott arról, hogy melyik formát választja, a kárpótlási jegyet vagy az életjáradékot. Ma már utólagos okoskodás­nak tűnhet, hogy ugyan ki tud­hatta akkoriban, melyik megol­dással találja meg számítását leginkább a kárvallott. A levél igazságtartalmát, a javaslat lo­gikájának helyességét azon­ban aligha vitathatja bárki, csak ma már aligha valósítható meg, a visszamenőlegesség megoldhatatlanságáról nem is beszélve. Talán egy példával több gyűlt össze annak bizo­nyítására, hogy gyors munká­ban nincs sok köszönet. H. F. Nívódíjat kapott és elnyerte a Somogy Megyei Művelődési Központ különdíját a buzsáki hagyományőrző népi együt­tes az „Őszikék” I. nyugdíjas Ki mit tud?-ján. A Kaposváron rendezett országos sereg­szemlén Knézics István bu­zsáki polgármesterrel és Bu­zsáki Istvánnéval, a nagy­múltú csoport vezetőjével be­szélgettünk. A buzsáki hagyományőrző népi együttes sok sikert ért el, túl a megyehatáron is. Mint­egy száz tagja van a zenekar­ral együtt, s közülük huszon­egy nyugdíjas — ők öregbítet­ték a mostani vetélkedőn a buzsákiak jó hírét. — A Húshagyó Buzsákon című szokásjáték, amit bemu­tattunk, a régi szokásokból elevenít föl fontos mozzanato­kat. Ezeket az együttes tagjai gyűjtötték — mondta Buzsáki Istvánné, a csoport népmű­velő képesítésű koreográfusa, a gyűjtések színpadra állítója, a buzsáki tájház és művelő­dési ház vezetője. — Buzsákon mintegy hét­száz nyugdíjas él, többségük a mezőgazdaságból él. A fiata­lokat főként a közeli Balaton csábította el: sokan a tóparti városokban, községekben te­lepedtek le — mondta Knézics István polgármester. — A ha­gyományokat mindig is az idő­sek őrizték jobban, s külön öröm, hogy szívesen részt ve­Adja meg a MÁV az ingye­nes utazás lehetőségét a 65 éven felülieknek is — ezt a ké­rést tartalmazta az a levél, amit nemrég Rigó Zoltánnak, a Magyar Államvasutak Rt ve­zérigazgatójának küldött Knoll István, a Nyugdíjasklubok Or­szágos Szövetségének el­nöke. A levél abból a tényből indul ki, hogy manapság az idős embereknek az a legfőbb gondja, telik-e a legszüksége­sebb élelmiszerekre, a közü­zemi díjak kifizetésére, a tüze­lőre, a lakbérre, a nélkülözhe­tetlen gyógyszerekre. A nyug­díjasoknak biztosított ked­vezményes utazási utalvá­nyon a „karikák” hivatalos ügyek intézése és egészség- ügyi ellátás miatt olyan gyorsan elfogynak, hogy nem futja belőlük a távol élő gyere­kek, unokák meglátogatására, sznek a gyűjtött anyag feldol­gozásában, előadásában. Ta- nasics Istvánné emlékei a leg­régebbiek; még a gyöngyös­bokréta mozgalom idejéből valók. A nagybátyja, Kollár Péter volt a mozgalom bu­zsáki szervezője, s a családi hagyomány révén ő hozza a csoportnak az előadáshoz a legtöbb alapanyagot. Ez a csoport pedig már két évti­zede táncol együtt... A kaposvári vetélkedőn a buzsákiak menyecskeruhában léptek színre, s nagy átéléssel mutatták be a régi szokásokat. Először az úgynevezett rózsa- füzéres műsort, majd az öltöz­ködés, a farsangolás és a bál következett. Minden élő, hite­les volt a csoport verseny­programjában. A polgármester, aki igen­csak sokat tett Buzsákon a hagyományok őrzéséért, jö­vőre nyugdíjas lesz. Elképzel­hető-e, hogy az első nyugdí­jasszelvénnyel búcsúzik a ha­gyományápolástól? Látjuk-e még a híres együttes mellett? — Nem tudom elképzelni a nyugdíjas éveimet úgy, hogy kikapcsolnának a népművé­szetből, és például arra kény­szerülnék, hogy nyulakat te­nyésszek. Ha mégis így tör­ténne, egy év alatt ötöt öre­gednék... Nem is beszélve arról, hogy mi lenne a hagyományőrzés nemes ügyével Buzsákon. Hernesz Ferenc következésképp veszélyesen lazulnak, majd meg is sza­kadnak a családi kapcsolatok. A 70 éven felüliek közül az egészségi állapot sokaknál megakadályozza, hogy élje­nek az ingyen utazás lehető­ségével. Az országos szövetség ér­dekes ötlettel állt elő: az in­gyenes utazás lehetőségét csak kedden, szerdán és csü­törtökön biztosítsa a MÁV, vagyis azokon a napokon szál­lítsa ingyen a 65 év felettieket, amikor a menetrend szerint közlekedő vonatokon viszony­lag kevesen utaznak, tehát bőven jutna hely. Knoll István hangsúlyozza: a kedvezmény az érintett idős emberek szá­mára rendkívül sokat jelen­tene, a MÁV-nak viszont nem növelné a költségeit — ezért is látszik indokoltnak a kérés tel­jesítése. Kisiskolások köszöntötték a klubtagokat Fotó: Király J.Béla Harmadszorra asszonyt választott a tagság Teca néni, az elnök Olvasónk csalódott az életjáradékban Hadifogoly kárpótlása Levelet küldtek a vasút vezérigazgatójának Ingyenes utazás hatvanöt évtol?

Next

/
Oldalképek
Tartalom