Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-25 / 251. szám

1994. október 25., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Új címer Rendőrségi autó szállította Ádándra a község új címerét. Ők „menekítették át” ugyanis a frissen elkészült jelvényeket készítőjük, Winkler Mária ba- latonföldvári keramikusmű­vész útközben lerobbant autó­jából. * Adándon A helybéli óvodások és álta­lános iskolások műsorát köve­tően szentelték föl a községi zászlót, Nagy Károly polgár- mester pedig leleplezte a Fe­kete István mezőgazdasági szakmunkásképző falára ke­rült címert. F. I. Krumplileves, darástészta a nyugdíjasnak Délidő Nagyberényben — Krumplileves van meg darástészta — felelte érdek­lődésemre Kanász István helybéli nyugdíjas, a nagy- berényi öregek napközi ott­honából kifelé jövet. Ét­hordó volt a kezében. Huszonhárom személyre főznek itt, s a legtöbben hely­ben fogyasztják el ebédjüket. — Beteg, idős édesapámnak és édesanyámnak hazaviszem mindennap az ebédet. Egyikük 88, másikuk 90 éves. Mióta magamra maradtam, én veze­tem a háztartást. Négy éve ötezer forinttal mentem nyug­díjba, képzelheti, hogy milyen „nagy lábon” élünk. Hiába, a magamfajta egyszerű ember­nek mindig a munka durranós vége jutott... Ezt nem panasz­ként mondom, nem szokásom az ilyesmi. Láthatja bárki: fejlő­dik Nagyberény, a gázt is most kötik be a házakhoz. Kanász István a „szakács­művészetet” is kitanulta az utóbbi években. Hétvégenként főz, ha a rokonok nem hoznak valamit. Hétfőn még fölmelegíti a maradékot, aztán keddtől irány a napközi. — Kicsiny kertünk van, álla­tokat már nem tartunk — mondta végül. — Volt valaha egy hatalmas szőlőnk. Jó lett volna abból visszakapni vala­mit most, a kárpótlás során. Ha elmesélném, ki és hogyan sze­rezte meg, megint azt hinné, hogy panaszkodom meg hogy politizálok... (Fónai) Szélesítik az átjárót A kapolyi állomáson a MÁV siófoki pályafenntartói széle­sítik a vasúti átjárót. A talpfák cseréjét az indokolta, hogy az utat is szélesítették. A fénysorompóval ellátott kereszte­ződésben ma aszfaltozzák az úttestet Fotó: Török Anett Az igazi öröm, ha együtt a család Van dolog a háznál a kárai portán A lepusztult ház meztelen téglái, rombadőlt falai mel­lett szinte felüdítő látvány a hosszan elnyúló, pitvaros hófehér épület. A kárai porta udvara rendezett és tiszta, hátul egy kukoricával zsú­folt górét vigyáz a németju­hász. A jókora konyhakert­ben idős asszony kapálgat. — Isten hozta magukat — fogadja szívélyesen a váratlan látogatókat. — Jöjjenek bel­jebb! A 73 éves Maurer József- nének láthatóan jólesik a pi­henés, fáradtan telepszik le a barátságosan meleg konyhá­ban. — Ma már lepucoltam egy kis kertdarabot; lucernát is ka­száltam egy keveset, hogy a télen ne veszekedjen meg — sorolja a sváb származású Li- szi néni. — A lányommal, a vömmel és a két unokámmal élek ebben a több mint százé­ves tömésépületben. Az idős asszony a korát, meg az 1977-ben — csőstül — jött súlyos betegségeit meghazudtolóan dolgozik, hi­szen a ház körül van dolog bőven. Hízókat, kacsát, libát, csirkét nevel; kukoricát darál, hordja a moslékot. — Dolgozni mindig szeret­tem, és bírtam is a munkát — mondja mosolyogva —, pedig „Dolgozni mindig szerettem” nehéz volt az életem. Ma az jelent igazi örömet, ha végre együtt van a család, ilyenkor tízen is körülüljük az asztalt. A „kisgazdaságuk” gépesí­tett, egyebek mellett van nagy meg kicsi traktoruk is. S min­dennek az ismerősök is örül­nek, hiszen Liszi néni veje másoknak is segít, ha kérik. — Tudja, itt amolyan zsi­zsik-féle, szorgalmas nép él; a régi lakosok ma is összefog­nak. Ők is segítenek nekünk, mi is nekik. Az egyik muskátlis ablak­ban tábla hirdeti: „Az ügyfélfo­Fotó: Török Anett gadás szünetel”. Nevetve mondja, hogy az unokája 12 éves korában írta, mert a tö- rökkoppányi polgármesteri hi­vatalban dolgozó édesanyja szabadidejéből kicsit többet akart magának. Ugyanis amint hazaérkezett, máris jöttek az ismerősök: hol ezért, hol azért kérték a segítségét. Liszi néni az utcáig kísér, és büszkén mutatja virágait az árokparton. Búcsúzáskor még hozzáteszi: — Ippeg arra gondoltam, kapálgatok még egy kicsiny­két... (Tamási) Nincs elég pénz — megszűnik az iskola Még becsöngetnek Zicsen (Folytatás az 1. oldalról) — Szerintem ez nem szü­neteltetés, hanem megszün­tetés — kesereg Nagy Je­nóné, az iskola igazgatója, majd sorolja többéves erőfe­szítéseiket, hogy elkerülhes­sék az önállósággal kapott pénzügyi buktatókat. — Még 1991-ben megkezdtük a leé­pítést, hogy takarékoskodni tudjunk. A fűtő-takarító, kar­bantartó munkákat egy sze­mély látja el, az óvodában két óvónő helyett egy dolgozik és egy kisebb fizetésű óvodatit­kár; egy idős pedagógus kol­légát nyugdíjaztunk; helyette jóval kisebb bérért alkalmaz­tunk egy kezdő tanítót; az idén június végén a napközis pedagógusállást megszüntet­tük. Es sorolhatnám a példá­kat... Az iskolában most tizen­négy kisdiák tanul, a hozzá tartozó óvoda pedig tizenhét csöppségnek jelent biztos el­helyezést. — Én tudom, hogy a tízmil­lió forintos költségvetésből hatalmas összeg az a négy­millió forint, amely az iskola fenntartásához szükséges, de eddig mindig belefértünk. Ha ez az idén kétségessé vált, miért indították el itt a tan­évet? A kétszázéves múltú is­kola új épülete jövőre lenne negyvenéves. Szerettük volna megünnepelni, de így nem tudom, mi lesz velünk... Friss Józsefné polgármes­ter hangsúlyozza: — Csak szüneteltetésről van szó. Nagyon kicsi a diák­létszám, s a falu 10 millió fo­rintjából nem tudunk 4 milliót az iskola fenntartására köl­teni. Mindig az volt a vélemé­nyem, hogy az iskola marad­jon, amíg csak lehet. Augusz­tusban valóban bejelentettem, hogy év végéig mindenkép­pen működik az iskola. A vá­lasztások előtt is kénytelen voltam azonban vállalni ezt a népszerűtlen döntést. Ugyan­is egy szülői értekezleten be­jelentettem a képviselő-testü­let döntését, nem találtam megértésre. A félreértések el­kerüléséért: mint nagymama egyetértek a szülők félelmei­vel, de mint polgármester mindent megtettem azért, hogy a gyerekeknek legyen helyük az igen jó törökkoppá- nyi iskolában. Az igazgató fo­gadja őket. Az utazástól azonban kicsit én is tartok... A polgármester elmondta: több helyről is próbált anyagi segítséget kérni, hogy lega­lább ezt a tanévet helyben vé­gezhessék el a gyerekek. Ám mindenütt kevés a pénz... Tamási Rita A SOMOGYI HÍRIAP hirdetésfelvevő helyei Tabon és környékén Tabi Áfész központ, Kossuth u. 1. * * * Péterffy Árpád, Tab, Kossuth u. 128. * * * A takarékszövetkezetek karádi, andocsi, kisbárapáti, ságvári, ádándi irodájában (tabi) Barkácsolt fűrészgéppel Somban Mindenkinek nem jutott gázbevezetésre — Fontos, hogy ne kerüléjön sokba a fűtés Autószerelő a szakmája, így érthető, hogy saját kezű­leg, egy régi Pannónia-mo- torból készített egy kis vonta­tót és egy fűrészgépet. — Jelenleg a siófoki kór­házban dolgozom mint fűtő — mondta Sipos Imre. — A fizetésem tizenötezer forint. Most várjuk a feleségemmel a második baba érkezését. Ma szabadnapos vagyok, és ismerősökhöz megyek fát fű­részelni. A szalagfűrész hálózatról vagy ipari árammal működ­tethető. Igaz, hogy a gáz be­vezetése után Somban egyre kisebb az igény az ilyen munkára, de voltak olyanok, akik nem tudták kifizetni a gázt. Pont ők azok, akik mé­terben veszik meg az aprított fánál olcsóbb tüzelőt. Az er­dészettől, a tüzéptelepről tud­ják beszerezni a tűzrevalót. A legszegényebbek, no meg a legszorgalmasabbak az er­dőben ágfát gyűjtenek. A gáz bevezetése után a házaknál nem dobták ki a kályhát, sok olyan hulladék is van, ami eltüzelhető. Aki me­legedni akar, annak az a fon­tos, hogy minél kevesebbet kelljen ilyen célra költeni. (Ondrejovics) Sípos Imre a Pannónia mo­torkerékpárból barkácsolt motoros fűrésszel Fotó: Czene Attila Munkanélküliek Tengődön Tengődön jelenleg huszonöt regisztrált munkanélküli él. Az utóbbi időben csökkent a köz­ségben a jövedelempótló tá­mogatásban részesülők szá­ma: most húszán vannak. Szo­ciális segélyt tíz tengődi lakos kap, míg nevelési segélyben - havonta, rendszeresen - né­gyen is részesülnek. Felújítások Telekiben ' Telekiben a közelmúltban több, a település fejlesztését célzó beruházást végeztek el. Minap fejezték be a helyi ön- kormányzati épület és a műve­lődési ház között húzódó kerí­tés építését. A szakemberek a korábban már elhasználódott drótkerítést cserélték ki új, ez­úttal fa alapanyagú elválasz­tom. A munkálatok összértéke elérte a kétszázezer forintot. Harminckét nő a varrodában Harminckét lányt és asz- szonyt foglalkoztat Miklósiban a siófoki központú Jeans and Tex ruhapari és kereskedelmi kft - többnyire olyanokat, akik korábban állás nélkül marad­tak. A varrónők örülnek a mik- lósi munkalehetőségnek. El­sősorban férfinadrágokat varrnak itt - nyugati exportra. Világítás-szerelés Kapolyon is Kisebb építési, szerelési munkákat is vállal szolgálta­tásként a Dédász részvény- társaság tabi kirendeltsége a városkörnyéki falvakban. Dol­gozói nemrég készítették el a kányái, majd a tengődi em­lékmű esti díszkivilágítását, legutóbb pedig Kapolyban — a helyi önkormányzat meg­rendelésére — kiépítették a temető ravatalozójának tel­jes villanyvezeték-rendszerét. Elesettek emléke Bedegkéren Háromszázezer forintot kü­lönített el a bedegkéri képvi­selő-testület, hogy emlékművet állítson a világháborúban ele­sett katonáknak és a községből elhurcolt, megölt áldozatoknak. Ehhez várják még a lakosság adományait is - hogy méltó em­lékművet emelhessenek. A fel­állítását novemberre tervezik. A Állásajánlatok Tabon A Somogy Megyei Munka­ügyi Központ tabi kirendeltsé­gén egy ofszet-gépmesternek, egy gépjárműszerelőnek, két festő-mázolónak, két kőmű­vesnek ajánlanak munkát, il­letve egy mérlegképes köny-, velő, egy műszaki ellenőr, egy teherautó-vezetői, egy felszol­gálói, egy raktárosi és három fakitermelő segédmunkási ál­lást kínálnak. A megyei mun­kaügyi központnak legfrissebb jelentése szerint ezer regiszt­rált munkanélküli él ma Tabon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom