Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-25 / 251. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1994. október 25., kedd Kozirev-Clinton találkozó Andrej Kozirev orosz kül­ügyminiszter az izraeli-jordá- niai békeszerződés aláírása alkalmából találkozik Bili Clin­ton amerikai elnökkel és War­ren Christopher külügyminisz­terrel. Poszuvaljuk szerint egyelőre nem világos, hogy az orosz diplomácia irányítója négyszemközt találkozik-e az amerikai elnökkel. Kozirev va­sárnap is folytat majd tárgya­lásokat amerikai kollégájával a közel-keleti és észak-afrikai gazdasági kérdések rendezé­séről a marokkói Casablan­cába összehívott nemzetközi értekezleten. Francia javaslat a békéért Franjo Tudjman horvát el­nök bizonyos feltételekkel el­fogadta azt a francia javasla­tot, hogy a délszláv válság rendezésének előmozdítása érdekében tartsanak hor- vát-szerb-bosnyák csúcstalál­kozót. Tudjman az európai ügyekben illetékes francia mi­niszterrel, Alain Lamassoure- rel folytatott zágrábi megbe­szélésein mondott igent az Alain Juppé francia külügymi­niszter által előterjesztett ja­vaslatra. „A horvát elnök azzal a feltétellel hajlandó részt venni a találkozón, hogy azt megfelelően előkészítik, s a nemzetközi összekötőcsopor­tot alkotó öt ország védnöksé­get vállal a megbeszélések fö­lött”. Apáca-áldozatok Algírban Két spanyol Ágoston-rendi apácát agyonlőttek Algírban, amint a szegények lakta Bab el-Ued negyedben lévő kápol­nába igyekeztek imára. Az al­gériai biztonsági szolgálatok akcióba léptek, hogy kézre ke­rítsék gyilkosaikat. Az AFP szerint Ester Paniagua és Ma­ria Alvarez de Martin nővér szociális tevékenységet vég­zett az algériai fővárosban. Javier Solana spanyol kül­ügyminiszter megrökönyö­déssel fogadta halálhírüket, erélyesen elítélte a merényle­tet, és felhívta az Algériában tartósan időző mintegy há­romszáz spanyol polgárt: hagyják el az országot, „ha­csak jelenlétük nem nélkülöz­hetetlen”. Vérfürdő Kolumbiában Banditák valóságos vérfür­dőt rendeztek tegnapra virra­dóra a kolumbiai Itagüi váro­sában: fekete ruhás fegyvere­sek berontottak egy szórako­zóhelyre, és lövöldözni kezd­tek. Nyolc személy a helyszí­nen életét vesztette, ketten a kórházban haltak meg. A mé­szárlásnak további nyolc sú­lyos sebesültje van. A táma­dók elmenekültek. A rendőr­ség feltételezése szerint a ko­rábbi medellini maffia „ren­dezte régi számláit”. Bocsánatkérés a hídomlásért Kim Jung Szám dél-koreai elnök tegnap televíziós be­szédben kért bocsánatot a nemzettől a múlt pénteki szö­uli hídomlásért, amelynek leg­kevesebb 32 halálos áldozata és 17 sebesültje volt. Mélysé­ges szomorúságának adott hangot, részvétét nyilvánította a halálos áldozatok családtag­jainak, és gyakorlatilag ma­gára vállalta a teljes erkölcsi felelősséget a történtekért. Mint mondta, emiatt nem fo­gadta el a miniszterelnök le­mondását. 44 milliárdnyi tb- tartozást írnának le (Folytatás az 1. oldalról) Többször is hangsúlyozta, hogy egyszeri, meg nem ismé­telhető intézkedésről van szó, amelyet egyszerre tett szüksé­gessé az elmúlt évek csőd- és felszámolási hulláma, a gazdál­kodó szervezetek likviditási problémái, valamint a járulék- behajtás erőtlensége miatt kia­lakult helyzet. Azt is hangsú­lyozta a miniszter, hogy a javas­lat elfogadása esetén csupán a közepes és kisvállalkozások tartozásainak egy részét lehet majd rendezni, ami mintegy 44 milliárd forintos összeget jelent. A kintlévőségek elengedését szigorú szankcióknak kell majd követniük, egyrészt úgy, hogy a társadalombiztosítás élni fog már jelenleg is meglévő eszkö­zeivel, de azok hatékonyságát tovább fokozzák majd a társa­dalombiztosítási és a csődtör­vény tervezett módosításai is. A bizottsági vélemények ismerte­tésekor Csehák Judit (MSZP), a szociális bizottság előadója­ként elismerte, hogy a törvény- javaslat úgy rossz, ahogy van. A bizottsági többség mégis támogatta annak általános vi­táját, mert a társadalombizto­sításnak pénzre van szük­sége. Béki Gabriella (SZDSZ) szerint, az elfogadás mellett egyetlen egy érv, a várható 15 milliárd forintos bevétel szól, addig az elvetést indokolná, hogy nincs garancia a megis- mételhetetlenségre. Az általános vita utolsó fel­szólalója, Torgyán József (FKGP) a parlamentarizmus megcsúfolásának nevezte, hogy egy törvényjavaslatban azokat premizálják, akiknek van pénzük a fizetésre, de adósságokat halmoztak fel, és azokat sújtják, akik már telje­sen elszegényedtek. Az el­nöklő Gál Zoltán az általános vitát elnapolta. Az Országgyűlés ezután le­zárta a jövedéki szabályozás­ról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló törvényt módosító javaslat részletes vitáját. Ismeretes, hogy az előterjesztés a fű- szerpaprikára is ki kívánja ter­jeszteni a jövedéki szabályo­kat. A mezőgazdasági bizott­ság képviselője a vitában el­mondta, hogy a benyújtott módosító indítványok tárgya­lása során figyelembe vették az Országos Fűszerpaprika Terméktanács Egyesület aján­lásait. Az egyesület úgy foglalt állást, hogy bár elvileg nem tartja jövedéki terméknek a paprikát, a jelenlegi kaotikus helyzet rendezésére egyedül ezt a megoldást látja alkal­masnak. Az indítványokról a jövő héten határoz a Ház. A boszniai muzulmán had­sereg tegnap délután meg­kezdte csapatainak kivonását a Szarajevótól délre fekvő Ig- man-hegységben létrehozott demilitaritzált övezetből. A ki­vonás megkezdését Tim Spi­cer szarajevói ENSZ-szóvivő is megerősítette. Szerb vádak szerint a fegyvermentes öve­zetben nem ötszáz, hanem legalább ötezer muzulmán ka­tona tartózkodik. Az Igman- és Bjelasnica-hegyi demilitarizált zónákba a szerb állítások sze­rint a Szarajevóból „kicsem­pészett” muzulmán fegyvere­sek vonultak fel, hogy megle­petésszerű támadást intézze­nek a szerbek ellen. A Tanjug jelentése szerint egyelőre nem lehet tudni, hogy a fegyvermentes öve­zetben lévő katonák közül há­nyán hagyták el a térséget. A kormánycsapatok kivonása lehetővé teszi, hogy megindul­janak a boszniai ENSZ-erők üzemanyagot szállító konvo­jai. A konvojok útját a szerbek zárták el, akik közölték, hogy addig nem engedélyezik a járműoszlopok közlekedését, amíg a muzulmán katonák a fegyvermentes övezetté nyil­vánított Igman-hegységben tartózkodnak. A csapatkivonás előtti he­tekben a muzulmánok két al­kalommal is heves támadást intéztek a környéken állomá­sozó szerb egységek ellen: október elején húsz, a hét vé­gén pedig 11 szerb esett áldo­zatául a demilitarizált övezet­ből indított támadásnak. Miniszteri konferencia Bécsben Piaci lehetőség kell az integrálódáshoz Vranitzky osztrák kancellár megnyitójával, Békési László pénzügyminiszter bevezető előadásával magyar-osztrák miniszteri konferenciát rendez­tek tegnap Bécsben. A konfe­rencián a két ország együtt­működésében közvetlenül ér­dekelt osztrák, magyar és nemzetközi üzletemberek, első kézből szereztek felvilá­gosítást a magyar kormány gazdasági, ipari, pénzügyi és privatizációs politikájáról. Megnyitó beszédében Vra­nitzky szólt arról, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a kétol­dalú kapcsolatok erősítésének és azok nagyobb — európai — integrációs összefüggésbe he­lyezésének. Megerősítette az osztrák kormány azon szán­dékát, hogy minden területen elősegíti részben az együtt­működést, részben a szom­szédos Magyarország és a térség többi országának fel­zárkózását, alkalmassá tételét az integrációra. Számokat idézve kiemelte, hogy Ma­gyarország az osztrák befekte­tők számára világviszonylat­ban a második legfontosabb célországgá vált. Békési László pénzügymi­niszter szólt arról, hogy a ma­gyarországi tőkebefekteté­sekben igen nagy szerepük van az osztrákoknak és le­szögezte: ehhez a magyar kormány eddig is teremtett jogi biztonságot, s ezt a jövő­ben is szem előtt tartja. A stabilizációs feladatok kö­zül külön szólt a mezőgazda­ság fejlesztéséről, ezen belül arról: bármilyen jók az ország adottságai, az Unió élelmiszer­iparral kapcsolatos protekcio­nizmusával nehéz a magyar agráriparnak megbirkózni. En­nek leküzdéséhez segítséget kért az osztrákoktól. A külgazdaság elsődleges prioritása az európai integrá­ció, amelyhez Magyarország­nak alkalmassá kell válnia — szögezte le — és megemlítette az ördögi kört: miközben az in­tegráció célja a korszerűsö­dés, eközben feltétele is ez, hiszen csak korszerű gazda­ság kerülhet be az Európai Unióba. Mint mondotta, ennek az ellentmondásnak a felol­dása nem kölcsönöket, nem egyfajta új Marshall-segélyt, nem anyagi támogatást tesz elsőrendűen szükségessé, hanem sokkal inkább tőkebe­fektetést, technikai transzfert, piaci lehetőségeket. Kérdőjelek A Ferenczy Europress kommentárja Mire (nem) volt elég a száz nap? Érdemes számba venni egy új kormány első három havi tel­jesítményét? Minden bizonnyal igen, mert egy ilyen számve­tés fontos információkkal szolgál két szempontból is: egyrészt arról, mennyire tartja magát az újonnan választott kabinet a kormánypárt(ok) választási ígéreteihez, másrészt pedig arról, milyen módon próbál érvényt szerezni a kormányprogram­nak, az abban elhatározott intézkedéseknek. Elég tehát a száz nap a kormányzati munka irányának, következetessé­gének, módszereinek megítéléséhez, de nem elég ahhoz, hogy ítéletet mondjunk a kormány négy évre tervezett munká­jának eredményességéről. Mit mutat a száz nap? Képletesen szólva: az elhatározott irányba való menetelést tétova lépésekkel, olykor kifejezetten ballépésekkel. Példa erre, hogy a kormány tartja magát első számú programpontjához, amely a gazdasági válság mérsék­lését tűzi ki célul, de az ehhez vezető, kétségtelenül népsze­rűtlen intézkedések hatását a taktikázás, helyenként az idő­húzás erősen csökkenti. Az önkormányzati választások idei megtartása melletti kardoskodás is megfelel a programnak, de azok törvénykezési előkészítése végül is balul sült el. Hogyan látja az ellenzék? Tétlenséggel, erőtlenséggel, a választási ígéreteihez való hűtlenséggel vádolja a kormányt. S repedéseket vél felfedezni a koalíció falain. Milyenek a kormány módszerei? Igyekszik betartani a de­mokrácia, a jogállamiság játékszabályait. De még nem ismeri eléggé e nagyon komoly játék fortélyait. Bizonyítja ezt a mé­diumtörvény vagy az expo körüli — egyébként elkerülhetetlen — vita sok negatív kísérőjelensége. T-betű van még a kormány hátán. Nehezen veszi a kanyarokat. Megkezdődött a muzulmán kivonulás CARLOS, A SAKÁL (7.) Az apa volt a csalétek A terroristának ez a fotója a legismertebb A franciák pontosan tudták, Algéria mely pontján lakik Car­los, de megállapították, hogy ott nem férhetnek hozzá. így hát tervet kovácsoltak, amely­nek az volt a célja, hogy ne csupán Algériából, de Európá­ból is kicsalogassák, ahol számtalan búvóhellyel rendel­kezett. 1976 elején két francia titko­sügynököt küldtek Venezue- lába.A gondos kutatómunka eredményeképpen ugyanis ki­derítették, hogy Carlos még mindig nagyon kötődik szülei­hez. Az egyik ügynök befész­kelte magát San Cristóbal vá­roskába. Itt élt Carlos édes­apja, José Altagracia Ramirez Navas. Lassan és óvatosan baráti kapcsolatot alakított ki az idős férfival. A barátság egyre szorosabbá vált, és az ügynök hamarosan az apa há­zának rendszeres látogatói közé számított. A másik francia a közvetlen utat választotta. Bekopogott az apa házának aj­taján, és fia nagy csodálója­ként mutatkozott be. Idővel ő is rendszeres vendége lett a háznak. Az év vége felé a két ügynök felső kapcsolata is megérkezett Dél-Amerikába, és Cúcutában, a Venezuela határánál fekvő szomszédos városban szállásolta el magát, mely csupán néhány kilomé­ternyire volt San Cristóbaltól. A csapdát felállították, most már csak a csalétket kellett ügye­sen elhelyezni. A terv értelmében az egyik újdonsült „barátnak" Hepati- tis-A vírussal kellett az apát megfertőznie. Szükség esetén még el is akarták kábítani, és Hepatitis-B vírust akartak a testébe injekciózni. A franciák azt remélték, hogy Carlos, tu­domást szerezve apja megbe­tegedéséről, biztonságára ügyet sem vetve, a betegágyá­hoz siet. Ekkor akarták elra­bolni. Úgy tervezték, hogy a határon át Menuetbe cipelik, Guyanába repülnek vele, majd onnan Franciaországba viszik és bíróság elé állítják. A három ügynök támadásra készen várakozott. Mivel az akció során egy idegen or­szágból illegálisan kellett elra­bolniuk áldozatukat, és ennél­fogva számolni lehetett politikai komplikációkkal, a titkosszol­gálat vezetője, Marenches az akció megkezdése előtt meg akarta nyerni Giscard d’ Esta- ing belegyezését. A belügymi­niszter, Michel Poniatowski már áldását adta az ügyre, mi­vel azonban 1977 elején le­mondott hivataláról, Maren­ches tanácsosnak tartotta, hogy pótlólagos fedezékre te­gyen szert az Élysóe-palotá- ban. Az elnök megrémült a terv hallatán. Franciaországot már amúgy is szinte naponta rázták meg a legkülönfélébb terroris­tacsoportok merényletei. Hogy ebben a helyzetben még Car- lost is elrabolják és Párizsban bíróság elé állítsák — az elnök gondolni sem mert a követ­kezményekre. Meghagyta, hogy fújják le az akciót. Egyvalaki kétségtelenül az elnök reakciójának köszön­hette az életét. Senor Remirez. Az idős férfi valószínűleg nem élte volna túl a vírusfertőzést. Hihetetlen, hogy Carlost többször elfogták, de mind annyiszor simán kisétált a bör­tönökből. őrizetbe vették pél­dául, amikor beutazott Ausztri­ába. Másfél napig fogva tartot­ták, de aztán csendben szaba­don engedték. 1978 augusztu­sában iraki diplomataként Svédországba utazott. Annyira szemérmetlenül utazgatott, hogy egyszerre két, különböző nevekre kiállított iraki diplo­mata-útlevél volt nála, és még egy harmadik útlevél is, ami azt igazolta, hogy dél-jemeni diplomata. Ezeket az iratokat megtalálták nála, erre letartóz­tatták. Carlos értesítette a tör­téntekről Irak stockholmi kö­vetségét, és az haladéktalanul panaszt tett a svéd kormány­nál, amiért „egyik legtekinté­lyesebb diplomatájuknak” el kellett tűrnie a letartóztatás megaláztatását. Carlost erre szabadon bocsátották. (Folytatjuk) Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom