Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-25 / 251. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1994. október 25., kedd Kozirev-Clinton találkozó Andrej Kozirev orosz külügyminiszter az izraeli-jordá- niai békeszerződés aláírása alkalmából találkozik Bili Clinton amerikai elnökkel és Warren Christopher külügyminiszterrel. Poszuvaljuk szerint egyelőre nem világos, hogy az orosz diplomácia irányítója négyszemközt találkozik-e az amerikai elnökkel. Kozirev vasárnap is folytat majd tárgyalásokat amerikai kollégájával a közel-keleti és észak-afrikai gazdasági kérdések rendezéséről a marokkói Casablancába összehívott nemzetközi értekezleten. Francia javaslat a békéért Franjo Tudjman horvát elnök bizonyos feltételekkel elfogadta azt a francia javaslatot, hogy a délszláv válság rendezésének előmozdítása érdekében tartsanak hor- vát-szerb-bosnyák csúcstalálkozót. Tudjman az európai ügyekben illetékes francia miniszterrel, Alain Lamassoure- rel folytatott zágrábi megbeszélésein mondott igent az Alain Juppé francia külügyminiszter által előterjesztett javaslatra. „A horvát elnök azzal a feltétellel hajlandó részt venni a találkozón, hogy azt megfelelően előkészítik, s a nemzetközi összekötőcsoportot alkotó öt ország védnökséget vállal a megbeszélések fölött”. Apáca-áldozatok Algírban Két spanyol Ágoston-rendi apácát agyonlőttek Algírban, amint a szegények lakta Bab el-Ued negyedben lévő kápolnába igyekeztek imára. Az algériai biztonsági szolgálatok akcióba léptek, hogy kézre kerítsék gyilkosaikat. Az AFP szerint Ester Paniagua és Maria Alvarez de Martin nővér szociális tevékenységet végzett az algériai fővárosban. Javier Solana spanyol külügyminiszter megrökönyödéssel fogadta halálhírüket, erélyesen elítélte a merényletet, és felhívta az Algériában tartósan időző mintegy háromszáz spanyol polgárt: hagyják el az országot, „hacsak jelenlétük nem nélkülözhetetlen”. Vérfürdő Kolumbiában Banditák valóságos vérfürdőt rendeztek tegnapra virradóra a kolumbiai Itagüi városában: fekete ruhás fegyveresek berontottak egy szórakozóhelyre, és lövöldözni kezdtek. Nyolc személy a helyszínen életét vesztette, ketten a kórházban haltak meg. A mészárlásnak további nyolc súlyos sebesültje van. A támadók elmenekültek. A rendőrség feltételezése szerint a korábbi medellini maffia „rendezte régi számláit”. Bocsánatkérés a hídomlásért Kim Jung Szám dél-koreai elnök tegnap televíziós beszédben kért bocsánatot a nemzettől a múlt pénteki szöuli hídomlásért, amelynek legkevesebb 32 halálos áldozata és 17 sebesültje volt. Mélységes szomorúságának adott hangot, részvétét nyilvánította a halálos áldozatok családtagjainak, és gyakorlatilag magára vállalta a teljes erkölcsi felelősséget a történtekért. Mint mondta, emiatt nem fogadta el a miniszterelnök lemondását. 44 milliárdnyi tb- tartozást írnának le (Folytatás az 1. oldalról) Többször is hangsúlyozta, hogy egyszeri, meg nem ismételhető intézkedésről van szó, amelyet egyszerre tett szükségessé az elmúlt évek csőd- és felszámolási hulláma, a gazdálkodó szervezetek likviditási problémái, valamint a járulék- behajtás erőtlensége miatt kialakult helyzet. Azt is hangsúlyozta a miniszter, hogy a javaslat elfogadása esetén csupán a közepes és kisvállalkozások tartozásainak egy részét lehet majd rendezni, ami mintegy 44 milliárd forintos összeget jelent. A kintlévőségek elengedését szigorú szankcióknak kell majd követniük, egyrészt úgy, hogy a társadalombiztosítás élni fog már jelenleg is meglévő eszközeivel, de azok hatékonyságát tovább fokozzák majd a társadalombiztosítási és a csődtörvény tervezett módosításai is. A bizottsági vélemények ismertetésekor Csehák Judit (MSZP), a szociális bizottság előadójaként elismerte, hogy a törvény- javaslat úgy rossz, ahogy van. A bizottsági többség mégis támogatta annak általános vitáját, mert a társadalombiztosításnak pénzre van szüksége. Béki Gabriella (SZDSZ) szerint, az elfogadás mellett egyetlen egy érv, a várható 15 milliárd forintos bevétel szól, addig az elvetést indokolná, hogy nincs garancia a megis- mételhetetlenségre. Az általános vita utolsó felszólalója, Torgyán József (FKGP) a parlamentarizmus megcsúfolásának nevezte, hogy egy törvényjavaslatban azokat premizálják, akiknek van pénzük a fizetésre, de adósságokat halmoztak fel, és azokat sújtják, akik már teljesen elszegényedtek. Az elnöklő Gál Zoltán az általános vitát elnapolta. Az Országgyűlés ezután lezárta a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló törvényt módosító javaslat részletes vitáját. Ismeretes, hogy az előterjesztés a fű- szerpaprikára is ki kívánja terjeszteni a jövedéki szabályokat. A mezőgazdasági bizottság képviselője a vitában elmondta, hogy a benyújtott módosító indítványok tárgyalása során figyelembe vették az Országos Fűszerpaprika Terméktanács Egyesület ajánlásait. Az egyesület úgy foglalt állást, hogy bár elvileg nem tartja jövedéki terméknek a paprikát, a jelenlegi kaotikus helyzet rendezésére egyedül ezt a megoldást látja alkalmasnak. Az indítványokról a jövő héten határoz a Ház. A boszniai muzulmán hadsereg tegnap délután megkezdte csapatainak kivonását a Szarajevótól délre fekvő Ig- man-hegységben létrehozott demilitaritzált övezetből. A kivonás megkezdését Tim Spicer szarajevói ENSZ-szóvivő is megerősítette. Szerb vádak szerint a fegyvermentes övezetben nem ötszáz, hanem legalább ötezer muzulmán katona tartózkodik. Az Igman- és Bjelasnica-hegyi demilitarizált zónákba a szerb állítások szerint a Szarajevóból „kicsempészett” muzulmán fegyveresek vonultak fel, hogy meglepetésszerű támadást intézzenek a szerbek ellen. A Tanjug jelentése szerint egyelőre nem lehet tudni, hogy a fegyvermentes övezetben lévő katonák közül hányán hagyták el a térséget. A kormánycsapatok kivonása lehetővé teszi, hogy meginduljanak a boszniai ENSZ-erők üzemanyagot szállító konvojai. A konvojok útját a szerbek zárták el, akik közölték, hogy addig nem engedélyezik a járműoszlopok közlekedését, amíg a muzulmán katonák a fegyvermentes övezetté nyilvánított Igman-hegységben tartózkodnak. A csapatkivonás előtti hetekben a muzulmánok két alkalommal is heves támadást intéztek a környéken állomásozó szerb egységek ellen: október elején húsz, a hét végén pedig 11 szerb esett áldozatául a demilitarizált övezetből indított támadásnak. Miniszteri konferencia Bécsben Piaci lehetőség kell az integrálódáshoz Vranitzky osztrák kancellár megnyitójával, Békési László pénzügyminiszter bevezető előadásával magyar-osztrák miniszteri konferenciát rendeztek tegnap Bécsben. A konferencián a két ország együttműködésében közvetlenül érdekelt osztrák, magyar és nemzetközi üzletemberek, első kézből szereztek felvilágosítást a magyar kormány gazdasági, ipari, pénzügyi és privatizációs politikájáról. Megnyitó beszédében Vranitzky szólt arról, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a kétoldalú kapcsolatok erősítésének és azok nagyobb — európai — integrációs összefüggésbe helyezésének. Megerősítette az osztrák kormány azon szándékát, hogy minden területen elősegíti részben az együttműködést, részben a szomszédos Magyarország és a térség többi országának felzárkózását, alkalmassá tételét az integrációra. Számokat idézve kiemelte, hogy Magyarország az osztrák befektetők számára világviszonylatban a második legfontosabb célországgá vált. Békési László pénzügyminiszter szólt arról, hogy a magyarországi tőkebefektetésekben igen nagy szerepük van az osztrákoknak és leszögezte: ehhez a magyar kormány eddig is teremtett jogi biztonságot, s ezt a jövőben is szem előtt tartja. A stabilizációs feladatok közül külön szólt a mezőgazdaság fejlesztéséről, ezen belül arról: bármilyen jók az ország adottságai, az Unió élelmiszeriparral kapcsolatos protekcionizmusával nehéz a magyar agráriparnak megbirkózni. Ennek leküzdéséhez segítséget kért az osztrákoktól. A külgazdaság elsődleges prioritása az európai integráció, amelyhez Magyarországnak alkalmassá kell válnia — szögezte le — és megemlítette az ördögi kört: miközben az integráció célja a korszerűsödés, eközben feltétele is ez, hiszen csak korszerű gazdaság kerülhet be az Európai Unióba. Mint mondotta, ennek az ellentmondásnak a feloldása nem kölcsönöket, nem egyfajta új Marshall-segélyt, nem anyagi támogatást tesz elsőrendűen szükségessé, hanem sokkal inkább tőkebefektetést, technikai transzfert, piaci lehetőségeket. Kérdőjelek A Ferenczy Europress kommentárja Mire (nem) volt elég a száz nap? Érdemes számba venni egy új kormány első három havi teljesítményét? Minden bizonnyal igen, mert egy ilyen számvetés fontos információkkal szolgál két szempontból is: egyrészt arról, mennyire tartja magát az újonnan választott kabinet a kormánypárt(ok) választási ígéreteihez, másrészt pedig arról, milyen módon próbál érvényt szerezni a kormányprogramnak, az abban elhatározott intézkedéseknek. Elég tehát a száz nap a kormányzati munka irányának, következetességének, módszereinek megítéléséhez, de nem elég ahhoz, hogy ítéletet mondjunk a kormány négy évre tervezett munkájának eredményességéről. Mit mutat a száz nap? Képletesen szólva: az elhatározott irányba való menetelést tétova lépésekkel, olykor kifejezetten ballépésekkel. Példa erre, hogy a kormány tartja magát első számú programpontjához, amely a gazdasági válság mérséklését tűzi ki célul, de az ehhez vezető, kétségtelenül népszerűtlen intézkedések hatását a taktikázás, helyenként az időhúzás erősen csökkenti. Az önkormányzati választások idei megtartása melletti kardoskodás is megfelel a programnak, de azok törvénykezési előkészítése végül is balul sült el. Hogyan látja az ellenzék? Tétlenséggel, erőtlenséggel, a választási ígéreteihez való hűtlenséggel vádolja a kormányt. S repedéseket vél felfedezni a koalíció falain. Milyenek a kormány módszerei? Igyekszik betartani a demokrácia, a jogállamiság játékszabályait. De még nem ismeri eléggé e nagyon komoly játék fortélyait. Bizonyítja ezt a médiumtörvény vagy az expo körüli — egyébként elkerülhetetlen — vita sok negatív kísérőjelensége. T-betű van még a kormány hátán. Nehezen veszi a kanyarokat. Megkezdődött a muzulmán kivonulás CARLOS, A SAKÁL (7.) Az apa volt a csalétek A terroristának ez a fotója a legismertebb A franciák pontosan tudták, Algéria mely pontján lakik Carlos, de megállapították, hogy ott nem férhetnek hozzá. így hát tervet kovácsoltak, amelynek az volt a célja, hogy ne csupán Algériából, de Európából is kicsalogassák, ahol számtalan búvóhellyel rendelkezett. 1976 elején két francia titkosügynököt küldtek Venezue- lába.A gondos kutatómunka eredményeképpen ugyanis kiderítették, hogy Carlos még mindig nagyon kötődik szüleihez. Az egyik ügynök befészkelte magát San Cristóbal városkába. Itt élt Carlos édesapja, José Altagracia Ramirez Navas. Lassan és óvatosan baráti kapcsolatot alakított ki az idős férfival. A barátság egyre szorosabbá vált, és az ügynök hamarosan az apa házának rendszeres látogatói közé számított. A másik francia a közvetlen utat választotta. Bekopogott az apa házának ajtaján, és fia nagy csodálójaként mutatkozott be. Idővel ő is rendszeres vendége lett a háznak. Az év vége felé a két ügynök felső kapcsolata is megérkezett Dél-Amerikába, és Cúcutában, a Venezuela határánál fekvő szomszédos városban szállásolta el magát, mely csupán néhány kilométernyire volt San Cristóbaltól. A csapdát felállították, most már csak a csalétket kellett ügyesen elhelyezni. A terv értelmében az egyik újdonsült „barátnak" Hepati- tis-A vírussal kellett az apát megfertőznie. Szükség esetén még el is akarták kábítani, és Hepatitis-B vírust akartak a testébe injekciózni. A franciák azt remélték, hogy Carlos, tudomást szerezve apja megbetegedéséről, biztonságára ügyet sem vetve, a betegágyához siet. Ekkor akarták elrabolni. Úgy tervezték, hogy a határon át Menuetbe cipelik, Guyanába repülnek vele, majd onnan Franciaországba viszik és bíróság elé állítják. A három ügynök támadásra készen várakozott. Mivel az akció során egy idegen országból illegálisan kellett elrabolniuk áldozatukat, és ennélfogva számolni lehetett politikai komplikációkkal, a titkosszolgálat vezetője, Marenches az akció megkezdése előtt meg akarta nyerni Giscard d’ Esta- ing belegyezését. A belügyminiszter, Michel Poniatowski már áldását adta az ügyre, mivel azonban 1977 elején lemondott hivataláról, Marenches tanácsosnak tartotta, hogy pótlólagos fedezékre tegyen szert az Élysóe-palotá- ban. Az elnök megrémült a terv hallatán. Franciaországot már amúgy is szinte naponta rázták meg a legkülönfélébb terroristacsoportok merényletei. Hogy ebben a helyzetben még Car- lost is elrabolják és Párizsban bíróság elé állítsák — az elnök gondolni sem mert a következményekre. Meghagyta, hogy fújják le az akciót. Egyvalaki kétségtelenül az elnök reakciójának köszönhette az életét. Senor Remirez. Az idős férfi valószínűleg nem élte volna túl a vírusfertőzést. Hihetetlen, hogy Carlost többször elfogták, de mind annyiszor simán kisétált a börtönökből. őrizetbe vették például, amikor beutazott Ausztriába. Másfél napig fogva tartották, de aztán csendben szabadon engedték. 1978 augusztusában iraki diplomataként Svédországba utazott. Annyira szemérmetlenül utazgatott, hogy egyszerre két, különböző nevekre kiállított iraki diplomata-útlevél volt nála, és még egy harmadik útlevél is, ami azt igazolta, hogy dél-jemeni diplomata. Ezeket az iratokat megtalálták nála, erre letartóztatták. Carlos értesítette a történtekről Irak stockholmi követségét, és az haladéktalanul panaszt tett a svéd kormánynál, amiért „egyik legtekintélyesebb diplomatájuknak” el kellett tűrnie a letartóztatás megaláztatását. Carlost erre szabadon bocsátották. (Folytatjuk) Ferenczy Europress
