Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-22 / 249. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1994. október 22., szombat Megtorló légicsapás Folytatódott a vita a bosz­niai megtorló légicsapások esetleges szigorításáról az Észak-atlanti Tanács nagy­követi szintű ülésén. A tagor­szágok úgy döntöttek: ismét New Yorkba küldik az Anthony Craig főtitkár-helyettes ve­zette szakértői delegációt. A NATO két hete javasolta, hogy az ENSZ-határozatok meg­sértése esetén fokozzák az ezt megtorló szövetségi légi­csapások hatékonyságát, gyorsítsák meg a döntésho- zási folyamatot. Lengyel alkotmányvita A szejm megkezdte az új lengyel alkotmány parlamenti vitáját. A cél a beérkezett hét alkotmánytervezet, a leg­utóbbi alkotmánymódosítás tapasztalatai és a parlamenti vita alapján elkészíteni egy kompromisszumos alaptör­vény-tervezetet. A Demokra­tikus Baloldali Szövetség olyan modellt javasolt, amely szerint a törvényalkotás a par­lament, a teljes végrehajtó ha­talom pedig a kormány kezé­ben volna. Azt azonban elfo­gadhatatlannak tekintik, hogy a parlamentnek nem felelős ál­lamfő beleszólhasson a kor­mány összetételébe. Hely az Európa Tanácsban Az Európa Tanács tagálla­mainak száma 1995-ben je­lentősen bővülni fog Daniel Tarschys, a nemzetközi szer­vezet főtitkára szerint. Tarschys azzal indokolta vé­leményét, hogy Kelet- és Kö- zép-Európa államai a demok­ráciát és a jogállamiságot épí­tik, s bár az alapok még nem teljesen biztosak, erőfeszíté­seiket támogatni kell. A kelet- közép-európai országok csat­lakozása egyes vélemények­kel ellentétben nem az instabi­litás importálását jelenti, ha­nem sokkal inkább a stabilitás exportját. Macedóniai elnökválasztás Kiró Gligorov jelenleg is hi­vatalban lévő államfő nyerte meg a macedóniai elnökvá­lasztást, mivel már az első fordulóban megszerezte a vá­lasztásra jogosult polgárok több mint felének támogatá­sát. A hivatalos adatok szerint a 77 éves politikus a szavazá­son résztvevők 67,4 százalé­kának támogatását nyerte el, ami a szavazásra jogosult 1,36 millió macedón polgár 52,4 százalékát teszi ki. Az el­lenzéki, nacionalista pártok je­löltjére, Ljubisa Georgijevskire a szavazók alig több mint húsz százaléka adta voksát. Az el­nöki mandátum öt évre szól. Lézerfegyver 1,8 milliárdért Az amerikai engeriaügyi mi­nisztérium jóváhagyta azt a tervet, amelynek alapján — 1,8 milliárd dolláros költségke­rettel — gigászi lézerberende­zést működtetnek a nukleáris fegyverprogram egyik felleg­várának számító kaliforniai Lawrence Livermore Országos Kutatóintézetben. A hatalmas készülékkel apró termonukleá­ris robbanások sorozatát idé­zik majd elő, hogy tanulmá­nyozhassák, vajon az atomtü- zet be lehetne-e fogni elekt­romos áram termelésébe a Földön, és végül kidolgozhas­sák azt a rendszert, amelynek segítségével szavatolható a hidrogénbombák biztonsága kísérleti robbantások nélkül is. Privatizációs törvényre, és új privatizációs intézményre van szükség Ismét Pető Iván lett az SZDSZ elnöke (Folytatás az 1. oldalról) A pártelnök-frakcióvezető azzal folytatta a mérlegkészí­tést: a kormány ugyan nem követett el súlyos hibákat, fennáll azonban a veszélye annak, hogy nem kerül sor a kellő időben a közösen elha­tározott - olykor népszerűt­len, ám nélkülözhetetlen - in­tézkedésekre, amelyek nél­kül nincs esély a kormány- program megvalósítására. A pártelnök kijelentette: az SZDSZ számára a koalíció értelme a kormányprogram végrehajtása. Ha 1995-ben érdemi elmaradás mutatko­zik az elképzelések megva­lósításában nem lesz esély arra, hogy elérjék azt, amiért a koalíciót létrehozták. A koalíciós megállapodás­nak és a kormányprogram­nak megfelelően - fejtette ki a pártvezető a kormányprog­ram megvalósításához elen­gedhetetlen lépéseket so­rolva - kell dolgozni és közzé kell tenni a parlamenti ciklus egészére szóló gazdaságpo­litikai programot, amely túl­mutat az egyensúly helyreál­lítását szolgáló intézkedése­ken. Még 1994-ben létre kell hozni a szociális partnerekkel a bérek, nyugdíjak, jövede­lem- és termékadók, társa­dalombiztosítási és szociális juttatások alakulására, a fog­lalkoztatási és szociálpolitika főbb elemeire kiterjedő, több évre vonatkozó társadalmi gazdasági megállapodást. Ha a megegyezés nem hoz­ható létre, akkor tudomásul kell venni, és a továbbiakban be kell érni az érdekegyezte­tés eddigi gyakorlatával. Az SZDSZ elnöke ezután azzal folytatta, hogy ki kell dolgozni és 1995-ben be kell vezetni a beruházásokat és a munkahelyteremtést elő­mozdító adócsökkentési és egyéb intézkedéseket, ame­lyek megalapozzák a gazda­sági növekedés megindulá­sát. Még 1994-ben meg kell születnie az új privatizációs törvénynek és létre kell hozni az új privatizációs intéz­ményt. Mielőbb meg kell al­kotni a földkárpótlás lezárást szolgáló törvényt, hogy 1995 folyamán megnyugtatóan rendeződjenek a földtulaj­don-viszonyok. Kérdőjelek A Ferenczy Europress kommentárja Közelebb Brüsszelhez? Milyen benyomásokkal térhetett vissza brüsszeli és párizsi látogatásáról a magyar külügyminiszter? Úgy tűnik, kedvező­ekkel. Kovács Lászlónak sikerült partnereivel átfogó módon áttekinteni hazánknak az Európai Unióhoz, a NATO-hoz, il­letve a Nyugat-európai Unióhoz fűződő kapcsolatait, tisztább képet kapni Magyarország integrációs törekvéseinek elbírá­lásáról, s elősegíteni e lassú, gazdasági és politikai buktatók­kal sajnos egyaránt nehezített folyamat lehetőség szerinti gyorsítását. Teljes jogú tagság? Kovács László tudatosítani próbálta partnereiben, hogy hazánk mindhárom említett szervezetben teljes jogú tagságra törekszik, és saját külpolitikájával — pél­dául a szomszéd országokkal kötendő alapszerződések szorgalmazásával — is szűkebb térségünk biztonsága érde­kében ténykedik. E felfogás fogadtatása kétségkívül pozitív volt, s így ítélték meg azt a szerepet is, amelyet Budapest most, az EBEÉ felülvizsgálati konferenciájának házigazdája­ként, illetve jövőre, mint a szervezet soros elnöke betölt. Meghívást kapunk Essenbe? Az EU decemberi csúcsérte­kezletén a jelek szerint ott lehet a 12 tagállam mellett hazánk is a társult országok sorában. Akárcsak előtte, a kül-, a gaz­dasági és pénzügyminiszterek előkészítő megbeszélésein. November közepén pedig sor kerülhet Magyarország és a NATO konkrét kétoldalú békepartneri megállapodásának alá­írására. Biztatóak a szerkezetátalakításhoz nemrég kért két­milliárd ECU-s szuperkölcsön kilátásai is. Mindez egy-egy lé­pést Brüsszel felé. Apró lépés — de a kívánt irányba. MSZP-s helyosztó Paksi Lajos sokallja, hogy a Somogyért kampányol Holocaust emlék­ünnepség Nagyatádon (Folytatás az 1. oldalról) A döntést indokolva Paksi La­jos tegnap azt mondta, hogy egyetértenek ugyan az egyesü­let céljaival, azt azonban sokall­ják, hogy a Somogyért már most élénk választási kampá­nyolásba kezdett és „kvázi pártként” erejét a választásra készülés köti le. A szocialisták tegnap esti taggyűlésén egyébként nem ez volt az egyetlen napirend, amely a vá­lasztások és a kampány előké­szítésével foglalkozott. Jóvá­hagyták az október 13-án kötött MSZP-SZDSZ megállapodást, és támogatásukról biztosítottak minden jelöltet, aki a választá­sokon a párt színeiben indul. Az MSZP-SZDSZ kaposvári megállapodása — amelyet tegnap este jóváhagyott a na­gyobbik szerződő fél —, azt tar­talmazza, hogy dr. Orosz László a két párt közös pol­gármesterjelöltje, s az egyik al­polgármesteri székbe — ha a választásokon nyer — Kurdi Péter SZDSZ-es jelöltet ültetik. Arról is szól a megállapodás, hogy két kaposvári körzetben közös jelöltet állítanak. Más forrásból származó ér­tesülésünk szerint állítólag kije­löltek egy másik alpolgármes­ter-jelöltet is: Horváth Lajost, aki eddig a fogyasztási szövet­kezetek megyei szövetségének elnöke, korábban a barcsi áfész elnöke volt. Ennek a ténynek a nyilvánossággal való közlését taktikai okokból korai­nak tartják még. (Barna) A vidéki zsidóság deportá­lásának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett holoca­ust-megemlékezésen több mint százan vettek részt teg­nap este Nagyatádon , a szakmunkásképző intézet au­lájában. A rendezők azért vá­lasztották a megemlékezés színhelyéül az iskolát, mert egykor itt állt Landler Aladár kereskedő háza, akit felesé­gével együtt 1944 novembe­rében itt végeztek ki. A rendezvényt Szita Károly, Kaposvár alpolgármestere nyitotta meg hangsúlyozva, hogy a holocaust nemcsak a zsidóság belügye, s ami meg­történt nem szabad ma el­hallgatni. Král Csaba a TEDISZ (Tel­jes Evangéliumi és Diákifjú­sági Szövetség) ügyvivője mondott ünnepi beszédet. Visszatekintett a magyaror­szági zsidóság elhurcolásá­nak időszakára, a diszkrimi­nációs intézkedések és a faj­védelmi törvények megszüle­tésére. Elmondta azt is, hogy a vidéki zsidók közül több mint háromszázezren végez­ték a haláltáborokban. Hang­súlyozta: a TEDISZ, mint pártoktól független szervezet a konferencia megrendezé­sével is kinyilvánítja és elfo­gadhatatlannak tartja a faj­gyűlöletet és az antiszemitiz­must. A nagyatádi zsidóság tör­ténetéről elhangzott szemel­vényekből az is kiderült, hogy a vészkorszakot megelőzően számottevő zsidó közösség élt Nagyatádon, s közölük 360-an haltak meg értelmet­lenül. Az emlékünnepségen részt vett és előadást tartott Szé­kely Magda költő és Kertész Imre író, aki a Sorstalanság című regényének utolsó feje­zetét olvasta fel a megemlé­kezés végén. (Németh) CARLOS, A SAKÁL (5.) A világ legdrágább túszai Carlos feleségének hamisított útlevele A különös csoport 11.40-kor lépett be az OPÉC (az Olajex­portáló Országok Szervezeté­nek) bécsi épületébe. Egy órával ezelőtt még körülbelül harminc újságíró tülekedett az ajtók előtt és az előcsarnok­ban. De hamar kiderült, hogy aznap egyetlen kényes téma sem kerül megvitatásra, kö­vetkezésképp nem várhatóak érdekes hírek. Most, amikor Carlos és csoportja felbuk­kant, az előcsarnokban már csak négy riporter álldogált, akik itt kerestek menedéket a csípős hideg elől. A többiek már régen elmentek. Amikor az újságírók megpil­lantották a csoportot, egyikük így tréfálkozott. — Ott jön az angolai dele­gáció. Carlos megkérdezte: — Megkezdődött már a kon­ferencia? A riporter igennel válaszolt. Az idegenek erre a liftek mel­lett a széles lépcsőfeljáróhoz mentek, amely közvetlenül az OPEC-fogadás színhelyéhez vezetett. Fönt, az első emeleten két rendőr állt: Josef Janda és An­ton Tichler. Az OPEC ugyanis azzal a kéréssel fordult az osztrák kormányhoz, hogy gondoskodjanak „kielégítő óv­intézkedésekről”. E kérésre Tichler és Janda volt a kor­mány válasza. Két fegyveres rendőr a múltban valóban ele­gendőnek bizonyult. Mivel a konferenciát megelőzően semmi jel nem utalt egy terve­zett merényletre, az OPEC felelősei beérték annyival, hogy mindössze két rendőr ügyel a biztonságukra. Carlos beviharzott a foga­dócsarnok ajtaján, gépfegyve­rét lövésre készen tartva. A többiek követték. Bár a cso­port pontos leírást kapott a he­lyiségekről, Klein odalépett egy hostesshez, Edith Heller- hez és megkérdezte: — Hol a konferenciaterem? Mintha csak mutatni akarná, hogy pusztán költői kérdésről van szó, Carlos elfordult az ajtó felé, mely mögött az OPEC tagjai üléseztek. Ez­után egyszerre több dolog is történt. Edith Heller tárcsázni kezdte a bécsi rendőr-főkapi­tányság számát. Carlos cso­portjának egyik tagja, Klein fel­emelte a fegyverét és rálőtt a kapcsolóberendezésre. Ami­kor a titkárnő tovább tárcsá­zott, Klein szétlőtte a telefont, melyet Edith Heller a kezében tartott. A nő lelapult a fogadó­pult mögé, bátran előhalászott egy másik telefont és ismét fel­tárcsázta a rendőrség számát. Tichler eközben Carloshoz ug­rott, és megragadta a gép­fegyverét. Majdnem sikerült ki­tépnie a fegyvert a venezuelai kezéből. Carlos lerázta magá­ról a támadót. E pillanatban lépett oda a csoport nőtagja, Gabriele Kröcher-Tiedemann, és közvetlenül közelről tarkón lőtte Tichler rendőrt... Majd be­tolta a haldokló férfit az egyik liftbe, megnyomta a gombot, és leküldte a földszintre. Eközben Janda, az életben maradt osztrák rendőr belopó­dzott egy félreeső szobába és feltárcsázta a rendőrség szá­mát. Épp ekkor telefonált Enis Attar, az OPEC egyik alkalma­zottja is. A hívások gyakorlati­lag egy időben futottak be az új rendőr-főkapitányságra. — Itt az OPEC. Lőnek ná­lunk. Kérem, küldjön ide vala­kit. Gyorsan. Az OPEC épüle­téhez. Dr. Karl Lueger-Ring. Gyorsan... A magnószalagon a háttér­ben lövések hallatszanak, kü­lönálló lövések és sorozatok, amelyeknek három ember esett áldozatul. Amikor a hívások beérkez­tek, pontosan 11 óra 44 perc 50 másodperc volt. Carlos és kommandója szűk öt perc le­forgása alatt túszul ejtett egy csoport politikust, köztük öt minisztert, akik mindenkori or­szágaik megbízásából a föld legfontosabb nyersanyaga felett őrködtek. A több mint hetven túszt há­rom csoportra osztották. Az „ellenségek” sorába a szaúdi és az iráni delegáció, Abu- Dzabi, valamint Katar tarto­zott. A terem túlsó végébe küldték őket. A barátoknak, tehát az irakiaknak, algériai­aknak, líbiaiaknak és a kuvai­tiaknak a dr. Kari Lue- ger-Ringre néző ablaknál kel­lett helyet foglalniuk. Meg kell jegyeznem, hogy nem feltétle­nül jelentett előnyt Carlos ba­rátai közé tartozni, mert a ter­roristák a falon mindenféle robbanóanyagrudakat helye­zett el. Amennyiben a rendőr­ség, mely eközben elfoglalta harcállását az utcán, megro­hamozta volna az épületet, a „barátoknak” lett volna a leg­jobb esélyük arra, hogy állító­lagos megmentőik első golyó­záporában meghaljanak, fel­téve, hogy nem repülnek már előtte a levegőbe. Az úgynevezett „semlege­seknek” a gaboni, a nigériai, az ecuadori, a venezuelai és az indonéz küldöttség tagjai­nak a szemközti falhoz kellett menniük. A negyedik cso­portot, amelyet Carlos „oszt­rákokként” jelölt meg, pedig két brit is beletartozott, a te­rem alsó végébe vezették. Ez a sarok is nagyon veszélyes volt, mert itt voltak a folyosóra nyíló ajtók. Három palesztint és az osztrák OPEC-tisztségviselő- ket a barátok csoportjába osz­tották be. Carlos cinikusan ezt mondta nekik: — ők a barátaink. Itt-tartóz- kodásunk idején az önök ven­dégei vagyunk. (Folytatjuk) Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom