Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-03 / 232. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. október 3., hétfő Spanyolhonba hívták az aprókat Néhány évvel ezelőtt bemutatta már fergeteges tánctudását Spanyolországban a Németh Ágnes vezette Somogyi Aprók gyermektáncegyüttes. À minap újabb meghívás érkezett. A jövő nyárra ismét spanyol vendégszereplésre invitálják a gyerektáncosokat. Magyar-olasz népdalok CD-n Magyar és olasz népdalok címmel hang- és CD-lemez jelent meg az esztergomi Monteverdi és az olaszországi Monteforde d'Alpone Ars Nova nevű kórus előadásában. Az esztergomiak a lemezfelvételkor Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Karai József és Csenki Imre több ismert müvét adták elő, míg az Ars Nova népdalokat énekelt. Az olasz kórus repertoárja széles skálájú: az egyházzenei és reneszánsz művek mellett romantikus és modern darabokat is műsorára tűz. Felvidéki fafaragók tárlata Közép-Zemplén magyar és szlovák fafaragóinak közös tárlata nyílt meg Békéscsabán a megyei könyvtár kiállítócsarnokában. A felvidéki népművészeti bemutatón 122 alkotás látható, egyebek közt fából faragott képek és szobrok. A több emberalakos művek egyike a betlehemi jelenetet ábrázolja. A békéscsabai szlovákok szervezete és a tő- keterebesiek közreműködésével rendezett népművészeti tárlat október 21 —éig várja az érdeklődőket. Tündöklő Jeromos a Várszínházban Tamási Áron, Tündöklő Jeromos című népi játékát mutatta be a Várszínház szombaton. A gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szóló komédiát Ivánka Csaba állította színpadra. A díszleteket Kemény Árpád tervezte, az előadás jelmeztervezője Torday Hajnal. Tündöklő Jeromost Szakácsi Sándor, Sáska Mihály kocsmáros szerepét Fe- renczy Csongor, fiát Gáspárt, Őze Áron alakítja. Ágnes leány szerepében Götz Anna lép színpadra. Tamási 1936- ban írt komédiája ízelítőt ad a székelység nyelvéből, humorából, és számot ad mélységes igazságérzetéről. Emlékhely a remeteségen Művelődés- és egyháztörténeti emlékhellyé kívánják fejleszteni az Oroszlány melletti Majkon lévő műemlékegyüttest, a kamalduli szervezetek Magyarországon és egész Közép-Európában megmaradt egyetlen lakhelyét. A szakemberek szerint a műemlékegyüttest kettős célra hasznosítják a jövőben: üdülésre és múzeumként. Ötvenketten a Zalai Páholyban Sikeresen indult a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház „Zalai páholy,, programja: egy hónap alatt 52 mecénás vállalat, kisvállalkozás és magánszemély váltott saját névtáblával ellátott ülőhelyet. Az egy naptári évre szóló 50, 30 és 15 ezer forintos - arany-, ezüst- és bronzfokozatú - páholydíj címén eddig 1 millió 650 ezer forintot fizettek be a tulajdonosok. „Szelídebb” megyei tendenciák Az önállóság tandíját is meg kell fizetni Ki dirigál az iskolában? — Az iskolaszék nem nyomasztó — Az önkormányzatok meggondolják Amikor ez ember a mernyei vagy a magyaratádi több ön- kormányzat által finanszírozott, aztán mégis áldatlan vitákhoz vezető iskolafenntartások esetein töpreng, hát persze, hogy eszébe jut a régi mondás: közös lónak túrós a háta. Ünnepi hangverseny a zenei világnap alkalmából A zene fényözöne... Könnyű kimondani, aztán rájövünk, hogy a bölcsesség aligha nyújt szentenciát a továbbiakra nézve. Mert ebből nem következik az, hogy a négy éve önállósodott helyi önkormányzatoknak az a legjobb, ha saját iskolát tartanak fenn. Mert akármilyen indokolt is az elhatározás, (egyébként tiszteletre méltó) lokálpatrióta szempontból, azonnal következik egy sor kérdés: van-e erre alkalmas épület, van-e elegendő gyerek aki odajárjon, van-e elegendő pedagógus aki tanítsa őket, s van-e a polgár- mesteri hivatal bukszájában annyi, hogy fenntartsa az iskolát. Bármennyire is jogosultak az óvatosságra intő körülmények mégis elmondható, hogy a somogyi körzeti iskolastruktúra változott. Több eset is idézhető, hogy ez nem volt zökkenő vagy bökkenőmentes (még azt is lehetne mondani: ahány falu annyi „nóta”) mégis kitapinthatóak bizonyos megyei tendenciák. Hogy hol? Talán egyedül a megyei pedagógiai intézetben, ahova még összefutnak a helyi szálak, ahol az intézmény szolgáltatásai révén bizonyos somogyi összkép kirajzolható, a teljesség igénye nélkül. A módszertani központ ugyanis felméri az iskolák mellett egy tanévre szólóan az ön- kormányzatok igényeit is, amelyek kiegészülnek alkalmi kérésekkel is. Hogy mihez kérnek az iskolafenntartó önkormányzatok megyei szakvéleményt? Elsősorban az igazgatói megbízásokhoz, illetve ahhoz, ha a helyi képviselőtestület naprendre tűzi az iskolai munka értékelését. Miután ez a szolgáltatói tevékenység (amely az önkormányzatoknak valóban nem kerül sokba) folyamatos valóban kitapinthatóak bizonyos megyei sajátosságok. Jakodáné Jendrek Zsuzsa a pedagógiai intézet munkatársa figyelemre méltó tapasztalatokat szerzett e téren. Nem vitatta, hogy a közös iskolákat fenntartó önkormányzatok között néha bizony elmérgesedik a viszony a költségvállalás dolgaiban, nem egyszer tanúja volt ilyen, hol célravezető, hol meddő egyeztetéseknek, többségében azonban az ön- kormányzatok jó gazdáknak bizonyultak. Ami nem mindenütt jelent bőkezűséget, ám a szükséges feltételek biztosítását mindenképpen. Általános tapasztalata az is, hogy a szociális keretből szinte mindenütt támogatták tanévkezdéskor a szülőket, s részt vállaltak a menzai étkeztetés terheiből is. Szerinte jó lenne, ha a szociális juttatásokat az önkormányzati törvény módosítása során úgy szabályoznák, hogy azok eleve a rászoruló tanulókat vegyék „célba”, mert némely családnál másra megy a támogatás... Elmondta azt is, hogy az ön- kormányzatok többnyire tiszteletben tartották az iskolák önállóságát, s a szülői munkaközösség és az iskolaszék inkább az oktatás érdekeit képviseli az önkormányzat előtt, semmint beleszólna vagy dirigálna abban, ami az iskolára tartozik. Természetesen nem idilli az állapot, mert azért adódtak olykor kemény viták, a szerencsésnek aligha mondható „F’kategóriás rendelkezések a községi iskolákban tanító pedagógusok egy részének sérelmével is jártak. Avagy a tanulócsoportra jutó „létszámbontás” megítélésében egyik-másik polgármester vagy jegyző nemigen mérlegelte a pedagógiai szempontokat. Mindezzel együtt a községi önkormányzatok zömének jószándéka, hozzáállása „szelíd” tendenciákhoz vezetett, s hasonlóképpen minősíthető az önállósodással együttjáró iskolafenntartó szerep. Túlnyomó többségében ugyanis nem a nyolcosztályos teljes általános iskolát kérték vissza. Ha mégis, mint például Szulokban, ott biztosították hozzá a feltételeket is. Vagyis nem kapott teret olyanfajta „nosztalgia” Somogybán, ha régen is megvolt a falu egy vagy két tanítóval, akkor jó lesz ezután is. Hiszen a korosztályra szabott különböző pedagógai programok, idegennyelvtanulási igények, számítástechnikai ismeretek hiányában a nagy önállóság tandíja a visszalépés lett volna. Ezzel szemben sokkal inkább jellemző az, hogy a körzeti iskola szervezetéből kiválva az óvoda és az alsó tagozat maradt egy-egy kis település önálló intézménye, s épületfelújítások, bővítések sora jelzi, hogy ezt az önkormányzatok „testreszabottnak” is tartották. Ez továbbra is feltételezi a körzeti iskolaközpontokkal való szoros szakmai kapcsolattartást, a pedagógiai folyamatok egyeztetését. Viszont azt is jelenti, hogy a községben iskola van, azzal a helyi értelmiségi többlettel ame- .lyet a pedagógus munkája immár hagyományosan jelent egy-egy település közéletében, szellemi arculatában, hagyományápolásában. Mondhatnánk végezetül, hogy önkormányzati és iskolai tehertétellel megrakottan az önállósodás tandíja Somogybán nem túl magas, ám az ördög a részletekben lakik. Ugyanis „divattá” lett, no nem valamiféle öncélú ötlettől vezérelve, sokkal inkább a bérgazdálkodás kényszerének engedve, hogy az óvodát és a „kisiskolát” közös vezetés alá vonják össze. Az egyszerű megoldás munkáltatói, feladatbővülési, gazdálkodási terheket rak az egyik oldalra, míg a másikról elviszi a vezetői pótlékot. Ahogy Jakodáné Jendrek Zsuzsa mondta, az élet máris produkálja az újabb eseteket, Ezekhez nemcsak a megyei szakmai módszertani központnak, hanem a pedagógus-szakszervezeteknek is kell, hogy legyen szava... Tröszt Tibor A Vikár kórus most is remekelt Október elseje a zene világnapja és 1899-ben ezen a napon született Bárdos Lajos zeneszerző karnagy is. Kodály Zoltán tanítványaként ismerkedett a zenei mesterség és művészet rejtelmeivel. 1934-ben megszervezte az Éneklő Ifjúság mozgalmat és több, mint húsz éven át a Magyar Kórus folyóirat szerkesztője volt. Karizmatikus pedagógus, a magyar zeneelméleti oktatás iskolateremtő mestere. Szerte az országban — többször Kaposváron is — tartott előadásokat zenetörténeti, karvezetési, énekpedagógiai témákról. Zeneszerzői munkásságából a színpadi és hangszeres művei kevésbé ismertek, nem úgy, mint kórusművei. Szombaton este a Munkácsy Mihály Gimnáziumban a Zene Világnapja tiszteletére rendezett nagyszabású hangversenyen gyermek- és vegyeskari kompozícióiból hallhattuk a legszebbeket nyolc kaposvári és két vidéki kórus közreműködésével. Nagy öröm, hogy az 1903-ban alakult Zenekedvelők Baráti Körét dr. Kerekesné Pytel Anna az idén újjászervezte. Kaposváron most mutatkoztak be másodszor. A II.Rákóczi Ferenc Általános Iskola kórusa Csuka Zoltán vezetésével igazi „csemegékkel” örvendeztette meg a közönséget. Latinul, angolul és franciául is énekeltek, s ez nem kis teljesítmény ekkora gyerekektől. Faure Miséjében és a zeneileg különösen igényes, impresszionista Debussy művében Csanádi György (7. osztályos) gyönyörű, csengő hangon énekelte a szólókat. Néha az volt az érzésünk, hogy egy kis angyalt hallunk. A kórust Futó Balázs (tanára Kardos Kálmán) kísérte zongorán. A Vikár Béla Vegyeskar most sem okozott csalódást. Zákányi Zsolt Liszt-díjas karnagy vezetésével a megszokott, magas színvonalon énekeltek, igazi művészi élményt nyújtva, különösen a Bárdos-műben. A koncert kerete két hangszeres együttes szereplése volt: a Liszt Ferenc Zeneiskola Ifjúsági Vonószenekara Lud- mány Géza vezényletével és a végén a Városi Ifjúsági Fúvószenekar Bogáthy József vezetésével. Felemelő élmény volt, ahogy befejezésül Beethoven Örömódáját énekelte az ösz- szes kórus a fúvószenekar kíséretével: „Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid”. Nagy Gabriella Táncra perdülhet Kaposvár Marcello Mastroianni 70 éves A szívtipró alkonya Modern táncpedagógusokhoz mérten nagy lendülettel és vitalitással fogott a Központi Tánciskola és Mozgásstúdió szervezésében két kaposvári táncpe- dagógus-koreográfus. Balázs Erik és Szerecz Róbert régóta dédelgetett terve megvalósulni látszik. A kaposvári Somogy Korona Rt rendelkezésükre bocsátotta a nagytermét, a város pedig a működés támogatását ígérte. Mindez persze nem ment egykönnyen. Ötletükkel először a Somogy Megyei Művelődési Központot keresték föl, mivel ott a nagyterem megújulása után kínálkozott a szabad kapacitás. Ez a lehetőség — a borsos terembér miatt — idejekorán meghiúsult. A Korona Rt segítőkészségének köszönhetően pozitív hozzáállást mutatott: a csapat az év végéig ingyen használhatja a nagytermet. A Balázsné Pome- zanski Judit táncpedagógus vezette Flamingó táncsport-egye- sület, amely a központi tánciskola szervezésében is kivette részét, már itt próbál. Október- ban pedig kezdődnek a Robert Táncstúdió által meghirdetett gyermek-, dzsessz- és divattánc-tanfolyamok is, valamint az aerobik, amelyet Szerb György a katolikus gimnázium tanára tart. Istovics Károly, a Somogy Korona Rt igazgatója: — A terem hasznosítására kidolgozott tervek eddig nem vezettek megnyugtató eredményre. Örültünk tehát az ötletnek az év végéig még megvitatjuk. A tánciskola és mozgásstúdió — mivel nemcsak tanfolyamokat szervez, hanem művészeti csoportokat kíván fenntartani és tervei között országos táncversenyek, bemutatók rendezése is szerepel — a város támogatására is számít. Kaposvár kulturális igazgatója, dr. Klujber László: — Talán már ebben az évben is, de a következőben biztosan támogatni fogjuk a kezdeményezést. Az is elképzelhető, hogy a tánciskola és mozgásstúdió a Kaposvár által kiemelten támogatott művészeti együttesek és csoportok között szerepel majd. A két szervező szakmai felkészültsége a garancia arra — emelte ki a kulturális igazgató —, hogy a város felkarolja a kezdeményezésüket. Szerecz Róbert mögött 15 éves néptáncos múlt áll, C-ka- tegóriás képesítése van. Balázs Erik évekig jeleskedett a társastáncban, versenyek sorát nyerte meg. Mindkét fiatalember — a Somogy Megyei Önkormányzat segítségével — a fővárosban végzett moderntánc-pedagógus szakon. A tánctanárok most Igáiban és Dombóváron oktatnak, valamint a kaposvári Toldi gimnáziumban, a drámapedagógiai-szakon. A megyei ön- kormányzat közreműködésével pedig hamarosan a megye vállalkozó szellemű pedagógusait viszik majd táncba, egy kis rum- bára, csacsacsára. Hogy októbertől aztán végképp ne unatkozzanak, az 5-12 éveseknek gyermekbalettet és tartásjavító táncgimnasztikát tanítanak, az ennél idősebbeknek pedig dzsessz-táncokat és divattáncokat. Mondhatnánk: megtáncoltatják a fél várost. Balassa Tamás Néhány éve még azt sem tudta elképzelni, hogy valaha meghalhat. Marcello Mastroianni, aki több mint 40 éve az ellenállhatatlan latin szerető, a sikeres csábító őstípusa a mozikban, most töltötte be 70. évét. Időközben távozott az élők sorából Federico Fellini, Mastroianni szeretett barátja, s öt hónappal később követte özvegye, Giulietta Masina. — Róma üressé vált nélkülük — mondja Mastroianni — az „édes élet” idejének vége. Mastroianni gyászol, de azért nem adja teljesen búnak a fejét. Első nagyobb filmszerepe a Nyomorultak volt, majd következett Az öt város meséje, s kimagasló színpadi alakításai A vágy villamosában és Az ügynök halálában. Már 30 film volt a háta mögött, amikor Az édes élet meghozta számára a nemzetközi elismerést. A léha újságíró szerepében, Anita Ekberg oldalán megteremtette a kor európai férfijának modelljét. Mastroianni filmtörténetet írt olyan rendezők irányításával, mint Visconti, Vittorio de Sica, és újra meg újra Fellini. Pályája állomásait olyan filmek jelzik, mint a 8 és fél, a Válás olasz módra, a Ginger és Fred. „Szívtipró hírnevének” mit sem ártott, hogy közben idős férfiszerepeket is eljátszott. Egyik legutolsó, a We don’t want to talk about it (Nem akarunk beszélni róla) című filmjében hagyta, hogy koránál jóval idősebbre sminkeljék. Nemcsak a kamera előtt igyekezett hű maradni a szép asszonyok szeretőjének szerepéhez. Bár 1950 óta házasságban élt Flora Carabel- lával, ez nem volt akadálya kalandjaik; partnerei között találjuk Catherine Deneuve-öt, akitől lánya is született, Faye Du- nawayt, Jacqueline Bisset-t, Monica Vittit. — Ha szép lányt látok, megbolondulok — vallja be őszintén Mastroianni. — Éz mindig így lesz, százéves koromban is.
