Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-17 / 219. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. szept. 17. szombat SZÍNES hétvégé Könyveket ajánlunk NAGY GÁBOR Fölös ébrenlétem „1993-ban, ebben a különös esztendőben, lehet: az utolsó békeévben, amelyet keretbe fogott öröm, düh, kétségbeesés és gyász, számomra is meglepő, hogy harminc verset... vétkeztem, kínlódtam Világra” - írta a szerző. (Antológia) TÓTH B. JUDIT Torokhangok A fiatal költőnő legújabb versei találhatók e kötetben; finom és bonyolult érzésvilágra vetnek fényt. (Belvárosi) NOEL LANGLEY A reinkarnációról Ez a kötet húsz év igazlátásaiból közöl részleteket, amelyek nem annyira fizikai, mint inkább lelki, életvezetésbeli és más ilyen kérdésekkel foglalkoznak. (Édesvíz - 319 Ft) ODZE GYÖRGY Dunakeringő A kamaszfiú, majd ifjú értelmiségi ismerkedik a környezetével, szeret és csalódik, majd keserű szájízzel megérti, hogy felnőtt, de a világot nem tudta megváltoztatni. (Európa - 280 Ft) JOHN GRISHAM A Pelikán ügyirat „A cég” világhírű írójának újabb sikerkönyve a film bemutatásával egyszerre került ismét boltokba. (Fabula, 380 Ft) KOVÁTS DÁNIEL Móricz Zsigmond és Sárospatak A könyvnek két fő szereplője van: Móricz Zsigmond és egy város, Sárospatak. Egy író, akinek lelkére gyermekkorában nagy terhek rakódnak, s ezeket viszi magával egyéni hangja megkeresésének küzdelmes útjára. És egy város, amely rangot vív ki magának e hazában. (Felsőmagyarország, 290 Ft) XX. századi szorongások és improvizációk Pozsonyi művészek a zeneiskolában Két hangversenyt tartottak a héten a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskolában. A pozsonyi Moyzes Kvartett koncertjén eltűnődhettünk azon, hogy mennyire más a zenei ízlés és milyen más mércével mérik a színvonalat a Dunától északra. Legszínvonalasabb és legérdekesebb produkciójuk A. Moyzesnek, a XX. századi modern szlovák zene egyik megalapozójának 4. vonósnégyese volt. A mű tényleg kortárs zene: a mai kor szorongásait és félelmeit hallhattuk benne. Bizonyára nem véletlen, hogy az 1978-ban alakult együttes Moyzes nevét vette föl. A Skuta Miklós zongoraművész által tolmácsolt Beetho- ven-zongorasznátákban gyönyörködhetett csütörtökön a zeneiskolában a kis létszámú közönség. Még nem indult el a szezon? De hogy is indulhatna, ha nincs hírverés. A jó bornak is kell cégér! Mert Skuta Miklós nagyon jó zongorista, aki nemcsak a komolyzenében van otthon, hanem a dzsessz világában is — ezt a ráadásként játszott improvizációi is bizonyították. Az osztrák Christian Muthspiel kortárs dzsessz-zeneszerző oktettjének tagja és kamarapartnere Benjamin Schmio osztrák hegedűművész, akivel a komolyzene mellett dzsesszt is játszik, legutóbb a salzburgi ünnepi játékokon. Skuta Miklós nagyon fájlalta, hogy Magyarországon nem kapott lehetőséget más városokban is a bemutatkozásra. N. G. Kastélyon vett iskola És jött a Biocoop — Lad és Patosfa gyermekeinek — A stuttgarti minta Goldoni a stúdióban Tegnap este tartották az idei évad első bemutatóját a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Carlo Goldoni A kávéház című művét Mohácsi János állította színpadra a színház stúdiójában. Képünkön: egy jelenet az előadásból. Fotó: Lang Róbert Nem tudom, hogy az idei tanévet hány iskolában kezdték olyan vígan, az újnak örülve, mint Ladon. Csornai István igazgató csendes megelégedettséggel mutatja az új épületet, melybe a szülők az iskolaszék „vezényletével” példás gyorsasággal költöztették a kastélyon vett iskolát. Mert a ladi iskola, ahova a patosfai gyerekek is járnak, 1954 óta a kastélyban működött. Gróf Hoyos Miksa, a kiváló gazdasági szakember hajdani rezidenciája a világháború után először az erdészetnek s a gépállomásnak adott helyet, s csak utána az oktatásnak. Egészen mostanáig... Aztán jött egy budapesti cég, a Biocoop kft, amely szemet vetett a patinás épületre, s kedvező ajánlatot tett a helyi önkormányzatnak: ha megkapja a kastélyt, új iskolát épít a községnek. Megköttetett az üzlet, s az iskolaigazgató szerint a kft ügyvezető igazgatója Demeter Miklós gavallérosan állta a szavát. Ugyanis nemcsak a százötmillió forintos beruházást vállalták rekordidőre (1993 tavaszán kezdték a munkát), helyi munkaerőt alkalmazva, továbbbi támogatást adtak a berendezéshez, felszerelésekhez is. így érthető, hogy a tanárok, tanulók örömét csak futólag árnyékolta a gond néhány azóta már kijavított beázás miatt, s ma az igazgatónak csak azon kell töprengenie, hogy miként alakul az új épületre a működési költségvetés. Hiszen a közoktatás tere megháromszorozódott, ebédlőt, tornatermet, könyvtárat kaptak a kilenc tanterem mellé. S cseppet sem mellékes az intézmény külleme, az igazgató úgy tudja, hogy egy Stuttgart környéki iskola volt a modell. Hogy milyen modell? Nos olyan, ahol a tantermeket, a közlekedőtereket, a világítást a tanulók és a tanítás igényeihez harmonikusan szabták. Bőven van fény, tér a mozgáshoz, s kiváló az aula akusztikája is. Okkal remélik, hogy a tornatermet vagy a könyvtárat a felnőttek is szívesen használják majd. S ha már ennyi jóról tudósíthatunk, nem feledkezünk meg az igazgató vallott szándékáról sem: az új iskola légkörében az erkölcsös, fegyelmezett nevelést kívánják szolgálni, biztosított a katolikus és a református hitoktatás, a német nyelvtanulás, valamint a számítógépekkel való ismerkedés is. A 118 iskolás az önkormányzatok jóvoltából Örömmel vették birtokukba az új iskolát Fotó: Lang Róbert ingyen kapta a tankönyveket, képviselőtestület ötvenszáza- a tanulók étkeztetéséből pedig lékos költségtérítést vállalt a ladi negyven-, a patosfai magára. T- T. „...hogy jót csináljunk” Ottlik szobái és vacsorái J. MARIO SIMMEL S a szivárványhoz útnak eredt... Bécsben, a hatvanas évek végén a rendőrség két halottra bukkan egy könyvesbolt hátsó teakonyhájában. Áldozatra és gyilkosára, aki tette után maga is véget vetett életének. J. Mario Simmelnek e műve egyesíti a kémhistória és a történelmi lektűr legjobb erényeit. (Magyar Könyvklub - 549 Ft) BONIFERT MÁRIA Magyar egér Kiderült, hogy a magyar egerek ellenállóbbak bizonyos oltóanyagokkal szemben mint az angol egerek. Ezek ugyanis elpusztultak, a magyar egerek viszont virgoncabban futkároztak a kalickában, mint valaha. Normális országokban már régen feladták volna. Nálunk és a hozzánk hasonló nem normális országokban azonban inkább új erőre kapnak, ha ki akarják irtani őket. Belvárosi - 275 Ft) — Most mindenki azt mondja, hogy elmennek a nagyok és hogy leáldozóban van a színház csillaga. Szerintem ez így nem igaz. Akkor, amikor ők jöttek ide, ugyanezt mondhatták az emberek. Tartom olyan jónak a kollégáimat és magamat, hogy jót csináljunk, bár fájdalmas veszteség, ha elmegy Csákányi Eszter vagy Lukáts Andor, de elkerülhetetlen, hogy az ember tizenöt-húsz év után akarjon valami mást. Ha mi, fiatalok megpróbáljuk ott folytatni, ahol ők abbahagyták, annak később látszik meg az eredménye. Ottlik Ádám summázott így. Róla tudni kell, hogy szinte a véletlennek köszönhető Kaposvárra kerülése. Túl van már élete első — énekes — főszerepén. A Tóték népszerű postása, a Tisztújításban sokak arcára mosolyt varázsol a félnótás inas szerepében. A múlt év mindenképpen sikeres volt Ottlik Ádám számára. — Azt mondta, tősgyökeres budapesti. — Itt, Kaposváron van egy lakásom a színház mellett. Azt hiszem, a hivatalos elnevezése az, hogy minigarzon. Hát ez tényleg mini. A bútorok felét ki kellett dobni, hogy elférjünk benne a kutyámmal. A kutyám négyéves angol szetter. Ancsának hívják, és ő is művésznő. A Tótékban ő játszotta párszor az elegáns őrnagy kutyáját, profi színésznőket megszégyenítően. — Nem szakítja szét a két város? — Igazából nem. Az ember elég könnyen hozzászokik ehhez az életmódhoz. Ha van egy viszonylag használható és helyzetváltoztatásra még képes járműve, akkor ez már nem olyan nagy gond. Akkor szoktam ideges lenni, ha a fogkefémet Pesten hagyom, és Kaposváron este tizenegykor már nem tudok venni. Az lenne a jó, ha mindenből kettő volna, de ezt ebből a „sztárgázsiból” nem lehet megoldani. — Milyen a kapcsolata Kaposvárral? — Pest az utóbbi időben idegesít, Kaposvárt viszont szeretem. Szép város, bár kicsit halott is. Nincs az a pezsgő diákélet. — Szokott kirándulni? — A kutyámmal szoktunk kimenni a Desedára, a gátőrök nagy örömére. Egyébként autóval kirándulgatunk a környező erdőkbe. Az ember elindul, és ha egy hely megtetszik neki, megáll, kiszáll, és bandukol egyet. — Szokott rendezni „nagy evészeteket”? — Az olasz vacsorákat szeretem. Az olaszok leülnek fél nyolckor, és éjfélkor kelnek fel az asztaltól. Áz ember annyit eszik, mint egy disznó, mégsem érzi magát utána úgy, mint amikor beül egy magyar vendéglőbe, és ugyanazt magába tömi háromnegyed óra alatt. Szoktunk a színészházban nagy evős bulikat rendezni. Itt, a lakásban senki nem fér el, mivel olyan kiváló építészünk volt, hogy az előtér nagyobb, mint az összes lakás alapterülete együtt. Kónya Orsolya Ottlik Ádám: A kutyámmal szoktunk kimenni a Desedára
