Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-03 / 207. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. szeptember 3., szombat A helyzet magaslatán... Dolgoznak a szakiparosok a megyei bíróság épületének tetőszerkezetén. A munkával a terveknek megfelelően legkésőbb december elejére elkészülnek. Fotó: Király J. Béla Veszett fejsze nyele? így fürdött be Máriafürdő Közigazgatási állam­titkár nem lehet politikai szélkakas Peren kívüli rendezés Megállapodás jött létre az Agritrade és az Agrimpex, valamint az Agrimpex és a társaság korábbi vezetői kö­zött a munkaviszonyok megszüntetéséből fakadó valamennyi peres ügy peren kívüli rendezéséről. E megál­lapodás eredményeképpen az Agrimpex volt vezetőinek távozása miatt felmerült rendkívüli költségek a társa­ságnak megtérülnek. Botrány Ferihegyen Kisebb kavarodást okozott a Ferihegyi repülőtéren egy jugoszláv állampolgárságú operaénekesnő a vámvizs­gálat során. A hölgy vámel­lenőrzésekor táskájában ezer amerikai dollárt és 89 ezer olasz lírát talált a pénz­ügyőr. Az énekesnő valószí­nűleg ezt szerette volna megelőzni azzal, hogy rátá­madt a pénzügyőrre és rendőrért kiabált. Az esetről a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága adott tájékoztatást. Tanácskozás az EBEÉ jövőjéről Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet jö­vőjével foglalkozó kétnapos nemzetközi tanácskozás kez­dődött tegnap Budapesten po­litikusok, külpolitikai szakértők részvételével a Külügyminisz­térium és a Magyar Külügyi In­tézet égisze alatt. A konferen­cia résztvevőinek tiszteletére ebédet adott Kovács László külügyminiszter. A magyar diplomácia irányítója ez alka­lomból — angol nyelvű be­szédében — áttekintést adott Magyarország külpolitikai tö­rekvéseiről, és vázolta az EBEÉ jövőjével kapcsolatos magyar javaslatokat. A kül­ügyminiszter leszögezte: Ma­gyarország külpolitikai törek­véseinek megvalósításában fontos eszköznek tekinti az EBEÉ-t. Megbízott vezérigazgató Cséry Pál a Fővárosi Vízművek Részvénytársa­ság vezérigazgatója több év­tizedes közszolgálat után szeptember 1-jétől nyug­díjba vonult. Az Igazgatóta­nács október végéig - a tu­lajdonos fővárosi Önkor­mányzat által kiírt vezér- igazgatói pályázat elbírálá­sáig - Szőke Ferenc gazda­sági vezérigazgató-helyet­test bízta meg a vezérigaz­gatói teendők ellátásával. A pályázatok benyújtásának határideje egyébként au­gusztus végén lejárt, ám a postai átfutási időre való te­kintettel csak a jövő héten lehet megtudni, hányán is pályáztak a vezérigazgatói posztra. Aranyhíd Zamárdiból A képes levelezőlapgyűjtők országos egyesülete Szom­bathelyen tartotta meg éves közgyűlését. A szeptember közepéig látogatható tárlatra Somogy megyéből a zamárdi Aranyhíd Képeslap Vállalko­zást hívták meg. A vállalkozó munkáit nagy figyelem kísérte, mert technikája révén képes már ötven darab képeslap megrendelése esetén is ol­csón eleget tenni a megrende­lésnek. Az „amputáció” a na­pokban aláírandó szerző­déssel ér véget. Vele együtt egy több mint két­éves huzavona. Balaton- máriafürdő csatornapart melletti, 3,3 hektáros, 136 milliós forgalmi értéket képviselő ingatlanából kö­zel 6 ezer négyzetméter a szekszárdi OTP-hez kerül. Az egybefüggő területből kihasított részt körülbelül 22 millió forintért — az aktuális jegybanki alapkamattal nö­velve — két éven belül visz- szavásárolhatja a máriafür- dői önkormányzat. A történet 1992-ben kez­dődött, szekszárdi illetéke- ségű Likvid kft amely többek között sorsjegy kibocsátásá­val is foglalkozott, azzal az „üzleti ajánlattal” fordult a máriai önkormányzathoz, hogy 2,7 millió forint kész­pénzért cserébe vállaljon bankgaranciát 30 millió fo­rintra, és kilencven napos visszafizetési határidőre. A hitelt folyósító szekszárdi OTP háromszoros biztosíté­kot kötött ki Máriafürdő pe­dig a szerződésben az omi­nózus zagytéri területtel állt jót a káeftéért. A pénzintézet annak rendje és módja szerint jel­zálogjoggal terhelte meg az ingatlant. A Likvid akkoriban is már felszámolási eljárás árnyékában élt és szépen megköszönte, hogy vi- szont-garanciák nélkül, vi­szonylag könnyedén szép summához jutott... — Amióta ez a dolog ki­pattant, egyfolytában ködö­sítenek — háborog Márkó István, aki máriai lakosként nemegyszer protestált a köz­Nyelvünkben a „pót” szócskához kellemetlen kép­zetek társulnak: pót az, ami más, mint az igazi. Amikor rövid időn belül immár so­kadszor olvasunk-hallunk pótköltségvetésről, akarva-akaratlanul felmerül a kérdés: nem tudnánk egy­szer végre „igazi”, jó, mara­dandó éves költségvetést készíteni? Pótköltségvetésre még a legjobban kormányzott ál­lamban is sokszor szükség lehet, ha előre nem látható körülmények lényegesen ségnek jelentős anyagi vesz­teséget okozó ügyben. •— A helyi pártok és a községi ba­ráti kör nevében petíciót nyúj­tottunk be a hivatalhoz — foly­tatja, — de megnyugtató mind a mai napig nem kaptunk. Közben meg nyílt titok, hogy egy meggondolatlan lépéssel kockára tettek súlyos milliókat. Arról nem is beszélve: miért nem kérték ki a lakosság vé­leményét egy ilyen tranzakció előtt? Féltek attól, hogy egy eseteges népszavazáson alul maradhatnak... A sorsjegy-üzletnek közben befellegzett, s a tartozásból a Likvid mindössze 14,8 millió forintot térített meg. A máriai önkormányzat — ki tudja, mi­lyen megfontolásból — nem kért, rögtön a 91 -ik napon fize­tési meghagyást. Vagyis nem indított polgári peres eljárást a kft. ellen. Ehelyett feljelentést tett a Somogy Megyei Rend­őrkapitányság vizsgálati osz­tályán. Ám a nyomozó ható­ság — 1994 elején — bűncse­lekmény híján — megtagadta a nyomozást... Miközben a késedelmi kamattal növelt, rendes kamat csak nőtt, az önkormányzat illetékesei, jó­hiszeműen még mindig a be- teljesítetlen ígéretekben bíz­tak. — Mint a községért aggódó civil szerveződésű egyesület tagjai fordultunk a marcali ügyészséghez, hogy vizsgálja ki. történt-e avagy mulasztás, s kik felelősek a kialakult hely­zetért? — Nagy Jenő, a Bala- tonmáriafürdő Baráti Kör el­nöke úgy véli, ha másként nem, a nyilvánosság útján er­kölcsileg elítélendőnek minő­sítik azt a képviselő-testületet, amely szakértelem híján, kellő tájékozódás nélkül, a falu ká­megnövelik az állami kiadá­sokat, vagy csökkentik a be­vételeket, netán mindkettőt egyidőben. Nálunk nem sö­pört végig semmilyen termé­szeti katasztrófa, s hogy most mégis a pótköltségve­téssel bíbelődik az ország gazdasági szakértőinek színe-java, annak több oka lehet. Vagy az, hogy a ko­rábbi kormányzat nem volt képes előre látni a kiadások és a bevételek várható alaku­lását, vagy tisztában volt ugyan a helyzettel, de úgy vélte, nem tudná a valóságos rára kötött kétes kimenetelű üzletet. — Nemcsak, mint az önko- rányzat megbízott ügyvédjét, de mint máriai lakost is rend­kívül izgat ez a probléma — jegyzi meg dr. Úszkál Péter. — Sajnos én már későn kerül­tem a képbe. Akkor amikor csak a veszett fejsze nyelét próbáltuk megragadni. Végül ezen a nyáron az OTP buda­pesti vezérigazgatóságán annyit elértünk, hogy elenge­dik a késedelmi kamatot, s csak az ügyletit kell megfi­zetni. A már kész, és aláírásra váró szerződés értelmében a zagytéri közműves parti ingat­lanból három területrész a szekszárdi OTP-tulajdonába jut. Viszavásárlási jogát a má- riafürdői önkormányzat két éve át tarthatja fent. Közben felvettük a kapcsolatot a Likvid Kft. felszámolásával megbí­zott Kossuth Holding Rt-vel, amely visszaigazolta a jogos igényünket. Sajnos azonban, a Likvid mérlegén 80 ezer fo­rint készpénz és több tízmilliós tartozás van. Innen pénzt re­mélni, gyakorlatilag lehetet­len... Hogy az év végén megvá­lasztandó balatonmáriafürdői képviselőtestület miként hatá­roz majd zagytér-ügyben, az egyelőre a jövő zenéje. A parti sáv turisztikai célokra történő hasznosítása, s az ezzel ösz- szefüggő területrendezési koncepciók miden esetre a visszavásárlás mellett szól­nak. Az más kérdés az, hogy kinek a bőrére? Az ügyben igencsak érintett máriai pol- gármsteri hivatal minden­esetre elzárkózott a véle­mény-nyilvánítástól költségvetést elfogadtatni a parlamenttel, a közvéle­ménnyel, a külfölddel. Úgy számoltak, hogy majd év­közben, szükséghelyzetre hivatkozva nyújtják be a számlát, kérik meg a valósá­gos és a korábban jóváha­gyott költségvetés különbö- zetét. De közbejöttek a vá­lasztások, az előző kormányt menesztette az ország, az adósságot — és vele együtt a pótköltségvetés nyűgét — az utódaikra hagyták. A többpárti demokráciában aligha lehet eltussolni a mu­A miniszterelnökségi állam­titkár és a minisztériumok köz- igazgatási államtitkárai szak­emberek. Függetlenül a politi­kai széljárástól az a feladatuk, hogy a hivatali apparátus za­vartalan működéséről gon­doskodjanak. Ám a politikai viharok egyik-másikukat en­nek ellenére időnként elfújják a politika színpadáról. A kor­mány jelenlegi miniszterel­nökségi államtitkára dr. Kiss Elemér. — Ha jól tudom, nem elő­ször ül ebben a székben. — Jelenleg az ötödik kor­mány szolgálatában állok. Fock Jenő idejében kerültem a hivatal állományába, akko­riban innen a harmadik szo­bában ültem, mint előadó. Később egy szobával köze­lebb kerültem, az akkori ál­lamtitkár helyetteseként. Né­meth Miklós mellett már mi­niszterelnökségi államtitkár voltam. Ez annyira bizalmi poszt, hogy az Antall-kor- mány áthelyezett: egy évig a környezetvédelmi miniszté­rium közigazgatási államtit­kára voltam, aztán hűvös sze­lek támadtak körülöttem és inkább elmentem ügyvédnek. — A felügyelete alá tar­tozó Miniszterelnöki Hiva­talban milyen változások várhatók? — A hivatal apparátusa négy év alatt a hatszorosára duzzadt. A kormány szán­déka, hogy az államigazga­tást soványítsa, mindenütt ki­sebb létszámmal, hatéko­nyabb munkát végezzenek. A A kormányprogram elemzői úgy vélik, hogy az előző és a mostani kormány politikája sarkalatosán eltér majd a ki­sebbségek ügyének kezelését illetően. Míg az MDF politiku­sai igyekeztek összekapcsolni az ország külpolitikai lépéseit a határainkon túl élő magya­rok sorsával, az új kormány azt vallja, hogy a hazai nem­zeti és etnikai kisebbségek alanyi jogon tarthatnak igényt a különleges bánásmódra és sorsuk alakulása nem lehet a határainkon túl élő magyarok helyzetének függvénye. Hogy mindez ne csak óhaj maradjon, bizonyos intézke­dések nem tűrnek halasztást. Mind a hazai, mind a határon túl élő kisebbségek ügyeit egységes felügyelet alá kell rendelni. Ezt a feladatot a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, mint önálló államigaz­gatási szervezet kapta meg, s egyben felkérték, hogy lásson hozzá a kisebbségek jogait le­osztásokat, a számítási hi­bákat és tetten érhetők a fel­elősök is. Kit kell tehát pel­lengérre állítani a múlt év vé­gén elfogadott rossz költség- vetésért? A kormányt? A pénzügyminisztert? Netán a szakapparátust? Kezdjük az utóbbival. A magyar pénzügyi apparátus a korábbi években nem egy­szer készített a realitásokra fogékony politikusok szá­mára szakszerű és bevált költségvetést, sőt a puha dik­tatúra idején ahhoz is volt bá­torsága, hogy tiltakozzon az kabinetben három politikai ál­lamtitkár és három tárca nél­küli miniszter is helyet foga- lalt, ezek a funkciók és a tit­kárságaik is — egy tárcanél­küli miniszter állását kivéve — megszűntek. A Miniszterel­nöki Hivatalban például há­rom apparátus — a szóvivői iroda, a sajtó iroda és a Nem­zeti Tájékoztatási Hivatal — foglalkozott a tájékoztatással. Összesen negyvenötén dol­goztak ezen a három osz­tályon. Ezután a Kormány- szóvivői Iroda látja majd el mind a három osztály dolgát, összesen mintegy 15 munka­társsal. Pusztán ezzel évente 80-100 millió forintot lehet megtakarítani. De említhetnék más osztályokat is. — Milyen országos hatás­körű hivatalok szűnnek meg? — Erről a kormány még nem döntött. Most a miniszte­reken a sor, nekik kell felül­vizsgálniuk, hogy a területü­kön melyik hivatalra van szükségük, melyikre nem. — Hogyan alakul a kor­mány augusztusi prog­ramja? — Az Expót, a bős-nagy­marosi kérdést és a médiatör­vényt előre soroltuk, erről már értesült a közvélemény is. Augusztus 15-ig elkészül a kormány második félévre szóló jogalkotási tervezete, amely majd részletesen meg­határozza az ügyek fontossá­gát és a tárgyalási menetren­det. (Koós) ■•■•ijminim r fektető törvénytervezet kidol­gozásához. Az egységes fel­ügyelet és az intézményesített állami együttműködés mellett politikai-szakmai egyeztető fó­rumot is létesítenek a külön­böző tárcák, a parlamenti pár­tok, a kisebbségek képviselői és szakértői részvételével. A kormány rövid távú prog­ramjában is foglalkozik a ci­gányság ügyeivel, minthogy a probléma sokkal összetettebb annál, semhogy a kisebbségi kérdéskör egyik alpontjaként lehetne besorolni. A kabinet szándéka, hogy ezen a téren is a mainál hatékonyabb tár­caközi koordinációt alakít ki. A kormány szorgalmazza, hogy hamarosan válasszák meg a kisebbségi jogok or­szággyűlési biztosát is, de eh­hez előbb meg kell változtatni az Alkotmányt: a biztosi in­tézmény testületi formája he­lyébe az egyszemélyi biztost kell állítani. Ferenczy Europress irreális politikai megrendelé­sek ellen. Úgy gondolom, fel lehet őket menteni ezúttal is a tévedés felelőssége alól. Az igazi felelősöket tehát a politikusok között kellene ke­resni, ha egyáltalán ildomos volna ilyesmire akárcsak gondolni is. A kormány tag­jain, a költségvetést megsza­vazó képviselőkön kellene számon kérni a hibákat, a té­vedéseket, a szándékos kendőzéseket. De a pótkölt­ségvetéssel járó gondokat így is, úgy is az utódaik vise­lik. Bácskai Tamás Csíky K. Erika A pótköltségvetés szükséges rossz Sürgős tennivalók a kormányprogramban Kisebbségek... < >

Next

/
Oldalképek
Tartalom