Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-20 / 221. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. szeptember 20., kedd A lovakat pedig megvédik Egy kirándulás viszontagságai Még egyszer a gyógyszerárról Megdöbbenéssel olvastam a Somogyi Hírlapban, hogy szeptember 11-én a II. Bramac Alpok-Adria Marathon Kaposvár versenyen négy ló elpusztult. Mindig sajnáltam a lovakat, mert azok is élőlények, s minden ami él és az ember pusztítja el, súlyos vétek. Nem tudom, ki találta ki, hogy egy lovat olyan sportra kell befogni, amely számára a pusztulást jelenti? Miért kell úgy versenyezni egy okos állattal — mert a ló az (!) —, hogy agyonhajszolva haljon meg? A ló engedelmeskedik az embernek, pedig állat, de idomítható. Hogyan lehet egy ember — egy hajtó — olyan gonosz, hogy a verseny érdekében a pusztulásba hajszolja az állatot? Én a hajtőt büntetném meg azzal, hogy soha többet nem engedném ló közelébe. Ez az ember kivetkőzött emberségéből, nincs benne könyörület, és a cél érdekében képes megölni egy állatot. Ez nem emberhez méltó! Aki ma lovat pusztít el, az holnap az embert sem kíméli. Ütni, verni sem állatot, sem embert nem szabad. Legyen már elég a durva, embertelen „sportból” — ha egyáltalán ezt sportnak lehet nevezni —, ahol egy nap négy ló elpusztul. Kérem az illetékeseket, méltó büntetéssel sújtják a lovak elpusztítóit. Horváth József Barcs, Hősök tere 3. A lovakról, hatezer éve velünk küszködő társainkról szeretnék szólni pár sorban. Felháborodva olvastam a közelmúlt kaposvári távlovagló, -hajtó versenyen történtekről. Sajnos, ez csak egy eset a sok közül, erről tudomást szerzett a sajtó. A lovaknak van egy új közellenségük, úgy hívják őket: újgazdagék (mivel általánosságban beszélek, akinek nem inge, ne vegye magára), akik sokszor minimális szakértelem, lótartási ismeretek nélkül, kimondottan üzleti, turista lovagoltatás, hobbi stb. érdekből sanyargatják a nyomorult párákat. Igaz, hogy a régi klasszikus lóku- pec, fuvaros, és némely söté- tebb bőrű honfitársunk sem éppen dajkálgatta a lovat. A különbség azonban lényeges, mert értettek a lóhoz, azzal foglalkoztak! A lovasszövetségnek, illetve az állatvédőknek tennie kéne az áldatlan állapot ellen — a lovak érdekében! Hada Attila Beleg, Petőfi u. 39. Április 26-án kirándulást szerveztem május 27-ére budapesti színházlátogatásra a nagyatádi Babay József Általános Iskola dolgozóinak. Egy hónappal az indulás előtt megrendeltem az autóbuszt a nagyatádi Atád Spednél, és mondtam: a kirándulás előtt egy-két nappal közlöm, hány órakor indulunk. A kirándulás előtti nap — amikor közöltem, hogy reggel 7-re kérjük a buszt — tudtam meg, hogy nincs számunkra autóbusz rendelve. Azt mondták, legyek nyugodt, azért meglesz a busz. Mindezt este még telefonon megerősítették. 27-én azonban hiába vártuk az autóbuszt. Kb. 15 perces várakozás után telefonon felhívtam Futó Lajost, az Atád Sped vezetőjét, aki közölte: csak egy óra múlva, 8—fél 9 körül lesz busz. Őt egyébként ne keressem, mert Budapestre utazik. Miután fél 9-ig hiába vártuk a buszt, bementem az atádi Volán telepre, hogy autó: busz kérjek. Ott megtaláltam Futó Lajost, aki közölte: ne türelmetlenkedjek, a busz megcsúszott; ő egyébként is későn kapta meg az indulás időpontját... Végül 9 órakor megérkezett a busz. A sofőr elmondta, csak reggel tudta meg, hogy Nagyatádra kell jönnie. Lengyeltótiban egy másik vezető szállt fel, akit szintén nem tájékoztattak, hogy mi lesz a munkája, ezért nem tudott rá felkészülni. Ebből Budapesten több kellemetlenség adódott. Tőlünk tudta meg, hogy mi a programunk, ezért egész úton rendkívül feszült volt. Neki azt mondták, este 8-ra hazaérünk; 10-kor már fo- nyódi diákokat kellett volna olaszországi kirándulásra vinni. Mindezek után egy óránk maradt a színházlátogatás előtt, ezért több tervezett program elmaradt. Hazafelé hajnali 2 órakor Marcaliban kiszállítottak bennünket a buszból, mert a miénk Fonyódra ment. Egy másik busszal, az egész nap viszontagságaiba belefáradva értünk haza. A történtek miatt személyesen, majd telefonon is többször kerestem Futó Lajost. Amikor végre sikerült elérnem, kértem, hogy a befizetett összeg felét vizessék vissza a sok meghiúsult program és tortúra miatt. Sajnos, nem tudtunk megegyezni. Ezután írásban megismételtem a kérésemet, ő azonban még válaszra sem méltatott. így lesz egy tavaszi kirándulásból most ősszel bírósági ügyLudánné Söllei Ildikó Nagyatád, Ámor u. 15. Szabad a gazda Szarkaváron Tanulságos parabola A Somogyi Hírlap augusztus 26-i számában Szarkaváron az enyészet az úr címmel jelent meg írás. Az Országos Mesterséges Termékenyítő Részvénytársaság Gödöllő — a Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat jogutóda — kezeli a magyar állam tulajdonát képező Ka- posújlak-Szarkaváron található Somssich kastélyt. A Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat csődje miatt kell eladnunk a kastélyt a hozzátartozó 12 hektár 5402 négyzetméter területtel együtt. Kétszer írtunk ki pályázatot az ingatlan értékesítésére, amelyre egy külföldi befektető jelentkezett méltánytalan ajánlattal (5 millió forint). Ezek után szerződést kötöttünk az Empire Ingatlanforgalmazási és Befektetési Társasággal, amely az Ingatlan Tőzsdére bevitte 37 millió forint irányárral. Jelentkezők, érdeklődők voltak ajánlat nélkül. Nem igaz dr. Király István kaposújlaki polgármester úr állítása és nyilatkozata, hogy mi sokat kérünk érte. Megfelelő ajánlat esetén készek vagyunk tárgyalni bármilyen befektető társasággal, aki a Műemlékvédelmi Hivatal szakvéleményét is el tudja fogadni. Egyébként 1994. június 30-tól jelzálog nem terheli az ingatlant. A polgár- mester személyes találkozásunkkor (1992 november) óhaját nyilvánította, hogy kárpótlásként megszerzi az összes ingatlant, beleértve a Mezőgazdasági Minősítő Intézet területé is ingyen. A csődügyeink mellett a területet gondozzuk, a parkot rendben tartjuk és gondnokot foglalkoztatunk. Nem úgy, mint az önkormányzat kezelésében lévő mauzóleum, amelynél valóban az „enyészet az úr”. Csöndes András állomásigazgató helyettes OMT Rt Gödöllő Olyan probléma miatt fogtunk tollat, mely a falunk — Magyaratád — lakosságának zömét érinti. 1990-ben Bodó László szervezésében parabolaantenna beszerelés történt a faluban. Be is fizettük az összeget, 8-8500 forintot; aki később csatlakozott, annak már többet kellett fizetnie. Egész idáig nem is volt gond, nézhettük a külföldi adásokat. A faluban sok a gyerek, sok a fiatal, főleg miattuk szereltette be sok család a parabolaantennát. Körülbelül két-három hete kezdődtek a gondok: először nem jött be a parabola adása, majd a magyar sem vagy ha bejött is, 3 kép minősége élvezhetetlen volt. Egy darabig nem is tűnt ez fel, azt hittük, valahol meghibásodott, s szerelik. De mostanra elfogyott a türelem. A problémát az jelenti, hogy bárhol érdeklődtünk, süket fülekre találunk, senki nem tud semmiről. Az igaz, hogy a gyűléseken volt szó karbantartási díjról, de senki sem szedte az elmúlt évek alatt. Most itt vagyunk tanácstalanul, s nem élvezhetjük a tv műsorát, pedig fizettünk érte. Vagy ablakon kidobott pénz volt, ami pedig a falura viszonyítva nem kis összeg? Tudni szeretnénk, hogy kit terhel a felelősség — hogy van, de mégsincs parabolánk —, s remélhetjük-e egyáltalán, hogy még nézhetjük. Vagy elképzelhető, hogy nincs senki, aki ezért felelősségre lehetne vonni. Azért fizettünk, hogy tudjuk élvezni a parabolaantenna biztosította vételi lehetőségeket, s ne csak a magyar 1-2 csatornát nézhessük. Kérjük segítségüket problémánk megoldásához. Szeretnénk, ha az újság hasábjain válaszolna az illetékes a kérdéseinkre, annál is inkább, mivel a probléma sok embert érint a faluban. Balázs Győzőné és 32 aláírás Magyaratád „Nincs engedmény!” címmel lapunk augusztus 25-i számában megjelent írásra az alábbi reagálás érkezett. A gyógyszerek árát a gyógyszergyártók és a társadalombiztosítás „gyógyszeralkuja” dönti el — megjegyzem, hogy az 1994. július 18-i áremelést — amit a gyógyszertári központok az 1994. június 30-i igazgatói tanácsülésen határoztak el, hivatkozva a forint, akkor 4,6 százalékos leértékelésére — az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) nem fogadta el. A Szenzor Számítóközpont Kft által 1994. augusztus 19-én kiadott Egységes Gyógyszer Adattörzs állomány floppy lemezén a TB által elfogadott — Népjóléti Közlönyben meglentetett — ár mellett, kiegészítésként szerepel a nagykereskedők kezdeményezésére 1994. június 30-án megtartott Igazgatói Tanácsülésen javasolt ár is, mint „eladási ár”. A Kamara vezetőségi tagja nem nyilatkozott arról, hogy melyik ár a törvényes! A gyógyszerkeskedelem árrése az egész országban egységesen szabályozott — igen! De a népjóléti miniszter 30/1992./XII.4./ NM rendelete a gyógyszer legmagasabb kiskereskedelmi árrését szabályozza a nagykereskedelmi eladási ár függvényében! A nagykereskedelmi árrés ugyanúgy szabályozott, a nagykereskedők különböző engedményeket adhatnak, mert egyébként nincs értelme annak a versenynek, hogy a gyógyszerész „gyógyszert bármelyik gyógyszernagykereskedőtől rendelhet”. A gyógyszerésznek — véleményem szerint nem a verseny miatt, hanem azért, mert az a hivatása — valóban mindent el kell követnie azért, hogy „gyógyszertárában legyen minden gyógyszer, amire a betegnek szüksége van.” Az Országgyűlés ezt vette figyelembe, amikor az 1994. évi LIV. törvényben kimondta azt, hogy a „kereskedelem általános szabályai nem használhatók a gyógyszertári munka megfelelő szabályozásához”. A cikkben megjelent szakmai kérdésekhez nem kívánok hozzászólni, mert nem értek hozzá! Dudás Gyula oki. gépészmérnök Szobor(utó)sors Úgy gondolom, a névtelen levélírók száma az utóbbi időben eléggé megcsappant. Ennek két oka lehet; az egyik az, hogy törékeny demokráciánk annyira már megerősödött, hogy az emberek nyilvánosan is mernek véleményt mondani. A másik oka pedig valószínűleg az, hogy a megélhetési nehézségek, a növekvő terhek és a gondok, az állampolgárok figyelmét arra irányítják, hogy személyes sorsukon valamit enyhíteni tudjanak. A mai nap kaptam egy névtelen levelet, a Somogyi Hírlap 1994. június 23-i számának egy részét, amelyben Szász Endre festőművész nyilatkozata olvasható Remekművet dugtak el a dilettáns döntéshozók címmel. (A nyilatkozatban a kaposvári mártír-szoborcsoportról, Varga Imre alkotásainak hányatott sorsáról volt szó — a szerk.) Az újságrészlethez levelet nem mellékelt a névtelen feladó. így először nem tudtam eldönteni, hogy dícsér vagy pedig bírál. Azt sem tudom persze, hogy csak engem tisztelt meg az újságcikkel a névtelen feladó vagy pedig valamennyi képviselőnek megküldte. Az alulinformáltság rendkívül veszélyes, emlékeznie kellene, hogy azon kevesek közé tartoztam, akik a szobordöntés ellen szavaztak. Ezúttal is idézem akkori felszólalásom lényegét, amely szerint; kultú- rember szobrot nem dönt, könyvet nem éget. Hozzászólásom nem győzte meg a többséget, a szobrokat lebontották. Néhány nappal később egy névtelen levéríró gratulált. Majd ezt követően Kaposvárott egy nyilvános gyűlésen név szerint marasztaltak el, mivel a „Lenin szobrot” védtem. Az egyik helyi hírharsona hasonlóképpen kipellengérezett vagyis kommunistává nyilvánított. Azt megelőző években egyik pártfunkcioná- ris lefasisztázott. Be kellene fejezni ezt a fajta minősítést, nemcsak azért mert téves, hanem azért is mert ez nem vezet sehová sem. Kezdjünk el szépen dolgozni, mert rajtunk csak ez segít. Ha a levélíró nem fogadja meg a tanácsomat, legalább azokat ne fékezze, akik teszik a dolgukat. Szili Ferenc Nemcsak egyéni gond — egy közösségé Ami a fikarc mögött van! A Somogyi Hírlap szeptember 16-i számában jegyzet jelent meg a gázszünet okozta gondokról. Ehhez szólt hozzá a levélíró. Az újságíró elfelejtette, hogy aki a telefon után nyúlt, nemcsak a saját baját tolmácsolta, hanem a közösségét. Azét a közösségét, amelynek átélte gondjait; volt, ahol a festés utáni nagytakarítás maradt félbe, volt, ahol az idős betegeket nem tudták lemosdatni, és volt, ahol a gyereket nem lehetett megfürdetni. De mit számítanak ezek annak, aki a másik oldalon áll? Neki ez groteszk eset. Az írásból is kitűnik: a Kögáz főmérnöke azt mondta, hogy egy liter levegő maradt a vezetékben. Ő tudja, ő a szakember. Az ügyeletes gázszerelő este 20.50-től 21.30-ig nem tudta begyújtani a gázbojlert az egyik idős lakónál. Majd holnap, mondta, és ezzel elment. Nekem egy gázszerelő barátom segített, aki este órától tíz óráig végzett a légtelení- téssel. Tehát hány fikarc az egy fi- karsz? Dakos Lajos Kaposvár, Rákóczi tér 13. A SURJÁN Rt, Szentbalázs, mint a jákói Aranykalász Mgtsz felszámolója, pályázat útján, nyilvános árverésen értékesíti a szövetkezet 08/1. hrsz.-ú, 3 ha 3255 négyméter területű tehenészeti telepét, majort. Ajánlatokat a Surján Rt Kaposvár, Zárda u. 21/a alatti irodájába lehet benyújtani 1994. szeptember 26-ig. Az árverést 1994. szeptember 27. napján 14 órakor tartjuk Kaposvár, Zárda u. 21 /a sz. alatt. Az elfogadható pályázatok képzik az árverés kikiáltási árát. Az árverésen való részvétel feltétele 500 000 Ft bánatpénz letétele. A vételárat készpénzben kell kifizetni. Tájékoztatjuk az elővásárlásra jogosultakat, hogy az elővásárlási jogukat az árverésen gyakorolhatják. (57668) Mától új árukészlet az Akciós Boltban Kínálatunkból:- illatszerek- háztartási vegviáruk- fehérneműk- színes pólók Minden 99 Ft! Kaposvár, V ß?- B r- ,, n Fo u. 24. sz. (57720)
