Somogyi Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-14 / 216. szám

1994. szeptember 14., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Támogatott kirándulás A Balaton-felvidéken tet­tek kirándulást nemrégiben felsőmocsoládi nyugdíjasok. Az egésznapos programot a települési önkormányzati hi­vatal és a Lakitelek Alapít­vány támogatta, az utóbbi forrásból 20 ezer forint érke­zett. A nyugdíjasoknak csu­pán 200-200 forintjába került az út, amelynek során végig utazták a Balaton felvidékét, ellátogattak Keszthelyre, Ti­hanyba és Balatonfüredre is. Kimerítő kirándulásuk végén egy vacsoraasztalnál pihen­hettek meg, amelynek költ­sége szerepelt a befizetett összegben. Közel negy­venöt időskorú felsőmocso­ládi vett részt a kirándulá­son. Egy másik időpontban a nyugdíjasok közül az öt leghamarabb • jelentkező mehetett el a balatonfeny- vesi őszi Napfénytáborba. Varroda már Kiskorpádon is A kaposvári Hanza Kft két évvel ezelőtt nyitotta meg első varrodáját Nagyberkiben. Az akkor felvett 13-14 dolgozó je­lentős része munkanélküli volt, amint a ma foglalkoztatott 16 varrónőből is sokan az ál- lástalanságot válthatták föl a munkával. A varroda nyitását az önkormányzat is támo­gatta, az ötéves bérleti szer­ződés első két évében mente­sítették a céget a díjfizetés alól. A Hanza Kft nemrégiben Kiskorpádon nyitotta meg má­sodik varrodáját, ahol a helyi önkormányzat alacsony bér­leti díj ellenében biztosított he­lyiségeket a varroda-létesí­téshez. Ezen a településen ti- zenégy embert foglalkoztat­nak. A cég mindkét varrodájá­ban kizárólag olasz piacra bérmunkában készíti jó minő­ségű fehérneműit. Épülő út Hárserdő felé 40 millió forintos beruházással 3,5 év alatt 3500 méter levéltári dokumentum Nagyberkiben Hattantermes iskola Mezőcsokonyán Életkép az impozáns épület előtt Fotó: Török Anett Mezőcsokonyán három és fél éve kezdődött az a nagyberuházás — az is­kola bővítése, illetve felújí­tása —, amely lassan a be­fejezéséhez közeledik. A hófehér falú, impozáns épület már kész, a hozzá kapcsolódó tornaterem­ben azonban még folya­matosan dolgoznak. A település 86 diákja és 15 pedagógusa a napokban megkezdett tanévtől vette bir­tokba a szép, korszerű okta­tási intézményt, amelynek a hivatalos átadása csak októ­ber 23-án lesz. Sudár Győző, Mezőcsoko- nya polgármestere elmondta, hogy először a bővítmény ké­szült el, amelyben négy tante­rem, egy dekoratív aula, a régi épület tetőterében pedig két tanterem, vizesblokk és szer­tár kapott helyet. Ezt követően kezdték meg a régi épület fel­újítását, a tornaterem építé­sét. A 40 millió forintos beruhá­zás terveit a Somogyterv ké­szítette. A bővítmény, illetve a re­konstrukció 24 millióba került (ennek 40 százaléka pályázati pénz), a tornateremhez szük­séges 16 millió forint 40 száza­lékát jövőre igényelheti vissza a település. T. R. Múltőrző iratok Egy kissé poros dicsőségkönyv Fotó: Török Anett Ha szépen sorba rakosgat­nánk, három és fél kilométert — szakszerűen szólva: 3500 iratfolyómétert — tennének ki azok az irattartó dobozok, amelyeket a Somogy Megyei Levéltár nagyberki osztályán őriznek. Tartalmuk pedig azok a nem selejteztethető és job­bára all. világháború után ke­letkezett dokumentumok, amelyeket az egykori járási tanácsok, tészek, állami gaz­daságok és földhivatalok mint iratképző szervek termeltek. Az utóbbi években termé­szetesen a kárpótlás nyújtott munkák az ott dolgozóknak. — Már eddig is sok ügyünk volt, de még közel tízezret kell megvizsgálnunk — mondta kérdésünkre Bognár Tibor a nagyberki osztály vezetője, majd hozzátette: számításaik szerint akár még egy évig is eltarthat, amíg a kárpótlási igények elbírálásához szük­séges adatokat feldolgozzák. Jelenleg a megyei levéltár anyagának a fele található Nagyberkiben. Mint megtud­tuk, a kastélyépület befogadó- képessége már elért a telített­ség szintjére. Az iratképző szerveknél már most újabb 8- 10 ezer iratfolyóméter levéltá­rivá érett, nem selejteztethető anyag gyűlt össze. Vezetékes rendszer Polányban 13,5 millió forintéri Csordogál a pénz a vízberuházásba A legkisebbek még az utcákon vannak Játszani tanítanak a büssüi óvodában Két évvel ezelőtt derült ki: egészségre ártalmas, ihatat­lan a polányi kutak vize. Még ugyanebben az évben meg­kezdték a vezetékes ivóvíz­rendszer építését. Kivitele­zése, e pillanatban úgy látszik, ez év végéig befejeződik. Csepregi István polgármes­ter a rendelkezésre álló anya­giaktól tette függővé, mikorra nyithatják meg a településen élők a csapokat. Mint mondta, a 13,5 millió forintos beruhá­záshoz az ötvenszázalékos ál­lami céltámogatási forrás is csak oly módon csordogál, amint a felvételéhez szüksé­ges saját erőt be tudják mu­tatni. Eképpen elképzelhető, hogy az eddig 3 éves, áthú­zódó fejlesztés költségeiből 5-600 ezret a következő évi költségvetésbe kell beépíteni. Jelenleg 70 százalékos a kiviteli készültségi fok. Ez annyit jelent: hét utcában, mintegy 3,3 kilométeren ké­szültek el a gerincvezeték be­fektetésével, és a Vizcoop szakemberinek még 1,5 kilo­méternyi fektetését kell elvé­gezniük. Mint megtudtuk: a 180 po­lányi család közül előrelátha­tólag 120-150 portát kötnek rá a vezetékre. Ebből negyven család otthonában már tavaly óta vezetékes az ivóvízszol­gáltatás. B. T. Felsőmocsoládi iskolás-támogatás Mintegy 220-230 ezer forin­tot költött ez évi költségveté­séből a felsőmocsoládi ön- kormányzat a szokásos tan­évkezdés támogatásra. A képviselők döntése sze­rint az általános iskoláskorú gyerekek 2500-2500 forintos segítséget kaphattak, míg a középiskolákban tanuló diá­kok iskolakezdését 5000-5000 ezer forinttal támogatta az ön- kormányzat. Ez a beiskolázási segélye­zés 60 általános iskolást és 16 középiskolást érintett, tudtuk meg Csernyák Lajos polgár- mestertől. Felsőmocsolád önkormány­zata emellett ez évben is átvál­lalta az óvodások és általános iskolások étkeztetésének dí­jait, ami mintegy 500-600 ezer forintos kiadást jelent éves szinten. Újabb hét látogatója van szeptembertől a büssüi ci­gányóvodának, s ezzel 17-re nőtt az óvodába járók száma a községben. Helyi sajátosság, hogy e hét gyermek közül egyik sem kiscsoportos korú, — mind idősebb. — A legkisebbeket mind a mai napig nem sikerült be­hozni az óvodába — mondja Fekete Gézáné, az óvoda ve­zetője —; ők még az utcákon vannak. Ennek persze nem a gyerekek az okai, hanem a szüleik. Hiába a számtalan kedvezmény, az ötvenszáza­lékos étkezési támogatás, az ingyenes tízórai, a szülők még azt a 28 forintot sem tudják ki­fizetni, amit a gyerekek étke­zéséért kénytelen elkérni az intézmény. Pedig az óvoda, il­letve az azt fenntartó önkor­mányzat több támogatást már nem tud adni. — Felújításra az idei nyáron nem volt pénz, egyébként is ta­valy volt itt egy nagyobb épület­felújítás. Ami pénzünk azonban van, annak nagy részét szeret­nénk a játékok pótlására fordí­tani. Hiszen ezek a gyerekek csak az óvodában találkoznak igazi játékokkal. A legtöbbnek nincs otthon játéka, esetleg csak akkor, ha valamelyik kuká­ban találtak. Itt kell megtanulniuk játszani. (Nagy) Visnye külterületén, ám még lakott területen épül az a szilárd burkolatú út, amely a települési önkormányzat mintegy kétmillió forintos sa­ját erős beruházásából való­sulhat meg. A hárserdei be­tonút több mint ötszáz fo­lyóméteren váltja föl az ed­digi rossz minőségű utat. Tanévkezdésre Polányban Mintegy 80 ezer forintot szavazott meg a polányi képviselők testületé a telepü­lés iskoláskorú gyerekeinek az idei tankezdés támogatá­sára. A döntés szerint az ál­talános iskolások 1000- 1000 forintos támogatást kaptak, míg a középiskolai diákoknak ezerötszáz forint­tal kevesebbet kellett költe­niük saját zsebből a tanév kezdetekor. Emellett a gye­rekenként! hatszáz forintos állami dotációt is megkapták a polány iskolások. Nyárvégi délután Újvárfalván „Csak a nevem Szerencsés!” Újvárfalva, a lassan öre­gedő, „szociálisan problémás” falu szinte kihaltnak látszik. A porták megálljt parancsolva a nyarat idéző napsütésnek, be­hunyták redőny-szemüket. A kocsma előtt azonban zajlik az élet; természetesen férfiembe­rek osztják meg egymással gondolataikat. Szerencsés László 67 évvel ezelőtt Újvárfalván látta meg a napvilágot, egy hosszúlépés és egy kávé között beszélge­tünk. — Maszek földműves voltam 1960-ig, aztán traktorosként dolgoztam a téeszben. 48-ig elég jól ment, de aztán semmi — tolja fel a feje búbjára a ka­lapját. — Nem dicsekedhetem: ahogy sokan mások, mi is el­szegényedtünk. Csókolom, nekem csak a nevem Szeren­csés... Szerencsés László 1987-től nyugdíjas, feleségével él falu­végi portáján. Felnőtt gyerekei már kiröppentek a családi fé­szekből; Kaposmérőbe költöz­tek. — Négy unokám van — mondja nem kis büszkeséggel —; nekem már csak azok az ünnepek, amikor együtt a csa­lád. Nyugdíjas napjaim szóra­kozása, hogy itt a kocsmában összejövünk, beszélgetünk. És közben várom a napot, hogy a gyerekeim eljöjjenek. Szere­tem ezt a falut és a gyönyörű tájat, ami körülveszi. Falusi pa­raszt gyerek voltam én mindig! — Munkanélküli? — kérde­zem a 43 éves Gulyás István­tól. — Há' persze — válaszol, majd odakiált egy másik férfi­nak: — Matyi, mióta is? Na ja, hat hónapja már. Az önkor­mányzatnál voltam mindenes. —.Van alkalmi munkája? — Miért, tud szerezni ne­kem? — kérdez vissza, és cin­kosan Matyira mosolyog. — Hétezer forint segélyből élek. Hogy rajta kívül még há­nyán, azt Szukics Sándorné- tól, a falu jegyzőjétől tudjuk. A 381 lelkes településen 38 re­gisztrált munkanélküli él, hú­szán pedig csak alkalmi mun­kákból tartják fönn magukat. A 9,7 millió forintból gazdálkodó falu havonta 130 ezer forintnyi szociális kiadása van. — Viszont jól működik ná­lunk a falugondnoki rendszer — fűzi a sok problémához a jót is a jegyző. — Ballér László egy kis mikrobusszal naponta hozza az ebédet tíz idős újvár­falvi lakosnak, hétfőn és pén­teken betegeket szállít Sárdra, s megveszi a gyógyszert is. A tervekről Szukics Sán- dorné elmondta: faluházat sze­retnének, ahol az idős embe­rek klubját is kialakíthatják. Ehhez azonban sok pénz kell... Tamási Rita Szerencsés László és mögötte a „búfelejtő” kocsma Fotó: Török Anett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom