Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)

1994-08-04 / 181. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. augusztus 4., csütörtök Ki mit tud? Nagyatádon Szeptember 1 -jén zárul a je­lentkezési határidő a somogyi nyugdíjasok Nagyatádon ren­dezendő Ki mit tud?-jára. Az ötödik alkalommal tartandó megyei nyugdíjasrendez­vényre október 1 -jén kerül sor a Rinya-parti városban, s a szervezők — a helyi művelő­dési ház és a Somogy Megyei Művelődési Központ — szólis­ták, illetve együttesek, cso­portok jelentkezését várják szeptember 1-jéig a művelő­dési ház címén: 7500 Nagy­atád, Pf.: 28. A jelentkezőknek részletes tájékoztatót külde­nek a további tudnivalókról. Példás módszerek Baranyából Követésre érdemes, a rá­szorultakkal való törődésre példát adó módszerekben so­hasem volt szegény Baranya. Most például arról értesültünk, hogy szociális konyhát és ker­tészetet hoztak létre — az or­szágos Jóléti Szolgálat Alapít­vány támogatásával — Sik- lósnagyfaluban. A Községfej­lesztő Alapítvány létesítmé­nyei közül a konyha a napok­ban készül el. Féláron füröd­hetnek a harkányi strandon a hadigondozottak — erről tájé­koztatta tagjait a Hadirokkan­tak, Hadiözvegyek és Hadiár­vák Baranya Megyei Szerve­zete. 50 százalékos kedvez­ményű fürdőbelépőt a szövet­ségnek azok a tagjai kaphat­nak, akik érvényes tagsági igazolvánnyal rendelkeznek. Elmaradt a vagyonjuttatás A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat közgyűlésén megál­lapították, hogy az előző kor­mány nem teljesítette a Nyug­díjbiztosítási Alap stabilitását szolgáló törvényes kötelezett­ségeit és a nyugdíjbiztosítási önkormányzattal kötött megál­lapodásait. Nem valósult meg az állami vagyonjuttatás, a nyugdíjkiadások finanszírozá­sában való állami szerepválla­lás, az alap hiányának rende­zésére a kötvénykibocsátás. Nyugdíjpénztár alakult Megalakult az első orszá­gos takarékszövetkezeti nyugdíjpénztár. Harminchét takarékszövetkezet hétszáz dolgozója lépett be a Fix néven létrejött nyugdíjpénz­tárba, s tervezik, hogy szövet­kezeti tagokra is kiterjesztik a belépés lehetőségét. A taka­rékszövetkezetek érdekeltek a munkaalkalmak teremtésé­ben, s a nyugdíjpénztár több dolgozójuknak is munkalehe­tőséget biztosít. A nyugdíj- pénztáron keresztül juttatott jövedelem 60 százalékkal ol­csóbb a munkabérnél. A taka­rékszövetkezeti dolgozók munkabérük 2 százalékát fize­tik be a nyugdíjpénztárba, s ezt a szövetkezet legalább 3 százalékkal kiegészíti. Egy helyen a biztosító Az Országos Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság havonta csaknem 3 millió állampolgár járandóságát juttatja el a megadott címre, emellett ha­táskörébe tartozik az eseten­kénti emelés, a nyugdíjak megállapítása is. Az új nyugdí­jak folyósításának meggyorsí­tása végett létrehozták az igazgatóságon belül a nyugdíj­indítási főosztályt, amelynek legfőbb feladata az induló ellá­tások gyors kiutalása. Az országos szövetség előzetes állásfoglalása Félezer házra rakott tetőt Fonyódon és környékén A vincellér fia, az ácsmester Életünk nem volt mindig felhőtlen Fotó: Király J.Béla Fonyódon alig akad va­laki, aki nem ismeri Bogdán Jánost, a nyugdíjas ácsot. A 150 éves présház nyaranta, esténként a vendégek nótá­jától hangos; a húszas, harmincas években viszont a hat Bogdán-gyerek zaja verte föl csendjét. Itt lakott Bogdán Ferenc vincellér meg a családja... A négy fiú közül János Ta­kács Ernő építésznél tanulta ki az ács- és a tetőfedő-mester­séget. Ötvenkilenc éve kapta kézbe a segédlevelét. Azt hitte, övé a világ, de a munkanélküli­ség akkor is gondot okozott. Csak a háborút megelőző kon- juktúra hozott változást; a fővá­rosban a baleseti klinika akkor készülő tetőszerkezetén dol­gozhatott. A háború idején alapított csa­ládot. A hadifogságból 1947 szeptemberében tért haza. Nem volt könnyű az újrakez­dés; elkelt volna Fonyódon is a szakiparos, de nem volt építő­anyag, s az embereknek pénze. így lett Bogdán János az akkor induló tőzegüzem egyik alapító tagja. Iparenge­délyt csak 1953-ban kapott, s 17 év alatt másod- vagy har­madmagával több mint félezer fonyódi és környékbeli házra rakta föl a tetőt. — Nincs olyan utca Fonyó­don, ahol nem dolgoztam volna — mondja az idős ácgmester. Egy esztendeje tartotta arany­lakodalmát Lengyeltótiban. Életük — mint mondta — nem volt mindig felhőtlen; nem sok­kal a jeles esemény előtt halt meg Jancsi, a nagyobbik fiúk, aki apja mesterségét folytatta (a szíve mondta fel a szolgála­tot)... — Bár ő élne most, és nem mi — kesereg feleségével együtt. Rózsi asszony „cukor­ral” küszködik. Bogdán János pedig megcsúszott egy ké­szülő lépcsővel; most a boltba bevásárolni is Hycomat Tra­bantjával jár. — A nyugdíjasklubunk tagjai rendre kirándulnak, még Ró­mában is jártak, a pápánál! Szívesen velük tartanék, de nem megy a gyaloglás — mondja. S azt is, hogy aggódik kis unokái jövője miatt. Az is bosszantja, hogy Fonyód — mint mondja — nem tart lépést a többi Balaton-parti település­sel: „Majdnem csak onnan tudni, hogy várossá lett, hogy a Tanácsháza feliratot Város­háza váltotta föl.” Évek óta ki­lincsel, hogy lakásukban meg­szólaljon a telefon, de eddig hiába. Pedig előfordult már, hogy éjszaka kellett orvost hívni. Mindettől függetlenül Bogdán János egyáltalán nem amolyan örökké elégedetlen­kedő ember. — Voltunk mi már sokkal szegényebbek is — jegyzi meg, s elmondja: ha ke­sergő nyugdíjastárssal találko­zik, a saját példájával nyugtat­gatja: azzal, hogy amikor haza­tért a hadifogságból, semmijük sem volt, ma viszont az egész­ségen kívül kevés dolog ad panaszra okot. Kovács Sándor Kérjék a véleményt Előzetes állásfoglalásban nyilvánított véleményt a terve­zett gazdasági-szociális megál­lapodásról a Magyar Nyugdíja­sok Egyesületei Országos Szö­vetségének elnöksége. Egyetért azzal, hogy a gazda­sági-szociális megállapodásra szükség van és azt mielőbb meg kell kötni, elvárja, hogy a tervezett „közmegegyezés” elő­segítse a nyugdíjasok jogainak erősítését. A szövetség orszá­gos elnöksége a választások előtt közzétette, mit vár a parlá- mentbe kerülő pártoktól, és ma is időszerűnek és alapvetőnek tartja a csaknem hárommillió nyugdíjas szempontjából azokat a tételeket, amelyek az MSZP-vel és az SZDSZ-szel a választások előtt kötött megál­lapodásban szerepelnek, s ame­lyek a kormányzati álláspont kia­lakításában is helyet kaphatnak. A szövetség tagsága abban bízik — olvasható az előzetes állásfoglalásban —, hogy a koa­líciós kormány a nyugdíjasszö­vetséggel kötött megállapodás­nak megfelelően konkrét célokat és feladatokat határoz meg. Az országos elnökség aktívan részt kíván venni mindazokon a fóru­mokon, s úgy kíván partner lenni, hogy a a nyugdíjasok helyzetének jobbítását tartja szem előtt. A lakosság csaknem egyharmada nyugdíjas Az öregedő Somogy A nyugdíjasok száma So­mogybán az utóbbi öt évben példátlan mértékben nőtt: 1993 végére az 1983. évihez képest több mint 130 százalékos volt az emelkedés. 1983 és 1988 között az országban 178 ez­ren, 1988-1993 között pedig már több mint 460 ezren men­tek nyugdíjba. A nagymértékű növekedés oka a különböző jogkiegészítő intézkedésekben keresendő, például a koren­gedményes nyugdíj és az elő­nyugdíj intézményének beve­zetésében, a jogosultsági felté­telek kedvező megváltoztatá­sában. Az idén januárban hazánk­ban 2 948 527-en kaptak nyugdíjat (járadékot), s az át­lagösszeg 11 201 forint volt. (Ebben az átlagban nem sze­repel a politikai kárpótlás ösz- szege.) Ugyanakkor Somogy­bán 102 977-en részesültek nyugdíjban, járadékban, illetve nyugdíjszerű ellátásban, amelynek az főre jutó átlaga 10 036 forint volt, s ezt az ellátást megyénkben 85 579-en kap­ták. Somogybán az öregedés folyamata gyorsabb az orszá­gosnál: a nyugdíjasok, járadé­kosok aránya az összlakossá­gon belül jelenleg 30 százalék, számuk a tíz évvel ezelőtti 79 400, illetve az öt évvel ezelőtti 86 700 helyett mára csaknem 103 000. A legnagyobb „felfu­tás” az igénybejelentések számában 1988 és 1991 között volt tapasztalható, akkor 10 ezerről csaknem 15 ezerre nőtt a benyújtott igények száma. 1992- ben már mérséklődött, 1993- ban pedig számottevően csökkent — de így is megha­ladta a 12 ezret — a nyugdíj iránti kérelmek száma. Idősek a volánnál Jogosítvány felső korhatár nélkül — Mire ügyeljenek a régi motorosok? Nem az évek száma, ha­nem az egészségi állapot dönti el, alkalmas-e valaki járművezetésre vagy sem. S a volán mögött ülők között egyre több az idős ember. A vizsgálatok kimutatták: az idős járművezetők lakott terüle­ten és autópályán egyaránt ál­talában lassúbb, de egyenlete­sebb tempóban hajtanak, mint fiatalabb társaik. Számukra azonban gyakran okoz gondot — kivált a bonyolult kiépítésű autópálya-csomópontokon — a megfelelő forgalmi sáv kivá­lasztása. Döntési szituációban bizonytalanok és tétovaságuk sokszor veszélyhelyzetet te­remt. A városi forgalomban jó színlátás mellett is megesik, hogy figyelmen kívül hagyják a forgalomirányító lámpák tilos jelzését. Viszont sárgánál a legritkább esetben hajtanak a kereszteződésbe. A baleseti elemzések szerint a 60-on fel­üli vezetők számára a legve­szélyesebb terep az útkeresz­teződés, mert az érkező jár­művet nem — vagy csak túl későn — észlelik. Különösen kockázatos manőver kereszte­ződésben a balra kanyarodás. Ilyenkor ugyanis figyelni kell a mögöttes forgalomra, a szem­ből érkezőkre, a keresztező irányból közlekedőkre és az áthaladó gyalogosokra. A volán veteránjainak szá­molniuk kell a látással össze­függő funkciók hanyatlásával. A látás élessége csökken, a fényérzékenységi küszöb megemelkedik, a szem las­sabban alkalmazkodik a fény­viszonyokhoz. Beszűkül a látó­tér, és valamelyest romlik a té­rérzékelő, valamint a színmeg­különböztetés képesség. Le­lassul az észlelés és az infor­mációfeldolgozás, nő a döntés meghozatalához és a mozgá­sok végrehajtásához szüksé­ges idő. Az idős vezetők biztonságát leginkább az önismeret és az önfegyelem szolgálja. Annak tudomásulvétele, hogy a ké­pességek hanyatlása szük­ségszerűen bekövetkezik, s ennek megfelelően kell ve­zetni. Jól teszik hát, ha mérsé­kelt sebességgel haladnak — így hosszabb idő jut a veszély- helyzetek felismerésére és el­hárítására. Hasznos, ha kerülik a csúcsforgalmi órákat, az is­meretlen, bonyolult csomópon­tokat, útkereszteződéseket. Menet közben ki kell iktatni minden figyelemelterelő ingert. Az öregkori vezetés fontos szabálya, hogy szürkületi, éj­szakai órákban ne üljünk volán mögé. Siska Tamás Hadigondozottak ellátása és kedvezmények Térítés és járadék Érthetetlen... A hadigondozás állami feladat, amelynek során az ellátások és kedvezmények jövedelmi értékhatárra való tekintet nélkül megilletik a jogosultakat. Egyösszegű térítés. Az a hadirokkant, hadiözvegy és volt hadiárva, akinek az 1949. ja­nuár 1 -je előtt megállapított ha­digondozotti pénzellátását ezen időpontot követően politi­kai okokból megszüntették, az elmaradt pénzellátás kompen­zálására egyösszegű térítésre jogosult. A térítés mértéke az I. járadékosztályba sorolt hadi­rokkant esetén 250 ezer forint, a II—IV. járadékosztályúaknál 50-50 ezerrel az V. járadékosz­tályba sorolt hadirokkantaknál; a hadiözvegyeknél 75 000, a volt hadiárva részére pedig 50 000 forint. Volt hadiárvának az tekinthető, akit szülőjének ha­lála miatt hadiárvaként hadi- gondozásba vettek. Hadirokkant-járadék. A ha­dirokkantat havi rendszeres já­radék (pénzellátás) illeti meg. A járadék havonkénti összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének száza­lékban kifejezett mértéke. így az I. járadékosztályba tartozó hadirokkantnál 150, a II. jára­dékosztálynál 135, a III. jára­dékosztálynál 120, a IV-nél 95, az V. járadékosztályba sorolt hadirokkant esetében pedig 70 százalék. Ha a hadirokkant a hadigon­dozotti pénzellátáson kívül (ha­dirokkant-járadék) nem rendel­kezik egyéb jövedelemmel, ak­kor pénzellátás havi összegét növelni kell az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével. Ápolási pótlék azt a hadirok­kantat illeti meg, aki orvosi szakvélemény alapján mások rendszeres ápolására szorul. A havi, rendszeres hadiözvegyi járadék a hadiözvegyet illeti meg, s összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 75 százaléka. Ha a hadiözvegy a hadigondozotti pénzellátáson kívül (hadiözve­gyi járadék) nem rendelkezik egyéb jövedelemmel, akkor a pénzellátás havi összegét nö­velni kell az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegé­vel. Hadiárva járadéka. A ha­diárvát a hadigyámoltakra vo­natkozó feltételek megléte ese­tén — egyéb ellátásától függet­lenül — havi rendszeres jára­dék illeti meg: az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 30 százaléka. (Folytatjuk.) (A sertéshús nagykeres­kedelmi árát 4-5, a marha­húsét 8 százalékkal emelte a Budapesti Húsnagykereske­delmi Közös Vállalat. A mar­hahús kilója például 228 he­lyett 247 forintba kerül. Új­sághír.) — Jaj, de aranyos maga, doktor úr! Még hogy én túl bőségesen táplálkozom a havi hatezer forint nyugdíjam­ból... Őszi Zoltán karikatúrája

Next

/
Oldalképek
Tartalom