Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)

1994-08-29 / 202. szám

L. 8 Tető alá kerül az igali iskola A tervek szerint másfél hó­nap múlva tető kerül az épülő igali általános iskolára. Eredeti­leg szeptember 30-áig kellett volna elkészülni az emeleti résznek, de tőkehiány miatt csúszott a határidő. A munkát egy osztrák-magyar bank által biztosított 40 millió forintos hi­telből folytatja a kaposvári Komplex Kft.. Az építtető ön- kormányzat a jövő évben to­vábbi állami céltámogatásra is számít. Az munka megkezdése azért is vált sürgőssé, mert a lemaradás miatt napi 15 ezer forint kötbért kellett fizetni. Két első oszály indul A lengyeltóti általános isko­lában — a speciális tagozatot nem számítva — szeptember 1-jével összesen 374 diák kezdi a tanévet. Negyvenhá­rom beiratkozott és két, iskola- látogatási bizonyítvánnyal rendelkező, tavalyról vissza­maradott tanulóval indítják a két első osztályt. A létszám még nem végleges, mivel akad olyan 6-7 éves nebuló, akit szülei „elfelejtettek” beí­ratni. Részükre az intézmény most küldi ki a tankötelezett­ségre vonatkozó felszólítást. Könyvtártörténeti füzetek Somogyi könyvtártörténeti füzetek címmel jelent meg a Megyei és Városi Könyvtár legújabb kiadványa. A marcali Járási Könyvtár történetét Frang József, a marcali Ber­zsenyi Dániel Városi Könyvtár nyugalmazott igazgatója dol­gozta fel. A kiadványt — ame­lyet Varga Róbert szerkesztett — hamarosan új követi majd. Évzáró az Ady Akadémián Debrecenben tartották meg a határon túli magyar értelmiség továbbképzését szolgáló tanfo­lyam, az Ady Akadémia záró­ünnepélyét. Gál Zoltán az Or­szággyűlés elnöke fórumon hangsúlyozta: a határon túli magyar értelmiséget nem buz­dítani, hanem erőnkhöz mérten segíteni kell. A vizsgabizonyít­ványok átadásával befejeződött az Ady Akadémia idei kurzusa. Ezt 167 hallgató vehette át. Megrovás Törőcsik Marinak Ellenőrzési feladatainak el­mulasztása miatt a legeny­hébb közalkalmazotti elma­rasztalásban, megrovásban részesítette a Művész Színház igazgatóját a közalkalmazotti fegyelmi tanács. Mint ismere­tes, Székely Gábor főpolgár­mester-helyettes utasítására nemrég célvizsgálatot végzett a Főpolgármesteri Hivatal a színházban, ugyanis már má­jusig az éves keretük 83 száza­lékát (100,8 millió) elköltötték. Ezzel egyidejűleg rendszere­sen jogtalanul többletpénzt emeltek le bérkifizetésekre, do­logi kiadásokra és eszközbe­szerzésekre a Főpolgármes­teri Hivatal számlájáról. Elhunyt Tárnái Andor Tárnái Andor az MTA leve­lező tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem profesz- szora 69 korában elhunyt. A régi magyar irodalomtörténeti tanszék tanszékvezető egye­temi tanára, az MTA Irodalom­tudományi Intézetének mun­katársa, a középkori és a re­formáció kori irodalom kiváló művelője és oktatója volt. SOMOGY HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. augusztus 29., hétfő Rudnay Bábonya Festőt ihlető táj — Tarokkpartik a kertben — Érzelmekre ható képek Rudnay egyik 1921-ből való festménye. Nagybábonyi utca Borza Gyuláné: Az utolsó festményt tavaly ősszel vitték el az örökösök Fotó: Kovács Tibor Sürgős feladatok a kormányban A felzárkózás útja a korszerű oktatás Jászberényben él dr. Ha- lasy Miklós, Rudnay Gyula unokája, aki nagyapja szü­letésének századik évfor­dulójára rendbe tetette a bábonymegyeri házat. Azt a kellemes hangulatú ott­hont, ahol a magyar kritikai realizmus jelentős alakja oly sok kedves napot töl­tött. Rudnay halála után is gyak­ran leruccant a család Bá- bonyba a család, s teszi ezt most is. Itt a hagyatéknak csak egy része található. A festményeket, grafikákat jobbnak látták az örökösök magukkal vinni. Az utolsó Rudnay festményt a múlt év ősszel vitték el a házból. — A húszas években Rud­nay feleségének öccsét, Du- sza Bélát ide nevezték ki re­formátus papnak — mondta Borza Gyuláné, a festőművész unokahúga, a bábonyi ház gondozója. — A család kíván­csi volt, hogy vajon milyen, hely várja a lelkészt, ezért út­rakelt. A Rudnay famíliának pedig megtetszett a csöndes falu, a vászonra kívánkozó táj. Mert festő szemmel különö­sen szép volt ez a vidék. S mi­vel eladó házra akadtak, rög­tön megvették és berendez­ték. Rudnay Gyula általában Bábonymegyeren töltötte a nyarakat. Három gyermekével jött ide, de tanítványai is gyak­ran megfordultak a házban. A szépen gondozott parkban pedig — ahol növényritkasá­gokból is bőven van — tájké­pek születtek. A csöndet viták verték fel: a festészet, s egyál­talán a művészet mibenlétéről folyt a diskurzus. Mester és tanítvány védte a maga igazát... De milyen ember volt Rud­nay Gyula, aki Münchenben, Párizsban és Nagybányán ta­nult, s öregkori képein híven ábrázolta a falut: a vidéki létet, az egyszerű motívumokat? — Drága, közvetlen, barát­kozó — feleli Borza Gyuláné. — Én a budai lakásukban is sokszor megfordultam.' Ott töl­töttem a szünidőmet, és em­lékszem: mindig nagy volt a forgalom. Szerettem nézni, ahogy fest, ahogy keveri a színeket. A sors akarata sze­rint, éppen ide, Bábonyme- gyerbe jöttem férjhez. így ké­sőbb is figyelhettem munkáját. Kitaszítottnak számító réte­gek nem csak Magyarorszá­gon élnek. Harminc évvel a polgárjogi törvények beikta­tása után az Egyesült Államok fekete lakosainak nagy több­sége változatlanul távol van az egyenlőségtől: a színes csalá­dok átlagjövedelme 58 száza­léka a fehérekének, miközben egészségi állapotukban, vár­ható életkorukban is változat­lanul jelentősen elmaradnak a fehérektől. A városok feketék lakta kerületei a bűnözés me­legágyát jelentik, és amint va­lahol a színesek letelepednek, a fehérek ma épp úgy kiköltöz­nek onnan, mint ahogyan évti­zedekkel ezelőtt tették. A fe­kete huszonévesek közül min­den negyedik börtönben ül, vagy feltételesen van szabad­lábon. A fiatal fiúk jelentős ré­sze soha nem lesz felnőtt, megölik őket saját kortársaik a Ő kint festegetett az udvaron — legtöbb tájképe itt született —, s ha erre járt egy gyerek, behívta; magához ölelte, megmutatta neki, hogy mit dolgozik, elbeszélgetett vele. Arra is volt gondja, hogy némi pénzt csúsztasson a zsebébe. Az emlékszobát — a hi­ányzó képek miatt — kicsit művinek érzem. Festett kalo­csai mintás ágyterítők, függö­nyök, és a falakon — óvatos­ságból — a másolatok. Fény­képek, dokumentumok és né­hány népművészeti tárgy. Bé­csi aranyérem másolata, s más kitüntetések. Fotó Szőnyi Istvánról, Rudnayról és Jávor Pálról. Kisebb-nagyobb raj­zok. Ennyi. — Nagyon egyszerűen élt. — Még a partikra sem szere­bandaharcokban. Az amerikai törvényhozás egy most közzé­tett jelentése egyértelműen fo­galmaz: fekete, ez ma is azt je­lenti az Egyesült Államokban, hogy szegény és bűnöző. Az ellenkezője — még mindig a kivétel. A vigasztalan lumpenoso- dás, a tömeges bűnözés meg­ingatta a hitet abban is, hogy a mérsékelt fekete polgárság rendet tud tenni: New York, Los Angeles fekete polgármes­terét kiszavazták még a színe­sek is. A polgár, bőrétől függet­lenül, rendet, nyugalmat akar, s elege van belőle, hogy támo­gassa az életüket szociális se­gélyre építő lumpeneket. Ez a keserű igazság Amerikában (is). A meggyilkolt Martin Luther King óta nincs olyan polgárjogi vezető, aki egyesíteni tudná az amerikai feketék tízmillióit. Az tett elmenni. A család többet jelentett neki a nyilvánosság­nál. Otthonában viszont szí­vesen fogadta a vendégeket. Az itt nyaralókat, tanítókat. Minden este tarokkparti volt. Még most is emlékszem azokra a remek hangulatú es­tékre. Az ajtón felirat: tanítványok szobája. Mikor járt nála utol­jára tanítvány? Senki nem tudja. A Rudnay-képek mesélnek Bábonyról. Hatásuk — Lyka Károly művészettörténész szerint — olyan, mint a gor­donka mélyen búgó hangjá­nak hatása. Olyan művészet, amely elsősorban érzelemben gyökerezik és az érzelemhez szól. Lőrincz Sándor új nemzedékek legfeljebb a he­lyi lelkipásztorok köré tömörül­nek, de még inkább kétes eg­zisztenciákat tüntetnek ki bi­zalmukkal: zavaros fejű szél­sőségeseket, mint az „Iszlám nemzet” antiszemita fanatiku­sait, vagy AI Sharpton lelkészt, a bokszoló-impresszárió Don King és a soul-énekes James Brown nevelt fiát. Sharptonról már megírták, hogy kapcsola­tai vannak a szervezett alvi­lággal, hogy elsikkasztotta a hívők adományait. A fekete tömegek ennek ellenére hisz­nek neki — és a prédikátor legközelebb szeretné szená­torrá választatni magát. Reménykedik, hogy van esélye — ahogyan sokfelé másutt is próbálkoznak a fana­tikusok és a szélsőségesek. A példákat nem is kell mindig a tengeren túl keresni... Heltai András Miként lehet modernizálni a magyar társadalmat és gazdaságot, s elősegíteni a polgárosodást? Ezt a kérdést is feltette magának az új kormány és a lehetséges vá­laszok között nagy hangsúlyt kapott az egyik legfontosabb feladat: a demokrácia és a jogállam igényeinek megfe­lelő törvényi keretek erősí­tése, a fejlett oktatási szerke­zet kialakítása és az oktatás tartalmi korszerűsítése. Miként érhetők el ezek a cé­lok? A kormányprogram sze­rint a kulcskérdés az oktatás szabadságának garantálása. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy szabadon lehet isko­lát alapítani, iskolát választani és tanítani. Ez lesz a kormány által tervbe vett közoktatási törvénymódosítás kiinduló­pontja, amely elválaszthatatla­nul összefügg a kormány egyik legnehezebb — stílusosan szólva — leckéjével: az okta­tás világnézeti semlegességé­nek biztosításával. Ez ott kez­dődik, hogy az iskola sem a szülőt, sem a tanulót nem kényszerítheti világnézete megvallására, de arra sem, hogy bármely tanuló egyetlen ideológia, világnézet híve le­gyen. Emellett az iskola a szü­lők igénye esetén köteles a hit- és vallásoktatás céljára termet biztosítani, de azt nem szer­vezheti, a részvételt nem el­lenőrizheti és nem tarthatja nyilván. A kormánynak lépnie kell az úgynevezett Tankerületi Okta­tási Központok ügyében is. A programból úgy tűnik,hogy ezeket az intézményeket fel­számolják, s feladataikat az önkormányzatokhoz, egyes országos hatóságokhoz, illetve a szakmai szolgáltató szerve­zetekhez telepítik. A gazdaság teljesítményé­nek javítása és az ifjúsági A kormányprogram VII. feje­zetének olvasásakor mindenki azt vizsgálja, vajon az új kor­mány — a korábbi rossz gya­korlatot folytatva — „rátelep­szik-e” a kultúrára, vagyis irá­nyítani akarja-e a szellemi-mű­vészeti életet? Nos, a kormány egyértelmű választ adott erre a kérdésre, amikor alapelvként a kultúra autonómiájának elisme­rését deklarálta. Ebből követ­kezik, hogy rövid távú intézke­dései nem a kultúra irányítá­sára összpontosulnak, hanem a szükséges feltételrendszer biztosítására, a jogi keretek kia­lakítására, a szakemberkép­zésre, valamint a finanszírozás forrásaihoz való hozzájáru­lásra. Van-e helyük ezen a téren a piaci meggondolásoknak? A kormány véleménye szerint a kultúra területén is olyan kö­rülményeket kell teremteni, amelyek tovább erősítik a kultu­rális vállalkozások piaci helyze­tét. A kulturális közintézmények finanszírozása viszont az or­szággyűlés és a területi önkor­mányzatok feladata. A kormány pedig mindent meg akar tenni annak érdekében, hogy az adózási és a támogatási rend­szer révén hazai és nemzetközi méretekben is bővüljön az ún. kulturális piac. Programjába vette például, hogy a kulturális vállalatok privatizációjából származó bevételt közvetlenül visszaforgatja a kultúra terüle­tére. munkanélküliség mérséklése megköveteli a szakképzés korszerűsítését is. A kívánatos az lenne, ha ez a képzés csak 16 éves korban, a tízéves általános képzési szakasz után kezdődne. Ezért a kormány adókedvezménye­ket és egyéb támogatást kíván adni azoknak a munkáltatók­nak, akik résztvesznek az egyes szakmák gyakorlati képzésében. Egy ország fejlettségi foka nagyban függ attól, mennyire nyitott, korszerű és versenyké­pes a felsőfokú oktatás. Ez nem kizárólag pénz kérdése. A kormányprogram a vitathatat­lanul szükséges többletforrá­sok mellett aláhúzza az okta­tás és a tudományos kutatás szoros kapcsolatának, a peda­gógusképzés minőségi fejlesz­tésének fontosságát is. Tervbe vette ugyanakkor, hogy a szo­ciális támogatás, a tanulmányi ösztöndíj, a hitelrendszer, az adókedvezmény és más kom­penzációs módszerek érvé­nyesülése esetén az 1995- 1996-os tanévben — de nem korábban — bevezeti a tandí­jat. Egyetemek esetében mindig lényeges kérdés, mekkora au­tonómiát élveznek? Az új kor­mány ezen a téren messze­menő önállóságot kíván bizto­sítani a felsőfokú tanintézetek­nek, s a maga feladatát csu­pán az alapvető döntések meghozatalában, a jogi és pénzügyi feltételek biztosítá­sában, a felsőoktatás tervezé­sében és az elkerülhetetlen törvényességi felügyeletben látja. így alkot az új kormány re­ményei szerint szerves egysé­get a demokrácia, a piacgaz­daság és a társadalmi esélye­gyenlőség elveinek megfelelő oktatást az élet szolgálatában. Hogy mi valósul meg belőle, — arra majd az élet válaszol. Nyilvánvaló, hogy ezen a té­ren döntő kérdés az ország kul­turális értékeit őrző reprezenta­tív intézmények és közgyűjte­mények fenntartása. A kor­mány elismerte, hogy ez állami feladat és vállalta, hogy kidol­gozza az ehhez szükséges fi­nanszírozási modelleket és költségvetési feltételeket. Nem kisebb jelentőségű ügy az sem, mi lesz a különböző kulturális alapítványokkal. A kormány ezeket felülvizsgálja és olyan közalapítványi rend­szert szeretne létrehozni, amely garantálja a támogatás elosztásának függetlenségét (éppen a kormánytól), a szak­mai szervezetek és a közönség képviseleti szerveinek részvé­telét, valamint a legszélesebb társadalmi nyilvánosságot. Mindezek az intézkedések azonban csak akkor hatásosak, ha nemcsak idehaza eredmé­nyeznek jóirányú változásokat, hanem elősegítik nemzeti kul­túránk megismertetését a vi­lággal is. A kormány ebből kiin­dulva azt ígéri, hogy ehhez anyagi segítséget ad mind a magyar kulturális intézeteknek, mind az ilyen jellegű baráti tár­saságoknak. Végsősoron arról van szó, hogy a magyar szel­lemi élet még szervesebben vegyen részt a kulturális érté­kek európai áramlásában. Ez pedig nemzeti közérdek, ami­nek megvalósítását joggal vár­hatja el az egész társadalom. Ferenczy Europress Amerikában a fekete azt jelenti: szegény, bűnöző Kitaszítottak nemcsak nálunk vannak... A kultúra támogatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom