Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1994-08-25 / 199. szám
1994. augusztus 25., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 7 Tulajdonképpen mire nem bagózott Kaposvár? Ajánlatvizsgáló Nincs engedmény! Apatikus patikusok címmel augusztus 17-i számunkban jelent meg írás, az eszmefuttatást közlésük szerint más laptól vették át. Ebben a cikkben eljátszott a gondolattal, hogy mennyire rendjénvaló az állami gyógyszertárak sok évi huzavona utáni magánosítása és természetes, hogy ezért harcol a gyógyszerész érdekképviselet, a Gyógyszerész Kamara. A teljes magánosítástól azonban elvárja azt, hogy a gyógyszertártulajdonosok később minden igyekezetükkel azon legyenek, hogy a gyógyszert olcsóbban adják, árengedményeket tegyenek. Ez igen jól- hangzó és népszerűséget keltő kijelentés, de teljes tájékozatlanságra vall. A gyógyszerek árát a gyógyszergyártók és a társadalombiztosítás „gyógyszeralkuja” dönti el. A gyógyszerkereskedelem árrése az egész országban egységesen szabályozott. Az 1994. évi LIV. törvény, röviden patikatörvény 13. paragrafusa szerint: „Közforgalmú gyógyszertár a fogyasztói árból... engedményt nem adhat.” Az Európi Unió országaiban is ilyen feltételek mellett működik a gyógyszerkereskedelem, miután a gyógyszertárak nem versenyezhetnek azért, hogy a betegek minél több gyógyszert vigyenek haza. Ezt húzza alá az idézett magyar törvény bevezetője: „Az Országgyűlés ... — elismerve hogy a kereskedelem általános szabályai nem használhatók a gyógyszertári munka megfelelő szabályozásához”. Magyarországon a világ összes országához hasonlóan egy megfelelő szakmai bizottság állítja össze az O. T. C. készítményeket (rfielyek recept nélkül is kiadhatók), ezeknél csak a hatóanyagtartalom dönti el a recepthez kötöttséget. A Gyógyszerész Kamara feladatai közé nem tartozhat az, hogy küzdjön annak eldöntéséért — ami hatóanyagok alapján már eldöntött —, hogy receptre vagy anélkül is kiadható legyen a gyógyszer. Akkor kiért versenyeznek a gyógyszerészek? — kérdezte a cikkíró. Ha végre megtörténik a magánosítás, akkor a gyógyszerész „versenyezhet” azzal, hogy gyógyszert bármelyik gyógyszernagykereskedőtől rendelhet, tehát gyógyszer- tárában legyen minden gyógyszer, amire a betegnek szüksége van. Versenyezhet szakmai tudásával, tanácsadásával, felvilágosítással a receptmentes gyógyszerek kiadásánál. Természetesen az előzőek egyszerűsített megjegyzések, szakmai részletekkel nem kívánom terhelni Önöket, de ilyen igény esetén szívesen állunk rendelkezésükre. Béday Ferencné Kőröshegy a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetőségi tagja Antenna-üzenet A Somogyi Hírlap augusztus 12-i számában Törzsök Lajos vállalkozó több váddal is illette ön- kormányzatunkat. A közérthetőség kedvéért még egyszer röviden a vádak és azzal szemben a tények: „... azt ajánlattuk, hogy a bekerülési költség ötven százalékát felvállaljuk, ha az ön- kormányzat vállalja a másik felét, és saját beruházásban megépítjük a ravatalozót. Annyit kértünk, hogy ezért a temetőben temetési jogot kapjunk. Ajánlatunkra a mai napig nem érkezett válasz.” Az ajánlat két szempontból sem kezelhető: Egyrészt a pénzügyi lehetőségeket messze meghaladó fejlesztési igények rangsorolásakor még „féláron” sem tudta volna a város közgyűlése a nyugati temető ravatalozójának megépítését a négy év során költségvetésében szerepeltetni, ennél sokkal sürgetőbb fejlesztési feladatok is elmaradtak. Másrészt pedig a temetők üzemeltetésére 1995. december 31-ig szóló szerződésünk van a Somogy Megyei Temetkezési Kft-vel, s a megállapodást illendő tiszteletben tartani. Törzsök Lajossal több alkalommal is tárgyaltunk, s pontosan tájékozott volt ezen akadályokról. „Négy évvel ezelőtt ajánlatot tettem az Anker-ház készpénzzel történő megvásárlására. Mert ajánlatomban határozott összegről van szó, elmondhatom, hiszen nem titok: százhúszmillió forintot ígértem az épületért készpénzben. A megyei jogú város önkormányzata három évig válaszra sem méltatott.” A „hír” részben igaz: nem négy éve, hanem 1992. augusztus 27-én kelt az ajánlat; nem 120 millióért, hanem 110 millió forintért vásárolta volna meg (40 millió forint előleg, a többi majd a lakásértékesítések után), és nem három évig, hanem 7 álló napig nem méltattuk válaszra. Igaz, az 1992. szeptember 21-i ismételt beadványára „csak” október 14-én adtunk választ. Az ajánlat komolyságát jelzi egyrészt, hogy a forgalmi értéket tükröző pályázatunkra — melyet megküld- tünk Törzsök Lajosnak nem reagált; másrészt az a tény, hogy eddig az Anker-ház 54,37 százalékos tulajdoni illetőségét 147 millió 550 ezer forintért értékesítettük. „... elindítottuk a Somogy Rádiót. Társulási lehetőséget ajánlottunk a város vezetőinek. Nem éltek vele. Saját beruházásban csinálják meg azt, ami már van a városban,...” Valóban nem kívántunk társulni; két okból. A televízió és rádió egy intézményen belül történő működtetése olyan szakmai előnyöket kínál, amelyek messze meghaladják a Somogy Rádióval történő társulás kínálta lehetőségeket. Ami pedig a gazdasági oldalát illeti, szintén csak az önmagukért beszélő tényeket: Törzsök Lajos három változatban tett ajánlatot. Az első szerint a város évente 1 millió forinttal támogassa a rádió Városháza című műsorát. Ez a megoldás az önkormányzat részéről a frekvenciahasználat átengedésével lett volna egyenlő, amire egyrészt nincs jogi lehetőség, másrészt ha lenne, jelentős nem vagyoni jellegű értékről mondott volna le a város. A másik változat műsoridő-kivásárlásról szólt (1 ezer forint/perc), ami napi egy órát számolva is több, mint 20 millió forintot jelentett volna, s egyúttal a frekvenciahsználat átengedését, melyre jogi lehetőség sincs. A harmadik változat közös kft működtetését célozta maximum 48 százalékos önkormányzati résszel, melynek ára körülbelül 15 millió forint. „Az egykori megyei temetkezési vállalatból alakult társaságnak Kaposvár önkormányzata is tagja. Gondolom, nyereség reményében fektettek be. Az onnan származó bevételeikből bizonyára fordíthatnának a temetőkre is. ” A Temetkezési Kft-nek valóban tagja a város, de nem úgy fektettünk be, hanem az önkormányzati vagyonátadás révén lett 26 százalékos törzstőkével tag városunk. Mivel a kft 1994-ben jött létre, így „onnan származó” jövedelem emlegetése egy vállalkozó részéről több, mint meglepő. Ha a vállalkozás eredményes, úgy osztalékra első ízben is csak 1995 tavaszán számíthatunk. Törzsök Lajossal egyébként több ügyben és több alkalommal tárgyaltunk, és nem egy kérését illetően született pozitív megoldás. Azt a kérdést pedig, hogy vállalkozásbarát avagy sem egy önkormányzat, nem az dönti el, hogy egy-egy vállalkozó ajánlataira, javaslataira kedvező vagy kedvezőtlen választ ad. Szabados Péter polgármester Több hónapos problémánkat szeretném a nyilvánosság elé tárni, bízva abban, hogy végre intézkedés történik. A Kaposvári Önkormányzati Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt antenna üzemeltetési egység monopol helyzetét szeretném elmondani. Három-négy hónapja szinte naponta fél, sőt egész napon át nem üzemel az antennájuk, legyen az hétköznap vagy vasárnap (például augusztus 7-én 11,30-tól 20 óráig). Az üzenetrögzítőre e hiányosságukat rendszeresen jeleztem, eredménytelenül, mert semmi nem történt a probléma megoldására, azóta is rendszeresen előfordul az „adásszünet”. Telefonon néhányszor beszéltem az üzem dolgozójával (nem mutatkozott be, így nem tudom kivel), megkérdeztem, meddig tart ez az állapot. Ő az utolsó beszélgetésünkkor — július 8-án — közölte, hogy a következő hét szerdáján, 15-én minden rendeződik, mert áthelyezik az erősítőt. Azóta eltelt egy hónap, és minden maradt a régiben. Az antennaüzem szolgáltatása egyszerűen fogalmazva csapnivaló. Szeretnénk, ha a pénzünkért a bosszúságon kívül valamit már nyújtanának. Fizetjük az antennadíjat, a HBO-t, a tv előfizetési díj sem csekély. Ki kártalanít bennünket a hónapok óta tartó sok bosszúságért és a feleslegesen kifizetett pénzért, a hiba- bejelentések miatt felmerült többlet telefonköltségünkért? A türelmünk elfogyott, ezért vagyunk kénytelenek nyilvánosságra hozni kiszolgáltatottságunkat, remélve, hogy feletteseik végre felelősségre vonják a mulasztókat. Sámóczi Istvánné Kaposvár, Szent Imre u. 35. és 7 aláírás Három tulajdonos összefog A Somogyi Hírlap július 27-i számában jelent meg a Könnyű flört Szennában című jegyzet. A Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásának célja az volt, hogy falusi környezetben mutassuk be a népi építészetet és a gazdálkodás néhány jellemző tárgyi emlékét. E célnak a szakemberek véleménye s az évi mintegy 16- 18 ezer látogató szerint is megfelel, ezt tanúsítják a vendégkönyvi beírások és köszönőlevelek. A háziállatok tartásával is szerettük volna életszerűbbé tenni az egykori portákat. A régebben működő népi kismesterségek bemutatására jelenleg — megfelelő szakember hiánya miatt — nincs lehetőségünk, de erről nem mondunk le, jövőre talán sikerül megoldanunk. A múzeumi szervezet is komoly anyagi gondokkal küzd. Ennek ellenére a megyei ön- kormányzat jelentős összegeket biztosított a zsúpfedés felújítására. Arra törekszünk, hogy tartalmilag és küllemileg is kulturált környezetet biztosítsunk a látogatóknak. A falumúzeum működését időnként a három tulajdonos eltérő érdeke is nehezíti. Az új tulajdoni helyzetnek megfelelő megállapodást a múzeum már aláírta, s bízunk benne, hogy a helyi önkormányzat és a református egyház aláírásával is garantálja a zökkenőmentes működést. Dr. Király István Szabolcs megyei múzeumigazgató Ki támadott? A Somogyi Hírlap augusztus 19-i számában Rátámadt a rendőrökre címmel jelent meg tudósítás rendőrségi források alapján.,, A másik fél is jelentkezett. Ők így élték meg a történteket; — Először is nem igazoltattak a rendőrök, hanem teljesen szembe eléjük áltak a férjem autójának. Ez nem igazoltatás, hanem útonállás. Másodszor, a férjem nem támadt rá a rendőrökre, hanem kikapták a kocsiból hajánál fogva és megbilincselték valami barbár módon. Harmadszor, én — Máténé Kisházi Irén — nem az autó utasa voltam, nem volt az Máté József sem, hanem Máté Emil vezetett és az utasa Máté Attila volt. Negyedszer, az én férjem még nem volt megvadulva: mi jogon hasonlítják a férjemet az állathoz? Az autónak tehát nem voltam utasa, Máté Attila jött fel értem és autóval mentem le a szomszéd emberrel. A férjem már meg volt bilincselve. Nem tudom honnan gondolták, hogy eljárás indult ellenünk? Kérdésem: az autóban ülő férfi hogyan támadhat rá két rendőrre, akik az autó ajtajában állnak pisztollyal, gumibottal, gázspré- vel felfegyverkezve? Amikor pedig én lementem, a férjem már meg volt bilincselve, hogyan támadhattam neki a rendőröknek? Máténé Kisházi Irén Somogybükkösd Az ügyre — annak lezárása után — visszatérünk. (A szerk.) Kötelező gépjárműbiztosítás Avagy a törvény csak a gépjármű-tulajdonosokra kötelező? A Somogyi Hírlap augusztus 16-i cikke késztetett levelem megírására, bizonyítván: a biztosító társaságoknál is van „feledékenység”. A különbség csupán annyi, hogy bennünket megbüntethetnek vagy leveszik a rendszámunkat ha nem fizetünk, ők viszont büntetlenül megtehetik, hogy a jogos kárigényt nem fizetik ki. 1993. december 26-án gépkocsimnak egy német rendszámú autó ütközött, és a beton villanyoszlopnak lökte. A kocsimban 263 000 forint kár keletkezett. A rendőrség írásba adta, hogy a német gépjármű vezetője felelős a balesetért, ezért megbírságolta. Január 2-án bejelentettem a balesetet (év végén ugyanis nem volt hivatal) a kötelező biztosításomat kezelő Providencia biztosítónál, ahol közölték velem: menjek a Hungária biztosítóhoz, mert a nemzetközi károkkal ők foglalkoznak. A Hungária Biztosító felvette a káromat és azt mondták: hosszabb időt vesz igénybe az ügyintézés, javíttassam meg addig a kocsit a CASCO biztosításom terhére. A javítás három hónap alatt megtörtént megtörtént úgy, hogy az alkatrészeket nekem kellett beszereznem, mely további többletkiadást jelentett. Júniusban érdeklődtem a Hungária Biztosítónál, hogy áll a károm rendezése, mert nem szeretném a Casco bo- nust elveszíteni. Közölték velem, hogy felterjesztették a káresetet a nemzetközi osztályuknak. Többet nem tudnak tenni, de megadták a nemzetközi osztály telefonszámát. Felhívtam őket, ahol az ügyintéző közölte: az ügy náluk van, de semmit nem tud tenni, mert a balesetet okozó német állampolgár biztosítója a Providencia biztosítóval van kapcsolatban. Kérésemre megígérte, hogy az anyagot még aznap átküldi a Providenciához. Megadta a telefonszámot, ahol Antoni László foglalkozik a nemzetközi kárrendezéssel. Mivel semmilyen értesítést nem kaptam, júliusban felhívtam Antoni Lászlót: mi az oka az intézkedés elmaradásának. Közölte velem, hogy nála még nincs az anyag, de érintkezésbe fog lépni a Hungária Biztosítóval az ügy lerendezése érdekében. Augusztus közepe van, és a kárrendezés ügyében semmi nem történt. A közel 90 000 forintos kárigényem azóta sem rendeződött, de a pénz az infláció következtében folyamatosan veszít az értékéből. Mindehhez még hozzátartozik, hogy másodfokú rokkant vagyok, aki személyesen nem tud intézkedni az ügy lerendezésére. Gondolom, ezek után jogos a kérdésem, hogy a biztosítási összeg kifizetése csak az állampolgár kötelessége? A bürokrácia szabadon, szankciók nélkül használhatja az állampolgár pénzét, jogos követelését? Talán őket is bírságolni, esetleg a rendszámukat is le kellene venni. Ligeti Gábor rokkant nyugdíjas Kaposvár, Honvéd u. Sávház, III. Ih. I. em. 30. Királyi szakácsok borsos áron Augusztus 6-a volt a Királyi szakácsok versenyének időpontja. Előtte újsághirdetések hívták fel a gasztronómia iránt érdeklődők figyelmét a jeles napra. Családi kirándulást terveztünk a hír hallatára már egy hónappal a verseny előtt. Lázas készülődés, izgalom után nagy csalódással ért véget számunkra az emlékezetesnek ígérkező szakácsverseny. Az ok, amiért kénytelenek voltunk visszafordulni, az volt, hogy a „kordonon” való átjutá- sért (jegyárusítók és rendőrök) felnőtteknek 300, gyerekeknek 100 forint volt a belépő. Ez egy négytagú családnál (2 gyerek, 2 felnőtt) 800 forint. Ennek ellenére rengeteg személygépkocsi szegélyezte az utcát, nagy tömegeket vonzott a látnivaló, ha egyáltalán a „tűz közelébe” kerülhettek. Azt, hogy a rendezvény hogyan sikerült, nem tudjuk, de azt igen, hogy alacsonyabb tarifát is kiszabhattak volna az illetékesek. Lehet, hogy csak mi voltunk az egyedüli visszafordulók, vagy talán mégsem? Bele sem mertünk gondolni, hogy a felséges étkek elfogyasztása, illetve csipegetése után a hónap hátralévő részében éhkopot jártunk volna, vagy a megélhetéshez bankot kellett volna robbantani. S még egy megjegyzés. A legközelebbi rendezvény lebonyolításához olyan embereket válasszanak, akik az érdeklődőknek megfelelő felvilágosítást adnak, nem pedig sarkon fordulva válaszra sem méltatják az embert. Szalkay Attila Dombóvár, Ady u. 8. ■>
