Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1994-08-19 / 195. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. augusztus 19., péntek Az andocsi „örökmozgó” Közép-Európa legnagyobb Mária-ruha-gyűjteménye Évente tizenhárom búcsút tartanak Házi húskonzerválást is okít a plébános Szabó Imre andocsi plébános nyughatatlan ember. A folytonos mozgás, a szervezés élteti. Nincs olyan nap, hogy ne volnának vendégei. Népfőiskolát hozott léire a híres búcsújáróhelyen, ahol maga is tart ismeretterjesztő előadásokat. A házi húskonzerválásban ő a legprofibb. Évről évre nemzetközi táborokat szervez, de a somogyi nemzetiségekre is van gondja. Jelenleg a kolostor pincéjét restaurálja, és andocsi évei alatt — hét esztendeje került ide — külföldi barátainak anyagi segítségével szigetel- tette a templomot is. — Ha nem csinálhatnám a dolgomat, abba belehalnék — mondja. — Nekem az a legnagyobb adomány, hogy van erőm minderre. Zalabérről, ahol majdnem negyed századig voltam, azért jöttem el, mert elkezdett a szívem rendetlenkedni. Öregedett a legény... Nem tudtam már ellátni a 3500 hívőt, mert a szomszédos pakodi plébánia is hozzám tartozott. 180 templomi hittanost hagytam ott, s akkor még napközi után voltak a hittanórák. Andocs, a híres búcsújáróhely viszont már nyolc hónapja üresen állt. Elhanyagolt épület, gondozatlan park fogadott. Most már talán vendégmarasztalóbb a környezet... — Honnan ered a hivatásszeretet? — Kővágóőrsön, falusi parasztcsaládban születtem, és anyámék minden vasárnap ott voltak a templomban. Innen az elhatározás: isten szolgája leszek. Veszprémben szenteltek pappá, 1954. január 31-én. Velem az Isten mindig jót tett. Többet adott, mint amennyi pluszt én adtam neki. Ezt érzem Andocson is, ahonnan nem tudok egy napnál hosszabb időre elszakadni. — Annyi a tennivaló? — Van bőven. De nem is kívánkozom el; itt érzem jól magam. Reggel hatkor kelek, hét óra előtt kinyitom a templomot, majd elkezdek postázni. Kénytelen vagyok elintézni a folyó ügyeket, de soha nem voltam — most sem vagyok — egyházi hivatalnok. Délelőtt legalább 10-14 telefont kapok, és személyesen is sokan felkeresnek. Andocs lelki központ. Paptestvéreim gyakran betérnek hozzám. S jönnek a helybeliek is gondjaikkal, bajaikkal. 1300 hívő tartozik hozzám Németsűrűpusz- tával és Toldipusztával együtt. — Újjáélesztette a KÁLÓT népfőiskolát. — Én a régi katolikus népfőiskola utolsó mohikánja vagyok, s azt vallom: kell a népnek a hasznos ismeretanyag. Mert honnan jusson hozzá a falusi ember? Legutóbb a földtörvényekről, a kisállat- tenyésztésről, a szőlő- és a burgonyatermesztésről hangzottak el előadások, de a falusi turizmus lehetőségeivel és a házi húskonzerválással is megismerkedhettek a résztvevők. — Hogy kell húst konzerválni? — Jöjjön el az előadásra, ott elmondom. Egyébként én Nyitra környéki magyaroktól hallottam a tartósításról, s jómagam is alkalmazom. — Nagy a vendégjárás a plébánián, s úgy tűnik nem egyszemélyes intézményként működik. Kik a segítői? — Most egy szerb fiú van itt, és néhány horvát lány takarít. Nemrég mentek el a német vendégek; testvéreim pedig ide jöttek, hogy segítsenek a főzésben, háztartásban. S ahogy hozzáfogtunk a zarándokház építéséhez vagy a kolostor pincéjének felújításához — amit a műemlékesek irányításával végeztünk —, rögtön felajánlották munkájukat az önkéntesek. A táborok alkalmával sütnek, főznek az andocsi asszonyok. Soha nincs alapanyaghiány. Egyszerre hetvenen is meg- alhatnak itt, illetve a zarándokházban. Betérünk a templomba, amelyet 1747. december 17-én Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szentelt fel. A díszítőasszonyok — heten vannak — friss virágokat tesznek a vázába. Búcsúra készülnek. Egy évben tizenhárom búcsút tartanak Andocson (a legnagyobb augusztus 14-én volt, a nagyasszo- nyi főbúcsú). Máriát — karján a gyermek Jézussal — kéthetenként, pénteken öltöztetik. S van mit ráadni! Az országSzabó Imre plébános: Ha nem csinálhatnám a dolgomat, abba belehalnék Jelenleg 210 ruhája van a Mária-szobornak ban 26 helyen öltöztetnek Mária-szobrot, de annyi ruhája egyiknek sincs, mint az andocsi Madonnának: 210 szebbnél szebb darab. Hálából adományozzák a hívek a dúsan hímzett kelméket. Nemcsak a környező településekről, hanem Venezuelából, Kanadából, az Egyesült Államokból, Angliából, Kínából és még Jemenből is. A plébános szerint Közép-Eu- rópa leggazdagabb Mária-ruha gyűjteménye Andocson található. Szabó Imre úgy véli: a községben nincs gond a hitélettel. S amikor arról faggatom, mi legnagyobb vágya, így válaszol: — Az, hogy értelmes, felelősséget érző fiatalokat neveljünk. Mert belőlük van a legkevesebb. S amíg nem lesznek ilyenek, addig kersztény- nyé sem lehet tenni őket. Lőrincz Sándor A Madonnát kéthetenként öltöztetik Fotó: Lang Róbert Kenedi Károly: Az Árpád kor a kedvencem Fotó: Gyertyás László Akire rászakadt a trón Vitrinben őrzött paszomány — Kókler íráselemzők — A .„bűnös sarok” kínálata — Volt hivatásos tiszt, segédmunkás, építésvezető és fődiszpécser. Franciául, németül és oroszul beszél. A történelem és a régészet mellett — passzióból — a grafológiával is foglalkozik. A kaposvári Kenedi Károly elégedett ember. Nemcsak fiatalabb korában, hanem most, hetvenkilenc esztendősen is azt csinálhatja, amit szeret. Talán ez adja a mindennapok optimizmusát. — A Tolna megyei Gyön- kön születtem, de Pakson gyerekeskedtem, mert apám ott veit járásbírósági elnök. Kedvet éreztem a katonai pálya iránt, ezért jelentkeztem Kőszegre. A katonai reáliskolában érettségiztem, majd a Ludovika műszaki tagozatán szereztem diplomát. Kenedi Károly műszaki századparancsnokként vett részt a háborúban, háromszor megsebesült, s Buda ostromakor — súlyos sebek között — esett hadifogságba. 1947-ben tért haza, de mint ludovikás tiszttel szinte szóba sem álltak. Honvéddé fokozták le a századost, akit a közelmúltban rehabilitáltak. Büszkén mutatja a Honvédelmi Minisztérium levelét, miszerint alezredessé léptették elő. S a vitrinből előkerül a háromcsillagos, fél évszázada viselt paszomány is: azon a zubbonyán volt, amelyben megsebesült. — Valamiből élnem kellett. Mivel időközben szüleim Kaposvárra költöztek, én is ide jöttem haza. Beálltam egy építkezéshez dolgozni. Aztán szövetkezeti ügyvezetői tanfolyamot végeztem és a főiskolai diplomám mellé szakmunkásokleveleket is szereztem. A kettétörött katonai pálya után az építőiparban kerestem a kenyeremet. Szerettem ezt a munkát, nagyszerű emberekkel hozott össze a sors. A kétkezi munkások és a vezetők közül is sok barátra leltem. A háború után éledő építőipar „hőskorában” dolgoztunk. Lakótelepek, üdülők építésénél bábáskodtunk, s mivel volt képesítésem a tervezésre is, lakóházak tucatját álmodtam papírra. Nyugdíjasként még tíz évig dolgozott a tanács építőipari vállalatánál, majd az ingatlankezelőnél. Most, hogy nem jár naponta munkába, több ideje maradt a kutatásokra. Másfélezres házikönyvtárában igazi unikumokat őriz, s mégcsak ki sem kell mozdulnia lakásából, ha a történelem és a régészet tárgyköréből ki akar valamit deríteni. Nagy ívet tesz elém, amelyből kiderül, mi volt a magyar uralkodók halálának oka, és hol temették el őket. Álmostól egészen IV. Káro- lyig. Az 1060-63 között uralkodó I. Bélára rászakadt a trón, és Szekszárdon temették el. A trónon őt követő Sa-, Iámon királynak a menekülés lőtt a veszte, s az Isztriai-fél- sziget földjében nyugszik. Feltérképezte a teljes Árpád-házat, s a magyar miniszterelnökökről is készített egy táblázatot, amelyben származásuk, képzettségük, miniszterelnökségük idejét is feltüntette az életrajzi adatok mellett. — Jelenleg pápakutatással foglalkozom — meséli. — S;rent Pétertől indultam; nemzetiségük is ott áll nevük mellett, és az is, hogy pápaságuk alatt milyen világtörténelmi események zajlottak, s velt-e közöttük magyar vonatkozású... Kenedi Károly szereti a történelmet, és azt tapasztalta: gyakran ismétli önmagát. Az Arpád-kor a kedvence, és László Gyula, valamint a közel múltban elhunyt Benda Ká.lmán kutatásai iránt érdeklődik leginkább. De néhány éve a grafológiába is „belehabarodott”. — Világéletemben érdekelt az íráselemzés tudománya, de valahogy sohasem jutottam a közelébe — magyarázna. — Most ez megadatott. Dr. Lépőid Józsefné grafológus szakértőnek, az Európai Grafológus Társaság vezetőségi tagjának tanfolyamaira jártam, és egyre több szakkönyvet szereztem be. Azért érdekel, mert az írás mögött is egy ember áll. Soraiból kiolvasható többek közt az élete, a jelleme. Amikor arra kérem, elemezze néhány soros kézírásomat, ezzel tolja el magától: — Még nem állok olyan fokon, hogy vállalhatnám. Tévedni pedig nem akarok. Saját kézírását néhányszor tanulmányozta már, s abból is bebizonyosodott: ideges alaptermészetű. Napjainkban egyre többen foglalkoznak íráselemzéssel. Kenedi Károly szerint — aki a Grafológiai Társaság kaposvári ügyintézője — sokkal több a dilettáns, mint az igazi szakember. Ő pedig tovább akarja mélyíteni tudását, tájékozottságát e téren is. Ezért aztán ha leszáll a buszról a József Attila könyvesbolt előtt — amelyet ő bűnös saroknak nevez —, mindig betér az üzletbe. Nemcsak a legújabb, történelmi, régészeti témájú, hanem a grafológiával foglalkozó köteteket is leveszi a polcról. (Lőrincz)
