Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1994-08-16 / 191. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1994. augusztus 16., kedd Az időjárás ma 27 c 23 C élénkülő délnyugati szél Traffipax menetrend A siófoki rendőrkapitányság területén működő traffipax ma 19-22 óra között Zamárdiban a 7-es úton, 23-02 óra között Balatonföldváron a 7-es úton, 03-06 óra között Siófokon a 65-ös úton fényképezi a gyorshajtókat. Bejelentés víz- és csatornahibákról A Balaton körül három helyen lehet bejelentést tenni a Dunántúli Regionális Vízmű Részvénytársaság szakembereinek víz- és csatornahibákról. A tó déli partján élők a 84/350-122 számú telefonon kérhetnek segítséget. Fegyverek a diszkókban A balatoni éjjelei mulatók személyzete mindenre felkészült. A konkurens vállalkozók verőlegényei gyakran tesznek látogatást egymás vendégváró helyein, főképp, amikor kevés a fizetőképes turista. A „békesség érdekében” a személyzetek jó része mindenféle szúrószerszámmal, gázspray- jel, baseball-ütővel, pisztollyal is felfegyverkezik. Lábuknál általában dühös véreb morog. Orgonaest Balatonföldváron A balatonföldvári római katolikus templomban ma este nyolc órakor orgonakoncertre kerül sor Kolos István és Kolos Krisztina közreműködésével. A budapesti művészek műsorán többek között Bach és Vivaldi művei csendülnek fel. Balatoni buli A P Mobil, a legendás együttes a siófoki szabadtéri színpadon mutatkozik be ma este. A fél kilenckor kezdődő, több mint kétórás koncerten a régi nóták mellett a legújabb dalok is elhangzanak. Az elő- zenekar a Gesarol lesz. Egyébként ez az együttes egyetlen balatoni bulija. Kertmozi-parti A balatonlellei kertmozi műsorán ma este az Apácashow című amerikai vígjátékot, szerdán pedig a szintén amerikai, Lángoló jég című akciófilmet vetítik. Az ötszáznyolcvan férőhelyes filmszínházban naponta este 9 és 11 órakor kezdődnek az előadások. A jegyek ára egységesen százötven forint. A Balaton megtartó ereje a turizmus A nyaraló megbecsüli a tisztességet Rosta Sándor: Havi minőségjelentést a vízről! (Folytatás az 1. oldalról) Rosta Sándor szerint: az új önkormányzatok, amelyeket az ősszel választunk nem tanulhatják majd négy évig a feladatok ellátását. Nincs már ideje, türelme erre a parton élő 135 ezer embernek. — A negyvenkét partmenti település most nem Bala- ton-barát; sokan négy év alatt egyáltalán nem foglalkoztak a tó problémáival — állítja. Megküldtük mindenkinek a Lengyel Márton-féle fejlesztési koncepciót, de mindössze két településről érkezett visz- szajelzés. A vállalkozók is mintha távolról figyelnék a Balatont, pedig ők profitálnak belőle igazán. Júniusban hatalmasat sikoltottak, aztán megérkeztek a vendégek, hagytak maguk után némi profitot, azóta nem foglalkoznak a közös ügyekkel. Külön-külön nem lehet kiharcolni a kormánynál kedvező hatású új jogszabályokat, gazdasági szabályozókat! Másrészt már most tenni kell azok ellen a vállalkozók ellen, akik minimális befektetéssel, bóvli árukkal rossz hírét keltik az egész térségnek. Ki kell taszítani azokat, akik a két nyári hónapban becsapják a vendégeket, kaszálnak. A helybéli vállalkozókat támogassuk, ők jobban ellenőrizhetők, kézbentarthatók. A gazdasági erőt a régióban kell összekovácsolni, mert csak a kormányra támaszkodnunk nem lehet. Elveszíthetjük versenyképességünket egész Európában, ha nem teszünk minőségi kínálatot a turisták elé. Jobbnál jobb ajánlatokkal bombázzák őket ugyanis a tengerparti vendégvárók. Rosta Sándor szerint nem kell titkolni, hogy a Balaton beteg, hogy a Keszthelyi medencében gondok vannak, hanem meg kellene építeni a Kis-Balatoni víztároló második ütemét. Erre azonban most nincs pénz. Rosta azonban azt javasolja, hogy mondjuk el ezt is; a társadalom, a nyaraló megbecsüli a tisztességet. — A szakemberek most a tó harminckét pontján, a strandokon is tesztelik a vízminőséget — folytatta. — Ennek azonban nincs megfelelő propagandája. Javaslatom az, hogy ezen túl havonta adjanak az illetékesek jelentést a víz állapotáról. A felelősség nagy, mert ennek a térségnek egyedüli megtartó ereje a turizmus. Czene Attila Alföldi pedagógusjelöltek a Balatonnál Alvás vagy diszkó Hatalmas pizzákkal „birkóztak” a lányok Széplakon, miközben arra vártak, hogy megnyíljon a diszkó ajtaja. Ot kezdő alföldi gyógypedagógus tölti napjait a Balaton-par- ton, siófoki évfolyamtársnőjüknél vendégeskedve. — Csak azt kell fizessük, amit megeszünk vagy elszórakozunk — mondta „szóvivőjük”, a törökszentmiklósi Fehér Márta. — A szállásdíjat megspóroljuk; összehúzzuk magunkat Henriettáéknál. Csak így tudtunk eljönni a Balatonra. Röviden úgy tudnánk jellemezni a magyar tengert, hogy drága, de azért szép. — Engem a balatoni éjszaka nyűgözött le teljesen — vette át a szót a Palócföldről jött Varga Viki, aki a többiekhez hasonlóan a budapesti Bérczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola első évén van túl. — Nem győzzük végigjárni a mulatókat; mifelénk nincs ilyen „élet”. — Valóban, mintha a Dunával egy országhatárt is átléptünk volna — tette hozzá Dudás Kata, aki Kiskunhalasról jött. — Igaz, az árak sem a magyar zsebhez igazítottak, s néha akkora a káosz a közlekedésben, hogy azt hisszük: mindenki itt van, aki él és mozog... A lányok legcserfesebbike, Márta még hozzátette: kellett egy kis idő, amíg hozzászoktak, hogy itt akkor térnek nyugovóra, amikor a kakas már elkukorékolta a hajnalt. Az egyik dizsiben el is bóbiskolt egy pillanatra, ám a kidobófiú azonnal ott termett és kérdőre vonta: aludni jött, vagy táncolni?... (Fónai) Bogiári képeslap Festői táj. Pompázó arany- híd. Elbűvölő panoráma a ba- latonboglári gömbkilátóból. De ha a lábunk alá nézünk, elfog bennünket a félsz. S nem is magunkat, hanem a gyerekeket féltjük, akiknek egy óvatlan pillanatban bizony, beszorulhat a lábuk a kilátó foghíjas deszkái közé. S ha épen lebotorkálunk, megnézhetjük a többi nevezetességet: a Vörös és a Kék kápolnát, és betérhetünk egy-egy kiállításra is. Program akad bőven. Látnivalókban nem szegény Balatonboglár sem. De ha a külföldi vagy a magyar nyaraló (aki ráadásul még üdülőhelyi díjat is fizet) lemegy az aluljáróba, elhúzza kicsit a száját. Szemét mindenütt. Eldobott dinnyehéj, csoki- és jégkrémes papír, üvegcserép... És nemcsak aznap. Másnap, harmadnap, két hét múlva is ez fogadja. A város — úgy tűnik — fittyet hány erre; gondolván: ami alul van, az nem is látszik. De igen. Az is egyfajta kép, s jelen esetben nem jó ajánló. Nem beszélve arról, hogy a part felé vezető részen legalább két hétig állt a később már büdösödő víz. Az egyik helyen hanyagság, a másik helyen tisztaság. Mint a hajókikötőnél és környékén, a szépen gondozott parkban, ahol Kecskeméti Sándor szobra is áll. Van tehát gazdája a városnak, csak nem mindig jár nyitott szemmel. Nem veszi észre azt sem, hogy néhány lapárusnál még boglárlellei képeslapot kínálnak... Lőrincz Sándor Villanyszámlára gyűjt a nyugdíjas Nem nyaral a zöldséges Jégkrém, üdítő hozza a hasznot Nehéz lenne Siófokon minden zöldségest megkérdezni: vajon hogyan viseli el idegileg az idei nyarat, és kellőképp vastagodik-e pénztárcájuk? A két végletet megragadva, megkérdeztem egy idős házaspárt, akik csak nyáron dolgoznak egy-két hónapot, és egy olyan zöldségbolt vezetőjét, akinek neve van a városban. A part melletti Petőfi sétányon a nyugdíjas házaspár bizalmatlan, a nevüket sem árulják el. A kicsi standon főleg barack és szőlő. A dinnye megbuggyant a napon, azt már nem tudják eladni. Ők azért dolgoznak, hogy kevés nyugdíjukat kiegészítsék, jusson villanyra, télen tüzelőre. A vásárlók pedig már elfelejtették a kiló fogalmát, szemenként veszik a gyümölcsöt. Úgy érzik, a fiatalokkal sem tudják felvenni a versenyt, akik két pavilonnal arrébb kis ajándékokkal kedveskednek a gyümölcsöt vásárlóknak. Nemes Katalin, a templomparki üzlet vezetője azt mondta: a zöldségárusításból nem lehet megélni. Ezért tart másféle árut is. Nyáron főleg üdítőt, jégkrémet tud eladni. — Csak télen térnek vissza hozzám a helybeli vásárlók, nyáron megtermelik maguknak a levesbevalót — tette hozzá. — Bosszantó volt, hogy nyár elején zárva kellett tartani a boltot a park építése miatt, így ebben az évben semmiképp sem gondolhatunk nyaralásra. Arról, hogy milyen öröm érte őket nyáron a pult mellett, egyikük sem nyilatkozott. Soós Melinda Vége a nyárnak? Fotó: Kovács Tibor Lemondott a tiszteletdíjról Bronz-család a szabadstrandon A kaposvári születésű keramikus-szobrász, Kecskeméti Sándor köztéri szobrát hivatalosan ugyan csak néhány nap múlva adják át. „A család” című kompozíció azonban már ott áll, méltó helyén, a bogiári hajóállomás mögötti parkszerű szabadstrandon. A somogyi művész csaknem három évtizede visszatérő nyári szerelmese a Bala- ton-parti üdülővárosnak; a tóhoz és a településhez erősen kötődő alkotó mostani, bronzba öntött, 250 centiméter magas szobrát tiszteletdíjáról lemondva ajánlotta föl a településnek. így jutott — az egyébként több millió forint értékű — bronzcsaládhoz „potom” 600 ezer forintért Boglár, hiszen csak az öntési és felállítási munkák kivitelezési költségei terhelték a város kasz- száját. A szobor ünnepélyes leleplezésére augusztus 18- án, este hat órakor kerül sor. (Cs.) Alrablók az ABC-ben Bejelentés érkezett a siófoki rendőrkapitányságra. A vállalkozó elpanaszolta, hogy az ABC-jébe álarcos, fegyveres rablók hatoltak be. Rátámadtak és elvitték 450 ezer forintját. A nyomozók és egyenruhás rendőrök — mintegy ötvenen — azonnal megszállták a terepet. Ötórás szimatolás, kérdezősködés, szemle után kiderült: nem történhetett meg a cselekmény úgy, ahogyan a vállalkozó elmesélte. A krimit bizonyára szereti olvasni, nézni, ezért jutott eszébe: álrablással rendezi pénzügyi dolgait. A 450 ezer forint ugyanis tartozásai kiegyenlítésére kellett volna. A pénzt a rendőrök a vállalkozó autójában hiánytalanul megtalálták. Igazi kár így a nyaralókat, helybélieket érte; jobban jártak volna, ha a félszáz bűnüldöző a Balaton-par- ton elszaporodott zsebtolvajok, besurranok, gépkocsitolvajok felderítésére fordíthatta volna energiáját. (Czene) Leginkább a németek vásárolnának villákat A ház, ha balatoni Úton-útfélen ezt hallani, hogy gyakorlatilag befagyott a balatoni ingatlanpiac. Az tény: a partján és közelében eladó ház, ingatlan alig akad. Ezt a keveset is olyan árakon kínálják, amit a magyar leszurkolni aligha bír. Ha jól értelmezem a legfrissebb felméréseket, egy nem éppen szuper, 300 négyzetméteres ingatlanért már 5-6 millió forintot vagy még ennél is többet kérnek. A tulaj a legtöbb esetben ragaszkodik az árhoz — nem sürgős neki, hiszen a Balaton még száz esztendeig Balaton marad. Az üzlet szempontjából majdnem mindegy, hogy nincs magyar, aki megtudja, s akarja fizetni. Ellenben jó vendégünk — a német — nemcsak üdülőként szerepelhet. Neki van annyi pénze, hogy vevő legyen. Kivált mióta a márka már túljutott a 60 forinton. Ha éppen erre fáj a foguk, nekik egy balatoni nyaralót megvenni nem igazán nagy gond. S meg is veszik. (Olcsóbb, mintha bérlik...) Tehát, ha akadnak vevők, azok leginkább a németek. Látva a lepusztult házakat, csak örülhetünk, ha akad ember, aki feljavítja azokat. Nem hiszem, hogy oly nagy baj, ha ez az ember — a ritka vevők egyike — netán német. Fontos, hogy gazdája legyen a háznak. Ne feledjük: hazánk (beleértve a Balatont is) az európai népek közösségéhez igyekszik. Hol is — adja az ég — némettel, dánnal, spanyollal egyek leszünk. Ők itt lakhatnak, ha akarnak, mi pedig náluk vehetünk házat — ha lesz rá pénzünk... Mivel a világ egyértelműen errefelé tart — ne sajnáljuk a németektől a (balatoni) házainkat. Ők legalább megveszik, és — ebben is biztosak lehetünk — szépen, precízen gondját viselik. Kun G. Tibor
