Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1994-08-13 / 189. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. augusztus 13., szombat A maradék somogyi zsidóság sorsa a deportálások után A hatóságok igyekeztek cinkosukká tenni a város lakosságát is Bayreuth: a Parsitaltól Az istenek alkonyáig Wagner tetralógiája Wolfgang áldásával „Most már véglegesen megoldódott Kaposváron a zsidókérdés és nyugvópontra jutott a gettó egyesek által felkavart ügye is. A gettó kiürült, és a hatósági közegek megkezdték a gettóban maradt zsidó értékek pontos felleltározását, úgyhogy a gettónak kijelölt városrészben felszabadultak a lakások, most aztán lesz lakás bó'ven Kaposvárott”. Ez a rövid tudósítás 1944. július 8-án, a deportálások után 4-5 nappal jelent meg az „Új Somogybán”. A város lakosságának többsége megdöbbenéssel fogadta a deportálások tényét és a végrehajtás módját. Ekkor már senki előtt nem volt kétséges az elhurcoltak sorsa. Kellett valami lelkesítő; valami, ami felrázza, cinkossá teszi a lakosságot is. Ez nem volt más, mint az elrabolt zsidó értékekből való részesedés lehetősége. Különböző szintű rendeletek jelennek meg az zsidó-üzletek, vagyontárgyak értékesítésére, szétosztására és állami vagyonként történő raktározására. A rendeletek megjelenésével egyidőben azonban már megkezdődött az elhurcoltak értékein az osztozkodás. A legértékesebb ékszereket, festményeket a németek, illetve helyi kiszolgálóik vitték el. Kari Schankelés Kari Wusow német főhadnagyok Kaposvárról fejenként három-négy kilogramm ékszert és nemesfém tárgyakat küldtek családjuknak Németországba. A zsidó-üzleteket, műhelyeket keresztény kereskedőknek adták át. A romlandó árukészleteket értékesítették, illetve szétosztották a város szegényeinek. A zsidó ingatlanok hasznosítása többcélú volt. Részben közalkalmazottak, csendőrök, rendőrök és katonák részére utalták ki a lakásokat; a közintézmények, leventeszervezetek és — októbertől — a nyilas pártszervezetek is kaptak az ingatlanokból. A német parancsnokság az Ezredév utca 5. szám alatti Rósemberg-há- zat igényelte, és meg is kapta. A magyar királyi pécsi IV. honvéd-hadtestparancsnok- ság július 17-én arról értesítette a főispánt, hogy ....a bud apesti zsidók igen nagy számban, a megkülönböztető jelzésük levétele után, a hadtest területén keresztül is a horvátországi Titó csapatokhoz szökdösnek...”. A főispán július 20-án már intézkedett, hogy „...a gyanús elemeket igazoltassák, s akik magukat minden kétséget kizáró módon igazolni nem tudják, haladéktalanul adják át az illetékes határvadász vagy csendőri, rendőri szerveknek”. Az intézkedés eredményességéről tudósít a SomoGyűjtőhelly lett a Sétatér utcai iskola is Fotó: Török Anett gyi Újság július 27-i száma, amikor arról ír, hogy a Balaton menti razzia során 14 zsidót szedtek össze. Ezeket az embereket „a csendőrség beszállította Nagykanizsára és átadták az illetékes hatóságoknak, ahonnan még a mai nap folyamán továbbvitték őket gyűjtőtáborokba”. A deportálások után központi intézkedésre úgynevezett sárgacsillagos házakat jelöltek ki. Kaposváron először a Sétatér utcai (ma Bartók Béla utca) általános iskolát, majd amikor az megtelt, akkor a Pécsi úti általános iskolát jelölték ki erre a célra. Az utóbbi helyre elsősorban az internált (valamilyen rendelkezést megszegő vagy az államra veszélyes és szökött) zsidókat gyűjtötték össze. Ide került Holczinger István is, akit „hadsereg elleni izgatás és valótlan adatok terjesztése” miatt internáltak. 1944. november 5-én este 10 órakor vagonírozták be 18 társával együtt. Erős csendőri kísérettel először a komáromi várba vitték, majd Dachauba. A nemzetközi Vöröskereszt értesítése szerint 1945. április 17-én halt meg. A Szálasi kormány által 1944. október 20-án kiadott újabb zsidóellenes rendelet az addigi mentesítések nagy részét megszüntette. A rendeletben olvasható: „Minden zsidó fajú személy vallás és állampolgárságra való tekintet nélkül köteles „sárga csillagos” házba beköltözködni. Az úgynevezett kivételezett és mentességet nyert, valamint azon zsidó fajú személyek is akinek a házastársa nem zsidó.” Az intézkedés alapján Kaposváron 71 személyt különítettek el. Somogy vármegye területén csaknem 400 embert érintett a belügyminiszteri rendelkezés, amelynek értelmében a vegyesházasok is kötelesek elkülönített helyre vonulni. Az a házastárs, aki a keresztény hitfele- kezet tagja, „zsidófajú házaspárját” követhette az elkülönített helyre vagy pedig joga volt tőle elválni. A városi moziban nagy sikerrel vetítették a „Jud Süss” című „egész világot bejárt, örökké aktuális” filmet, amely „a világ zsidóságának összeesküvéséről és szörnyű gaztetteiről szól”... Kaposvár lakossága — talán lelkiisme- retfurdalásból, talán kíváncsiságból — nagy tömegben nézte meg a filmet. (Hátha igazak a vádak; hátha mégis megérdemelték a zsidók a büntetésüket?!) Kellett a magyarázat, kellett a megnyugvás. Voltak azonban olyanok is, akik nem a moziban keresték a választ a nyugtalanító kérdésekre. A katonakórház vezetője, dr. Farkas és munkatársai zsidó munkaszolgálatosokat bújtattak a kórházban. Gács Gyula gyógyszerész két munkaszolgálatost bújtatott; Bokor Pétert és Teknős Pétert. Előfordult az a szinte hihetetlen eset is, hogy a csendőrség védte meg a „sárgacsillagos" házba zárt zsidókat. A Sétatér utcai általános iskolát ugyanis — ahová elsősorban úgynevezett „árja pá- rok”-at internáltak — 1944. november 15-én a német katonák részegen megtámadták, hogy az ott őrzött embereket megöljék. A tűzharc során az őrséget adó csendőrök — és a közben érkező erősítés — visszaverték a támadást. A front közeledtével a „sárgacsillagos” házakba internáltak többségét — a város kiürítésével egyidőben — Nyugatra hurcolták. A szovjet csapatok előretörése után a pozíciójában megerősített Kaposváry György polgármester 1944. december 15-én határozatban engedélyezte a zsidótanács működését. „Tudomásul veszem továbbá, hogy a tanács tagjai jelenleg: Anti Ödön, dr. Sonig Miklós, dr. Csurgó Ferenc, Szilárd György, Nattán Miklós és Bajor György.” Puskás Béla A Parsifallal nyitott Bayreuth, a Wagner-hívők Mekkája. 58 ezren adóznak az idén is a zeneköltő kultuszának: ennyien férnek be a terembe harminc estén a csak Wagner-darabok előadására épített Festspielhausba. A túljelentkezés tízszeres volt az idén. A múlt ősz óta a 83. ünnepi játékok sajtóirodája már csak úgy küld ki programot, hogy a „Minden jegy elkelt” mondatot is rányomtatják. Bayreuth ugyanis nem egyszerűen fesztivál, hanem varázslat, mágikus szeánsz — elsősorban a múlt századi zeneköltő, Liszt vejének rajongói számára. Az idei játékokat a szokásosnál is nagyobb izgalom előzte meg: új betanulásban adják elő Richard Wagner monumentális tetralógiáját, A Nibelung gyűrűjét (A Rajna kincse, A walkür, Siegfried, Az istenek alkonya). Maga a mester úgy rendelte, hogy öt év kell, míg a rendező, a karmester, a díszlet- és jelmeztervező az énekesekkel együtt megA zenekedvelők azt hiszik, hogy maga Ludwig van Beethoven (1770-1827) nevezte el „Sorsszimfóniának” az V. szimfóniát. Most kiderült: ezt egy hamisító találta ki. Anton Schindler (1795-1864), aki a zeneköltő kortársa volt és több mint négy évtizeddel túlélte, már Beethoven életében hamis legendákat, anekdotákat írt. Minthogy Schindler volt az egyetlen kortárs életrajzírója Beethovennek, az utókor eddig fenntartás nélkül hitt neki. A Beethoven-kutatók az ő művei alapján írtak újabb és újabb életrajzokat. így a Beethovenről szóló életrajzokat most sok tekintetben át kell írni. „Már nem is tudjuk, ki volt voltaképpen Beethoven” — mondta a DPA német hírügynökség munkatársának Dr. Helga Lühning bonni zenetudós. „Túlzottan Schindlerre hagyatkoztunk. Kiderült, hogy Schindler összesen két és fél évig tartózkodott Beethoven környezetében, méghozzá nem is mint bizalmasa". Anton Schindler hamisíAz Aarhus közelében levő Mosegaard múzeumából értékes viking ékszereket loptak el, jóllehet a riasztóberendezés működött. A múzeum igazgatósága 125 ezer dán korona (20 ezer dollár) jutalmat tűzött ki a nyomravezetőnek. Az ékszerek szüli, minden részletében összeérleli a négy részt. Wagner 26 évig dolgozott a tetralógiáján, beleszámítva azt a tizenkét éves szünetet is, amelyben megalkotta a Trisztán és Izoldát és A nürnbergi mesterdalnokokat. Az ünnepi játékok 1959-es felújítása óta nyolcadszor viszik színre új betanulásban a Ringet, a rendezést a Wagner-unoka, Wolfgang — a játékok Intendánsa — a berlini Alfres Kirchnerre bízta, a zenei bet- naítást pedig James Le- vine-re. Maga Wolfgang Wagner kétszer is rendezte a darabokat, testvére, Wieland szintén kétszer. A tetralógia minten rendező számára óriási kihívás, s az utóbbi három évtizedben né- hányan megpróbálkoztak új értelmezésekkel, a hagyományos wagneri színpadot megújító szcenikai elképzelésekkel. A Ringet utoljára Harry Kupfer rendezésében játszották Bayreuthban, 1988-tól 1992-ig. Sarkad i Kovács Ferenc tásait Münster városában leplezték le. Megtalálták ugyanis Schindler egyik 1860-ból való kéziratát, amely Eduard Hüffer zenekiadó (1813-1899) birtokában volt. Kiderült, hogy ebben a kéziratban számos kiagyalt, sőt kifejezetten hazug rész található. Ezt több kutató is megállapította. Szakértők szerint a Schind- ler-kézirat „betekintést nyújt egy hamisító munkamódszerébe”. Egész bekezdéseket törölt, átragasztott, és átírt. Minden soron látszik, hogy Beethoven alakjának bemutatásával saját fontosságát igyekezet igazolni. S tudatosan is hamisított. Az úgynevezett „Beszélgetési füzeteket”, amelyeket a csaknem süket mester használt, „átjavította”. — Schindler nagy károkat okozott — állapította meg dr. Helga Lühning. — Most meg kell vizsgálni, hogy Beethovennek ez az egyetlen kortárs életrajzírója végülis mikor írt igazat Beethovenről és mikor hamisította meg a tényeket. közt van egy felbecsülhetetlen értékű, két kiló súlyú színarany nyaklánc: a viking korszak legjelentősebb régészeti emlékeke. A múzeum igazgatósága attól tart, hogy az ékszereket beolvasztják, mivel áruba bocsátásuk lehetetlen. Mit változtatnak a Beethoven-életrajzban? Viking arany tűnt el TsÍnkTJerekI?? A sztyeppe-sírból küldött üzenet Régi igazság, hogy a kerék az emberiség történetének egyik legnagyobb találmánya. De kik találták fel, és mikor? Az orosz sztyeppén, az Ural és a kazah határ közötti sírok érdekes új adalékokkal szolgáltak a régészek számára. A feltárt sírokban ugyanis a főnök csontjai és egy ló koponyája mellett kétkerekű őskordé maradványait is megtalálták a kutatók. David Anthony amerikai archeológus engedélyt kapott arra, hogy a lókoponyát a legkorszerűbb, rádiókarbon eljárásnak vesse alá. Az eredmény: a lelet kora „3904 és 4136 év között” lehet. Az oxfordi egyetem megerősítette ezt a korbecslést. Mi ebben a meglepetés? Az, hogy eddig a tudomány úgy tudta: az első küllős kereket a Kelet nagy kultúrájú birodalmai fejlesztették ki a mai Irakban és az Indus völgyében, 4600 esztendeje. Az orosz sztyeppén, valamint a mai Ana- tóliában talált hasonló korú kerék nyomán viszont mind több szakértő gondolja úgy, hogy az emberiség történetét — a szállítást, a hadviselést, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet — forradalmasító csoda, a kerék nagyjából egy időben több térségben is feltűnt. Az első kerekek tömény fakorongból készültek, tehát rendkívül nagy volt a súlyuk. A küllő feltalálásával a kerék súlya akár a tömény fakoronghoz képest 90 százalékkal is csökkenthető volt, az ilyen kerekekkel gördülő kocsikat a lovak minden nehézség nélkül akár tartós galoppban is vontathatták. Az biztos, hogy Krisztus születése előtt 1700-ban már a nagy birodalmak hadseregeinek fontos része volt a hadiszekér. Később a rómaiak sporteszközként is használták (emlékezzünk csak a Ben Húr című monstre film híres kocsiversenyére). Amikor az árják Krisztus előtt 1500 táján meghódították Indiát, seregük már rengeteg hadikocsit használt. A délorosz kocsilelet ebben a vonatkozásban is izgatja a kutatók fantáziáját. Ez, szerintük, komolyan megerősíti azt a régi feltevést, amely szerint az indogermán nyelvcsaládhoz tartozó árják őshazája a mai Oroszország délkeleti része volt. Mint ismeretes, az indogermán nyelvcsaládhoz nemcsak a mai európai, de a iráni és indiai nyelvek zöme is tartozik, s a szakemberek elsősorban éppen az olyan szavaknál, mint a ló és a kocsi, képesek voltak könnyen kimutatni a közös eredetet. Most újból nyitott lett ez a kérdés is. Meg például az: hogyan került Ausztráliába egy Krisztus előtt 1850-ből származó (!) kerék? S nem utolsósorban: akkor hol ismerték meg őseink a kereket? Ferenczy Europress Holczinger István, akit „hadsereg eíleni izgatás” miatt in ternáltak... Dachauban halt meg 1945. április 17-én Schindler, a hamisító
