Somogyi Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)

1994-08-09 / 185. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1994. augusztus 9., kedd „Az a szegény, aki csak kapni tud és akar” Német parlamenter, bajor miniszter a vendégkönyvben Telt ház Feny vesen az ország egyetlen Kolping-üdülőházában Templomi koncert Földváron Balatonföldvárra, a városi római katolikus templomba ma, augusztus 9-én esti kon­certre hívják a komolyzene kedvelőit. A nyári hangver­senysorozat részeként ezúttal Koppány Ildikó (ének), Ud- vardy Gizella (oboa) és Apa- gyi Mária (orgona) közös mű­sorára kerül sor, húsz órai kezdettel. Balatonboglári operett-duett A balatonboglári művelő­dési ház szervezésében au­gusztus 10-én, szerdán nép­szerű fővárosi művészek köz­reműködésével operett-estet rendeznek. A vörös kápolna előtti szabadtéri színpadon a közönség 21 órától Csonka Zsuzsát és Leblanc Győzőt láthatja-hallhatja; Kálmán Imre és Lehár-műveket szólal­tatnak meg. Hegedűs a kastélyban Zsigmondy Dénes hegedű- művész előadóestjének tap­solhatott a keszthelyi közönség tegnap este. A Festetics-kas- télyban megtartott koncerten fellépett a Mendelssohn Kama­razenekar — művészeti veze­tője Kováts Péter — is. Kerámia-tárlat Keszthelyen A Balatoni Múzeum ad ott­hont augusztus 25-éig annak a kiállításnak, amelyen Deb- reczeni Zsóka és Pelc Zoltán keramikus házaspár műveit mutatja be a nagyérdeműnek. A keszthelyi tárlat hétfő kivéte­lével naponta 9-és 18 óra kö­zött tekinthető meg. Traffipax menetrend A siófoki rendőrkapitányság területén működő traffipax ma 7-10 óra között Zamárdiban a 7-es úton, 11-14 óra között a 7-es út földvári szakaszán, 15-18 óra között a siófoki MOL-kútnál fényképezi a gyorshajtókat. Siófokon finnek, amerikaiak Ma először mutatkozik be a Balaton-parton Finnország nemzeti sportja a pesapallo, a baseball finn változata. Egy hetet töltenek az Oulu-i test­vérváros sportolói Siófokon; holnapután pedig amerikai baseball mérkőzésre kerül sor a Fő utca melletti salakos edzőpályán. A fenyvesi, Iglói utcai ház a maga nemében egyedülálló Magyarországon; mégpedig a funkcióját illetően. Nálunk öt appartman várja a vendége­ket, akik főként német Kol- ping-tagokból, illetőleg e tekin­télyes nemzetközi szövetség vezető személyiségeiből áll­nak. Megfordult már nálunk többek közt a bajor munkaügyi miniszter és legutóbb a Bun­destag egyik képviselője is. A német politikusok nem üres kézzel jöttek: a zala megyei Alsópáhokon épülő, hatalma Kolping-centrumhoz hoztak vagy 25 millió márkát... Az az igazság, hogy így, nyaranta teljesen lefoglal bennünket az üdültetés — végig teltházuk van —, ám októbertől ide­gennyelvi és számítógépes tanfolyamokat kívánunk indí­tani. Ebben nagy segítsé­günkre lesznek a pécsi Kol- ping Képzési Kft munkatársai, akik jutányos összeg fejében vállalják az oktatást. A Kolping-családoknak ne­vezett csoportok keresz­tény-katolikus egyházi patro- nálással működnek szerte Eu­rópában. A rászorulók támo­gatásában, az otthonterem­tésben, a szakmai — főként a munkanélküliek — át- és to­vábbképzésekben oroszlán- részt vállaló kolpingosok honi közösségei egyre-másra ala­kulnak, fejlődnek. Balaton- fenyvesen három eszendeje működik az a — kizárólag német adományokból felépült — villa, amely nemzetközi üdülő és oktatási központ is. Vezetője Horváth Gyuláné. Az Augsburgi Egyházmegye fenntartásában üzemelő Kol- ping-házról azt mondja: A Balatoni Hajózási Kft ta- karíttatja a földvári kikötőt — közölte a Somogyi Hírlap szerkesztőségével dr. Kopár István, a kft ügyvezető igazga­tója. Ezzel reagált lapunk au­gusztus 1-jei számában meg­jelent Földvár várja a tulajdo­nosokat című cikkre. Ebben az írásban Bornemissza Ká­roly egyesületi elnök azt állí­totta, hogy a kikötőt a város takaríttatja, a hasznát viszont a Mahart szedi. Dr. Kopár István azt is kö­zölte, hogy a zsákos szemét- szállítás a földvári kikötőből a cégnek évente több mint 77 — A fenyvesi villa rövid fennállása ellenére jónéhány szemináriumnak, ifjúsági és nyugdíjas találkozónak, Kol- ping-családi összejövetelnek adott otthont. A ház falán ott díszeleg annak az öt német városnak a címere, amely a legtöbb pénzzel járult hozzá az építkezéshez. A szervezet német tagjai rendszeresen szakmai fórumokat, többna­pos konferenciákat szervez­nek a Balaton-parti község­ben, amelynek egyik büszke­sége a szép, igényes kivitelű létesítmény. Bárki előtt nyitva az ajtónk — mondja az üdülő megbízott vezetőnője. — Ha van szabad hely, szívesen vesszük magyar családok — elsősorban kolpingosok — je­lentkezését. Az ebédlőnk olyan, hogy bármikor tanács­kozóteremmé alakítható — üz­leti és egyéb tárgyalásokra al­kalmas és bérbe vehető. A legnagyobb bánatunk az, hogy helyben még nem sike­rült létrehozni az egyébként vi­lágszerte eredményesen mű­ködő kis közösséget, a Kol- ping-családot. De nem adjuk fel; a jövőben a katolikus egy­házzal együttműködve kíván­juk összehozni az érdeklődő­ket, az összetartozásukat val­lókat. Hogy is mondta az 1813-ban született, szegény cipészlegényből lett német pap, aki később Adolf Kolping néven lett világhírű? „Aki adni tud, bármi keveset is, az érzi saját gazdagságát. Az a sze­gény, aki csak kapni tud és kapni akar.” Fenyvesen most jópáran adni szeretnének. ezer forintjába kerül, a konté­neres szemétszállításért pe­dig körülbelül 120 ezer forintot fizetnek. A Galamb-sziget tisz­tán tartása — amely közvetlen gazdasági hasznot nem jelent a hajózásnak — 150 ezer fo­rintba kerül, és a bogiári Ga- mesz végzi el a hajózási kft megrendelése alapján. A kikö­tőt pedig az őr takarítja. Mindez együttvéve — hangsú­lyozta dr. Kopár István — eb­ben az évben csaknem 350 ezer forintos kiadást jelent. Ennyibe kerül a hajósoknak, hogy a szép Balatonföldvár ki­kötője is tiszta legyen. Csíky K. Erika A hajósok takarítják a földvári kikötőt Tízezer kilométert tesznek meg gyalogolva Krisnahívők — kétökrös szekérrel Sátrat bontottak befogták ök­reiket, s útnak eredtek hétfőn reggel Balatonfenyvesről azok a Krisnahívők, akik „Úton a bé­kéért” mozgalmuk jegyében, valamint a béke és a szeretet nevében tízezer kilométert tesznek meg, gyalogolva sze­kerük mellett. Ennek főhelyét hitük nagy tanítójának, Srila Prabhupádának szobra foglalja el, ők maguk pedig táncléptek­ben és énekelve a szekér előtt haladnak, meg-megállnak, be­szélgetnek a járókelőkkel, s a hitüket hirdető, értékes védikus könyveiket kínálják megvé­telre, nem kevés sikerrel. E különös, tarka társaság, feltűnést kelve, útban Keszt­hely felé meg-megállt, de az üstdob pergése, a cintányérok csilingelése és az ének egy percre sem szünetelt. Míg az indiai szárit viselő lányok édességgel kínáltak mindenkit, a fiúk közül néhányan könyvei­ket ajánlották, magyarázták, mások pedig ökreik patáját va­zelinnel vonták be, hogy be ne repedezzenek, hogy bírják a hosszú utat, amely Belfastban kezdődött és majd Moszkvá­ban ér véget, terveik szerint 1996-ban, amikor is Srila Prabhupáda születésének századik évfordulóját ünnepe­lik meg. A rendkívül barátságos fiata­lok még elárulták, hogy Ma­gyarországra Horvátországról érkeztek, s innen augusztus 30-án indulnak tovább. Addig is igyekeznek minél több tele­pülésre eljutni, hitüket, tanaikat népszerűsíteni. Csoportjukban egyébként angolok, németek, szlovének és magyarok van­nak, a létszám pedig változó, hiszen minden országban akadnak hittestvéreik, akik né­hány napra csatlakoznak hoz­zájuk, hogy aztán átadják he­lyüket az úton következőknek. Zene- és énekszóra lassan halad a kétökrös szekér, elkö­szönünk; a mi „viszontlátá­sunkra” ők azt mondják: gau- ranga. Légy boldog. Kun G. Tibor Egymillió forintba került, de megérte Máriafürdői blues óriássörsátorban Még egy emlékezetes ren­dezvénnyel szeretnék ven­dégeiket és polgáraikat meg­örvendeztetni Balatonmária- fürdő és Keresztúr vezetői. Az új kenyér ünnepére au­gusztus 18 és 20 között nagyszabású kézművesvá­sárt tartanak, ahol — Bárdos János polgármester bizonyos ebben — minden kapható lesz. Amiért — nem utolsó­sorban — érdemes lesz a ná­luk üdülőknek néhány napra még ottmaradni, s minden érdeklődőnek odautazni. így volt ez a kicsit már af­féle idénybúcsúztató jegyé­ben megrendezett, „Nyár '94 Balatonmáriafürdő” program- sorozattal is, amelyre ezúttal harmadik alkalommal került sor. (Benne a keresztúri XI. fúvószenekari találkozó.) Igencsak sajnálják, hogy en­nek hírverése a nyári sza­badságolások okán s miatt elmaradt, így csak tőmonda­tokban elmondják: nagy volt a siker. 17 együttes lépett fel, köz­tük egy horvát és két német fúvószenekar, valamint öt táncegyüttes. A strandon fel­állított óriássátorban úgyszól­ván non-stop peregtek a mű­sorok, és bár a ponyva alatt 40 fok körüli volt a meleg, a nézők, az érdeklődők közül többen kintrekedtek. S ezen nem is csodálkoz­hatunk, hiszen a kiváló so­mogyi zenészek és táncosok mellett műsort adott itt a győri Ütő együttes és a világhírű Benkó-dixiland. Ezek, vala­mint a budapesti száztagú ci­gányzenekar valósággal ex­tázisba hozták a közönséget. Külön csemegeként a Benkó „Máriafürdői blues” címmel csodálatos improvizációval ajándékozta meg a saját le­vében fővő publikumot. Aligha túloznak a helybe­liek, amikor azt mondják, hogy összesen — beleértve a fonyódi rendőrég által kivá­lóan biztosított utcai zene-, valamint táncmenet közön­ségét is — lehettek vagy tí­zezren a rendezvényeken. Összesen egymillió forintjába került a két községnek. Mint mondják: fontos, hogy meg­érte, hiszen újabb híveket szerzett Keresztúrnak és Má- riafürdőnek. Kun G. Tibor Két perc öröm a bűvös körben Dodzsem a strandon Nem könnyű manapság szülőnek lenni, kivált, ha va­lamelyik balatoni településen kíván eltölteni néhány hetet a család. Az árakról most nem beszélve, a különböző vállalkozók olyan sokféle szórakozási lehetőséget kí­nálnak, hogy csak kapkod­hatjuk a fejünket, csitíthatjuk Két perc öröm a bűvös kör­ben, klassz buli ez a jó kis dodzsem gyerekeinket, méregetjük ma­radék kis pénzecskénket. Az egyik ilyen nagy kísértő a balatonmáriafürdői strandon a dodzsem, négy kis villa­mosmeghajtású járgánnyal, amelyért már nemcsak a fiúk, hanem a kislányok is rajonga­nak. Mint megtudtuk, Balogh Tamás keszthelyi vállalkozó ezúttal negyedik éve telepe­dik ki dodzsemparkjával a máriafürdői strandra, s nem hiába. Főidényben naponta négyszáz gyerek pattan a színes járgányok nyergébe. Köröznek, ütköznek és kis karambolaikon jókat nevet­nek, a szülői aggodalmakkal mit sem törődnek. S a dodzsemes szerint ez a lényeg: első és legfonto­sabb a gyerek öröme. Hi­szen az — és ebben bizto­sak lehetünk — a vállalkozó öröme is egyben. K. G. T. Krisnahívők barátságos, tarka csapata: tízezer kilométer — kétökrös szekérrel

Next

/
Oldalképek
Tartalom