Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-21 / 170. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1994. július 21., csütörtök Az időjárás ma Traffipax menetrend A siófoki rendőrkapitányság területén működő traffipax ma 16-19 óra között Zamárdiban a 7-es úton, 20-23 óra között Ba- latonföldváron a 7-es úton, 24- 03 óra között Siófokon a 70-es úton méri a gyorshajtókat. Díszburkolaton a bogiári tópartra A balatonboglári Postaköznél a 7-es út és a Hunyadi utca közötti szakaszon járdát épített — díszburkolatot rakott le a siófoki Ökobau Kft, miközben a csapadékvíz elvezetést is rendbetette. Az 1,8 millió forint értékű munkával a napokban végeztek és ma már az elkészült, gyalogosokat védő korlátokkal biztonságos és kultúrált itt a sétány a tópartra. Elsősegély az esetkocsiban Az Országos Mentőszolgálat fonyódi mentőállomásán 24 órás, állandó ügyeletben dolgoznak a mentős tisztek és a szakápolók. A Toyota esetkocsival és a három szállítókocsival Boglártól Keresztúrig járják a Balaton-partot, délen Pamuk-Somogyvár vonaláig részesítik elsősegélyben a rászorultakat. A kánikulában naponta 15-16-szor riasztották a fonyódiakat; közúti és vízibalesetekhez éppúgy, mint a hőség okozta rosszullétekhez. Az elsősegély után — ha szükséges — a mentőállomás emberei a marcali vagy a siófoki kórházba szállítják a betegeket. A templomnál is próbálkoztak... Alig egy héttel azután, hogy ismeretlen tettesek június végén betörtek a balatonszentgyörgyi körjegyzőség épületébe, a falu templomának feltörésével is megpróbálkoztak — szerencsére sikertelenül — valakik... A sekrestye ajtónál akarták kibontani a falat, ám a tömör épület ellenállt a kísérletnek. A rendőrség balatonkeresztúri csoportja az ügyben tovább nyomoz. Közmunkások a szabadstrandon Tíz közhasznú munkást alkalmaz a balatonfenyvesi ön- kormányzat a mintegy 6,5 km hosszú Balaton-part és a 45 ezer négyzetmétert kitevő szabadstrandjainak karbantartására. Feladatuk egyáltalán nem könnyű, mivel csak ezeken a helyeken tíz kaszálással kell szép gyepszőnyeget biztosítaniuk a fürdőzők számára, s természetesen besegítenek az üdülőfalu csatornázási munkálataiba is. Az utca művészete A parti üdülőhelyek jellegzetes figurái az út menti rajzolók. Felvételünk a siófoki szállodasoron készült Fotó: Czene Attila Zamárdiban vártak a kompra Régóta nem látott tumultus támadt tegnap a szántódi és a tihanyi rév előtt. Régóta ismert: a hajósoknak kedvez a kirándulóidő, amikor eső nem esik, de a verőfényes napsütés nem csalogatja a strandokra a nyaralókat. Tegnapelőtti adattal tudott szolgálni Kapocs Ferenc, a Mahart központi forgalomirányítója (a szántpdi révnél dolgozók nem tudnak információt adni, mert egymás sarkában álltak a jegyre váró utasok); eszerint 5974 járművet szállítottak a kompok, s mellettük 23 011 utas kelt át a réven. Tegnap valószínűleg ez a csúcs is megdőlt, hiszen már kora reggel Zamárdinál állt a kocsisor vége. A négy komp nem menetrend szerint közlekedett, hanem egymást váltva térült-fordult, ahogyan felvették illetve lerakták utasaikat. Siófok expo-nyara A kisvállalkozók és a nyaralók vására A Glahé Nemzetközi Kiállításszervező Kft minden tavasszal a balatoni vendégváró cégeknek rendez szak- kiállítást, ahol üzemi konyhai felszereléseket, szállodai szobaberendezéseket is kínálnak. A július azonban a nyaralóké; holnap kezdődik a siófoki Foki-hegyi sportcsarnokban a Balatonexpo, ahol a szabadidőt kényelmesebbé, komfortosabbá tévő sokezerféle terméket mutatnak be. — A mintegy száz kiállító túlnyomó része kisvállalkozó — összegezett Almacht Ottó, a Vállalkozók Országos Szövetségének siófok és környéki szervezetének elnöke. — Felük a térségben, vagy legalábbis a Balaton-parton dolgozik. Újszerű, s egyúttal örömteli is, hogy áldoznak termékeik megismertetésére — persze biztonságot nyújt nekik a tavalyi vásár sikere. — A Balaton vízminőségének helyreállításához a szakemberek szerint 70 milliárd forintra lenne szükség — mondta még Almacht Ottó. — E probléma rendbetételéhez nincs elég pénzünk, de kicsiben; színes, vendégcsalogató programok rendezésével hozzájárulhatunk az idegenforgalom, s egyszersmint a térség gazdasági életének fellendítéséhez. Ezeregyszáz négyzetméteres fedett csarnokban és ötezer négyzetméternyi szabadtéren nézelődhetnek majd a látogatók. A belépő felnőtteknek nyolcvan, gyerekeknek pedig negyven forintba kerül mindössze, s ez érvényes az ösz- szes aznapi programra is. A siófoki víztorony elől óránként indul légkondicionált busz a Balatonexpora. (Czene) F ony ódi éléskamra A frissen felhalmozott burgonya, káposzta, meg diny- nyehalmok mellett ácsorog- tunk, de a pillantás a falon lévő táblára vetődött legtöbbet, a krétával felírt árakra. A Fonyód Fruct Kft telephelye a déli part fontos éléskamrája. Innen megy a zöldség-gyümölcs, a primőr, üdítő és egyéb füszértes áru Kőröshegytől Marcaliig és So- mogyvárig az üdülőknek, táboroknak, szállodáknak és az ABC üzleteknek. Az ország minden tájáról vásárolnak közvetlenül a konzervgyáraktól, termelőktől. Hoztak már almát a szabolcsi Sonkádról, mondja a gépkocsivezető, onnan már az ukrán oldalra is át lehetett fütyülni. A Nagykőrösi Konzervgyárnak és a Szentesi Korai Zöldségtermesztési Rendszernek állandó partnere a cég, hetente háromszor szállítanak ide friss árut. A legfontosabb, hogy mindig oda mennek, ahol a legolcsóbb, és az Alföldre érdemes elkocsikázni. A szállítási költséget meg kiegyenlíti a közvetlen felvásárlási ár. Rajtuk tehát nem múlik, hogy olcsóbb legyen a tóparti piac. A kft négy tulajdonosával — Trenyik Tibor ügyvezető, Kovács István, Takács László és Pánovics István — beszélgettünk. Ne gondoljon senki fehéringes, nyakkendős tulajokra, amúgy culágerben lehet megtalálni őket. A második éve dolgoznak együtt a saját kft-ben. Annak idején zöldértesek voltak valameny- nyien, aztán a vállalat felszámolása után nem hagyták ellátatlanul a tópartot. Saját tőkével alapították a céget, mondják, azóta is minden pénzt visszaforgatnak az árukészletbe, és nem bélyegzővel vásárolnak, hanem készpénzzel. Igaz, tavasszal beruháztak, nyitottak egy diszkont-boltot Fonyódon. így aztán ma még nem sokat visznek haza, de ígérik öt év múlva előbbre tart a cégük a gyarapodásban, hiszen a nyáron a táborok, üdülők számítanak rájuk, télen meg ott vannak az óvodák, iskolák, intézmények. Meg kell tölteni az éléskamrát. G. M. Idejében érkezett a vihar jelzés Hétfőn, kora délutántól a Balaton egész területén másodfokú viharjelzés volt érvényben. Az északról jövő záporfüggöny jobbára az esti órákban ereszkedett le a déli partra, kisöpörve a srtandokról a fülledt kánikulát. A siófoki vízirendészet négy őrsén különösebb esemény nélkül múltak el az élénk széllökésekkel kísért, viharos órák. Az átlag 45- 60 kilométeres sebességgel száguldó szél észak felől fújt, így elsősorban a füredi őrsön voltak gyakoriak a riasztások. Ahogy azt Madarász Zoltán, rendőrszázadostól megtudtuk: két német állampolgárt az utolsó pillanatban húzott ki a vízből a füredi járőrhajó. A Siófokra beérkezett gyorsjelentés szerint a hölgy és az úr Tihanyba készült átúszni, ám a vihar a vízben érte őket utol. A vízijárművek száma és műszaki állapota, sajnálatos módon nem teszi lehetővé, hogy — akár vihar esetén is — a rendészet az egész területet átfogja. Az őrsök kizárólag bejelentésekre tudnak reagálni, s ami igaz, az igaz: jobbára csak az események után futnak. Problémamentesen telt a nap a Mahartnál; Kapocs Ferenc forgalmi vezető elmondása szerint hétfőn a cég 26 személyhajóján és 3 vitorlásán összesen 26 ezer 700 személyt szállítottak. A menetrendben sem történt fennakadás: a kompokon 23 ezer utas és 6 ezer jármű kelt át. Zavartalan volt a séta- illetve diszkóhajók kifutása a siófoki kikötőből; ám nyugatabbra — Lellén, Földváron és Fonyódon — a vihar miatt már elmaradtak a zenés sétahajó-programok. Jó előre jelezte a vihart a zamárdi Fimcoop üdülő tetején elhelyezett akusztikus viharjelző is. Az SOS Alapítvány hangágyúja több nyelven figyelmeztetett a vihar jöttére, így a vízfelületet sikerült időben kitisztítani. (Csíky) A nád susog, a pénz beszél Úgy tűnik, a dél-balatoni települések legtöbbjének előbb-utóbb meggyűlik a baja a még háborítatlan formában megőrzött, beépítetlen partmenti sávokkal. Keresztúrnak is jutott egy ilyen darabka „forró föld”: az a kevés híján tízezer négyzetméteres terület, amely a felszámolás alatt lévő Sárszentmihályi Állam Gazdaság tulajdonát képezi — legalább is egyelőre. Az önkormányzatnak ugyanis a tudtára jutott, hogy a mezőgazdasági cég a magánszférában kívánja értékesíteni a kérdéses ingatlant, amely a közvetlen vízparti részekben amúgy is szűkölködő Balatonkeresztúr legszebb, védett nádasával esik egybe. A környezet —, na és persze a helyi érdekek jogos védelme — egyaránt arra inti az üdülőhely elöljáróit, hogy — ha egy mód van rá — ne engedjék privát kézbe a mai, beépítetlen formájában holt tőkének számító, maximum eszmei értéket képviselő partszakaszt. Amennyiben a település rendezési tervébe belefér, hogy megvásárolja a területet, úgy a természeti értékek védelmének szem előtt tartásával szabadstrandot létesítene itt a falu, mindamellett nádkitermeléssel is foglalkoznának. Pillanatnyilag, a hosszútávú hasznosításról szóló elképzelések konkretizálása előtt a kérdések kérdése az: tárgyalja-e, egyáltalán, hivatalos formában az önkormányzat a témát, vagy hagyja a sorsára — és a vállalkozó üzleti elképzeléseire — az érintett parti sávot? Az idevágó rendelkezések értelmében — az esetleges privatizálást követően — úgyis csak parkot, sétányt, teniszpályát lehet kialakítani a szóban forgó földdarabon. Más kérdés, hogy egyik dolog hozza a másikat: a sportpálya a büfét — az egyéb kereskedelmi és kiszolgáló helyekről már nem is beszélve. Jól bevált magyar metamorfózis szerint így lesz a szépen susogó nádasból, szépen csengő forint... (Csíky) Postás-juliális A tavalyi nagy siker után a napokban ismét júliálist tartottak a leilei Hotel Postás parkjában. Mint Hulej Jánosné igazgató elmondta: rengeteg résztvevővel, hatalmas hangulatban zajlott a nyári ünnepség. Egyébként is nagy a forgalom, amit többek között jelez, hogy a hotelban a postás szakszervezet számára fenntartott 70 szobában most görög „kollégák” váltják egymást: az idei első 40 tagú csoport után szerdán 63 görög vendég érkezett, akik számára gazdag és változatos programot biztosítanak. Az árnyék és a szék Ami nem megy, azt ne erőltessük — Kérdeztük negyven évig. Kiagyalója, sok gondja-baja között alighanem megfeledkezett egyik mindennapi élettani funkciónkról, amelyet, ha már magától nem megy, bizony — erőltetni kell egy kicsit. Jó ideje, jobb helyeken saját kis intézménye van ennek. Közepén méretes lyukkal afféle széket formál eme alkalmatosság, mit is — talán a reneszánsz korszak kezdetén —, a kert végén, orgonabokor vagy fűzfa árnyékában helyeztek el, kis bódéban. S ezen árnyékban a széket, magyarán: az árnyékszéket — hölgyek, urak rendere sorra felkeresték, ha úgy kívánta az egészség. Természetesen: minél több ember jön össze egy helyen, annál inkább lészen szükség ily árnyékra, s ilyen székre. Példának okán Máriafürdő szabadstrandján, hol is — ilyenkor, főidényben — napi ezer ember számlálta- tik, kiknek a fürdőzés mellett kisebb-nagyobb dolguk akad, melyet, mint magánügyet, szeretnének elvégezni a többiektől távolabb, a kor- s a higiéné követelte, e célra épült zárt helyen. De erre eddig nem adott alkalmat Mária... Ide érve már könnyebben megy a dolog: az össznépi kívánságra a helybéli önkormányzat határozatot hozott, az idénynek kezdetére megépíttet eme célra egy kis külön objektumot. Szag(szak)emberek jelentek meg (kissé késve), hogy felépítsék az árnyékszéket. Mi is, mindössze egymillióért, elkészült a főidényre, benne rejtett szerkezettel, minek dolga, hogy a „termést” a csatornába továbbítsa. Sajna: dugába dőlt a dolog: a tervező vattára, liberóra (persze, használtra) nem számított, mik is a rendszert megbénítják, s ki ily szorult esetben intézné dolgát, (csőd?)halmazzal találja szemközt magát e kissé kényes hivatalban. Marad a nádas és a Balaton, már Mária megbocsájtson... (Kun) 1 i
