Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)

1994-07-07 / 158. szám

1994. július 7., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Döntés született a bérlakások ügyében Eladni vagy nem adni, ez itt az atádi kérdés Nagyatádi kispiaci körkép Bolhából elefánt A gyékények előtt van vevő', de a kiskereskedő már szedi a sátorfáját Fotó: Kovács Tibor Nagyatádon Szombatig tart a Nagyatádi Művelődési Központ által szervezett országos dráma- pedagógiai tábor. Az egyhe­tes, intenzív továbbképzésre az ország minden pontjáról érkeztek pedagógusok, töb­bek között a kaposvári és a zsámbéki tanítóképző főiskola tanárai is. Július 10—tői pedig népzenei— és néptánctábort tartanak, a „Nagyapáink hangszerei” rendezvénysoro­zat záróakkordjaként, melyre 70 résztvevőt várnak a megye területéről. Útfelújítás Taranyban Felújítják a Dózsa György utcát taranyban. Mig a falu többi útja elfogadható állapot­ban van, itt szükség volt a szé­lesítésre és vízlefolyó építé­sére. Mivel nagy terhelésű, a szövetkezet gépüzeméhez vezető útról van szó, halaszt­hatatlanná vált a felújítás. Szükséges lenne még az is­kola megrongálódott tetejének helyrehozása is, de a szűkös anyagi lehetőségek miatt csak ideiglenesen tudják megoldani ezt a gondot. Kitüntetések a kórházban A Semmelweis—napok ke­retében kitüntetéseket adtak át a nagyatádi kórházban. A város által alapított „A köz szolgálatáért” érdemérmet az alapellátásban hosszú ideig kiváló munkát végzők kaphat­ják meg. Kedden négyen ve­hették át ezt a megtisztelő ki­tüntetést: dr. Bakács Tibor, dr. Magyar Vince, dr. Büttner Jó­zsef orvosok és dr. Herr Gyu- láné főnővér. Mint már június 10-i szá­munkban hírt adtunk róla, né­hány hete nagy vihart kavart Nagyatádon a bérlakások ügye. A helyi lakásbérlők egyesülete, mely — élén agilis vezetőkkel — jelentős erőt képvisel a városban, minél több bérlakás eladását szor­galmazta, s az árak leszorítá­sára törekedett. A nem bérla­kásban élők ezzel szemben elfogadhatatlannak tartották volna, hogy a város törzsva­gyonát értékesítsék, s a köte­lezően elidegenítendő, vételi joggal érintett bérlakásokon túl továbbiakat kínáljanak fel megvételre. Szükségesnek tartották volna továbbá, hogy helyi rendelet alkotása során, a lakásbérlők vagyoni helyze­tétől függő bérleti díjak megál­lapításával teremtse meg az önkormányzat annak lehető­ségét, hogy bérlakások ürül­jenek meg a városban, s azo­Új, a jelenleginél jóval na­gyobb iskolát és egy tornacsar­nokot építenek Mikén. Az épít­kezés költsége több mint 34 millió forint, amelyet felerész­ben támogatásokból, felerész­ben önerőből finanszíroz a község. Mint Brandtmüller Já­nos polgármester elmondta, az új intézményt nemcsak az isko­lások várják nagyon, de hason­lóan nagy a várakozás az egész faluban. — Ugyanis nincs egy hely­ség jelenleg a faluban, ahová hatvannál több ember beférne, ahol rendezvényeket tarthat­nánk — mondja a polgármes­ter. — A most épülő tornacsar­nok a maga 288 négyzetméte­rével végre megfelelő lesz arra is, hogy egy idősek napját, kát az arra szociálisan rászo­rulók kapják meg. A nem bér­lakásban élők céljaik elérése érdekében aláírásgyűjtési ak­ciót kezdeményeztek, s helyi népszavazást szorgalmaztak e kérdésben. Az önkormányzati testület júniusi ülésén végre megszü­letett a döntés a bérlakások ügyében. Varga Vince pol­gármester elmondta, hogy igyekeztek egy kompromisz- szumos, mindenki számára el­fogadható megoldást találni erre a kellemetlenül hosszúra nyúlt vitára. A Vagyonátadó Bizottság döntése alapján 31 bérlakás esetében kötelező volt felaján­lani a vételi jogot. A fennma­radó, eddig kétséges sorsú la­kások felénél a testület szin­tén az elidegenítés mellett döntött, s elővásárlási jogot ajánlott fel a jelenlegi bérlők­nek. Ezeknek a lakásoknak az vagy egy lakodalmat itt rendez­zünk meg. Érthető tehát a la­kosság várakozása. Az épület megtervezésével is ehhez az elképzeléshez igazod­tunk: a földszinten kap helyet a tornacsarnok az öltözőkkel, a földszinten lesz még a konyha, az étkező is, valamint a külön­böző kiegészítő helységek. A tantermek és a tanári szobák az emeleten kapnak helyet. A munkálatokkal már igen­csak előretartunk: október else­jére tervezzük a hivatalos át­adást, és úgy néz ki, a kivite­lező tartja is ezt az időpontot. A kivitelező azt is vállalta, hogy az építési költségek ter­hére elvégzi a jelenlegi iskola és óvodaépület szokásos évi felújítási munkáit, a festést, me­értékesítése 11 ütemben, a testület által elkészített érté­kesítési lista alapján történik majd. A lakások megvásárlá­sánál beszámítják a saját jo­gon szerzett kárpótlási jegye­ket is, kamattal növelt értéken. A különösen nagy vihart ka­vart honvédségi lakások ese­tében is megegyezés szüle­tett. Ezeket a lakásokat is ér­tékesíti az önkormányzat, elő­vásárlási jogot ajánlott fel a bérlőknek. A végső megálla­podás a honvédséggel a na­pokban születik majd meg. A város tulajdonában marad továbbra is a jelenlegi bérla­kásoknak csaknem fele. Ezekkel az önkormányzat rendelkezik, s többek közt a nehéz szociális helyzetben élők és a városban letelepedni kívánó fiatal szakemberek la­kásgondjait kívánják enyhí­teni. szelést. Ezt a munkát az épít­kezéssel párhuzamosan vég­zik. Az óvodában ezenkívül a fűtőrendszer felújítására is kénytelenek sort keríteni: a je­lenlegi három kályhából egy el­romlott, ennek helyére egy újat állítanak be, s a többi fűtőtest is némi felújításra szorul. Mint a polgármester el­mondta egy véletlen találko­zásnak köszönhetően nemrégi­ben partneri kapcsolatot létesí­tett Mike és a németországbeli Ingstedten. Éppen a napokban érkezett haza az az ötven mi­kei, akik a német partnerek meghívására jártak kint Ingsted- tenben. Jövőre beindul a két te­lepülés között a diákcsére és a családok csereüdültetése. (Nagy) A nagyatádi piacon. A rek- kenő hőségben néhány tikkadt nézelődőt lehet csak látni a sátrak között. Annál nagyobb a nyüzsgés kicsit távolabb a bol­hapiacon, vagy ahogy itt neve­zik, a horvát piacon. Pedig ide nem csalogatják a vásárlókat színes sátrak és teli pultok. Földről, pokrócról árulják itt portékájukat az árusok, s körü­löttük ember embert tapos, hogy megszemlélje a kínálatot. Mert van itt minden a csavar­húzótól a szappanig. A minő­ség ugyan nem garantált, de ez kit érdekel...? Csak itt látni elégedetten pénztárcájuk után kutató embereket, akik éppen készülnek kifizetni a felfedezett ritka kincset. Hogy mitől ritka? Attól, hogy olcsó. Felébe, har­madába kerül, mint másutt. A vásárlók tehát elégedettek a kínálattal és az árakkal is. So­kan csak itt vásárolnak. A piac másik részén árusító kereskedők nem osztják ezt a lelkesedést és elégedettséget. Hiába fizetik ki a borsos hely­pénzt, hiába a roskadásig teli pult, a vevők nagy részét el­csábította a bolhapiac. Azt azonban ők sem tagadják, hogy — mérgelődés ide, bosz- szankodás oda — ha a földről áruló horvátok, lengyelek, és még ki tudja milyen nemzeti­ségűek nem lennének, talán a kereskedők is csomagolhatnák a sátraikat, hisz a vevők nagy része a bolhapiac kedvéért jön ide, mielőtt hozzájuk vetődne. Az önkormányzat félig- meddig szemet húny a horvát piac felett, nem teljesen legá­lis, de megtűrt dolognak tartja, a piac részének tekinti. Elis­meri, hogy vannak előnyei és hátrányai. Előny például, hogy a horvátok az eladásból szer­zett forintjaikat a városban köl­tik el, s ez nem kis forgalmat je­lent. Ugyanakkor nem megol­dottak a feltételek. Valamikor még szerény keretek között, kis helyen működött a bolha­piac. A bolhából azonban mára már elefánt lett, túl nagy terüle­tet foglal el a város központjá­ban, növelné a parkolási gon­dokat. A város vezetése ez ügyben számtalan kritikát ka­pott, s bár a vihar kissé már csendesedett, nem lehet to­vább halogatni a kérdés meg­oldását. A jelenlegi elképzelés szerint egy külön részt szeret­nének erre a célra elkülöníteni, erről folynak most tárgyalások a piac területét bérlő vállalko­zóval, s kompromisszumos megoldást keresnek a vám­szervekkel és az állami ellen­őrzéssel. Remélhetőleg a kér­dés rendezése nem várat soká magára, s a horvát piac — im­már rendezett feltételek között — tovább működhet. Jakab Edit (Jakab) „Nincs egy hely, ahol rendezvényeket tarthatnánk” Mikében iskolát és tornacsarnokot építenek Polgármesterek találkoztak — Ingstedteni partnerkapcsolat Szomjas tehenészek ivója Jani papa szívesen tér be a róla elnevezettbe A hőségben gyorsan lecsúszik a sör Fotó: Kovács Tibor Szerelem van, pénz nincs, álmok alig Elismerés a zenetanárnőnek A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét az idén egy nagyatádi pedagó­gus is átvehette. Kenediné Mészáros Mária zenetanárnő többéves kiváló munkájáért vehette át a kitüntetést. Úszótanfolyam gyermekeknek Befejeződött a lábodi és görgetegi általános iskolások úszótanfolyama. Két hét alatt, több csoportban összesen 70 gyermek ismerkedett az úszás alapelemeivel. Ez évben a csokonyavisontai fürdő adott lehetőséget erre a tanfo­lyamra, s fogadta az úszni ta­nuló diákokat. Bált rendeznek a strandon A Nagyatádi Művelődési Központ és a városi strand közös szervezésében kerti mulatságokat tartanak a strand területén júliusban. Szalonzene, lampionok és remélhetően kitűnő hangulat várja majd a szórakozni vá­gyókat. Alsóbogátpusztán a leg­többet emlegetett személy vi­tathatatlanul Jani papa. Nép­szerűségét csak növeli, hogy neve többnyire a sörözés nemes műveletével össze­függésben hagyja el a bogáti ajkakat. Pedig Jani papa egész éle­tén át a tehenészetben dol­gozott. Vélhetően éppen a környezetében csobogó el­lenszenves fehéret ellensú­lyozandó kapott rá a sörre, s e sörivó szenvedélye lett az­tán az oka, hogy három hó­napja bevonulhatott a kocs­matörténelembe. Három hó­napja nyílt ugyanis meg Al­sóbogátpusztán a gazdaság szomszédságában Jani Papa Sörözője. — Az ötletet, hogy apámról nevezzem el a kocsmát, az adta, hogy világéletében rendkívül szerette a sört az öreg — mondja Makó Ist­vánná a tulajdonos. — Most aztán ihat, és persze ő gon­dosan ügyel is a hírnevére. A? üzlet — talán éppen a papa tanácsára — a szom­jazó tehenészekre épül. S, hogy jól számítottak a tulaj­donosék, az bizonyítja, hogy az itt dolgozók; segesdiek, alsóbogátiak, bertalanpuszta- iak, kozmapusztaiak körében igen hamar népszerűvé vált az intézmény. Persze Jani papának a róla elnevezett sörözőben sem lehet korlátlan hitele, mert akkor — mint a lánya talá­lóan megjegyezte — hat ökörrel sem lehetne elvon­tatni innen. Nagy László A lány munkanélküli, a fiú­nak ugyan van munkája — ker­tész az atádi kórház ötvöskónyi elmeterápiás osztályán — de fizetéséből éppen csak ten­gődni lehet. Egy hónap múlva összeházasodnak. Gyöngyi 18 éves, Zsolt 22. Az előbbi idén érettségizett és a pádból egyenesen a munka­ügyi központba vezetett az útja. A titulusa most — csak­úgy, mint Ötvöskónyi fiataljai­nak 90 százalékáé — pálya­kezdő munkanélküli. — A kereskedelmi szakkö­zépiskolába jártam Nagyatá­don. Arinak idején azt gondol­tam, hogy a szakközépiskola az mégiscsak több, mint egy szakmunkásképző. Most már verem a fejem a falba, hogy miért is kellett nekem szakkö­zépbe menni. A szakmunkás- képzősök sokkal könnyebben elhelyezkedtek, mint mi, érett­ségizettek. Többnyire már a gyakorlaton ajánlanak nekik munkát. Szakközépiskolában viszont alig van gyakorlati okta­tás. Most nekem van érettsé­gim, nekik van munkájuk. Nem tudom, mihez kezdjek, az öte­zer forint segély olyan mint a semmi. Az átképző tanfolya­mok pedig rizikósak, mert ha nem tudom csinálni, vissza kell fizetnem a képzési költséget. Zsoltnak van munkája, csak éppen pénze nincs belőle. — Jelenleg 11 500 a keresetem. Többekhez hasonlóan sokáig én is Atádra meg Segesdre jár­tam dolgozni, de az útiköltsé­get levonva csak nagyon kevés maradt. Ezért jöttem át a kór­házhoz. Itt sem fizetnek agyon, de legalább helyben van. Egy hónap múlva lesz az esküvőjük, de arról, hogy az­után hogyan tovább, fogalmuk sincs. — Némi szülői segítség és az összes felvehető kölcsön talán elegendő lesz arra, hogy elinduljunk. Gyereket persze a közeljövőben nem tervezhe­tünk. Nászút? Az szintén nem lesz, a szabadságomat akkor veszem ki, amikor valami munka adódik — mondja Zsolt. Azért köszönik, jól vannak. Örülnek egymásnak, és a fiú ebédidejéből lopnak minden nap néhány percet találko­zásra. (Nagy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom