Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)

1994-07-27 / 174. szám (175. szám)

1994. július 27., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Sátortábor Kaposhomokon Kaposhomokon és a Desedánál szervezett gyermektábort a Belső-Somogyi Gyermektá­borozási Alapítvány. Már második éve tölthetik a vakációjukat az alapítvány által finanszí­rozott táborban a gyerekek. Idén kétszer kéthetes turnusra jelentkeztek. A két táborban félszáz fiatal sátorozik, fő programjuk — ebben a kánikulában — természetesen a strando­lás, ám sokat kirándulnak, s a háziversenyek is színesítik az együtt töltött napokat. Fotón­kon krumplis prószát sütnek a vállalkozó kedvű fiúk. Az uzsonnának nagy sikere volt... Fotó: Kovács Tibor Nagypuszta félelme Szent István szobor Kislakon Megérkezett Zselickislakra a faluközpontba tervezett Szent István szobor. Felállítá­sával fejeződik be a faluköz­pont kialakítása. Ezt megelő­zően fölújították a templomot és parkosítottak. Tartalékol Kaposhomok Mintegy 6 millió forint a költ­ségvetése, mégis egymillió fo­rintot tartalékol a gázprogram megvalósítására a kaposho- moki önkormányzat. A gázve­zeték a Kaposvár-Dombóvár- Sásd vonalon épül majd, és ennek somogyi szakasza több mint 15 önkormányzatot érint. Ezeknek az önkormányzatok­nak a többsége elkülönítette költségvetésének egy hánya­dát, arra az esetre, ha a beru­házás elkezdődik. Jó részük­nek előreláthatóan hitelfelvé­telre is szüksége lesz. Kerékpárút Kisberkibe Nagyberki és Kisberki kö­zött kerékpárút épült. A hat- száztizenkét méteres út kör­nyékének rendbetételéről is gondoskodtak. A csaknem há­rommillió forintos beruházás­hoz pályázaton nyertek 1,2 millió forintot. Ifjúsági tábor Vótapusztán Ezer személyes ifjúsági tá­bor nyitja meg a kapuit Vóta­pusztán, a Pünkösdi Közös­ség szervezésében. A közös­ség, amely az itteni kastély bir­tokosa, az egész országból meghívott Somogyba fiatalo­kat. Járda épül Sántoson Lakossági összefogással járda épül Sántoson a teme­tőhöz. Befejezéséhez közele­dik a gyalogút kialakítása. A faluvégi házak lakói a porta előtt kiásták az útalapot, a közmunkások fejezik majd be a munkálatokat. Ezekben a napokban még mintegy tíz méter hosszú szakaszon dol­goznak. Falunap volt Zimányban Sikeres falunapot szervez­tek Zimányban a hét végén. A színes programban volt autós és kerékpáros ügyességi ver­seny, „járőr”-vetélkedő, ke­rékpáros távolsági verseny és kispályás labdarugótorna. A rendezvény záróakkordjaként bálban pihenték ki a település lakói a nap fáradalmait. A te­lepülés óvodájába a közel­múltban, mintegy 280 ezer fo­rintnyi költséggel vezették be a gázt, most az épület rendbe­tételén dolgoznak. Az iskola egyik tantermébe, amelyben két tanulócsoport oktatása fo­lyik, 150 ezer forint értékű új berendezést vásárolt az ön- kormányzat. — Kaposváron dolgozunk mindketten. A feleségem és én mindennap bejárunk — mondja Egerszegi Péter. — Nagypusztán én nem régóta lakom. A feleségem korábban is itt élt. Az eltelt rövid idő alatt azonban megszerettem ezt a vidéket. A huszonéves házaspár a kevésszámú fiatalok egyike. Sokat dolgoznak: nappal a munkahelyükön, délután a kertben. — Mindig van valami elfog­laltságunk — folytatja a fele­ség. — Most az uborka, a paprika gondozása viszi el szabadidőnk jó részét. Terveik: mihamarabb bepu- coltatni a házukat. Kellene egy-két új berendezés is a la­kásban. Nem lenne rossz, ha elkészülne a járda is . Nagypuszta kis település. Se boltja, se kocsmája. Mind­össze hatvanegynéhány em­ber lakja. Zömében nyugdíja­sok. A főút mentén húzódik egyetlen utcája. Itt elvétve látni fiatalt: a közeli Kadar- kútra vagy a megyeszékhelyre mentek tanulni, dolgozni. So­kuk ott reméli szerencséjét megtalálni. Néhány városi vi­szont itt próbálkozik. — Hát persze, hogy szeret­Pillanatkép Gálosfáról tűz­forró júliusi délelőtt. A negyven fokot lehelő tomboló kánikula megol­vasztja az aszfaltot, átkarolja a házakat, betér a nyitott ajtó­kon, beűzi az utcáról, a kertből az embert. A napkorong nyilai azonban hiába keresik az utat a gálosfai porták leengedett redőnyeinek résein, s a telepü­lést körülölelő erdők lombjait sem tudják áttörni. o A falu szinte kihalt. Csupán néhol liheg zihálva egy-egy kutya. Csak az „mozog” aki­nek nagyon muszáj. A gondo­san megművelt kertekben, kis háztáji gazdaságokban nem látni senkit, a napi penzumot kora reggel és naplemente után végzik a szőlőkben, ku­koricásokban, veteményesek­jük ezt a helyet — mondja a fi­atalkorától itt élő Gáspár Jó­zsef. — Nincs is máshova mennünk. Megszoktuk a pusz­tát. Minden ide köt minket. A férfi nyugdíjas, felesége világéletében háztartásbeli volt és nem kap nyugdíjat. Bármilyen kiadást alaposan meg kell gondolniuk. Még a legegyszerűbb napi bevásár­lást is. — Tudja, most már nehéz nekünk — veszi át a szót az asszony. — Az uram is, én is beteg vagyok. Neki a keze nyomorult, én a magas vér­nyomásommal küszködöm. A kevés nyugdíjból örülünk, hogy megélünk. A két idős embert — mint a nagypusztaiak többségét — mostanában leginkább a víz bekötése foglalkoztatja. — Honnan veszek majd 70 ezer forintot? — teszi fel maga elé meredve a férfi a kérdést. — Csak a nyugdíjunk van, eb­ből viszont nem tudunk ennyit félre tenni. Hozzáteszi: Szerencsések azért, mert van egy jó kútjuk. Még 1949-ben fúratták. Azóta „oké”. — Abból iszunk majd to­vábbra is — bólint a férfi. Végei Ferenc. Hőség ide, ben. A némaságot a gálosfai kastélyszálló vendégei sem törik meg; Forró Lászlóné, a Hotel Arte Gálosfa helyettes vezetője szerint félház van. A vendégek többsége ma­gyar, de hollandok és németek is pihennek a festői környezettel megáldott szálló­ban. Az utcán sétáló csöppsé­gek, a helyi óvoda kicsinyei­nek ricsaja üdítően hat. Na­ponta sétálnak, ám most kissé türelmetlenül sietnek vissza, hiszen fürdés következik. — A kastélyszálló jótékony hatással van a falura — mutat a vakítóan fehér falú, pompás muskátlikkal díszített ablakú, valóban impozáns épületekre Papp Istvánné, a polgármes­teri hivatal munkatársa, aki egyben a könyvtár vezetője is. — Az étterem sajnos nekünk nagyon drága, de mégis az egyik színfoltja falunknak. hőség oda, permetezi a sző­lőt. Könnyedén teheti: van ideje bőven, hiszen hónapok óta munkanélküli. — Két éve költöztünk el Bárdibükkről. Muszáj volt el­jönnünk, mert nem tudtuk fi­zetni az OTP részleteket. A házunkat eladtuk, itt meg há­romszázezerért vettünk egy másikat. Lassan megszoktuk meg ezt a helyet. Bár nem ár­tana, ha lenne egy jó élelmi­szerboltunk vagy rendeződne a víz kérdés. Az egykori abc ma zárva. Nagy vasiakat az ajtón, és fel­irat az ablakban. Az érdeklő­dőt ez riasztja, a kétes egyé­neket vonzza. Mondják a helyiek, hogy hej tente törik fel a boltot. Ki tudja! mit keresnek. Az biztos, hogy nem sok mindent találnak. — Jó volt ám itt élni. Egé­szen addig, amíg nem vált ennyire kegyetlenné ez a hely — summáz Kovács Lászlóné. A házaspár négyszáz négyszögölnyi kerten gazdál­kodik. A férj a jégelhárító szol­gálatnál nyugdíjasként még bedolgozik. Kissé elgondol­kodva hozzáteszi: Mostaná­ban sok a betörés, félelme­tessé vált a puszta. Harsányi Miklós Az út szélén egy idős, fej­kendős néni megy, biztonsá­got kereső lépteit bot vi­gyázza. A 80 esztendős Bod­rog Jánosné három éve költö­zött Terecsenyből Gálosfára a fiához. — Bele kell nyugodni a sor­somba — mondja. Tekintete egykori szép fiatalasszonyt sejtet. — Sokat dolgoztam éle­temben, most pedig már csak a két éves dédunokámmal tu­dok foglalkozni. Azért csak megvagyok. Mint az öregek... Scherer János tősgyökeres gálosfai, még az öregapja is itt született. — Az asszonnyal a szerény nyugdíjunkat szerencsére ki tudjuk egészíteni a kis háztá­jinkból, szőlőnkből. Beosztás­sal meg tudunk élni. — Én na­gyon sokat dolgoztam, voltam Szenna, Patca, Zselickisfalud Gázra pályáznak Szenna, Patca, Zselickisfa­lud és Szilvásszentmárton. A közös bennük az, hogy lakói régóta szeretnék bevezetni a gázt. Eddig még nem sikerült. — Jelenleg egyik települé­sen sem folyik nagyobb értékű beruházás — mondta Kovács Zoltán, a négy település kör­jegyzője. Előkészítés alatt van viszont több, a falvak életét meghatározó elképzelés megvalósítása. Ezek közül legfontosabb a gázprogram. Szennában ezekben a na­pokban tárgyalnak a gázról: az önkormányzat pályázatára beküldött jelentkezéseket né­zik át. Patcán lényegesen több feladat van még vissza. Zselickisfaludon és Szilvász- szentmártonban is: vitatják még a gázprogram számos részletét. A nagyberki polgármesteri hivatal épületébe július 22-én éjszaka a hirtelen megszólaló riasztó megtette hatását: a be­törő elmenekült. Másnap éjjel fél háromkor ugyanígy járt az az ismeretlen tettes, aki a sza­badi polgármesteri hivatalba próbált (volna) szerencsét. Itt a riasztó vijjogása helyett a szomszédok kényszerítették futásra. Mindkét esettel kap­csolatban a kaposvári rendőr- kapitányság indított eljárást ismeretlen tettesek ellen ron­gálás vétsége miatt. Lakásban vagyunk, tessék csengetni — hirdeti a felirat a kadarkúti gazdaboltban. A tu­lajdonos, Túri József mondja: a lehetőséggel gyakorta él­nek a helyi gazdák. — Nálam nincs szünnap. Sokszor vasárnap hajnalban jönnek vetőmagért vagy ép­pen egy műanyag vödörért. A gazdabolt sikeres vállal­kozás. Az üzletet négy éve nyitották. Ma már számos ál­landó vevőjük van. minden, csak akasztott ember nem: „működtem” szeszfőz- désként és fuvarosként, va­gonrakóként és kőművesként. Nincs baj, csak ne lennék be­teg. © Hosszas keresgélés után mégis ráakadtam valakire, aki a tűző napon dolgozott: a le­kaszált és már megszáradt fü­vet szedte össze a polgármes­teri hivatal előtt. — Két évvel ezelőtt, 38 munkával töltött esztendő után munkanélküli lettem, a Kaposvári Húskombinátban voltam kőműves szakmunkás — válaszol keserűen kérdé­semre Fürnstein József aki jú­lius 15-től a helyi önkormány­zat alkalmazottjaként dolgo­zik. — Most pedig (megint) újonc vagyok a munkafronton. Rendelő Rácegresen Az elmúlt héten megnyílt Rácegresen az új orvosi ren­delő. Hetente egy alkalommal, csütörtöki napokon rendel itt dr. Németh Anna magyaratádi háziorvos. — Eddig a betegnek Ma- gyaratádra kellett utazni ki­vizsgálásra, felülvizsgálatra, gyógyszert fölíratni. Rácegres kis település, mindössze 143-an lakják, főleg idős em­berek. A helyi rendelő kialakí­tásának szükségességét az is bizonyítja, hogy nagyon sok mozgáskorlátozott idős ember fordul meg a rácegresi rende­lőben, akiket már megkímé­lünk az utazás fáradalmaitól. Eddig is rendszeres orvosi el­látásban részesültek a fekvő­betegek, otthoni vizsgálatokat tudtunk csupán elvégezni. Mostantól már az új rendelő­ben teljes laborvizsgálatra van lehetőség. Ezért sem kell utaztatni a betegeket Magya- ratádra. Egy éve Kaposváron és környékén több polgármesteri hivatalba törtek be, illetve több hivatal „mackóját” próbál­ták megszabadítani értékes tartalmától. Az akkori betörés­sorozat végére a sikeres nyomozás tett pontot. A közelmúltban azonban újabb hivatal-fosztogatók kezdték meg „áldásos” műkö­désüket. Egyelőre ugyan — többnyire — sikertelenül, ám a zsákmány nélküli fejvesztett távozás nem igazán rajtuk múlott. — Mindenféle mezőgazda- sági áru értékesítésével fog­lalkozunk — tette hozzá a gazdabolt vezetője. Az utóbbi hetekben az uborkamagot kapkodták. Ezt megelőzően a káposzta, a sárgarépa és sa­láta volt a „sztár”. A nagy­üzemi vetőmagot főként helybéli cégek keresik: így őszi búzát, árpát, ro­zsot, triticalet, illetve hibrid­rozst. Jól bírom én az időjárás vi­szontagságait, erre születtem, ezt kell csinálnom. A mező- gazdasági munka sem új, hi­szen van egy kis háztájim, ahol az ember megszokhatja a kapanyelet. Véleménye szerint régen, az összevont tanácsi rend­szerben nem fejlődött a falu. Az elmúlt négy évben pedig az „anyagiak” miatt nem tudott: korábban elvitték a pénzt, most pedig nincs is. Dr Buzinkay Gyula jegyző­től megtudtam, hogy a több mint négyszáz lelkes faluban most 15 munkanélküli van, ám számuk rövidesen eléri a hú­szat. A helyi önkormányzattól tizenketten kapnak jövede­lempótló támogatást. Tamási Rita H. M. „Régen elvitték a pénzt, most meg nincs” Kánikulai nap Gálosfán © Éjszakai hivatallátogatók Sláger volt az uborka » \

Next

/
Oldalképek
Tartalom