Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-26 / 174. szám
1994. július 26., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Bővítik a tabi tűzoltószertárt Kétmillió forintot nyert pályázat útján a tűzoltószertár bővítésére a tabi önkormányzat. Az építési munkák már megkezdődtek. A szertár bővítését a Tabép kft végzi, és október közepére ígéri a munka befejezését. A pályázati ősz- szegből jut a szolgálat feltételeinek megszervezésére is. Átmeneti segélyre 700 ezer forint Tízmillió 664 ezer forintból gazdálkodik a zalai önkormányzat. Szociálpolitikai célokra is jelentős összeget fordítanak. Hétszázezer forintot fizetnek ki ebben az esztendőben átmeneti segélyekre. A gyerekekre szánnak a legtöbbet: háromszázezer forintot fordítanak a harmincöt iskolás és húsz óvodás anyagi támogatására. Zala kisközségben — a legutóbbi adatok szerint — harminckét munkanélküli él. Vételi szerződés a téglagyárra Aláírás előtt van a privatizációs szerződés egy pécsi magánvállalkozó és a tabi téglagyár között. Az eddigi bérlő kívánja megvásárolni a gyárat — s átvállalja annak huszonötmillió forintos hiteltartozását. Pincét restaurál a plébános Negyven esztendeig volt lomtár az andocsi kolostor pincéje. Hogy a helyiség alkalmas legyen különféle közösségi rendezvények, népfőiskolái előadások lebonyolítására, Szabó Imre plébános hozzáfogott a pince restaurálásához. Az öt teherautónyi szemetet a helyi futballcsapat tagjai hordták fel. A pincefelújításhoz százezer forintot kapott a plébánia a Műemlékvédelmi Hivataltól, és magánszemélyek is adakoztak. Már csak a fűtést kell megoldani és a szellőzőberendezést kell beszereltetni. Pótló támogatás Szorosadon A másfélszáz lakosú kis Szorosadot is sújtja a munka- nélküliség. A legfrissebb adatok szerint azonban csak egy személy részesül jövedelem pótló támogatásban. Az apró településen senki nem kap rendszeres szociális segélyt. T emplomfelúj ítás Somogydöröcskén A somogydöröcskei templom felújításán most is dolgoznak a szakemberek. A munkát tavaly kezdték, s eddig a külső homlokzat renoválásával, illetve a toronykupola bádogozásával végeztek. Nem kis munkát jelentett a belső burkolati elemek elkészítése, s legutóbb a bádogosok dolgoztak a templomnál. A munkát több kaposvári cég szakemberei végzik. A templomfelújítás teljes költsége várhatóan tizenegymillió forint lesz. Ritkán üti most a vasat a bábonyi kovács Gálfi György: A kolduson nem mutat a csokornyakkendő és a cilinderkalap Megújul a Napvár T örökkoppányban Pályázaton nyert pénz — Építészhallgatók helyett az önkormányzat karbantartói szépítik meg Nem megszokott látvány fogadja az idegent, amikor a törökkoppányi „játszótérre” tér be. A Kós Károly vándor- iskola építésznövendékei által megálmodott Napvár, Holdvár igazi unikum a megyében. Az önkormányzat azt tervezte, hogy idén a budapesti diákok keze nyomán megújulnak majd a természetes alapanyagból épített létesítmények, ám sikeres pályázat ide vagy oda, csak néhány építészhallgató kapott kedvet a munkához. így a tábor elmarad, s az önkormányzat karbantartói — akik folyamatosan gondozzák a nagy területet — újítják fel a Napvárat és a Holdvárat. A régi, elhasználódott köteleket már leszedték, helyettük műanyag kötelek kerülnek fel. Védő festőréteg kerül a fára, s a sportpályát és a játszóteret összekötő fahíd is megépül még ebben az évben. Az önkormányzat ehhez a munkákhoz 180 ezer forintot nyert pályázaton. L. S. Rudnay a parkban Bábonymegyeren készült Rudnay Gyula legtöbb tájképe. A festőművész születésének századik évfordulójára helyreállított házban fotók, bútorok, írásos dokumentumok idézik emlékét. Az unoka, dr. Halasy Miklós jászberényi főorvos nemcsak az épület állagmegőrzésére fordít nagy gondot, hanem a házat körülölelő parkra is, ahol szobor őrzi a nagyapa emlékét. Fotó: Kovács Tibor házigazda, aki 1971 óta vállalkozó. — Volt két alkalmazottam, azokat is el kellett bocsá- tanom a műhelyből — mondja bosszúsan. — Az emberek nemigen patkoltatnak. Egy láb patkolása 500 forint volt, így kétezret kellett volna itthagynia a lovak gazdáinak. Ez nagyon soknak tűnt, inkább megcsinálják otthon, házilag. Vagy egyáltalán nem veretnek a lovak lábára patkót, mint a cigányok. No, de kénytelen voltam ennyit kérni, hiszen 30 forint egy patkószeg! A csárdát minden reggel kinyitják. Tavalyelőtt még csak-csak akadt vendég, tavaly alig, az idén meg siralmasan gyenge a forgalom. Az alkalmazottakat szélnek eresztette. Nem volt más választása. Most fia, felesége segít az üzletben. Különben nem élnének meg. így is alig. — Nevetni fog: elszidtuk a múltat néhányszor, én mégis a Kádár-rendszerben összeszedett tartalékaimat élem fel. De már nem sokáig tart. Az a szerencsém, hogy könnyen alkalmazkodó típus vagyok. Nem adom fel. Most negyven anya- nyulat tartok, mert úgy látom: van bennük egy kis pénz, érdemes velük foglalkozni. Tudja, mindig tenni kell valamit, próbálkozni az újjal, mert a kolduson nem mutat a csokornyakkendő és a cilinderkalap. Amikor arról kérdezem, miért nem vette fel egy-egy utazási irodával a kapcsolatot, keserűen legyint: — Már megpróbáltam. Nagyon sok kft alakult azzal, hogy a világkiállítás idejére lekötnek helyeket a vendégeknek. Sorra járják a falvakat, és ígérnek. Persze rögtön fizettetni akarnak velünk. A bizonytalanra. Nemrég keresett meg az egyik kft, hogy hat busznyi utast biztosít harminc napra. A közvetítésért pedig potom nyolcvanezret kért. De készpénzben, és azonnal... Tudja, mikor bolondultam én meg? A negyvenöt esztendős Gálfi György ismét töri valamiben a fejét, hogy megéljen. Azt mondja, neki még a jég hátán is sikerülni fog. Hogy így lesz-e, nem tudni. Egy azonban bizonyos: a kovácsműhelyben fő helyen őriz egy patkót. Még a régi, szép időkből... Lőrincz Sándor Vén kovács — ez áll a műhelyajtó melletti falon, s egy rajzot is odapingáltak még a „békebeli” időkből. A bábony- megyeri Gálfi György, bár mindig feltalálta magát, most mégis azt vallja: nem kellett volna kialakítani ezt a műhelyt, s vele együtt szomszédságában a Nyárfa csárdát. Ma már nemigen akad munka a kovácsműhelyben Fotó: Kovács Tibor — Öt éve még volt olyan nap, hogy háromszáz emberre főztünk. Ma meg mi van? Néhány vendég, nagy pangás. Húzhatjuk le a redőnyt — kesereg a tulajdonos, aki igazán kellemes környezetet varázsolt leendő vendégeinek. Játékautomata a sarokban, kívül-belül terített asztalok, szolgálatkész „csapos”. Ám a vendéglőben nincs élet. A komplexum megálmodója egykor biztosra ment. Mert Tabon akkor még volt egy csomó üzem, németek is gyakran jöttek erre, nem volt hiábavaló megépítenie a csárdát. Még két éve is elégedett volt a forgalommal, de a mostani — ahogy ő fogalmaz — egyenlő a nullával. Gálfi György eredeti szakmája: géplakatos. 15 évig azonban keramikusként kereste kenyerét. Göcseji és habán kerámiák kerültek le a fazekaskorongról, és a tűzálló edények után is volt kereslet. Amikor nem tudta már beszerezni az ólom nélküli zománcot, jobbnak találta, ha búcsút mond e szakmának. Jöt a kovácsműhely ötlete, s a terv megvalósult. Kezdetben még volt megrendelés, utóbb azonban késve küldték a forintot a cégek. A 8-10 százalékos nyereséget elvitte a bank. 100 forintból 7-8 forint maradt meg. — Hogy lehetett volna így tovább dolgozni? — kérdezi a A somogyi kisebbségek támogatása Németajkú gyerekek tábora Andocson Házat, telket vásárolt a kisközségben már több fiatal család Zala a jövőjét keresi az idegenforgalomban Nagyon hiányzik egy pedagógus — Nőtt a falulakók „komfortérzete” Százötvenezer forintot kapott az Etnikai-Kisebbségi Alapítványtól az andocsi plébánia. Szabó Imre plébános elsősorban előadásokra kérte a támogatást, hiszen — mint mondta —, van még mit tenni a somogyi etnikai kisebbségekért is. A közelmúltban rendezett táborban húsz zicsi, miklósi, szo- rosadi, somogydöröcskei és Nemrégiben írtunk arról, hogy a kisbárapáti Koppányvöl- gye Baromfifeldolgozó Kft a próbaüzem befejezését követően nem kapta meg az épület használatbavételi engedélyét, mert hiányzott néhány szükséges dokumentum, például a keletkező hulladék elhelyezésére andocsi sváb gyerek sereglett össze, hogy megismerkedjen településük történetével. Gazdag néphagyományuk, kulturális szokásaik, egyházi és világi ünnepeik szintén „nagyító alá kerültek”. A Lakócsa környéki horvátok a Balatonon is kipróbálták a nyár örömeit, s az újjáalakuló andocsi kolostorban dalaikból, táncaikból ízelítőt adtak. vonatkozó megállapodás. Ricza János, a baromfifeldolgozó kft ügyvezető igazgatója most arról tájékoztatta lapunkat, hogy a körjegyzőség kiadta az épület használatbavételi engedélyét, így minden dokumentum rendelkezésre áll az üzemeléshez. K. J. — Semmilyen önszerveződő kulturális közösség nincs a faluban, amely össze tudná tartani a lakókat. A fiatalokat és az idősebbeket is. Nagyon hiányzik a faluból egy pedagógus vagy egy népművelő — mondta Szarka László, a háromszázegynéhány lakosú Zala polgármestere. Véleménye szerint lenne igény a közösségi létre, de nincs, aki színt vigyen a település életébe. Bár az egyház iskolát szeretne Zalában, a polgár- mester szerint egy óvoda jobban elkelne. Mint megjegyzi: kár volna az alig 2 kilométerre levő, jól felszerelt tabi iskolából visz- szahozni a gyerekeket. Inkább az óvodát kellene valahogy megoldani. Ám az önkormányzat részéről most nincs még reális esély arra, hogy a 20 lurkó helyben járhat majd óvodába. Amikor az elmúlt időszak örömeiről faggatom, megtudom: sikerült a kisközségnek lakóinak „komfortérzetét” növelni. Egészséges ivóvizet kaptak a zalaiak — csak néhány portán nincs még vezetékes víz —, ütés járdaépítésbe fogtak. Rendbe tették a kultúrházat, a vizesblokkot, gázcseretelepet építettek. S hogy milyen jövőt jósol a falunak a tősgyökeres zalai polgármester? — Lesz jövője ennek a falunak. Szerencsére sikerült megállítani a kiáramlást a községből — mondja. — Több fiatal család költözött ide, többnyire Tabról. Olcsóbban jutottak házhoz, telekhez. Egy régebbi, jó állapotban levő portát nagy kerttel 330 ezer forintért vett meg egy pár a közelmúltban. Néhányan termeléssel próbálkoznak, több-kevesebb sikerrel. Amiatt viszont szomorú: az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket — hiszen itt van a Zichy-gyűjtemény — nem tudják kiaknázi. — A falusi turizmus sokáig marad még álom. Ezt a falut zömmel idősek lakják. Sok a hetvenen felüli egyedülálló személy, akitől már nem várható el, hogy másokra dolgozzon, a vendégek kénye-kedvét keresse, s olyan színvonalú szálláshelyeket alakítson ki, ahová máskor is szívesen jön az idegen. Pedig hiszem: az igazi jövőt az idegenforgalom jelenthetné. (Lőrincz) Engedély az üzemnek
