Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)

1994-07-04 / 155. szám

1994. július 4., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A támogatók nyereménye A Magyar Szocialista Párt országos központjában aján­déktárgyakat sorsoltak ki azok között, akik Támogatási jegyek vásárlásával segítették a szo­cialista párt választási kampá­nyát. A jegyen ez állt: „Közös jövőnkért. Tisztelettel megkö­szönjük, hogy anyagi támoga­tásával Ön is részt vállalt a Magyar Szocialista Párt 1994 évi választási kampányában. Horn Gyula.” A Somogybán támogatási jegyet vásárlók kö­zül dr. Sütő László marcali la­kos rádiót, Horváth László gyékényesi pedig hűtőtáskát nyert. Mustang gyorsmérleg Markáns fejlődést mutat a Mustang Rt. marcali gyárának termelése. Világszerte közked­velt termékeikből a most végé­tért első félév folyamán 42 szá­zalékkal gyártottak többet, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. így minden remény meg­van arra, hogy a '94-es esz­tendő végére 1,2 millió Mus- tang-terméket készítsenek. Újra itthon - Künzelsauból Immár másodszor nyílt lehe­tőség arra, hogy a marcali Ber­zsenyi gimnázium tanulói nyelv- gyakorlatra Németországba utazzanak. Idén 20 gimnazista töltött két hetet Künzelsauban Jandrics Róbert tanár felügyele­tével. A diáklányok és fiúk már ismerős családoknál nyertek el­helyezést, s lehetőséget kaptak arra is, hogy a helyi gimnázium óráit látogassák. Gázláng Boronkán Végre teljesült a boronkaiak régi kívánsága: immár ők is gázzal főzhetnek, fűthetnek. A KÖGÁZ Rt. (Nagykanizsa) be­ruházásában 16,5 millió forint költséggel jutott el Boronkára ez az energiahordozó. Hogy pedig áldásaiból minél több helyi lakos részesülhessen, a Somogy Asz­falt Kft, Marcali város önkor­mányzata és a Kögáz jelentős anyagi támogatást adott a mun­kálatokhoz. így a lakosságnak ingatlanonként „csak” 45 ezer forintot kellett befizetnie, amely­ből 6.750 forint állami visszatérí­tést visszakaptak. Boronkán 176 ingatlantulajdonos élt a gázbevezetés lehetőségével. Öreglaki öreghiba Valószínűleg nagyot hibázott Márton Ferenc, somogyvári la­kos, amikor - feltehetően ittas állapotban - Fonyód felől ér­kezve Zsiguli személygépkocsi­jával áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és Öreglak központ­jában belerohant egy éppen ha­zatérő kis Polski Fiatba. Utóbbi tulajdonosa - Kardos József - bordatörést szenvedett, Márton Ferenc viszont - sürgősen lelé­pett. A rendőrség a Beslia he­gyen talált rá a karambolt oko­zott, s a helyszínről elmenekült kocsira. Nem elég a kánikula, most emiatt is izzadhat a bal­eset okozója. Kemenceskanzen és boszorkányos buli Mátyás király falvát építi újra Nagyszakácsi elszánt asszonya Szőcsényben okít a „luxus kovácsa” / Eled a tűz, hévül a vas Munka közben: a díszműkovács és tanítványai A pilisborosjenői illetékes­ségű díszmű kovácsot tavaly nyáron, az emlékezetes Nagy- szakácsi népünnepélyen pil­lantotta meg néhány pedagó­gus. A kézműves mesterségek bemutatóján Takács Zoltán ha­talmas bőrkötényben, látvá­nyosan „ütötte a vasat”. A sző- csényi Erdészti Szakiskola ta­nárai meg arra gondoltak: mi­lyen jól jönne az intézmény kovács tanulóinak egy kis szakmai plusz... — Ez a rövid előtörténete annak, hogy Szombathy Gá­borral, zsámbéki kollégámmal együtt két héten át tanítgatjuk itt a másodikból kimaradt srá­cokat — mondja az iskola tanműhelyében a csupa derű mester, aki valaha maga is mezőgazdasági kovácsnak ta­nult Pécsett. — A szakmai fo­gások ugyanazok a dísz és mezőgazdasági kovácsnál, ta­lán csak az a különbség, hogy nálunk nagyobb szerepet ját­szik a szépérzék, az alkotói kedv és fantázia. Egyébként ez a mesterség titka is: forma­érzék és munkakedv. Takács Zoltán, többszörös hazai és külföldi önálló tárlat méltó ré­szese. — Legutóbb a buda­pesti Hilton Szálló Dominiká­nus udvarán állítottam ki ková­csoltvas bútorokat. A vasi mint lakberendezési tárgy,/ vagy használati eszköz egyébként megint kezd divatba jönni. Ez­zel párhuzamosan a szakmá­ban is élénkülés tapasztalható; az országban jelenleg negy- venen-ötvenen űzzük ezt a mesterséget. Reménykedünk erősen, hogy a lósport honi fej­lődésével újból megnő a keres­let a jó mesteremberek iránt.. A kovácsoltvas igazi hazája azonban francia- és spanyol­föld. A pilisi díszkovács rend­szeres vendég Dél-Franciaor- szágban, ahol ötvösművész fe­leségével közösen mutatják be alkotásaikat. De hívták már Ausztria és Németország számos városába is az épüle­tekhez tervezett rácsok, vas­kapuk, csillárok és egyéb vilá­gítótestek igényes szépségük­kel sok vevőt meghódítottak már. Itthon manapság még lu­xuscikknek számítanak a ko­vácsoltvas díszek. — A rend­kívül időigényes és a részletek finomságára, alapos kidolgo­zására kényes szakma lelkes művelője ezt saját bőrén is na­ponta érezni véli... — Tőlem is főleg tehetős magánemberek rendelnek; egy bizonyos réteg, amelyik megengedheti magá­nak, mondjuk a fali gyertyatar­tót 2- és 10 ezer forint között... Visszatérő kuncsaftjaim között van, például közeli jó barátom, Bessenyei Ferenc, színmű­vész. (csíky k.) Idegen nő érkezik a ki­csiny, kopott faluba. Sut­tognak az emberek: kiféle, miféle? Honnan és miért? És lassanként megismerik azt, aki munkát vállal a ne­velőotthonban, a művész­nőt, aki fest értékes képe­ket s aki elhatározta, meg­kísérli a lehetetlent: a köz­ség régi hírnevét vissza­vívja. Aki „királyi” hely­séggé varázsolja vissza Nagyszakácsit, mint volt öt évszázada. A „sámánasszony”: Maro­siné Béres Júlia. Sok csodái­nak egyike, hogy fáradt és — fáradhatatlan. A kevesek közé tartozik, akik végigjárják a maguk választotta, utat. Segíthetik, gáncsolhatják: Ő nem alkuszik. — Múlt év augusztusban mutatkoztunk be, mint a „Ki­rályi szakácsok” szervezői, rendezői. Annyi energiánk volt benne — valamennyi­ünké, akik akartunk, akik tet­tünk érte itt a faluban, mondja Marosiné —, amiért tavaly ötezren eljöttek az elfe­lejtett Nagyszakácsiba. Most következik majd a „második felvonás”. Remélem: ez idei királyi műsor még színesebb, még gazdagabb lesz. Sorolja, mi minden várható augusztusban. „Világszám” lehet a ke­menceskanzen. Szakácsiban mi most felépítjük az ország különböző tájegységeire jel­lemző kemencéket. Köztük a torockói csodakemencét, majd a környező országok a sajátjukét. Az Expo ’96-ra — melyre a jogosítványt kiegé­szítő rendezvényként meg­szereztük —, nemzetközivé lesz a szakácsi ke­mence-skanzen, mint népi-építészeti, s művésze­ti értékmegőrző is egyben. Az utóbbi néhány évszá­zadban azonban — sajnos — a nagy dolgok valahol mindig a pénz hiánya miatt vergőd­nek. Vagy van valamire — vagy nincs. Marosiné Béres Júlia azt mondja, alakul a királyi falu. Igazságos Mátyás királyunk korát felidézni mai árakon milliókba kerül, s Júliának — , aki ezt a lehetetlent lehe­tővé varázsolni akarja — nin­csenek milliói. De feltett szándéka megvívni a hihetet­lent. Amit, mindazok akik megértik, akik „fogják” Júlia hullámhosszát, a maguk módján támogatnak. Köztük édesanyja, aki a korhű ruhá­kat megvarrja. És a ruha­anyagot biztosító győri Gra- botext és a csipkés Gardé­nia, a Westel 450-es tele­fon-cég, s persze Somogy megye. Sorolhatnánk, hogy tapso- nyi tsz, kaposvári téglagyár, Glasmilch tejüzem... De sze­rencsére: a támogatók sorá­nak ezzel nincsen vége. Más kérdés, hogy mégsem elég. Igen, még szponzor kellene. Jelentkezhetnek pékek, fa­vágók, dárdadobók, mind, aki csak teheti. Hogy minél na­gyobb légyen a látvány, mi­nél több a vendég. Akik tapsolhatnak Bodrogi Gyulának, mint ceremónia­mesternek és szakácsnak (is), s sokaknak másoknak, akik bemutatkoznak, mint ki­rályi szakács-jelölt, vagy akár mint főboszorkány. Utóbbi: Hollós Erzsébet, aki Schmithné néven meg(nem)égettetik a szaká­csi főtéren. Mivel e királyi bu­lin csak kicsinyke borzongás és — sok jó szórakozás lé­szen. Kun G. Tibor Bernáth-tanítványok művei a marcali emlékmúzeumban Tisztelet a mesternek Szokatlanul kevés érdek­lődő jelenlétében került sor az elmúlt szombaton Marcaliban, „Tisztelet a mesternek” cím­mel öt Bernáth-tanítvány — Csömör Katalin, Gy. Molnár István, Kéri Ádám, Kiss Attila és Végh András — kiállításá­nak megnyitására. Bér Rudolf festőművész, aki maga is Bernáth Aurél tanítványa, megnyitójában meleg és na­gyon elismerő szavakkal aján­lotta művészkollégáinak re­mek alkotásait a közönség fi­gyelmébe. Kifejezte reményét, hogy a hőség, a nyári szabad­ságok ellenére sokan fogják látni ezt a tárlatot, amely több nagyszerű művet vonultat fel ezúttal is. Az öt alkotó, jól le­het, természetesen ötféle stí­lusirányzatot képvisel, abban viszont hasonlatosak, hogy mesterük tanításainak megfe­lelően műveik magukban hor­dozzák a megküzdött emberi igazságot, igaz, más és más megközelítésben. Jó lenne — érthetünk egyet a megnyitó művésszel —, ha Marcali művészetbarát, értő közönsége, kegyeibe fogadná ezt (a kulturális központ által rendezett) kiállítást, s az au­gusztus 17-ig tartó tárlatot mi­nél többen kitüntetnék érdek­lődésükkel. (kgt) Újvilági vb-döntőn a mai Papp Laci Papp Laci (nem) véletlen, éppen nincs otthon. Papp Laci és felesége most Buda­pesten az amerikai vízumot intézi. Nem a kiváló bokszoló Papp Laciról van szó, hanem a szőcsénypusztairól aki azonban szintén nyertes. A Samsung tévé pályázatát nyerte meg. A postáról szól­tak oda, hogy Laci, gyere, és ülj le, mert akkorát nyertél a nászajándékba kapott té­véddel, hogy el sem hiszed, ifjú hitveseddel együtt ott lesztek a foci vb-döntőn, Amerikában. Édesapja mondta, hogy májusban volt az ifjabb Laci lakodalma. Nászajándék volt a Samsung tévé, s benne a nyeremény cédula. S Papp Laci megnyerte. Mi egyebet is tehetne, ha egyszer ily győztes nevet visel...? (Kun) Házhasadás Marcaliban Föld, fal megrepedt — két szoba odalett Szorgos kezek bontják a vízelmosta házat. Rövidesen talán még szebb lesz, mint volt a Virágék otthona Virág Ferenc nem akart hinni a szemének, amikor dolgavégeztével hazaérke­zett Marcaliban, a Noszlopy u. 109. sz. házába: ujjnyi re­pedések a plafon és a falak vonalában, hozzá a további repedést jelző félelmetes kí­sérőhangok. — Azt sem tudtam — em­lékezik a nemrég történt ház­hasadásra —, hogy be mer- jek-e menni, beengedhe­tem-e a gyerekeket, az uno­kámat...? Közben meg fo­galmam sem volt arról, mi ez az egész, mi, történik itt. Az­tán rátaláltam. Víz állt a gá­zaknában, onnan folyt a víz a ház alá, na meg a vízveze­téknél. Szemem láttára rogyott meg az épület. Jó volt a rosszban, hogy a hirtelenében kihívott marcali tűzoltók percek alatt megér­keztek, munkába helyezték a szivattyúkat... Igaz, a víz szintje nem csökkent, de le­galább már nem is emelke­dett. Nőtt, vastagodott viszont a repedés, recsegett-ropo- gott, süllyedt a 28 éves ház. A szakemberek ducolással igyekeztek megakadályozni az omlást, s ez végül is siker­rel járt. Legalább ennyi nyu­galom! — sóhajthatott fel a gazda, de ma is, amikor már bontják házának két menthe­tetlen szobáját, el-elcsuklik a hangja, s szeme könnybelá- bad: olyan sokba került, any­nyit dolgoztunk érte — s most a víz, valami buta csőrepedés elvitte. Krimibe illő történet, mond­hatnánk, de szerencsére senkinek semmi baja nem lett. Sőt, ami a sok rossz példa ismeretében szinte hi­hetetlen: az ügyben érdekelt biztosító társaságok is gyorsan, rugalmasan meg­egyeztek. Regisztrálták, hogy 130 köbméter folyt el a pórul­járt ház térségében három nap alatt. A baj ebből szár­mazott — s gyorssegélyként kifizettek egymilliót, a leom- lott-lebontott helyiségek újjá­építéséhez szükséges ösz- szeget. A munkát a térség­ben már szakmai tekintélynek számító Bedő Béla vállalkozó emberei végzik. Virág ferenc azt mondja: gyorsan és jól. így ma már egyik szeme sír csak — a másik már nevet. Kun G. Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom