Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-25 / 173. szám
1994. július 25., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Csodatevő víz, 42 Celsius-fokon Csisztapusztai valóság Gyereksereg is lubickol nyaranta a csisztapusztai vízben Az országban egyedülálló szolgáltatás Táskán is megállt a mobil szemvizsgáló Fatima Marcaliban hatezer hívővel A Fatima-ereklyét nagy tömeg fogadta Marcaliban; sokan be sem fértek templomba. Balás Béla megyéspüspök celebrált itt szentmisét. Kiss Iván marcali plébános örömmel szólt arról, hogy az ereklye ér- keztére nem egészen 24 óra alatt legalább hatezer hívő jött össze, s az éji virrasztás után nagy tömeg kísérte Nagyatádra. Szerződés erdélyi erdészekkel Három éve van baráti kapcsolata az Erdőgazdasági Szakiskolának az erdélyi Maroshévíz (Toplita) szakiskolájával. A marcali szakmunkásjelöltek 42 tagú küldöttsége nemrég Maroshévízen tapasztalatcserén vett részt. A két iskola együttműködési szerződését ekkor írta alá Kovács Sándor, a sző- csénypusztai szakmunkás- képző igazgatóhelyettese és Antal Doina toplitai igazgató. Tábor a marcali gyerekeknek A marcali tanulók évről évre sokan mennek nyaraló- és szaktáborokba. Az idén a közművelődési alapból a városi könyvtár és a kulturális központ szervezte programokat finanszírozzák. A résztvevő 130 marcali fiatal ellátásához fejenként ezer forinttal járult hozzá az önkormányzat. Tűzoltókapcsolat Az Industrie Elektrik bábáskodásával mödlingeni tűzoltók 50 tagú csapata érkezett Marcaliba. Szent Flórián német kegyeltjei - társaságukban Hubert Schamberral, a cég alapítójával - gazdag program részesei voltak Marcaliban. Erre a koronát a nagy futballmérkőzés tette föl. Néma vonalak Csisztapuszta szörnyű egy hely. Még ma sem lehet jó úton elérni. Ha mégis van valami vonzereje, az a vize. Csisztát a buzsáki önkormányzattól már három éve az a Molnár István béreli, akivel mindig történik valami. — Csiszta a lényeg — mondta. — Én azt akarom, hogy ez a hely végre az legyen, ami lehetne: kulturált, gyógyfürdő. Tudom, nem Hévíz, és nem is egy Zalakaros; méreteiben, infrastruktúrájában nem mérhető ezekhez. A vizében azonban igen. Sőt, szerintem a mienk az igazi. Még akkor is, ha az öltözőben olyanok a körülmények... Ezt elmondtam már jó néhány riporternek. Viszont van valami ebben a vízben. Nem véletlen, hogy a felkapott fürdőkről rendszeresen, csoportosan jönnek ide az emberek. S egyik-másikukkal megtörténik a csoda. Egy német például tolókocsin érkezett, s néhány nap múlva már járni tudott. Csisztapusztán — mint Molnár István mondta — harminc évig nem történt semmi. — Igaz, pénzszűkében azóta sem sok; de már építettünk egy kis új medencét. Ami pedig a bevételt illeti, arra a buzsáki önkormányzat sem panaszkodhat: három Mindig is varázsa volt a jó kenyérnek. A süló' kenyér otthonmeleg illata már száz esztendőkkel ezelőtt is a család biztonságát jelentette. Erdélyi János pékmester, az Aranycipó Pékáru Bt tulajdonosa ennek jegyében hozta létre pékségét Pusztakovácsiban. Pedig az Erdélyi család Kaposváron lakik. Miért vállalja mégis a „bumlizást”? — Számomra szent a kenyér — hangzott Erdélyi János válasza —, de tudomásul kell venni, hogy a megye- székhelyen már jó ideje „telített” ez a szakma. így hazát kellett keresnem a pékségnek. Több község polgármesteri év alatt több mint 5,5 millió forintot kapott. Az út azonban még mindig olyan, mint volt — szerencsére most már lesz pénz a portalanításra. Viszont nincs telefon, és szinte lerohadt az elektromos hálózat. Csisztát mégsem lehet leírni. Aranyat ér a gyógyvíz. (Új vívmány, hogy a vele együtt érkező olajat leválasztották a vízről, és kultúráltabb lett a Nádas étteirodájába bekopogtatott, de egymás után kapta az elutasító válaszokat. így jutott el Pusztakovácsiba, amit gyermekkori otthonának tekint: Kürtöspusztán lakott nebuló-korában, ott végezte az általános iskolát, s anyai rokonai ma is ott élnek. Pusztakovácsi „vevő volt” a pékségteremtés ötletére; helyiséget is biztosított a vállalkozáshoz. Mindennek másfél éve már. A tsz egykori magtárában ma korszerű gépekkel felszerelt kis pékség működik. Erdélyi János hét dolgozóval készíti a környéken egyre népszerűbb „Aranycipó” kenyeret. Délután és éjszaka sütnek, hajnali háromkor pedig kiszállítják a finom, friss rém. Molnár István nagy fantáziát lát a 42 fokon feltörő csodavízben. Csisztapuszta... — enged meg magának búcsúzóul pillanatnyi „lelki életet” —, amikor néhány esztendeje hat hónapig béna voltam, ide jöttem, s itt gyógyultam meg. Akkor határoztam el, hogy megveszem, felvirágoztatom ezt a szörnyen nagyszerű helyet... Kun G. Tibor kenyeret, a péksüteményeket. Ellátási körzetük: Libickozma, Somogyfajsz, Nikla, Meszteg- nyő, Buzsák, valamint a marcali Csilla áruház és a bala- tonboglári Dóra. — A somogyi választékot mi elsősorban a hagyományos alföldi kenyérrel igyekszünk teljesebbé tenni — mondja. — Kollégáim nagyon sokat dolgoznak főpékünk, Tóth Ottó irányításával, aki elhivatottja ennek a munkának. Remélem, még sokáig együtt dolgozik a mi kis csapatunk, s még nagyon sok kenyeret, brióst, kuglófot, pogácsát és más péksüteményeket készítünk együtt — fogyasztóink örömére. Kun G. Tibor Az autóbuszon nagybetűs felirat: Optical Ambulance. Közel van dél, de egyre-másra jönnek az emberek — nemcsak Táskáról, hanem a környező településekről is. A csuklós jármű egyik felében Medgyesi Péter látásvizsgáló fogadja a pácienseket. A Perfekt Optika Kft autóbusza jelenleg az ország egyetlen ilyen jellegű szolgáltatása. — Volt a cégnek három járműve is, de a sokszori, szervezeti átalakulás következtében kettőtől megvált — mondja a látszerész, miközben a viszonylag olcsó és gyors vizsgálatot igénybe vevő asszonyok és férfiak számára keresi a megfelelő dioptriát. — Járjuk az országot; állandóan úton vagyunk. Elsősorban az aprófalvas régiókat keressük fel: azokat a községeket, ahová az önkormányzat meghív bennünket. Somogybán sok helyütt jártunk már az alatt a három-négy év alatt, mióta ez a szolgáltatás létezik. A komputeres szemvizsgáló három munkatársa kizárólag szemüvegekkel foglalkozik. Egyéb betegség vagy gyógyszeres kezelés esetén azt tanácsolják a páciensnek, hogy forduljon szemész szakorvoshoz. Az itt, helyben készített ókulá- rékra nem jár tb-támogatás — az 550 és 9500 forint közötti keretválasztékban azonban ki-ki talál magának és pénztárcájának megfelelőt. — Magas dioptriát vagy to- rál-lencsét azonnal nem tudunk adni — magyarázza Paja János, aki Naményi Júlia látszerésszel együtt az autóbusz másik részében dolgozik. — Plusz-minusz négy alapdioptriáig és két cilinderig bármit azonnal megcsinálunk; Júlia a kívánt dioptriát helyben csiszolja, és keretbe illeszti. Magasabb dioptriát is vállalunk, csak arra várni kell (maximum egy hónapot). A rendelést felvesszük, és a kész szemüveget postán küldjük el. Az Optical Ambulance mozgó szemvizsgálója havonta átlagosan 6-700 embert lát el. A legtöbb munka — mint mondták — télen van, amikor a falusiak leginkább ráérnek. Mert ezt a vállalkozást azoknak a kis településen élőknek találták ki, akik egyébként nehezen jutnak el szakorvoshoz. (Csíky) Zalába menet Táskán is megállt a szemvizsgáló-au- tóbusz Fotó: Kun G. Tibor Kenyér, kuglóf, pogácsa ás... Aranycipót süt a pék Pusztakovácsiban Mind a mai napig némák azok a böhönyei telefonvonalak, amelyeket június 30-ig kellett volna bekapcsolni az országos hálózatba. A helyzet értékelésére információink szerint a Matáv szakemberei területbejárást tartottak. Az 510 telefonra várót megnyugtatták: e hónapnak a végére már élnek a vonalak. Nem mellékes: ennek finanszírozására az önkormányzat 17 millió forintot fordított, és tetemes a lakossági hozzájárulás is. Vízvezeték épült a Medosz-pályáig Tíz-tizenkét lelkes szurkoló és néhány játékos társadalmi munkájának eredményeként sajátosan oldották meg az öreglaki Medosz-pálya öntözését: a Park utcai aknából a pályát a nézőtértől elválasztó korlát felhasználásával vezetik az öntözést lehetővé tevő vizet. A munka, ami hivatalos ügyintézés esetén akár hónapokat is igénybe vett volna, most egy hét alatt elkészült, s 70 ezer forint helyett csak 10-12 ezer forintba került — közölte örömmel Neszményi Zsolt, a sportklub új elnöke. Szép terítő ezerhétért. A német hölgy márkában fizetne, de az eladó a forinthoz ragaszkodik... Fotó: Kun G. Tibor Tarka buzsáki utcák Már a nyugati vendég sem a régi—panaszolják az asszonyok — Drága a kaja, drága a fürdőbelépő; először eszünk, aztán ha marad forint, hazafelé veszünk — mondta a német Csisztára menet, a buzsáki asszonynak, aki majdnem félszáz társával együtt a turista kedvéért nap nap után gyönyörűen hímzett terítő-erdőt varázsol a kertkapura. — Annyiért adjuk, mint három éve, mégis alig van vevő — panaszolják a szépen varró buzsáki asszonyok. — A magyar nagyritkán elvisz egy kisebbet, de nem ám magának, hanem ajándékba. Aki erre áldoz ebben a pénztelen világban, annak már van mit a tejbe aprítani... Bogdán Gyuláné, Gálvölgyi Páiné és Bogdán Ferencné nem mindig a falu utcáján árulta a hímes portékát. Valamikor a siófoki Háziipari Szövetkezetbe dolgoztak. — Igaz, abban sem volt sok köszönet. Egy párnáért 120 forintot, egy térítőért meg hetvenet fizettek — mondták keserűen. — De legalább volt megrendelés, most meg elhúznak mellettünk az autósok; rá se néznek a kiterített vászonra... Amiből pedig van annyi fa- luszerte, hogy belefájdul a szem a sok piros-fekete-kék látnivalóba. A vézás és a boszorkányos motívumot varró lányok, asszonyok a kisterí- tőtől a hosszú futón át az ebédlőasztalra való gyönyörű lenvászonig mindent megcsinálnak. — Úgy megy ám az, kedves, hogy otthon százszor is fel-meg letesszük a tűt... Van, aki gyorsan varr, s van, aki lassan, de szebben... Mi már rátétest alig csinálunk; nehéz az, meg rengeteg időt elvesz. A németnek meg mindegy, hogyan van megvarrva. Nem ért az hozzá; neki az a lényeg, hogy pirosodjon... Az eredetileg használt lenvásznat — éppen a turisták ízléséhez igazodva — a buzsáki hímzéseknél egyre-másra vékonyabb, hófehér szövettel helyettesítik. Azok aztán úgy szállnak a szélben, hogy valóságos lepedőországgá varázsolják a Balaton utcát... — Nagy a konkurencia — sóhajtanak az épülő faluházzal szemközt vevőre váró asszonyok. — A tájháznál néznék meg! Ott aztán áll a vásár... Mi május óta minden áldott nap kijövünk, aztán alig árultunk két-három darabot... De mihez máshoz fogjunk, ha egyszer csak ehhez értünk? Reménykedünk, hogy a nyugdíj mellé azért csak csurran-cseppen valami. Csíky K. Erika
