Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-23 / 172. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. júl. 23. szombat SZÍNES HÉTVÉGÉ Új könyv- ajánlatunk DOMOKOS MÁTYÁS A másként gondolkodó művelődési miniszter ♦ Fodor Gábor: Bármiféle fölülről elrendelt kategorizálás ellen vagyok Fodor Gábor a 32 éves művelődési miniszter Visnyeszéplakon gyakori az idegen szó Ha felépül végre a zselici tábor... Mondom a magamét A kiváló Kossuth-díjas esz- széista könyvében megjelenik az irodalom mai problematikája. Elemzései tükrözik a változatlan értéket és nyomon követik azt is ami forgandó a mai kulturális struktúrában. (Belvárosi Kiadó, 278 Ft) FEKETE ISTVÁN Derengő hajnal (Életmű-sorozat) Egy vadőr és egy rabságba került mátyásmadár története, amelynek hátterében egy dunántúli falu mindennapi élete zajlik. (Fortuna Kiadó, 298 Ft) OLÁH JÁNOS Kenyérpusztítók A szerzőnek ez a nyolcadik kötete. Két ironikusan képletes, ugyanakkor realista vígjáték, valamint két hasonló hangvételű rádiójáték a könyvében. (KÉZirat Kiadó, 250 Ft) GYARMATI LÁSZLÓ Kálvária (Avagy: „Jövevény voltam...”) A regény hőse Kovács Péter, élete a Balaton déli partjához kötődik. Súlyos örökség terhelte családjával élni próbál az 1970-80-as évek Magyar- országán. Megfordul baráti társaságokban, protokoll-vadá- szatokon, de a kisebb-nagyobb párttitkárok, korrupt vezetők gyűrűjéből — úgy érzi — ki kell törnie. Egy tehetséges fiatalember vívódásait és kálváriáját írta meg a siófoki szerző. Műve tíz évig várt a megjelenésre. (Smaragd Könyvek - 288 Ft) POMOGÁTS BÉLA Nyugati égbolt A neves irodalomtörténész a hazai és a határainkon túli magyar irodalmat vizsgálja, s annak összefüggéseit boncolja e kötet tanulmányaiban. (Belvárosi Kiadó, 278 Ft) TIBOR FISCHER A béka segge alatt A fiatal brit írók színe-java közé tartozó, magyar származású szerző (sz. 1959) első regénye elejétől végig Magyarországon játszódik, 1944 decemberétől 1956. október 23-ig, s voltaképpen az egész kommunista maszlag emberi sorokba öntött, adomákkal színesített, vaskos-realista ábrázolása egy értelmiségi szemszögéből. (Európa - 350 Ft) FLORES, EDUARDO R. Mocskos háború Rózsa Flores György Eduardo (I960-) Bolíviában született (apja zsidó származású magyar emigráns, anyja spanyol), 1975-ben családjával Magyarországra költözik. Egy barcelonai lap újságíróként érkezik Zágrábba; 1991-ben a horvát Nemzeti Gárda tagja, majd Szentlászlón megszervezi az Első Nemzetközi Egységet. Eszék környékén harcolt, 1993-ban ezredesi rendfokozatot kapott. Háborús tapasztalatairól számol be könyvében. (Bereményi Kiadó) Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter mindössze 32 éves. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogászi diplomát, majd a Bibó István Szakkollégium tanára lett. Egyetemi adjunktusként filozófiát és etikát ad elő. Alapító tagja volt a Fidesznek, melyből azután 1993. november 3-án kilépett. A választásokon az SZDSZ jelöltjeként indult, s nemcsak mandátumot, hanem miniszteri bársonyszéket is nyert. A Parlamentben a Somogyi Hírlap arról kérdezte: hogyan érzi magát a közismert „másként gondolkodó” a hatalom bástyái mögött? — Mindazt, amit ellenzékiként képviseltem most egy kormányprogram része lett. így egyetlen elvemet sem kellett föladnom, mikor elfogadtam a miniszteri tárcát. Szóval bennem semmi nem változott, csak a felelősségem lett jóval nagyobb. — A művészeti alkotások azelőtt a „támogatott”, „megtűrt” és „tiltott” kategóriák valamelyikébe soroltattak. Milyen kulturális tilalomfák lesznek a következőkben? — Mindenféle tilalomfa és felülről elrendelt kategorizálás ellen vagyok. Azt szeretném, ha a kultúra minél teljesebb autonómiáját tudnánk megteremteni. A minisztériumnak a művészetek dolgaiba csak közvetett módon, törvények által vagy anyagi támogatással lehessen beleszólása. Természetesen nem a kötelező ízlésről hozott törvényekre gondolok. A megítélés mindenkinek személyes ügye. Lehetnek persze olyan produkciók, amelyek egyértelműen a törvényekbe ütköznek, ha mondjuk az adott művek más népek lejáratására vagy fajgyűlöletre buzdítanak. Ez azonban már aligha tekinthető pusztán ízlésbeli vagy alkotói lelkiismereti kérdésnek. — Évekig tartott a közéleti és szakmai vita arról, hogy áru-e a kultúra... Ön ma hogy válaszolna erre a kérdésre? — Az igen is és a nem is rossz válasz, mert mindkét esetben sérül valami. Ha csak a piaci törvények érvényesülnek, értékek kerülhetnek süllyesztőbe, és egyes Könyvespolc Tüskés Tibor irodalomtörténész 1959-1964-ig a pécsi Jelenkor című folyóirat főszerkesztője volt. A Pannónia Könyvek sorozatban megjelent Időrosta (Egy szerkesztő emlékei, Történetek és dokumentumok) ezeket az éveket idézi föl. Önéletrajz és visszaemlékezés irodalmi életünk olyan nagyjaira, mint — csak néhányt említve — Gyergyai Albert, Németh László, Takáts Gyula, Tamási Áron... Maga a kötet négy részre tagolódik. A „Készülődésében a nagykanizsai diákéveket, irodalmi szárnypróbálgatásait idézi föl Tüskés Tibor. Az érettségi után, 1948 őszén a Pázmány Péter Tudományegyetem következett. Egyik legrétegek számára megfizethetetlenné válik a kultúra. Arra viszont a világon sehol sincs elég pénz, hogy a kultúra egésze fölé védőernyőt tartsanak. Én egy köztes választ hiszek igaznak. A kultúra bizonyos része igenis áru, míg más részénél valamiféle protekcionizmusra van szükség, mert egyébként nem lesz választható a minőségi kultúra jelentős része. A választási szabadságunk megőrzése érdekében aktívan támogatni kell az igényes művészetet. Ez a jó értelmű protekcionizmus a mindennapokban bonyolultan működik, hiszen el kell választani például az önjelöltséget a valódi, teret érdemlő tehetségtől. Ez sohasem konfliktusmentes. — A feszítő társadalmi gondok közé tartozik a felsőoktatásban újratermelődő esélyegyenlőtlenség. Lát-e lehetőséget ennek az enyhítésére? — Remélem, hogy ez sikekedvesebb tanára Gyergyai Albert volt, akinek „szépen felépített mondatai kristályos tisztasággal csobognak...” „A sűrűje” — a kötet második fejezete. Felejthetetlen sorokat olvashatunk itt többek között Kodolányi Jánosnál tett látogatásáról. (Tüskés Tibor a mindmáig egyetlen Kodolányi-mo- nográfia szerzője is.) Az 1960-as évek eleje ez, amikor az egyre jobban betegeskedő Kodolányi, ez a harapós és megkeseredett író — akit Szabó Lőrinc, állítólag, „köny- nyező viperának” nevezett — csaknem minden régi barátjával szakított már, és csak a fiatalokat engedte magához... Több nagy írónkkal (Illyés Gyula, Németh László és márül. Bár az új miniszterek mindig tele vannak bizakodással — ez alól én sem vagyok kivétel —, s egyes reményeikről csak később derül ki, hogy ábrándok. Mindenesetre igyekszem mindent megtenni azért, hogy az elmúlt években csak tovább gyülemlett hátrányok és feszültségek csökkenjenek. Ismerem az egyetemek életét és a fiatalok helyzetét is. Jól látom, hogy sok minden orvoslásra szorul. — Lesz-e tandíj az egyetemeken és főiskolákon? — A most szeptemberben kezdődő tanévben semmiképpen sem, s jövőre is csak akkor, ha sikerül megvalósítanunk az ellentételezést és az esélyegyenlőség javítását szolgáló háttérintézkedéseket. Ez olyan feltétel, amelyből semmiképpen nem akarok engedni. — Köszönjük a beszélgetést. Bíró Ferenc sok) történt találkozásainak felvillantása sokszor valóban csak egy villanás. De olyan élesek ezek a képek; nem egyszer csak poénra kihegyezett anekdoták. Tele élettel! Érdemes felidéznünk egyet Németh Lászlóról. Pécsi üdülésekor így mutatkozott be a kirándulásra készülő csoport tagjainak: „Dr. Németh László nyugalmazott iskolaorvos.” Mire a csoport egyik tagja így reflektált: „A maga neve is olyan, hogy abból van egy író is...” A kötet harmadik fejezete, az „Utójáték” 1965-tel kezdődik. Tüskés ekkor már nincs a Jelenkor élén. Ám itt olvashatjuk Gyergyai Albert örökértékű útmutatóját, amely minden mai folyóiratszerkesztőnek is szól: (Folytatás az 1. oldalról) A Service Civil International felhívására jelentkeztek, s a Zselic szívében töltött néhány hét alatt látványos eredményt produkáltak. Több favázas építmény őrzi kezük nyomát. Kai Kaldrack Bonnból érkezett. A szőke srác már többször részt vett ilyen önkéntes táborban. Most is azért jött, mert a magyarok kultúráját nem hagyományos módon akarta megismerni. Együtt dolgozott az itt élőkkel, akik — mint mondta — kezdetben elég zárkózottak voltak, de később feloldódtak, s megindult a kézzel-lábbal történő kommunikáció. Talajt egyengettek, majd hozzáfogtak az építkezéshez. A 18 éves fiatalember mindegyikhez ért, így gyakran osztogatta instrukcióit. — Nem hiányzott a fürdőszoba? — Nem. Hozzászoktam már. Én pont ilyen romantikára vágytam. Nem csalódtam. Itt luxusnak számítana egy melegvizes zuhanyzó. A cserkészcsapatommal már megjártuk Marokkót, Svédországot, és voltunk Franciaországban is. Most pedig Romániába indulok. Hogy visszajönne-e még egyszer? Nos, dolgozni már nem, mert azt más országban szeretne, de szívesen megnézné néhány év múlva, hogy mivé fejlődött a táborhely. Helsinkiből érkezett Noora Nio. Művészeti gimnáziumba jár. Orrában ezüstkarika. Nem zavarja, hogy haja a szemébe lóg, arca poros. Mindig mosolyogva beszél: — Teljesen más munkára vágytam a nyáron, mint amilyen az iskolában volt. Ezért jelentkeztem rögtön a CCI felhívására. Szeretem a természetet, s most azt is megtanulhattam, hogy kell bánni az építőanyaggal. Azt nem mondom, hogy tökéletesen rakom a cserepet és csapolom a fát, de már nem félek az ilyen munkáktól sem. Azt sajnáltam a legjobban, hogy a helyi lakosokkal nem tudtam beszélgetni. — Hogy viselte el a szúnyogokat? — Finnországban sokkal több van... Ellen Karis 23 esztendős, szőke lány; Hollandiából érkezz írók egy nagyságrend felett nehezen viselik el egymást... De te a műveket nézzed... A különböző értékek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást... A Nyugat ezt tette. Azóta sem volt jobb magyar folyóirat...” Takáts Gyulával „A hasznos szép költője” című írás foglalkozik részletesen, őt 1958-ban kereste föl először Tüskés Tibor, a kaposvári múzeum igazgatói szobájában. „A későbbi találkozások sok új emléket fényképeznek az elsőre, de valamennyi az első benyomást erősítette... A szép és a hasznos, a művészet és az élet nem kizárják, hanem föltételezik egymást.” A kötet zárófejezete dokumentumokat tartalmaz. Ezek a zett. Azt vallja: vissza kell találnunk a természethez, s egy ilyen tábor arra is jó, hogy az ember megízlelje a magyar nyelvet és az ételt. Mert néhány szót megtanult magyarul. Hergovits Ilona, valamint Andróczky Veronika pedig a magyar ízeket kedveltette meg vele. Amikor arról faggattam, miként látja, mi a különbség a magyar és a holland emberek között, így válaszolt: — Azt tapasztaltam, hogy a magyaroknak az idő nemigen fontos. Ez a leginkább szembeötlő eltérés a holland emberektől. Schlag Kathrin táborvezető a diákokkal együtt csinált mindent. Hol németül, hol angolul beszélt hozzájuk. Most fejezte be a Külkereskedelmi Főiskolát, és Kadarkúton él. Tőle tudom: a közelmúltban Páiossy Zita és Koncz Gábor vezetésével alakult meg CCI magyar szervezete, és a visnyeszép- laki tábor az első hely, ahol önkéntesek dolgoznak. A szervezet nemcsak környezetvédő, hanem szociális és antirasszista táborokat is szervez az önként jelentkezőknek. Általában naponta hat órát dolgoznak. A többi időt kirándulásra, ismerkedésre, szórakozásra fordítják. — Itt, a közelben jó bort mérnek, és literjét csak ötven forintért adják — meséli. — A tábortűz mellett ülve jócskán fogy belőle. Mert minden este — ha az idő engedi — tüzet rakunk; énekelünk, és beszélgetünk... Három építészhallgató Jávor András felügyelete mellett tölti itt szakmai gyakorlatát. Az a feladatuk, hogy egy gömb- kupolavázat építsenek, s azt náddal vagy deszkával vonják be. Az országban elsőként épül ilyen csűr, amely kézművesfoglalkozásoknak és előadásoknak lesz majd remek helyszíne. Csörsz Klára, a United Way Somogyország Alapítvány ügyvezetője elmondta: szponzoroktól szerezték a tábori élet kellékeit. S azt tervezik: jövőre szálláshelyeket építenek deszkából. Harmincán táborozhatnak majd itt. Mint megjegyzi: ennél több fiatalt nem fogadna be a falu. Ennyit talán még igen. Lőrincz Sándor levelek és sajtónyilatkozatok is a Jelenkor ötéves történetének darabjai. Több mint 30 év távlatából, de mindmáig érthető keserűséggel idézi föl Tüskés a Jelenkor ellen 1963 decemberében indult koncentrált támadást, amikor is a támadók legenyhébb jelzője a „polgári” volt... Kegyetlen rosta az idő. De az igazi értékek mindig megmaradnak. Ahogy Tüskés Tibor írja: „A Jelenkor rég férfikorba lépett. Ma arra az ötvenéves gyermekre jó gondolni, aki mellé annak idején, egy irodalmi esten — ma már egyikük sem él — Kassák, Kodolányi, Tersánszky, Weöres Sándor állt oda.” Dr. Sipos Csaba Tüskés Tibor: Időrosta
