Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-22 / 171. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. július 22., péntek Filmesztétából a környezet esztétája lesz? A környezetvédelem a jövő tárcája Dr. Baja Ferenc: az idegenforgalom és a területfejlesztés édestestvérek Dr. Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter, bölcsész, filmesztétikából doktorált. Az ellenzék általában az ő nevét említi, amikor cáfolni kívánja, hogy a Horn-kormány szakértői kormány. A miniszter elismeri, hogy kiválasztásában a maradék elv érvényesült. A végére ő maradt és a környezetvédelmi tárca, így találtak egymásra. A Somogyi Hírlapnak adott interjúból az is kiderül: a miniszter szándéka szerint a továbbiakban nem érvényesülhet a maradék-elv. Dr. Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter Az ügyésznek is ellopták a hagymáját A vád képviselője elismeréssel búcsúzott Dr. Horváth Ferenc ügyész Fotó: Király J. Béta — Miniszterként a környezet esztétikájával foglalkozhat. Melyek az első benyomásai? Nagy kihívás — A környezetvédelem és a területfejlesztés szép munka- terület és nagy kihívás. Meggyőződésem, hogy a környezetvédelem a jövő tárcája. Az is igaz, hogy most téglánként kell építeni az ország szempontjából oly fontos területet: mert ha itt nem lesz rend, lehetetlen Európához csatlakozni. A tárca, ha nagyon sok munkát igényel is, mindenképpen a jövőt formálja. Társadalompolitikai szempontból is fontos az itt végzett munka, hiszen az eredmény vagy az eredménytelenség nagy tömegeket érint. — A környezetvédelem és a területfejlesztés helyzete nagymértékben meghatározza a lakosság komfortérzetét. Emellett az idegenforgalom mint húzó ágazat Somogybán különösen fontos... — Az idegenforgalom valóban fontos terület: a koalíciós tárgyalások során is többször fölmerült, hogy mely tárcához is tartozzon. Ma még nem tisztázott, hogy hova kerül az idegenforgalom irányítása és eszközrendszere: erről nem rendelkezik a kormányprogram. Az őszre azonban kiderül: kié is lesz az idegenforgalom. Az biztos, hogy most a parlament környezetvédelmi és területfejlesztési bizottságában alakítottak egy idegen- forgalmi albizottságot. Úgy gondolom, hogy a jövőben szoros együttműködés lesz a tárca és az idegenforgalom között, mert hiszem, hogy ma Magyarországon nem nagy idegenforgalmi projektekre van szükség, hanem helyi együttműködésekre. Ez pedig ezernyi szállal köti össze az idegenforgalom- és területfejlesztést. — Újra divat lett a regionális fejlesztés. Milyen szerepet szán ennek a jövőben? Viták és források — A regionalizmus a modern közigazgatásnak és a település- fejlődésnek egyik legfontosabb eszköze. Európában ennek jó hagyományai vannak. Magyar- országon ma együtt él a regionalizmus, az önkormányzatok önálló fejlődése és a középszint reformja. Vitathatatlan, hogy a közigazgatás fejlődésének fontos szakaszához érkezett. A kormányprogramban is szerepel, hogy középszinten is meg kell jelennie valamiféle terület- fejlesztési feladatnak. A megyei területfejlesztési tanácsoktól a regionális fejlesztési tanácsokon keresztül biztosítva lesznek a regionalizmus alulról szerveződő közösségi akaratnyilvánításának ellenőrizhető döntés- hozatali szervei és forrásrendszerei. Ezek jelentős előrelépést eredményeznek. — A gazdasági források biztosítása mindig nagy vitát kavart... — Remélem, a területfejlesztési törvény elfogadása után az eddig is működő területfejlesztési alapokból forrásokat kaphatnak a különböző törekvések. — Ha a területfejlesztés három legfontosabb területét kellene megemlíteni, mit mondana? Három feladat — A legfontosabb: a terület- fejlesztési közigazgatás engedje, hogy az önszerveződő tevékenység koherenssé váljon, ne ágazatok partizántevékenysége legyen. Másodszor: hatékonyabbá kell tenni az innovációt, hogy az új kialakulhasson és vonzó legyen. Harmadszor pedig a területfejlesztés nagy — bár időnként reménytelennek tetsző — feladata, hogy legalább mérsékelje az ország kettészakadásának folyamatát, ha már megállítani nem tudjuk. Tehát kiemelten kell foglalkozni a válságtérségekkel. — Mire elég a rendelkezésére álló négy év? — Arra, amennyi nap van benne. Mindennap a cél érdekében kell dolgozni, s nem szabad illúziókat kergetni, hogy elérjük az elérhetőt. Lengyel János Több ezer vádat képviselt a bíróságokon dr. Horváth Ferenc főügyészségi tanácsos, csoportvezető ügyész. A kinevezését 1956-ban kapta. Elismeréssel kezdte a munkát: a diploma megszerzése után — a gyakorlattól eltérően — mindjárt ügyészi státuszba került. A pályától is elismeréssel búcsúzott: a Legfőbb Ügyészségen aranygyűrűt kapott. Ezzel csak édesanyja könnyeitől már kilyukadt, családi ereklyeként őrzött levél számít egyenértékűnek. A levélben az egyetem arról értesítette az édesanyát, hogy fia jól megállja a helyét. Voltak persze csalódások is. Az egyik — talán a legnagyobb —, hogy ki kellett áb- rándulnia a szocializmusból, amelyben a kezdetkor ő is — mint annyi más szegénysorban élő, jobb sorsra vágyó ember — egy ideig őszintén hitt. Nem tagadja: néha önmaga képességeivel is elégedetlen volt. Sohasem tartozott az eminens diákok közé. Egy pap korrepetálta, s neki köszönheti, hogy megfelelt a középiskolai latin-követelményeknek. Szorgalmának pedig azt, hogy az egyetemen kormányösztöndíjat kapott, és vörös diplomával végzett. Jelszavának egy latin mondást választott: „A vízcsepp nem erővel, hanem gyakori eséssel vájja ki a követ.” Ma is vallja: a szorgalom jobb tulajdonság a tehetségnél. „Az ügyésznek legyen ereje és türelme ahhoz, hogy végignyálazzon 1500-200; oldalnyi peranyagot, és elemezze a tanúk gyakran önmaguknak is ellentmondó vallomásait, a szakértői állásfoglalásokat”. Szigorú ügyésznek tartották. Halálbüntetést nem kért soha, de elnéző sem volt. Az is előfordult, hogy megsajnálta a vádlottat. Például azt a bala- tonboglári siketnéma fiatalembert, aki mostohaanyja fel- bujtására fojtotta meg az édesapját. Másodfokon nem a fiú, hanem a felbujtó kapta az életfogytig tartó szabadság- vesztést. A vád képviselője rendeletektől, törvényektől behatárolva végzi munkáját, ám a le- gelborzasztóbb ügyekben is embernek kell maradnia. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy 38 éves pályafutása alatt az általa képviselt vád alapján született ítéletek közül egy sem volt téves. Dr. Horváth Ferenc a tárgyalótermek szereplői számára mégis inkább azért emlékezetes, mert egy ügyész sem ábrázolja olyan döbbenetes erővel a bűncselekmények elkövetésében szerepet játszó szűkebb-tágabb környezet hatását, mint ő. Például az egyik életveszélyes szurkálással végződött bűncselekmény tárgyalásán hallott perbeszéde a lakótelepeken uralkodó állapotok oly alapos elemzését nyújtotta, amely alapul szolgálhatna Kaposváron a tennivalókhoz. Szerinte a környezetnek igen nagy a szerepe a bűncselekmények elkövetésében, de a megakadályozásukban is. A rendszerint tragédiákhoz vezető alkoholista vagy garázda életvitel láttán a környezet időben közbeléphet. Minden ellenkező híreszteléssel szemben érvényben vannak kiemelést, kényszergyógyítást biztosító törvények. Véleménye: a bűnözést nem elsősorban a nyomor, hanem a munka nélküli jövedelem megszerzésének vágya motiválja. Nyilván ez vezette azokat is, akik töröcskei hétvégi telkén kiszedték és elvitték egy egész ágyás vöröshagymáját. Lehet, hogy ez az ügy is szerepel majd valamelyik ügyész kollégájának vádiratában. Persze előbb meg kell találni a tettest. A vád képviselője csak ezután következhet. A somogyi igazságszolgáltatás egyik érdekes egyénisége a Somogy Megyei Főügyészségen elköszönt kollégáitól, akiknek a bizalma — mint mondta — mindig erőt adott felelős munkájához. Szegedi Nándor Tiszta üzlet, jó barátság Kicsi és nagy együttműködik Nudli József saját kombájnnal arat Fotó: Király J. Béla „Magyarországon a vegyes üzemrendszernek van jövője, ahol a szövetkezetnek, az amerikai típusú farmergazdaságnak, a kisparaszti gazdaságnak, de még a kisegítő gazdálkodásnak is fontos szerepe van az agrárágazatban”. (Idézet a kormány agrárprogramjából.) A gyakorlat olykor megelőzi az elveket. Somogyszil élő példája ennek. A mezőgazdálkodásáról mindig híres településen élők még nem ismerték az új kormány programját, ám a maguk józan, paraszti bölcsességével, önmaguk szervezésével kezdtek kialakítani egy olyan kapcsolatot a „kicsi” és a „nagy”, a magángazdaság és a szövetkezet között, ami példa lehet. — A gazdakör nem „külső erők” szorgalmazására, hanem a falugyűlésen elhangzott javaslatokra alakult meg február utolsó napján. — mondja Erdei Imre, a gazdakör elnöke. — Akkor huszonegyen voltunk, ma már huszonhatan. — Öt-húsz hektáros magán- gazdaságok jöttek létre — tájékoztat Sámoty Endre polgár- mester, aki ugyancsak gazdaköri tag —, és felismertük: főként az anyagiak miatt, valahogyan csoportosulni kell. — A szövetkezet 2600 hektár szántójából 1300 hektár maradt az átalakult közösség tulajdonában — mondja Ősz Nándor, a szövetkezet elnöke. — Nekünk létérdekünk, hogy szolgáltatásainkat közmegelégedésre növeljük. Egymás mellett, egymást segítve kell élnünk, mert ellenkező esetben mind a ketten tönkremegyünk. A gazdaköri tagoknak, a ki- sebb-nagyobb paraszti gazdaságoknak a tavaszi induláskor a tőkeszegénység volt a legnagyobb gondja. Sokat enyhített ezen, hogy a kukorica termésére szerződést kötöttek egy kaposvári vállalkozóval, Berkes Mihállyal, aki előlegként biztosította a vetőmagot és a műtrágyát. Aztán alakultak a gazdakörön belül is egymást segítő kis csoportok is, de már a szövetkezet is bekapcsolódott a talajelőkészítési, vegyszerezési munkákba. — Hat-hét gazda adott be pályázatot gépvásárlásra — mondja Erdei Imre —, eddig hárman el is nyerték az Állami Fejlesztési Intézet pályázatát. Ki-ki igyekszik felszerelni a magángazdaságát; de vannak és lesznek olyan technológiai feladatok, amelyeket ésszerűbb, ha a szövetkezet végez el. — Különben is — veti közbe a polgármester — a magángazdák döntő többsége szövetkezeti tag, így az egyéni boldogulása mellett nem célja, hogy tönkremenjen a szövetkezet. Az aratás lényegében véget ért. A magángazdálkodók kalászosainak nagy részét a szövetkezet aratta le, de két gazdának már van saját kombájnja. Tár- sai-nak ők is segítettek. — Tavaly vettem ezt a gépet — mondja Nudli József, aki tavaszi árpáját aratja. — Valójában ez az első év, hogy a magaméban, a sajátommal aratok. A tárolást viszont a szövetkezet oldja meg. Mint mondják, ilyen szempontból is fontos az együttműködés. Lehetőleg azonos minőségű fajtákat kell vetni a „kicsiben” is, meg a „nagyban” is, hogy megoldható legyen a tárolás. De a feladatokat egyeztetni kell. Somogyszil hagyományosan jelentős vetőmagtermelő gazdaság volt, a közös terület csökkenésével kár lenne elveszíteni a vetőmagpiacot. Vagyis: a feladat egy része átkerülhet a jövőben a magángazdaságokhoz. Jártuk a határt. Az itt-ott ágaskodó karók, oszlopok láttán Erdei Imre magyarázta, melyik terület paraszti gazdaság, melyik terület a szövetkezeté. Eközben kitűnt az is, hogy egyféle egészséges versengés van kibontakozóban. A „kicsi” is és a „nagy” is szeretné megmutatni, bebizonyítani szakértelmét, azt, hogy eredményesen, jól tud bánni javaival. Az ilyen versengésnek valójában minden so- mogyszili ember a haszonélvezője. Vörös Márta
