Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-19 / 168. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1994. július 19., kedd Szárazra került az erőmű Sikerült kialakítani a „szárazdokkot a bősi erőmi márciusban összeroppant zsilika- puja körül. Ez azt jelenti, hogy a baleset okát vizsgáló szakértői csoport először tekintheti meg a március 20-án összeroppant baloldali zsilipkapu eddig víz alatt álló részeit, így a kaput támasztó vasbetonküszöböt is. A küszöb két méternyi szakaszon megrongálódott. A szakértők tegnap megkezdték a helyszíni vizsgálódást, hogy megállapíthassák a márciusban bekö- vetkezetett baleset okát. Visszatelepítést sürgetnek Felszólította az ENSZ-t a horvát parlament, hogy csapataival vágja el a krajinai sza- kadár szerb terület utánpótlási útvonalát, s szeptember 30- áig kezdje meg a horvát menekültek biztonságos visszatelepítését a körzetbe. A horvát követelés szerint az ENSZ- erőnek biztosítania kell Krajina Horvátországgal való gazdasági és poltikai újraegyesítését. A kéksapkások 27 hónapra szóló megbízatása a nevezett napon jár le. A nacionalista többségű horvát törvényhozás határozatában kimondja: ha a jelzett napig nem lesz előrelépés, nem hosz- szabbítják meg a békefenntartók megbízatását. Ki a rakétákkal Kijev tiszteletben tartja az atomfegyverek leszerelésére vonatkozó ígéretét, de ehhez segítségre van szüksége — jelentette ki Leonyid Kucsma, az új ukrán államfő. Egyes fegyverek leszerelése ugyanis komoly gazdasági problémát jelent, amellyel Ukrajna egyedül nem tud megbirkózni. Ukrajnának le kell szerelnie mintegy 2000 atomtöltetét, hogy ígéretéhez híven atomfegyvermentes országként csatlakozhassék az atomso- rompó-egyezményhez. Weimari trojka A Nyugat abban az esetben is elfogadhatja Lengyelország csatlakozását a NATO-hoz, ha Oroszország esetleg ellenezné ezt a lépést — jelentette ki Volker Rühe német védelmi miniszter, aki a „weimari trojka” — Franciaország, Németország és Lengyelország — honvédelmi minisztereinek találkozójára érkezett a lengyel fővárosba. Rühe egyúttal annak a véleményének is hangot adott, hogy Oroszország nem lesz tagja az észak-atlanti szövetségnek, ellenben Lengyelország kedvező esetben még az ezredforduló előtt beléphet a katonai szervezetbe. Magánatom Adolf Jaklének hívják és magyarországi üzleti kapcsolatokkal is rendelkezett az a német üzletember, akinek házában nemrég atombomba gyártásához felhasználható plutóniumra bukkantak. A fel- tételezések szerint Magyarország és Svájc érintésével kerülhetett Németországba az az orosz hadiipari üzemből származó hatvan grammnyi rádióaktív anyag, amelyet a nyomozók Jakle házában találtak meg, miközben pénz- hamisítás gyanúja miatt üldözték az üzletembert. A mennyiség önmagában nem veszélyes, de szakemberek azt sejtik, hogy ennél sokkal nagyobb mennyiséget rejtegetnek valahol. Horn Gyula a gazdaságról tárgyalt Helmut Kohllal Régi bonni barátságok (Folytatás az 1. oldalról) Horn Gyulát Helmut Kohl délben a kancellári hivatal udvarán katonai tiszteletadással üdvözölte, nagyszerű jelzésnek nevezve a beiktatást rögtön követő utat abból a szempontból, hogy mindkét fél folytatni kívánja a hagyományosan kiváló német-magyar kapcsolatokat. Kohl a tárgyalásokat követő sajtóértekezleten emlékeztetett 1989. augusztus 25-ére, „a történelmi jelentőségű megállapodással” záruló napra, amikor Horn még külügyminiszterként Németh Miklós akkori kormányfő társaságában Bonnban járt, s, mint Kohl mondotta, a két fél megállapodott: a magyar-osztrák határ megnyitásával lehetőséget adnak az NDK-ba visszatérni nem kívánó keletnémeteknek arra, hogy Nyugatra távozzanak.. Horn miniszterelnök hangsúlyozta, nem véletlen, hogy első kormányfői útja Németországba vezetett, mert az 1988-ban elkezdődött magyar reformfolyamat német támogatás nélkül nem lett volna sikeres. A magyarok vállát sokan veregették, de igazán konkrét, építő jellegű együttműködést a németekkel lehetett folytatni. Kohl kancellár megismételte, hogy Magyarország történelménél és jelenénél fogva is az európai közösséghez tartozik, „Magyarország nélkül az Európai Unió torzó maradna”— mondta. Nagyon fontosnak tartja, hogy a belépésre várakozó keleti országok üzenetet kapjanak, s ennek keretében változatlanul szorgalmazni fogja, hogy évente egyszer az érintett országok vezetői csatlakozhassanak az EU állam- és kor- rjiányfőinek csúcstalálkozójához. Kérdésre válaszolva a kancellár kijelentette, hogy nem aggódik a magyarországi stabilitás miatt, a stabilitás jele például, hogy demokratikus szabad választások útján kormányváltás történik. Horn, aki egyben az MSZP elnöke is, a Kohllal folytatott tárgyalások után, közvetlenül hazautazása előtt a bonni magyar nagykövetségen találkozott Hans-Ulrich Klosé- val, az ellenzéki szociáldemokrata párt Bundestag-frak- ciójának vezetőjével. Klose magyar újságíróknak kijelentette: „félreértés” egyes SPD-vezetők nyilatkozataiból olyasmit kiolvasni, mintha pártja nem támogatná az EU keleti nyitását, a nyitás igenlését SPD-határozatok is rögzítik. Klose ugyanakkor lényegében megismételte azt a kitételt, hogy félő: a bonni kormány ígéreteivel olyan reményeket kelt, amelyeket nem képes beváltani. EK Bizottság az új kelet-európai stratégiáról Erősödő együttműködés Kompromisszumos szövegtervezetet terjesztett tegnap a brüsszeli EK Bizottság a jövőben követendő új kelet-európai stratégiáról, illetve e stratégia alapelveiről az EU külügyminiszteri tanácsa elé. A szöveget hivatalosan még nem hozták, és — feltehetően az azt véglegesítő decemberi esseni csúcsig — egyelőre nem is hozzák nyilvánosságra, de jól értesült források alapján tudósítói körökben lényegében már ismert a tartalma. Eszerint bizottsági jelentés alapvetően két pontban jelöli meg a majdani stratégia kulcselemeit: az egyik a társult országok és az EU intézményei között már eddig is kilátásba helyezett átfogó - szakminisztériumok szintjén is intézményesülő és rendszeressé váló - strukturális kapcsolatok maradéktalan megteremtése; a másik a társulási szerződés végrehajtásával a további integráció elősegítése, illetve a regionális együttműködés erősítése. A szakminisztériumi együttműködés kapcsán a jelentés utal arra, hogy az ennek kívánatosságáról első ízben megemlékező tavalyi júniusi koppenhágai csúcshatározat óta csupán a közlekedési, valamint a pénzügyi-gazdasági tárcák vezetői tartottak egy-egy „12+6”-os nem hivatalos találkozót. A jövőben ezt rendszeresíteni kellene, kiterjesztve más tárcákra is, az üléseket alaposabban előkészítik, s lehetőleg minden féléves elnökség elején a tervbe vett konzultációkat már részletes munkaprogramban rögzítik. A Maastricht Szerződés nyomán EU-szinten részben közössé vált bel- és igazságügyi politika esetében külön is megemlíti az EU és a „Hatok” rendszeresebb kapcsolattartásának szükségességét, s egyúttal utal arra, hogy az idén szeptemberben Berlinben a tervek szerint már együttes ülésen találkoznak majd az érintett EU-, és keleti-európai országok miniszterei. A gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokban a javaslat szorgalmazza az egységes EU belső piac kiterjesztését a társult országokra. A dokumentum szükségesnek nevezi az EU-val társulást csak később aláírt Románia és Bulgária esetében is a piacnyitás mértékének és ütemezésének a visegrádi országokéval megegyező szintre hozását, továbbá valamennyiük esetére kilátásba helyez bizonyos menetrendet. Brüsszelben fontosnak tartják, hogy - ha csak egyetlen mondat erejéig is - az agrárszektor vonatkozásában a dokumentum kilátásba helyezi: a bizottság immár a leendő szélesebb európai keretek figyelembe vételével napirendre tűzi majd a különböző mezőgazdasági politikák megvizsgálását. Kérdőjelek Ferenczy Europress kommentárja Kikényszeríthető a béke? Ha a mostani lehetőség elvész, akkor nagyon gyors lesz a visszaút a sötétségbe és a háborúba — mondta a helyzethez illő borúlátással a minap Hurd brit külügyminiszter, akire (francia kollégájával, Juppével együtt) az a feladat várt, hogy végre elfogadtassa a boszniai konfliktusban szembenálló felekkel a nemzetközi közvetítő csoport legutóbbi, Genfben kidolgozott béketervét. Méghozzá nemcsak általánosságban, hanem annak minden részletével, beleértve a kulcskérdést, a területi megoszlást magában foglaló térképeket is. S a bökkenő épp itt van, hisz semmitmondó békenyilatkozatokban eddig sem volt hiány; az ENSZ és az Európai Unió képviseletében fellépő diplomaták konkrét kezdeményezései viszont sorra kudarcot vallottak. De lehet-e egyáltalán kikényszeríteni a békét? Rávehe- tők-e a harcoló felek a fegyverletételre csupán a külső fenyegetés hangsúlyozásával? Mert hogy — némi leegyszerűsítéssel — most erről van szó: a szerbek ellen a bosnyák fegyverembargó feloldása az ütőkártya, a muzulmán felet pedig avval igyekeznek jobb belátásra bírni, hogy ha a megegyezés útjába áll, akkor a Nyugat az eddig Belgráddal szemben érvényesülő embargó-intézkedések szigorát enyhítené fokozatosan. Elegendő- e ez a nyomás a kölcsönös igenhez? Ez most a nagy kérdés. A siker korántsem garantált, bár vélhetőleg sem a boszniai szerbek, sem Izetbegovics muzulmánjai nem akarják, hogy az „ő kezükben maradjon a Fekete Péter”. Emellett azt sem tudhatják, hogy a következő ajánlat nem lesz-e még kedvezőtlenebb számukra.... A bizottság támogatja az elnökjelölteket (Folytatás az 1. oldalról) Göncz Árpád egyébként tegnap délelőtt fogadta a négy ellenzéki párt képviselőit, akik petíciót nyújtottak át a köztársasági elnöknek. Ebben az MDF, a KDNP, az FKGP és a Fidesz képviselői felszólították az elnököt: a médiabéke iránti elkötelezettségére tekintettel korábbi döntéseihez hasonlóan ne írja alá az új tévé- és rádióvezetők kinevezésére vonatkozó javaslatot. A több mint félórás eszmecsere keretében a négytagú ellenzéki küldöttség tájékoztatást adott a kialakult helyzetről, hangsúlyozva, hogy mint azt levelükben is megállapították a történtek ellenére még mindig nem tartják lehetetlennek a megállapodást. Göncz Árpád elmondta: a médiavezetőkre vonatkozó javaslat még nem érkezett meg hozzá. Leszögezte, hogy személy szerint a törvények és az Alkotmánybíróság döntései alapján fog határozni az előterjesztésről. Az államfő az önmérséklet fontosságát hangsúlyozva amellett volt, hogy az egyeztetések folytatódjanak. Harcok Boszniában Somogyi alelnökök a parlamenti bizottságokban Gesztust csak a többség gyakorolhat István József: A kisebbséget akarata ellenére nem lehet boldogítani István József somogyi képviselő (FKGP) nem mozog idegenül a parlament vallásügyi, emberi jogi és kisebbségi bizottságában, hiszen 1990-től két és fél évig e bizottság tagja volt. Miután a Torgyán József vezette kisgazdapárt elhagyta a koalíciót, István Józsefnek is fel kellett adni bizottsági tagságát. Most ellenzéki képviselőként e bizottság alelnöke. — Magam is részt vettem a hatpárti tárgyalásokon, ahol végülis elfogadták, hogy a bizottságok tisztségviselői között is legyenek ellenzéki képviselők. Református lelkészként elsősorban vallási ügyekkel foglalkozom. — Mi tart legfontosabb feladatának? — A kormányprogram bírálatában is elmondtam, hogy nem megnyugtató az egyházak jövőbeni támogatásának terve. Azt szeretném, ha az egyházak legalább olyan anyagi támogatást kapnának, mint az elmúlt négy esztendőben. Veszélyes az az elképzelés, amely az egyházak anyagi támogatását azok önerejéhez kapcsolja. Ez szinte kényszerít az önerő manipulálására. Harminc éve vagyok lelkész, sokféle „gyakorlattal” találkoztam már. Ha annyi anyagi támogatást kapok a templom tatarozására, amekkora önerővel rendelkezem, akkor csak tisztesség kérdése, hogy mit vallók be... — Milyen megoldást javasolna? — Külön törvényre van szükség, amely szabályozza az egyházak támogatását is. Ebben kellene szabályozni ki, milyen támogatást kaphat. E kérdésről hasonlóképpen gondolkodnak a jelenlegi ellenzéki pártok képviselői. — Mi a véleménye a kisebbségi törvény szükségességéről? — A hazai és a határon túli kisebbség szempontjából is nagy szükség van a kisebbségi törvényre, hiszen számos kérdést csak törvénnyel lehet hatékonyan rendezni. Nem biztos, hogy az a legjobb módszer, ha Magyarországon megteremtjük a kisebbségeknek az önrendelkezést, az ön- kormányzatot, és csak ettől várunk eredményt. Fontosnak tartom az kisebbségi ombudsman kinevezését is. A hazai kisebbség önrendelkezésének, kulturális és más értékeinek a megőrzését is támogatni kell. Magyarország Szent István óta mindig befogadó ország volt. Egy ország annyival gazdagabb, ameny- nyivel az ott élő népek kultúrája hozzájárul a sokszínűséghez. Más jellegűek a határon túl élők gondjai. Az új kormánynak e területen bőven van feladata, mint az a programjából is kiderül. Csak a határon túl élők véleményének figyelembevételével, beleegyezésükkel, velük együtt lehet megoldani a gondokat. Akaratuk ellenére nem lehet őket boldogítani... L. J. A kormányerők és a muszlim lázadók csapatai között súlyos harcok voltak Bihac városától északra. Nehézfegyverekből 160 alkalommal nyitottak tüzet egymásra, eközben a kormánycsapatok és a boszniai szerb hadsereg egységei gyorstüzelő és könnyűfegyverekkel vívtak heves harcokat.
