Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)
1994-07-16 / 166. szám
1994. július 16., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 23 1. ábra. A Bermuda-háromszög Elfogták a láthatatlan gyilkost (1) Évtizedek óta jelennek meg írások a lapokban, amelyek a Bermuda-há- romszögben (1. sz. ábra) történt titokzatos események leírásával, elemzésével foglalkoznak. Az első hajó, amelynek esete felkavarta a közvéleményt a Mary Celeste volt. 1872 decemberében az angol Dea Gratia New Yorkból Gibraltár felé tartott, amikor szembetalálkozott egy különös hajóval. David Morehouse kapitány meglepődve ismerte fel benne a Mary Celeste-t, amely egy hónappal korábban hagyta el New York kikötőjét, ezt követően azonban nyomtalanul eltűnt. Mivel a jelzéseire senki sem válaszolt,a kapitány csónakot küldött a néma hajó átvizsgálására. Fedélzetén egyetlen ember sem volt. 1918-ban tűnt el az amerikai haditengerészet Cyclops nevű 19 ezer tonnás szállítóhajója és 309 tengerésze közül egy sem került elő. 1948. január 29-én a „Star Tiger” négymotoros repülőgép, hatfőnyi legénységgel és 25 utassal, köztük A. Cunninghammel, a brit légierők marsalljával, 380 mérföld távolságban volt a Bermuda-szigetektől. A földi központ rádiótávírá- sza még vette a közlést: „Az időjárás és a repülés kitűnő”, ezt követően azonban a repülőgép nyomtalanul eltűnt. Az eltűnt hajók, repülők nagy száma bizonyítja: a Bermuda-háromszög nem legenda többé, hanem véres valóság... A hírekből általánosan a következők szűrhetők le: — Számos hajó süllyedt el úgy, hogy túlélő nem maradt, és a katasztrófák helyén árulkodó tárgyat, nyomot (hajóroncs, olajfolt stb.) nem találtak. — Néhány esetben a hajó sértetlen állapotban, de személyzet nélkül bukkant fel. — Előfordult, hogy a hajó fedélzetén tartózkodókat halva találták. Külsérelmi nyomok a halottakon nem voltak fellelhetők. — A repülőgépek és hajók a katasztrófákat megelőző percekben vagy semmilyen jelzést nem adtak, vagy meg-megszakadó kapcsolattal azt közölték, hogy műszereik nem használhatók, össze-vissza jeleznek. Fogadjuk el valósnak a felsorolt általános megállapításokat és próbáljunk reális magyarázatot keresni a megtörtént eseményekre. Segítségünkre van a téma ismert kutatója, Neko- tevics Oszkár, akinek „A Bermuda háromszög láthatatlan gyilkosa” című könyve igyekszik természettudományos megalapozottsággal megjelölni a különös tragédiák okozóját. A következőkben ebből a könyvből közlünk részleteket. Víz alatti lávaömlés? A Föld különböző óceánjainak, tengereinek aljzatát több tízezer kilométeres hosszúságban repedésvölgyek, például az Atlanti-hátság középvonala, mélytengeri árkok, például a Puerto Rico-árok tagolják. (2. sz. ábra) Ezek mentén az izzó magma a szilárd kérget áttörve az óceán aljzatára ömlik, és ilyenkor az óceán vízével közvetlenül érintkezésbe kerül. Hasonlóan a felszíni vulkánkitöréseknél tapasztalható — olykor óriási mérvű — gázkiáramlásokhoz, az óceán fenekére ömlő láva gyakran nagy gáztömeggel érkezik. Ezek a gázok a határos tengervízbe kerülnek, keverednek. A víz alatti lávaömlést, kitörést követően az odakerült gázok a tengervíz áramlása folytán elszakadhatnak, eltávolodhatnak attól a helytől, ahol a vízbe jutottak; hasonlattal élve, úgy mozoghatnak az óceán vízében, mint a légtérben a felhők. Ezek a gázdús víztömegek hosszú vízfelszín alatti mozgás, cirkulálás, bolyongás után előre meghatározhatatlan helyen és időpontban bukkanhatnak a felszínre. Felszínre való érkezésük azonban a víz alatti útjuk végét is jelenti. A gázok a folyadéktól elkülönülnek, intenzív pezsgés kíséretében, a szódavíz buborékaihoz hasonlóan a légtérbe lépnek. A levegőbe került gázok a víz felszínén, esetleg a felszín felett bizonyos magasságban, réteges vagy amorf formában felhalmozódnak, és különböző fizikai és kémiai hatásokon alapuló rendellenességeket okozhatnak. Ez a teória a vízből kilépő gázok járművekre (hajókra, repülőgépekre) kifejtett hatásával, mint elsődleges hatással számol, és a gázok emberekre gyakorolt hatását csak másodlagos, de mindenképpen ható tényezőként veszi figyelembe. Vagyis nem azért süllyed el a hajó, zuhan le a repülőgép, mert gázmérgezésben elpusztult a személyzet és képtelen a gépek irányítására, hanem fordítva: a gázömlés miatt elsüllyed a hajó, lezuhan a repülőgép, és eközben a személyzet vagy a tengervízbe fullad, vagy gázmérgezés végez vele, és a holtteste a víz alá kerül. Repülőgépek víz alatt? Gondoljuk el, milyen okok következtében süllyedhetnek el a hajók, zuhanhatnak le a repülőgépek feltételezve, hogy az eltűnések legtermészetesebb okaként a víz alá kerülés jöhet szóba. Robbanás a hajón vagy a repülőgépen? Hajó és repülőgép gyors eltűnésekor ez reális ok lehet, de mindkét esetben a tenger felszínén roncsok, vagy legalábbis olajfoltok maradnak vissza. Mivel roncsok és olajfoltok fellelését egyetlen hírforrás sem említi, a robbanást mint katasztrófa lehetőséget az esetek túlnyomó többségében ki kell zárni. Mechanikai sérülés következtében elsüllyed a hajó, üzemzavar miatt lezuhan a repülőgép? Voltak olyan hajók, amelyek külsérelmi nyomok nélkül átélték a katasztrófa- helyzetet. Ennek alapján minden valószínűség szerint a hajószerencsétlenségek jelentős részét nem mechanikai roncsolóhatás váltotta ki. Néhány esetben a repülőgépek közölni tudták a balesetet megelőző rendellenességeket (az iránytű össze-vissza jelez stb.), de magára a készülő katasztrófa okára vonatkozó tájékoztatást nem tudtak adni. Mechanikai sérülést egyetlen esetben sem jeleztek. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogyha a repülőgépet mechanikai sérülés nem éri, csak úgy kerülhet a tengerbe, ha sebessége egy határérték alá csökken, vagy a sebességének iránya kedvezőtlenül alakul. A hajó elsüllyedését a víz sűrűségének nagymértékű csökkenése is okozhatja? Ha a vízből nagy tömegben gázok áramolnak ki, akkor lecsökken a víz felszíni rétegének sűrűsége, és a hajó — mivel a sűrűsége változatlan — mélyebbre merül a kisebb sűrűségű közegben. így víz alá kerülhet. Tapasztalati tény ugyan nem támasztja alá, hogy a tenger felszínén át valaha is nagy mennyiségű gáz távozott volna, ez azonban nem zárja ki egyértelműen a gázkiáramlás lehetőségét, esetleg csupán az óceánokról szerzett eddigi ismereteink hiányosságára utal. A repülőgép minden hajtóművének egyidejű leállását az is okozhatja, ha a levegő oxigéntartalma olyan mértékben csökken, hogy a hajtóművek üzemét lehetővé tevő gyors égés nem tud folytatódni? Nem támasztja alá tapasztalati tény, hogy ilyen ok következtében valaha is repülőgép zuhant volna le. Pontosabban fogalmazva: ilyen ok következtében esetleg történhetett már baleset, de hogy ennek oxigénhiány volt az oka, erről nincs tudomásunk. Élvileg tehát az óceán feletti repüléskor oxigénhiány a repülőgépek hajtóműveinek leállását és ezzel katasztrófájukat is okozhatja. Hogyan változhat meg a tenger felszínén levő levegő összetétele olyan nagy mértékben, hogy a repülőgépek hajtóművei leálljanak? A legvalószínűbben úgy, ha a tengervízből nagy tömegben gázok lépnek ki, és a tenger felszínén, viszonylag nagy magasságig módosítják a levegő összetételét, csökkentik annak oxigéntartalmát. Mi történt a hajókkal? Induljunk ki abból a feltételezésből, hogy az óceán mélyén gázkitörés következett be. Egy ilyen gigantikus gázkitörés alkalmával a víz alatti tűzhányó hatalmas mennyiségű, több tíz MPa (több száz atmoszféra) nyomású gázkeveréket juttathat az óceán vízébe. A mélyben lezajlott vulkánkitörés gázai megtisztulva és a tengervíz hőmérsékletére hűlve a tenger felszínére érkeznek. (3. sz. ábra) A felszíni vízréteg sűrűségét, az átbuborékoló, kitáguló gázok hirtelen le- csökkentik. Mi történik ilyen esetben a vízfelszínen úszó hajóval? A megtisztult gázoknak a víz felszínén való megjelenése valószínűleg kezdetben nem észlelhető, nem látható, csak akkor, ha a hajó már pezsgő vízben halad, ekkor viszont már késő védekezni, mert a víz intenzív pezsgésével egyidőben a személyzet legnagyobb megrökönyödésére a hajó merülése rohamosan nő, egyik pillanatról a másikra kritikus méreteket ölthet. Nehéz elképzelni, hogy reagál ilyen váratlan eseményre a hajó kapitánya és legénysége. Feltételezhető, hogy látva a megmagyarázhatatlan süllyedést utolsó mentségül a vízbevetik magukat — a legjobb esetben valamilyen mentőalkalmatossággal felszerelve. A vízben azonban szörnyű dolgokat tapasztalnak: a víz nem úgy viselkedik, mint ahogy azt eddig megismerték. Kezük és lábuk csapásai támasz nélkül maradnak, mert a közeg, amelybe kerültek, könnyedén kitér végtagjaik nagy sebességű mozgása elől. Testük nagy erővel húzza őket lefelé, erejük gyorsan fogy és nem tudnak tovább fennmaradni. Ebben a közegben minden — legyen az mentőcsónak, vagy mentőövvel felszerelt emberek — való- színűtlenül gyorsan süllyed lefelé. Talán az említett okok miatt nem tudott még senki sem menekülni az ilyen kritikus helyzetbe kerülő hajókról. Don Henry tengerészkapitány, aki Miamiban egy hajómentő társaság tulajdonosa, nagy tapasztalatú navigátor, így emlékszik vissza az 1966-os szörnyű élményére: — Visszafelé jöttünk Puerto Rico-ból. Három napja voltunk úton egy üres uszállyal. Hajónk 2000 lóerős, az uszályt 350 méter hosszú kötélen vontattuk. Több száz méteres mélység fölött haladtunk. Délután volt, az idő kitűnő, az ég tiszta. A hajó hátulján lévő kabinomban tartózkodtam, amikor odakint zűrzavart észleltem. Kijöttem a hajóhídra, s az első pillantásom az iránytűre esett, amely megdöbbenésemre sebesen körbefor- gott az óramutató járásának irányában. Hogy mi okozta ezt, nem tudtam. A víz közben minden irányból zuhogott a hajóra, a horizont eltűnt, minden összefolyt, nem láttunk semmit. Bármi történt is, egy tény, hogy mindent kiszedett generátorainkból: az áramszolgáltatás megszűnt, műszereink nem működtek, a segédgenerátor is felmondta a szolgálatot. Aggódtam az uszály miatt. Szorosra volt ugyan kötve, de a kötél végét nem láttam. Úgy tűnt felhő fedi be, és a körülötte lévő hullámok magasabbak voltak mint másutt. Teljes gőzzel igyekeztünk mielőbb kikerülni erről a helyről, de mintha valami erőteljesen vissza akarna húzni bennünket. Hangsúlyozom, hogy sehol másutt nem volt köd, csak az uszály körül. Végül azonban az uszály is kibukkant a ködből, de akármit mondjanak is rólam, nem voltam hajlandó visszamenni, hogy megnézzem, mi volt ott. (A befejező részt lapunk jövő szombati számában közöljük) 3. ábra. Fantáziarajz arról, hogyan mozoghatnak a kráter elhagyása után a tengeráramlattal szállított víz alatti gáz-víz felhők 2. ábra. A mélytengeri árkok és vulkáni szigetívek (A kis fekete háromszögek az árkokat jelzik) r )
