Somogyi Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-177. szám)

1994-07-02 / 154. szám

1994. július 2., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Neptun gyermekei a nagy tavat óvják A medencében készülnek fel a fiatal búvárok Rögös utakon járnak a marosiak Iparos telkek Balatonbogláron A helyi vállalkozóknak kínált olcsó telkeket a balatonboglári önkormányzat kettős célt is szolgálva: segítség az iparo­sok vállalkozásait, illetve az üdülőterületről kitelepítsék az ipari tevékenységet. Két év alatt az összes telek elkelt a Klapka és a Kórház utca kö­zötti területen. Pavilonsor Fonyódligeten A korábban ötletszerűen le­telepített hat trapézlemez bódé és lakókocsi helyett igé­nyes, szintén hat egységes pavilonsor épül a fonyódligeti Állomás téren az üzemelte­tőkből alkuit építőközösség beruházásában. Ezzel az ön- kormányzatnak nemcsak az volt a célja, hogy rendezett, igényes körülményeket te­remtsen itt, hanem a közellá­tás kiszolgálása is. Emellett a tervei között szerepel a tér tel­jes rekonstrukciója. Balatel, mint zeneműkiadó A tulajdonosok úgy döntöt­tek: a jövőben Siófok szék­hellyel működik a Balatel részvénytársaság. Legutóbbi közgyűlésükön az alaptőke­emelést elhalasztották, mert a Matáv, a többségi tulajdonos jóváhagyó határozata még nem született meg. A Balatel a jövőben könyv-és zeneműki­adással, rádiós, televíziós szolgáltatással is foglalkozni kíván. Állatvédő Alapítvány Siófokon a gyepmesteri te­lep üzemeltetését átvette a „Siófoki Állatvédő Alapítvány”. A 84/355-358, 355-219, 314- 946 számú telefonokon lehet érdeklődni elveszett, illetve örökbefogadni kívánt .kutyák után. Motoros sztárok az Ezütparton A világ számos országából mintegy 250 motoros jelezte, hogy résztvesz a ma kezdődő találkozón a széplaki Hotel Ezüstpartban. Olyan, negyven évesnél idősebb versenyzők kaptak meghívást, akik világ- versenyek dobogós helyezett­jei voltak egykor. Nyugat-eu­rópai menők mellett ketten ér­keznek az Amerikai Egyesült Államokból is. Elvitte az Ocean a Biobort Sokáig úgy tűnt, jól prospe­rálhat a balatonboglári szék­helyű magyar-svéd vállalko­zás, az üdítőitalokat forgal­mazó Biobor kft. Anyagi okok miatt azonban csődbe ment, az épületet pedig, amelyben dolgoztak, a budapesti Ocean Trade vette meg. A profilion nem változtattak, szintén üdí­tőitalokat forgalmaznak - la­kossági és viszonteladóknak. A tengeristen bátorság­gal, a természet tiszteletével áldotta meg őket. Egy éve hűségesen dolgoznak a Ba­laton vízének tisztításán, a part takarításán. A Balaton­boglári Általános és Zeneis­kola Neptun Gyermek-köny- nyűbúvárcsoportja, az or­szágban az egyetlen hobbi­csapat ötesztendős. H. Tilk Csilla alapította, aki civilben az iskola technika-, informa­tika- és rajzszakos tanára. Először a bátorságot szerez­ték meg. A siófoki és a széplaki uszodában oly sikeresen gya­korolták a szép sportot a Po- szeidon sportklub búvármeste­reinek segítségével, hogy a gyékényesi búvárbázison ta­valy tizenkét gyermek le is tette a CMAS — nemzetközileg is elfogadott — alapfokú könnyű­búvárvizsgát. Ennek birtoká­ban 10 méteres mélységig ereszkedhetnek le. A szülők segítségével, nemcsak a bú­várkodó gyerekek családja, és a pályázatokon nyert támoga­tásokkal vásároltak felszere­lést és az elmúlt években meg­járták a görög, spanyol és olasz tengereket; az idén Kor­fuba szeretnének utazni. A tizenhét tagú csoportnak ma 150 000 forint értékű fel­Virággal érkeztem Horváth Aladár balatonboglári családi házába. Azt hittem adok neki valamit, de én kaptam. Titko­kat reméltem persze, sokkal többel búcsúztatott. Nem is tudom, hogy kérdezhettem egyéni sorsáról a krónikást, a közíró kollégát (remélem megbocsát az összehasonlí­tásért, hiszen a mindennapok és a múlt krónikásaiként be­szélgettünk a hetvenedik szü­letésnapja alkalmából), mert rendületlenül visszakanyaro­dott a történetek fonala a hő­sökhöz, akiknek életéből egy-egy eddig ismeretlen részlettel gyarapította a hely- történeti kutatást a „leilei pad­lásokról”. Schulek Frigyeshez, a budapesti Mátyás templom újjáépítőjéhez, a Halászbás­tya tervezőjéhez, aki Lellén töltötte utolsó napjait, vagy a bogiári lengyel gimnáziumhoz és a Vikár Béla emléktáblájá­hoz, amelyet eltávolítottak a művelődési ház faláról... Egy órácska adatott ne­künk. Hajnalban korán kel, dolgozni megy raktárosként a szerelése van, ez 3 ruha, 4 pa­lack, 4 reduktor (nyomáscsök­kentő), vagyis egy edző és két gyermek tud egyidőben aláme­rülni. Szép teljesítményük nyomán most júniusban befo­gadta őket a BBSC városi sportegyesület, így az edzé­sekre utazás költségei csök­kennek. Gyékényes után kezdtek el a gyerekek a tóval törődni, és ez az aggodalom nem egy nyári vakációs kalandnak bizonyult, mert idén is sokat akarnak dol­gozni a Balaton part- menti vi­zének és környezetének szépí­tésén. Nagyon sokat tudnak már a Balatonról, és ezért a tudásért megdolgoztak: ismerik azokat a kagylókat, amelyek a vizét tisztítják. Tudják, hogy nem idevalók, a Sió-csatornán hozta több évtizede őket egy hajó a Fekete-tenger felől, az­tán szépen kiszorították a jel­legzetes kecskeszarv formájú- akat. Ismerik Boglár partjainál azokat a helyeket, ahol tiszta a víz, mert homokos a partja. S jót csodálkoznak a környezet- védelmi hivatal elutasító állás­pontján, amely tiltja a város­gazdálkodási igazgatóságnak egy-egy részen a kövek fel­szedését, pedig emiatt nem tud tisztulni a beteg tó. Aztán tud­Boglárka üdülőbe a nyugdíj után immár tizedik éve — megtoldja egy újabb kerek számmal idén ünnepli társá­val az 50. házassági évfordu­lót—, és korán kell nyugovóra térni. Felnőtt leánygyermekei is óvják a napi pihenőjét. Hi­szen amúgy is olyan nyugha­tatlan. Jól ismerjük őt, lapunkban rendszeresen beszámol újabb és újabb történeti kutatásairól, amelyek a két Balaton parti város Lelle és Boglár múltjá­hoz kapcsolódnak. Néha rám szól, „ezt vi­gyázva írja, meggyűlik a baja a BM-el.” Most Teleki Pál ha­lálának körülményei izgatják, a merénylet-legenda. Bakay Lajos, az öngyilkosság kö­rülményeit taglaló feljegyzé­seinek elemzésével kereste meg Kosáry Domokost, és a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke márciusban kelt levelében megköszönte, hogy a bogiári helytörténet kutató értesítette „szeg- ről-végről rokona” írásáról. Vannak más levelek is Göncz ják azt is, hogy dr. Perényi Mik­lós, az MTA Tihanyi Limnoló- giai Kutatóintézetének munka­társa, akivel eztán is dolgoz­nának együtt, az általuk vett iszapmintákból következtet a várható szúnyogmennyiségre. S pontosan tudják, hogy felnőt­tek milyen felelőtlenül szeny- nyezik a környezetet, mert ma­guk szedtek ki a vízből meg­döbbentő dolgokat... S ezen a nyáron is dolgoz­nak, ha minden igaz Lellén és Bogláron is, mert dr. Kovács Miklós bogiári polgármester mellett Szűcs László leilei pol­gármester is adott pénztámo­gatást a felszerelésük gyarapí­tására, hogy például ne kelljen minden egyes palackot Ka­posváron töltetni. A tudomá­nyos kutató mellett a siófoki környezetvédelmi szakközép- iskolások is velük tartanak. Miért fontos, hogy ezek a gyerekek a tó parton dolgoz­nak? Csekély a közvetlen ha­szon, viszont az értéke felbe­csülhetetlen. Talán a felnőttek odafigyelnek arra, ami az ifjú polgároknak szívügye. Ezt a természeti kincset ugyanis nem örökül hagyják, az unoká­iktól kapták kölcsön - vallják a gyerekek az ősi indián mon­dást. G. M. Árpádtól, Habsburg Ottótól... Néhány éve megállt a ház előtt egy nagy fekete kocsi. Horváth Aladár kiment a ka­puba és nyújtotta a kezét a bi­lincshez. Hátrahőköltek az ér­kezők, segíteni jöttek. A Bel­ügyminisztériumnál megtalál­ták a dokumentumokat — lám milyen szerencse, hogy időn­ként jó helyen kutatnak —, a nagymarosi alkotótelep mű­vészeinek megmentéséről, a műkincsek megőrzéséről. Ez rendőrőrnagyi rangot hozott — azóta abban is nyugdíjaz­ták —, meg havi nyolcszázat a csekélyke nyugdíjhoz. A Magyar Köztársaság Érdem­rend Kiskeresztje kitüntetés­hez nem jár pénz. Ma már ismert 56-os sors az övé. Munkakereséssel és szép emlékekkel is. A hatva­nas években a leilei tanácsnál üdülőhelyi előadó volt (hogy kellene ez a poszt az önkor­mányzatoknál ma is), a villa­sor dolgaival foglalkozott: tűznél, vízbefúlásnál is őt ri­asztották. Meg utcákat ke­resztelt, a Köztársaság utcát Helységnévtábla sem jelzi Siómarost, az a kis települést, amelyet Balatonszabadihoz csatoltak. Az itt élő emberek a Kossuth Lajos utca végén úgy gondolják, hogy nem csak az út fordul el tőlük (a kanyar itt a Mezőföldnek veszi az irányt), de a helybeli önkormányzat is. Az éppen 100 éve felállított Kossuth szobor után, a falu főutcája névadójának korát, vagy inkább a középkort idézi. Az autónkat féltve álltunk meg és kérdeztük, az egyik ház be­járatánál beszélgetők vélemé­nyét a lehetetlen állapotokról. — Négy éve lakunk itt, az­óta nem változott semmi — mondta Baricza Sándorné. — A nyár eleji esőzések miatt a férjem nem tudott elmenni a kocsijával a munkahelyére, így két nap igazolatlan távol- maradása van. — A járdák elhanyagoltak, ami van, azt a lakók építették. Az elmúlt hónapban volt itt egy tolólapos munkagép, akkor azt reméltük, megjavítják az utat, vagy legalább a mély gödröket betemetik. Azon túl, hogy a huppanok nem tűntek el, még gyerekfej nagyságú A Siófokon és környékén élő rosszullátók 20 éve fogtak ösz- sze, hogy segítsenek önmaguk és sorstársaik hátrányos hely­zetén. Most egy új kezdemé­nyezéssel nagy fába vágták fej­széjüket; 15 milliós költséggel egy barátságos otthont szeret­nének teremteni. — Tervünk — mondta Hor­váth Béla, az ábránd megvaló­sításához létrehozott kurató­rium elnöke —, hogy 11 fős szervező csoporttal megte­remtsük a kivitelezés anyagi fel­tételét. Az első időszakban, mint idősek napközi otthona működne, később továbbfej­lesztenénk, bentlakásos szociá­lis otthonná. Molnár Árpád, Siófok pol­gármestere elmondta, hogy tud több olyan kezdeményezésről, amelyet idős emberek elhelye­zésére, ellátására hoztak létre. Véleményem szerint — mondta például, persze ebből is baj lett, miért nem népköztársa­ság. Ismerte az összes villatu­lajdonost, ma is őt kérdezik ki, hol lakik. Próbálom megtudni mi ösz­tönzi a történeti értékek kuta­tására, s ahogy hallgatom megfogalmazódik a válasz: a Pest megyei Levéltárban töl­tött évek „az első beoltás” ki­egészültek sorsának megélt fordulataival és mindez a nyugdíjas években összpon­tosult az igazság makacs ke­resésében a viták vállalásá­nak árán is. Ahogy beavat a kutatásai során felhalmozott értékekbe, egyre azon szomorkodom, miért nem lehet ezt kiadni? A városok is büszkélkedhetné­nek gazdag múltjukkal általa. Aztán a kertkapuban el­mondja: jönnek az iskolából a gyerekek, Ali bácsi adjon va­lamit, utána mutatják „príma volt” a kiselőadás az iskolá­ban. Talán Ők! Búcsúzom re­ménykedve. (Gáldonyi) kövek is éktelenkednek szerte szét. Hedrick Béláné a szomszéd házból bekapcsolódik a be­szélgetésbe. Úgy tudja, hogy az útjavításra évek óta az isko­laépítés miatt nem jut pénz. Annak ellenére, hogy a bala- tonszabadi és a marosi embe­rek nagyon sok társadalmi munkával, a vállalkozók pénz­zel támogatták az iskolaépí­tést, most sincs pénz az utca rendbehozatalára. Egy fiatal- asszony érkezik, aki a közeli Honvéd utcában lakik. Ők két éve építették a házakat. Télen a hó, máskor, esős időben a sár miatt járhatatlan az utcá­juk. Kovács Mária kisgyerek­kel csatlakozik a beszélgető társasághoz. Egy alkalommal — meséli —, saját magunk hoztunk zúzott követ a gödrök feltöltéséhez. Az önkormány­zat a szétterítéséhez sem adott segítséget. Itt nyugodta megélne egy lengéscsillapító­kat és autórugókat árusító bol­tos. A TSz itt jár nehéz jármű­veivel, amivel az utca egyéb­ként is minősíthetetlen állapo­tát tovább rontják. (Ondrejovics) a város vezetője — ezeket a jó­szándékú kezdeményezéseket elsősorban velünk kellene egyeztetni. Ha megvalósulnak ezek az ábrándok, akkor az ön- kormányzatot kész helyzet elé állítják a fenntartás és a szük­séges személyi feltételek jelen­tős anyagi terheivel. Egy szűk pénzügyi mozgástérrel rendel­kező költségvetési szervezet nem tud milliókat elővarázsolni. A fővárosban már gyakorlattá vált elképzelések jelenthetik a megoldást: e szerint az idősek otthonában elhelyezett személy lemond lakásáról, ingatlanáról és nyugellátásának egy részé­ről, a teljes ellátásáért és ál­landó orvosi felügyeletért cse­rébe. így üzleti, vagy gazdasági formák keretei között biztosított a rászorultak ellátása. Ezt azonban Siófokon nem tartom megvalósíthatónak. Ondrejovics Alapítvány a gyermekekért A Dél-Balaton Gyermekeiért Alapítványt a siófoki városi kórház, a balatonföldvári és siófoki önkormányzat közös összefogásával hozták létre. A gyermekgyógyászati ellátás színvonalának emelése, új diagnosztikai és terápiás eljá­rások bevezetése a céljuk. Az alapítvány segítségével szeretnének vásárolni beteg- megfigyelő monitort és pél­dául olyan ultrahangkészülé­ket, mellyel minden csecse­mőt a születését követő 5. na­pon megvizsgálnának. Ezzel a modern műszerrel sok olyan veleszületett rendellenessé­get, például szülés közben ért sérüléseket, vesebetegséget tudnának szűrni, ami általá­ban csak egy-két éves korban vagy még később jelentkezik. Mindez nem álom, de egyik napról a másikra sem valósít­ható meg. Addig is szeretnék kényelmesebbé, barátságo­sabbá tenni a környezetet a gyermekosztályon. A tervek szerint a szülők napközben bemehetnek a gyermeküket ápolni — ez segítené a gyó­gyulást. C. A. Születésnapi találkozó Horváth Aladárral Boglár és Lelle történeti lelkiismerete 15 millió forint kellene az idősek otthonához A Nyugalom háza

Next

/
Oldalképek
Tartalom