Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18 / 142. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. június 18., szombat hallottam, hogy a szerbek felégették a házat. A szálloda halijában fejkendős asszonyok ülnek naphosszat a széken, valahová távolba néznek és szótlanok. Ellátásukról itt gondoskodnak, de a gondolatuk messze jár. Az udvaron gyerekek játszanak önfeledten, nagy ricsajjal. ők itt a táborban nőnek. ♦ A hajó a szigetvilágba visz. Zadar környékén száznál is több a sziget. Egészen aprók és egészen nagyok. A legdélibb közülük Dugi Ótok. A jacht másfél óra alatt ér el Boza- vára, a sziget távolabbi végébe. A parton 500 vendég részére van egyidőben hely. Tavaly összesen 7000 vendégéjszakát töltöttek itt. Azt jelenti ez, ha mindenki egyszerre érkezett volna, akkor tizenkét napig lettek volna tele a vendégfogadók. Pedig ahogy a jacht elszakadt a parttól a zadari kikötőben, elhagyta a háborús nyomokat is. Itt a szigeteken béke van, csend és nyugalom. És egy csapat gyerek. Kiderül: német fiatalok, akiket egy búvárúszó tanfolyamra hoztak ide. A tenger tiszta, kék, s a köveket mélyen is látni lehet a fenéken. Dugi Ótok mögött a nyílt tenger. Több mint 100 kilométerrel odább Ancona: az olasz partok. A sziget ma 2500 ember otthona. — Tíz éve még ötezren voltunk — mondja Uglesic Marcelo, Bozava polgármester. A háború óta azonban nincs turista, és így munka sincs. 200 család vándorolt ki Amerikába. A többiek pedig várják, hogy jobbra forduljon a világ. Ma egyetlen munkalehetőség a konzervgyár Sáliban. Sali Bozavánál kisebb, és a sziget másik végén van. A két település között hajóval is, autóval is hosszú az út. A komp ha kívánja a turista, ide hozza a szigetre az autóját. Az egyik oldalon meredek a part, a másikon lágyan simul a viz a homokhoz. És csend, jó levegő, nyugalom. — Aki a gondját akarja feledni s pihenni akar, annak ideális ez a környék — mondja Frane Skoblar vendéglátónk, a zadari Turishotel vezérigazgatója. Bagi Gábor, a Magyar Köztársaság zágrábi nagykövete mondta még az indulás előtt rezidenciáján: — A horvát idegenforgalmi vállalatoknál tapasztalható a készség arra, hogy piacfeltáró munkájuk során nagyob figyelmet fordítsanak Magyar- országra. Ennek számos apró jelével lehet találkozni, s azzal is, hogy számos intézkedés az ide érkezők komfortérzését javítja. A horvát gazdaság működése nem indult be még. Az idegenforgalomban viszont tapasztalhatók változások. A háború előtt 150-160 millió dolláros volt a forgalom. Tavaly 140 millió dollár. Vagyis alig nevezhető visszaesésnek. Nagyon reméljük, hogy a közeli években nemcsak árucserekapcsolat lesz, hanem jelen lesznek a szolgáltatások is. Hiszen komplementer gazdasági struktúrák vannak és ennek komparatív előnyeit a magyar és a horvát gazdaságnak is ki kell használni. A horvát gazdaságban jelentős a szolgáltatási szektor: a turizmus és az adriai kikötők révén. Itt az Adria Kőolajvezeték is, amelyet 50 kilométeren megszálltak a szerbek, s ezért nem működik. Ez a három ágazat, tehát a turizmus, az adriai kikötők és a kőolajszállítás több 10 millió dolláros üzlet. S akkor még nem beszéltünk a közúti és a vasúti kapcsolatokról. A két ország között olyan projektek indulnak, amelyek a szolgáltatási képességet javítják. Például ilyen az elektromos hálózatok összekapcsolódása, amelynek révén áram exportra is mód nyílik Horvátországba. Nagyok az előnyei, s ezeket ki lehet használni, ha létrejön a béke és mind a két oldalon készség lesz a gazdasági együttműködésre. Az idegen- forgalomban pedig figyelembe kell venni, hogy nemcsak az Isztria létezik, hanem lehet menni dél felé, Dalmáciába is, ahol szép környezetben most jóval olcsóbban nyaralhatnak a vendégek, mint az Isztrián. Közép-Dalmáciába a szigetekre az utakat egy Verőcén működő horvát-magyar cég, a Júra Internationale szervezi. Igazgatója Ante Juric most azt tervezi, hogy Verőce után Barcson is létrehozza irodáját.’ Arra vár csupán, hogy az OTP kiköltözzön a jelenlegi helyéről s berendezkedhessen ott. A legfontosabb feladatuk a képviselet. Emellett öt konszignációs raktáruk működik, s magyar termékeket adnak el Horvátországban. Közvetítésükkel jutott el a Balatonbog- lári Mezőgazdasági Kombinát több terméke a dalmát szigetvilágba. Meggyőződése, hogy az idegenforgalom fellendülése a horvát tengerparton közeli piacot jelent a magyar élelmiszerek számára is. A másik lehetőség: éppen a menekültek befogadása révén sok szálloda került olyan állapotba, hogy felújításuk, rekonstrukciójuk nélkül nem alkalmasak a vendégfogadásra. Jó a magyar építőipar, s megtalálható az érdekeltség is arra, hogy részt vegyen a felújításukban. Lehet fizetni a turizmussal építőanyagért, élelmiszerért. Horvátország ma lehetőségeket kínál és lehetőségeket keres. Aki időben lép, nyer. Kercza Imre Vendégváró szigetvilág A tenger gyümölcsei — egyelőre csak őslakóknak Megszokott látvány: katonák a kompon A dalmát Adrián készülnek a nyárra — Honnan jöttek? — kérdezte egy megtermett, szakállas férfi a „szendvicsbár” előtt, miközben kóláját melengette a kezében. — Magyarok vagyunk. Elmosolyodott. — Még mindig jobb, mintha szerbek volnának — és ráhúzott a kólájára. Karlobag fölött a Pag-szi- getre induló kompra vártunk, s az időt agyonütni sétáltunk a kikötőben. A komp hamar érkezett, aztán elindult velünk a „holdbéli tájra”. Pag ugyanis innen a partról nézve annak tűnik. A szigetről visszatekintve pedig az embernek az jut eszébe a parti fehér sziklákról és a sziklákba kapaszkodó cserjékről, a változatos tájról, hogy alighanem a világ egyik legszebb s legkülönösebb helyén jár. A kompon lezser öltözékű horvát katonák terepszínűre festett teherautó mellett múlatták az időt. Amúgy nincs nagy forgalom. A június itt a dalmát tengerparton sem főszezon még, meg hát itt mostanában főszezonban sem tolonganak a turisták. A közeli Zadar és a Maszlenicai híd az elmúlt hónapokban még leggyakrabban a háborús hírekben szerepelt. Ide nem bejutottak a szerbek, hanem itt voltak: Zadar laktanyáiban teljesítettek szolgálatot, csak a fegyvert kellett megfogniuk. És megfogták. A háború nyomaival lép- ten-nyomon találkozik a korán érkezett látogató: szétlőtt házak, elsősorban Zadar környékén, géppisztolysorozatok nyomai a házfalakon és ami mélyen megrázó: sok a fekete ruhába öltözött fiatal és középkorú nő. Alig látni viszont a 20-30 éves korosztályhoz tartozó férfiakat, vagy ha találkozik velük az ember, akkor egyenruhát viselnek. A háború nyomait így őrzi az utca. Ma nincs már itt háború, de vendégek sincsenek még. Pedig a négy és félmillió lakost számláló Horvátország egyik legfontosabb gazdasági ágazata az idegenforgalom. Az országban ma egymillió embernek van munkája. Tehát minden munkaviszonyban álló horvát másik három polgártársának az eltartásáról gondoskodik, s nem kevésbe kerül a mienknél majdnem még egyszer annyi embert számláló katonaság eltartása sem. ♦ A komp kiköt Pagon, a „holdbéli tájon”, s közelről látszik, hogy a kősivatagban halványzöld növények küzdenek a megélhetésért. Ahogy a sziget belseje felé kapaszkodik az autó, a halványzöld füvekre vadászó birkákkal is találkozni lehet. Pag a birkájáról, a juhsajtjáról — s amíg volt — az idegenforgalmáról híres. Az út a szigeten 80 kilométer és apró öblök, halászfalvak s az egyetlen város, Pag között kanyarog. Minden negyedik pagi itt él, az egyetlen városban, s reménykedik, hogy a „holdbéli táj” mögött, a buja bokrok árnyékában az idén már megjelennek a turisták. A fenyőerdő azonban ma még üres kempinget őriz. Ennek a hatalmas kempingnek tavaly nem voltak vendégei. A szigetet a másik végén tengerszoros választja el a szárazföldtől. Híd vezet át rajta, s a hidat — itt láttam egyedül a Fényképezni tilos! táblát — légvédelmi ágyúk őrzik. Elég csak a térképre pillantani, s az indok világos. Amikor a szerbek a maszlenicai hidat lebombázták, ez volt az egyetlen összeköttetés Dél-Dalmáciával. Ha itt sikerül kijutniuk a tengerre, akkor a dalmát tengerpart jó részét elvágják Horvátországtól. Azt gondolom, a háború nyomai itt sokáig megmaradnak még. Béke ma sincs, de a fegyverszünet tartós. S éppen a fegyverszünetet kihasználva hívta meg a horvátországi Túra International és a Tourist Hotel Vállalat szakmai kirándulásra több magyarországi utazási iroda vezetőjét és néhány újságírót. Ott volt ezen a látogatáson dr. Kovács János, az Országos Idegenforgalmi Hivatal alelnöke, Somogyból Magyarósy György, a Siotour vezérigazgató-helyettese, Hamvas Péter, a megyei idegenforgalmi hivatal vezetője. Részt vett a tárgyalásokon Bagi Gábor, a Magyar Köztársaság zágrábi nagykövete és dr. Pantyik János, a zágrábi magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője. ♦ Zadar s a tengerpart vendégváró vendégfogadói ma sem üresek. A Hotel Kolovare folyosóján miközben kulccsal a kezemben a szobámat keresem, labdázó gyerekeket kerülgetek. Otthonosan érzik magukat a folyosón: menekültek. A szobában érzem az étel illatát: a szomszédom — menekült család — főzi a vacsoráját. Mindez nem lepett már meg. A meglepetés akkor ért, amikor a szálloda üvegajtajára kiírt felszólítást olvastam: fegyverrel belépni tilos. Az ajtó melletti portál üveget pedig emelet magasan homokzsákok takarják. Kiderült: a fegyverbeviteli tilalom a katonáknak szól, akik közül többen — elsősorban az ENSZ békeHomokzsákokkal védik az épületeket a belövésektől fenntartói — itt laknak a szállodában. A közép-dalmát városokban megszokott kép a homokzsák az utcán. Zadar- ban a villamosművek diszpécserközpontját, a történelmi óvárosban pedig a műemlékeket és a templomok díszítéseit védik. Az emberek ügyet sem vetnek rá. A város éli mindennapi életét. Nyitva vannak, zsúfoltak az éttermek, talán csak a boltok választéka halványabb, mint azt a háború előtti években megszoktuk, és a piacon is vásári a nyüzsgés. Mindent lehet itt kapni: húst és banánt, virágot és vetőmagot. Délen vagyunk, ahol hozzánk képest legalább egy hónappal előbbre jár a természet. Érik a barack, és vérpiros a dinnye. Csak a turista hiányzik. Zadar mellett a tengeröbölben üdülőtelep: Zaton. Apartmanok és szállodák, teniszpályák és éttermek. Az apartmanok előtt kiskert. Benne paradicsom terem és káposzta borul fejbe. Az üdülőtelepet három éve menekültek lakják. Öreg ember jön szembe s mondja: — Messziről jöttem, és nincs hova visszamenni. Azt
