Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-03 / 129. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. június 3., péntek Könyves-ünnep a Vörösmarty téren A magyar könyvhét Európa egyik legrégebbi könyves ünnepe. Az idén több mint négyszáz kiadványt ajánlanak az olvasók figyelmébe, s újdonságként megrendezik a tömegkommunikációban dolgozók napját is. Az ünnepi könyvhét megnyitásán — tegnap — Esterházy Péter író ajánlotta az olvasók figyelmébe a kiadók újdonságait, majd elsőként rótta le tiszteletét a Vörösmarty téren az Ismeretlen Magyar Olvasó ez alkalomra készült emlékműve előtt. Pro Cultura Hungarica Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter Pro Cultura Hungrica emlékplakettet adományozott Farkas Károly amerikai állampolgárnak, amit Taxner Ernő, a szaktárca megbízott helyettes államtitkára tegnap adta át Budapesten. A kitüntetést apja, néhai Farkas István festőművész életművének gondozásáért s azzal a kezdeményezésével érdemelte ki, hogy a Wolfner- Farkas gyűjtemény a kecskeméti képtárba kerülhetett. Sütő András Debrecenben Debrecenbe érkezett Sütő András erdélyi író, akinek a Csokonai kiadó a könyvhétre megjelentette Heródes napjai című, az erdélyi magyarok exodusáról írt, drámai hangú naplójegyzeteit. A könyvheti programok keretében este a budapesti Nemzeti Színház társulata a szerző jelenlétében mutatta be Debrecenben Sütő András Advent a Hargitán című drámáját. Halál a Mount Everesten Úton lefelé a világ legmagasabb hegycsúcsáról, a 8848 méter magas Mount Everestről rosszul lett és meghalt az 53 éves Michael Rheinberger ausztrál alpinista. Rheinberger egy nagyobb amerikai expedíció résztvevőjeként másodmagával ért fel a csúcsra, de leereszkedés közben viharba kerültek. Ekkor lett rosszul, majd nem sokkal később meghalt. Ausztrál lapjelentés szerint a melbourne-i Rheinberger gyakorlott hegymászó volt. Glauser-díj Ingrid Nollnak Ingrid Noll német írónő „Die Häupter meiner Lieben” (Szerelmeim feje) című könyvét találta a zsűri az 1993-as év legjobb krimijének és ezért kitüntette a tízezer márka jutalommal együtt járó Glauser-díjjal. A svájci íróról elnevezett Gla- user-díjat pár napja adták át Gelsenkirchenben a Criminale ’94-en. E díjat 1987 óta ítéli oda a „Szindikátus” nevű írótársaság, amelyhez mintegy 120 nyugati krimiíró tartozik. Tudományos tanácskozás A dohányzás korunk egyik legfontosabb rizikófaktora, amelynek következtében emberek millióit veszítjük el idő előtt — hangsúlyozta Jávor András népjóléti államtitkár azon a tudományos konferencián, amelyet a hetedik dohányzásmentes világnap alkalmából rendeztek Budapesten. A dohányzással összefüggő riasztó statisztikai adatokat is említette, illetve a munkavédelemről szóló törvényt, amely elősegíti a nemdohányzók egészségvédelmét. Gyarapodó iskolai könyvtár A tanítóképző főiskola gyakorló általános iskolájának könyvtára azon kevesek közé tartozik, melynek gyarapítására is futja. A 25 ezer kötetes állomány folyamatos fejlesztésére évente 80-90 ezer forintot biztosít a költségvetés, ezt a közelmúltban tovább növelték a „Könyvtár az iskoláért” országos pályázaton nyert 40 ezer forinttal. A tanulók mellett rendszeres olvasók a főiskola itt gyakorló hallgatói is, a nevelőknek pedig szakkönyvtári részleget alakítottak ki (Török Anett felvétele) Háromszáz verset írt Bolhás költője Ma már csak hagyaték az a majdnem 300 vers, amely Gőbölös Sándortól maradt. A nemrég elhunyt bolhási költő 60 éves volt. Kéziratait a testvére adja ki a köz javára. Gőbölös Sándor Indulás címmel írta első verseit az ötvenes évek elején. Tagja volt a csurgói gimnázium Arany János irodalmi körének. A Vadvirágok című folyóiratban jelentek meg első versei 1952-ben. Az évtized végén két évig dolgozott a Somogyi Néplapnál, majd Nagybarátiban; később Baranyában népművelősködött. Megromlott egészségi állapota miatt 53 évesen leszázalékolták, s hazaköltözött Bolhásra. Nagy törés volt életében — ezt többször is mondta —, hogy politikai okok miatt nem mehetett egyetemre. Munkája mellett írt, utoljára tavaly. Legjobban Adyt és József Attilát szerette. Levelezett Fodor András költővel, s ő véleményezte is verseit, és kiadásra ajánlotta. Rá jellemző sorok a sírverséből: „...történelmet írni, ki bátor számíthat rá, hogy tolla megbotlik néha s a tintafoltok... nem fakulnak, a cselekvés és a tett mégis a hibák itatósa.” Gőbölös Sándor verseit a testvére készítette elő megjelenésre. Németh István A dolgozók nyelve A Philips cég holland vezér- igazgatóját tanította meg először a siófoki Bérdi Éva magyarul beszélni. Azóta több jelentős külföldi tőkebefektető vállalkozás vezetői adták fejüket nyelvtanulásra. Két-három év munkája szükséges ahhoz, hogy magyarul meg tudják értetni magukat; a kevés szabadidővel rendelkező szakembereknek nagyon nehéz sok-sok órát áldozni annak érdekében, hogy beszéljék dolgozóik nyelvét. Szeretnék tudni még döntéseik előtt, hogy mi zajlik a háttérben; az ebéd alatt miről beszélgetnek az emberek. Nem néhány kiválasztottól akarnak értesülni, akik ismernek több nyelvet is. Bérdi Éva beszélt arról is: nehéz nyelv a magyar, ráadásul a kapható könyvek nem segítik a munkáját. A kör azonban, amely igénybe veszi szolgáltatását, egyre bővül. Már piacot is kutatnak, és egy siófoki szállodával közösen ajánlják ki a szállást és a nyelvtanulási lehetőséget. Az sem mellékes: az eddig sikeresen végzett tanítványok között a térség barátokat talált, akik jó része letelepedett, és pénzével, tapasztalataival, kapcsolataival segíti a civil szervezetek működését. Czene Attila Kollégiumi „nyomor” Tabon A tabi középiskolai fiúkollégium ügye évtizedek óta gond. A városatyák korábban döntöttek már egynyolcvan személyes kollégium építéséről, amelynek a bekerülési költsége 70 millió forintot tesz ki... Tabon a gépszerelő-szakközépiskola beindulásakor — 1960-ban — hozták létre a fiú- kollégiumot 53 fő elhelyezésére. A két évtized alatt többször bővítették az épületet. — A kollégiumi gondok 1985-ben az elektronikai műszerész-képzés megkezdésével szaporodott meg — mondja Frányó László, az iskola igazgatója. — Akkor a társalgóból is hálóterem lett. Az Erdélyből érkezett diákok tovább növelték a tanulók számát, s a korábbi Video- ton-munkásszállóban való elhelyezésük az 1993/94-es tanévtől megszűnt. Diákjainkat a Kossuth Lajos utcai kollégiumba kellett költöztetni. Számuk már nyolcvan fölé emelkedett... Az új kollégium építése — pénzhiányra hivatkozva — több ötéves tervből is kimaradt. Ezt követően pedig nem tudott megegyezni a tulajdonos (a helyi önkormányzat) és az intézményt fenntartó megyei önkormányzat. Legutóbb a képviselő-testület úgy döntött: Tabon a városháza épületét alakítják át. El is készült az átalakításra vonatkozó terv, s ebből látható, hogy megvalósítása nem hoz létre ideális állapot, de a jelenlegi körülményeknél mindenképpen jobb elhelyezést biztosít. — A kollégiumban ma is az engedélyezett létszámnál több a tanuló — folytatta az igazgató. — A szociális körülmények is sokat romlottak. Az állapot tovább már nem tartható... Az iskolánk azért nem költötte a kollégium felújítására az évente biztosított pénzt, mert arra számítottunk, hogy rövid időn belül új helyre költözhetünk. Sajnos, az időpontot azóta már többször módosították. A megyei vezetés 5 millió forintot ad a városházából kialakítandó kollégium épületére. Ez nagyon kevés pénz. Jelentős összeget a helyi ön- kormányzat vállalt magára. A baj az, hogy amikor kollégium építésére támogatást lehetett volna nyerni, akkor a már benyújtott pályázatot visszavonta az önkormányzat... Decemberben a tisztiorvosi szolgálat — szülői bejelentésre — vizsgálatot tartott a kollégiumban. Megállapításuk: ezekkel a feltételekkel szeptembertől nem működhet tovább a kollégium. Elrendelték a létszám 60-ra történő csökkentését, illetve a szükséges külső és belső felújítások elvégzését. Ha a volt városháza tervezett rekonstrukciója nem valósul meg, akkor veszélybe kerül a szakközépiskolai képzés. Április végén, május elején az iskolavezetés, a helyi és a megyei (fenntartó) önkormányzat több alkalommal is tárgyalt a kialakult helyzetről. A jelenlegi álláspont az, hogy a megye elvégezteti a kollégiumi épület felújítását, és 16-18 kollégista elhelyezésére épületet, illetve lakást kíván bérelni a városban... Ez is csak átmeneti megoldás? Mikor lesz végleges? Krutek József Díjat kaptak a szép magyar könyvek A Szép magyar könyv 1993 díjait adták át tegnap Budapesten. A kiadók társadalom- tudományi műveket, szak- és tankönyveket, ismeretterjesztő munkákat, szépirodalmi és művészeti köteteket, fotóalbumokat, gyermekkönyveket, bibliofil és reprint kiadványokat egyaránt neveztek a versenybe. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által szervezett megmérettetésre 38 kiadó 123 művet jelölt. A társadalomtudományi művek kategóriájában oklevelet kapott például Johannes Irmscher: Antik lexikona, amely a Corvina Kiadó gondozásában látott napvilágot. A Springer Hungarica Kiadó Háziorvos könyvek sorozatának négy kötetét oklevéllel díjazták. Edmond Rostand: Sasfiók című regénye az Európa Könyvkiadónál jelent meg. A kötet a szépirodalmi könyvek kategóriájában lett díjazott. A legtöbb elismerést, négy díjat és egy oklevelet a Helikon Kiadó könyvei érdemelték ki. Könyvespolc Stefan Zweig világhírű történelmi regénye évtizedek óta most jelent meg újra magyarul. Aktualitását elsősorban az adja, hogy a tragikus sorsú francia királyné 1793. október 16-án fejezte be életét a nyaktiló alatt... Stefan Zweig egyik legvonzóbb írói tulajdonsága a józanság. Bár kétségkívül rokon- szenvvel kíséri főhőse sorsát, mi sem áll távolabb tőle, minthogy mártírt csináljon belőle. Szigorú tényeken alapuló történelmi regénye — vagy inkább regényes történelme — nemcsak Marie Antoinette életének hű krónikája. Pompás tabló ez a „rokokó királyság” végnapjairól, és a forradalom mindent elsöprő viharáról. És mindemellett az író a kor csaknem valamennyi jelentős törtéStefan Zweig: Marie Antoinette nelmi személyét felvonultatja, utolérhetetlen plaszticitással. „Félek az unalomtól!” — Marie Antoinette-nek ebben a megnyilatkozásában benne van egész szertelen, köny- nyelmű egyénisége. A kis osztrák főhercegnőből 1774-ben hirtelen francia királynővé lett Marie Antoinette csak élvezni akarta az életet — felelősség nélkül. Tobzódott a jókedvben és a pénzben. Az egész világot boldognak képzelte, hiszen ő maga gondtalan volt. Egyre többször hagyta ott Versail- les-t, hogy Trianonban éljen tetszése szerint, ahol kegyen- cek és talpnyalók siserehada vette körül. Hiába intette leveleiben Mária Terézia a királynői viselkedésre, Marie Antoinette nem fogadta meg tanácsait. Ugyanilyen eredménytelen volt II. József 1777-es látogatása is, aki szinte látnoki módon mondta húgának: „A forradalom kegyetlen lesz, ha nem is számítanak rá.” S mit szólt felesége elképesztő költekezéséhez a férj, XVI. Lajos? A lomha, hihetetlenül közömbös férfit csak két dolog érdekelte: a vadászat és az evés. Marie Antoinette egy mosolyára aláírt mindent... Marie Antoinette nem akarja észrevenni, hogy egyre fojto- gatóbb körülötte a levegő. A nép már régóta nem isteníti királynéját. A versailles-i arisztokrácia egyre hidegebben szemléli. Vastagodik a cselszövés hálója, amelyet mesteri kézzel irányít a háttérből Provence grófja, a későbbi XVIII. Lajos... Marie Antoinette belekeveredik (belekeverik) a hírhedt nyaklánc-perbe. Ebben ártatlan ugyan, de neve egy életre besározódik. Gúnyversek, pamfletek, karikatúrák özöne önti el Párizst az „osztrák nősténytigris” kicsapongásairól... Mindebből azonban — ahogy Stefan Zweig finom oknyomozással kimutatja — jóformán semmi sem igaz. Az író meggyőződése, hogy Marie Antoinette-nek férjén kívül csak egyetlen férfi volt az életében: Fersen, a svéd diplomata. A közvélemény elcsen- desítése azonban egyre nehezebb. S az áradat ott van a kapuk előtt. Menekülés nincs előle. Stefan Zweig szerint 1789. október 6-a a monarchia gyász- hintójának napja is. A királyi család Párizsba költöztetése valóban a monarchia végének kezdete... S ekkor következik be Marie Antoinette pálfordulása. Az eddig oly könnyelmű királyné ezután csak férjének és gyerekeinek él. S bár semmit sem ért meg a forradalomból, egészen tragikus haláláig megőrzi bátorságát és tartását. (Mira- beu, a híres forradalmár szerint a király mellett csak egy férfi áll: a felesége.) A királyi családról Hébert, a „veszettek” vezetője „gondoskodik”, mindent elkövet, hogy a királyt és a királynőt mielőbb vérpadra juttassa... Kétszáz éve halt meg Marie Antoinette. S csaknem ennyi ideje zajlik a vita arról, hogy bűnös volt-e vagy áldozat. Stefan Zweig szerint Marie Antoinette eljátszotta az utolsó rokokó királynő szerepét, de nem értette meg a korát. S kimondja azt is: „soha történelmi alakot, királynét nem felejtettek el legközelebbi hozzátartozói és utódai olyan könyörtelenséggel, mint Marie Antoinette-t...” Dr. Sipos Csaba