Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18 / 142. szám
1994. június 18., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 23 KAPCSOLATÉPÍTŐ LEHETŐSÉGEK ÉS CÉLOK Egy jóindulatú szervezet Somogyért KÉT SZÍNHÁZI ÉVAD KÖZÖTT A színész filmet forgat Tokajban Znamenák István a színházról, a fotóról és Kaposvárról A színész, aki rendez, forgatókönyvet ír és fotózik — Znamenák István Csobod Péter felvétele Egy jóindulatú szervezetnek nevezte Szász Endre Mun- kácsy-díjas festőművész a Somogyért Egyesületet. A május 25-én megalakult szervezet kapcsán a civil szerveződés szükségességéről és lehetőségéről kérdezte a Somogyi Hírlap a legilletékesebbeket: Dévényi Zoltánt, a Somogyért Egyesület elnökét, dr. Gyenesei István és Kovács Lajos társelnököt, Csörsz Klára titkárt, valamint az elnökség tagjai közül Bánkúti Gyöngyit és Szász Endre Munkácsy-díjas festőművészt. Somogybán egyébként több mint kétezer társadalmi szervezet és egyesület működik, s ezzel a számmal a megyék között az első helyen áll az országban. — A Somogyért Egyesület nevében olvasható a célja: Somogyért kíván dolgozni. Mit tehet az egyesület egy megyéért? DÉVÉNYI ZOLTÁN: — Nagyon sokat. Azért jött létre, hogy segítse a civil társadalmat, koordinálja a civil szervezetek tevékenységét a megye és az ország felemelkedéséért, demokratikus fejlődéséért. SZÁSZ ENDRE: — Én azt tapasztalom, hogy minden Budapesten történik, az a központ. Ugyanakkor vidéken 'alig jutnak művészek komoly kiállítóhelyiségekhez: kiváló, első osztályú, világhírre érdemes művészeinket itthon sem ismerik, de ha hazajön egy külföldi ócska, rossz, dilettáns dolgokat kiállítani, akkor jelentős költséggel nagy cirkuszt csinálnak. Szeretnénk megváltoztatni ezt a szituációt. Én okosnak tartom azt, hogy egy kis faluból, ezúttal Várdáról indul el egy ilyen kezdeményezés. Arra törekszünk, hogy összeszedjük a legjobb képzőművészeket, csinálunk óekik kiállítást, és a hozzá csatlakozó rendezvényeket. Aztán továbbvisszük ezt sorozatot, először Somogybán, aztán az egész országban, hogy ismerjék meg az embereket, ismerjék meg értékeiket. A külföldi kapcsolataink révén még tovább vihetjük ezt az anyagot. Nyu- gat-Németországban találtam egy urat, az ottani tiszteletbeli magyar konzult, aki finanszírozna egy ilyen művészeti körutat. Ezt előadással is ösz- sze lehet kapcsolni, hogy kerüljünk be a világ képzőművészeti üzlethálózatába, mert piac ez is, és ez tesz ismertté egy képzőművészt. Az igazi kritika az, hogy megveszik-e a képeket. A magyar festők úgy is nagyon magukra vannak hagyva ilyen vonatkozásban is. Egy pici faluból — Várdáról — elindulva látok lehetőséget arra, hogy bekapcsoljuk a vidék képzőművészetét a megye, az ország, majd Európa vérkeringésébe. Arra kell vigyáznunk, hogy stíluskülönbség nélkül válogassuk ki, hogy kvalitás legyen. Akarunk építeni egy szabadtéri színpadot, ahonnan színvonalas műsorokkal indulunk először körbe Somogybán, aztán a Bala- ton-parton. Ez a rendszer önfenntartó, önfinanszírozó, de valahol el kell indulni. Ma azonban filléres gondjaink vannak az egyesületben: nem tudtunk nyomtatványokat, meghívókat kiküldeni. Az indulás nehézségein más alapítványokkal való kapcsolat segíthet. Ez apróság, de nagyon lényeges ahhoz, hogy meglehessük ennek a rendezvénynek az előkészületeit. DR. GYENESEI ISTVÁN: — Talán a legfontosabb, hogy akik ebben az egyesületben egymásra találnak, azoknak közös jellemzője, hogy vállalják a munkát Somogyért, ezért a megyéért, az itt élő emberekért, településeikért. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak azok tesznek Somogyért, akik a tagjai az egyesületnek. De akik vállalják a tagságot, azok kinyilvánítják kötődésüket és a tenni- akarásukat. Az egyesület találkozási pont, ahol egymással párbeszédet folytathatnak, kicserélhetik magánszemélyként gondolataikat és azok, akik egy szervezetet képviselnek (mert a vezetői, létrehozói, szervezői valamelyik egyesületnek, alapítványnak) vagy önkormányzatot képviselnek. Az önkormányzatok biztosítják a legközvetlenebb mozgásteret a civil szervezeteknek. Találkozási pont ez azoknak a személyiségeknek is, akiknek a neve hallatán a megye határán túl, sőt külföldön is a megyét, Magyarországot valamennyire ismerőnek Somogy jut eszébe. — Időszerű a kérdés: miként lehet valaki a szervezet tagja? CSÖRSZ KLARA: — Az egyesület alakulására olyan embereket hívtunk, akik valamilyen civil szervezetnek tagjai, vagy kívülről támogatják ezeket a szervezeteket, illetve szakmájukkal, munkahelyükkel vagy saját tevékenységükkel reprezentálják a megyét, illetve a polgári társadalmat. Ezért nem szervezeteket, hanem magánszemélyeket hívtunk, akik vélhetően vinni fogják a híreket a Somogyért Egyesületből. GYENESEI ISTVÁN: — Az alakuló ülésre — ez május 25-én volt — nem lehetett mindenkit név szerint meghívni, akibe reményeink szerint hajlandóság van tenni Somogyért, hiszen sokszor tízezer ilyen ember él a megyében. Fel kellett vállalni a kockázatot, hogy 100-150 embert szólítunk meg első körbe, akik bizonyos területeket, foglalkozási és művészeti ágakat reprezentálnak, és rajtuk keresztül hívni csatlakozásra mindenkit. Várjuk azok jelentkezését, akik úgy érzik, hogy az egyesület keretei között megsokszorozhatja erejét és így többet tud tenni saját településéért és a megyéért. — Tehát ha valaki be akar lépni, mit kell tennie? CSÖRSZ KLÁRA: — Az egyesület székhelyén (Kaposvár, megyeháza, Csokonai köz 3.) kap belépési nyilatkozatot, és néhány héten belül tagsági igazolványt s egy csekket a tagdíjról. — A tagsági igazolványt Szász Endre tervezte. Milyen ez az igazolvány? SZÁSZ ENDRE: — Stilizált, mintha szárnya lenne az S-be- tűnek, alá van írva, hogy Somogyért. Alkalmas arra is, hogy egy plakáton vagy egy levélpapíron legyen. — A civil társadalom elképzelhetetlen civil szerveződés nélkül. Milyen állapotban vannak ma Somogybán a civil szervezetek? _ BÁNKUTI GYÖNGYI: — Úgy gondolom, hogy a mi szövetségünk — a Társadalmi Egyesületek Szövetsége — a civil szervezeteknek csak egy jóval szűkebb körét fogja ösz- sze annál, amit a Somogyért Egyesület szeretne megcélozni. Nagyon hiányosak az emberek információi arról, hogy milyen és hány szervezet működik ma megyénkben. Korábbi elképzelés volt, hogy irodánkban egy számítógépes nyilvántartást hozzunk létre, s ott naprakészen tároljuk az információkat. Ez élő és nyilvános lesz. Ezért szeretnénk a Somogyért Egyesület tagjait is megcélozni egy kérdőívvel és összegyűjtenénk azokat a szervezeteket, amelyekben magánszemélyek a tagok. Telefonszámunk a Somogy megyei önkormányzaté, tehát a 315-122. Az iroda helyileg a Fő u. 35-39. — Az egyik legnagyobb civil szerveződés a nyugdíjasoké. KOVÁCS LAJOS: — 1990- 91-ben jöttek létre a nyugdíjas szerveződések. Mert az új kormányzat nem állt szóba a szakszervezetekkel. Itt volt a nagy nyugdíjas tömeg, nem volt képviselete. Voltak azelőtt is olvasókörök, és egyebek különböző helyiségekben, és ott vetődött fel, hogy az érdek- képviseletekre kellene a súlyt helyezni. így jöttek létre ezek az érdekvédelmi egyesületek. Ez a szerveződés 1991-ben ért el Kaposvárra is. Ennek a szövetségnek az a feladata, hogy felfelé vigye a megyei nyugdíjas gondokat, lefelé pedig tájékoztasson, hogy mit sikerült elintézni a kormánynál, az illetékes hatóságoknál a nyugdíjasok érdekében. — A nyugdíjasok szövetsége és a nyugdíjas szövetség tagjai miként csatlakoznak a Somogyért Egyesülethez? — A nyugdíjas egyesületeknek, szervezeteknek nem arra van szükségük, hogy patronálják őket. Kezdeményezéseink nagyon szépen épülnek be a megyei, a helyi ön- kormányzatok munkájába. Tehát mi a tevékenységünkkel segítjük az illetékes szervezetek munkáját. A nyugdíjasok ismerik legjobban a nyugdíjas társadalom tagjait, a rászorulókat, tehát a helyi önkormányzatoknál a szociális, az egészségügyi bizottságok tevékeny tagjai lettek. A tanárok, tanítók a kulturális bizottságokban tevékenykednek. A megyei szövetségnek sem csak érdekvédelmi feladata van. Most már az ötödik nyugdíjas Ki mit tud?-ot szervezzük. — Arról már szó volt, hogy ez az egyesület miként épült föl. Arról még kevés szó esett, hogy miként kapcsolódhatnak a helyi ön- kormányzatok munkájához, hol várhat és hova adhat segítséget. GYENESEI ISTVÁN: — A helyi társadalom nem pártok szerint tagozódik. Helyben az emberek természetes csoportosulásokat hoznak létre, különböző összekötő érdekek mentén. A civil szféra az, ami nem állam, nem párt, nem felülről szervezett, nem rákény- szerített a-kisemberre és közösségére. Legegyszerűbb megnyilvánulási formái az egyesületek, az alapítványok és sportkörök. Ezek azok a mozgásterek, amelyek egy település életét meghatározzák, az állampolgárok egymáshoz való bizonyos kapcsolatára teret adnak. Az önkormányzatok, az állampolgárok által választott, őket képviselő testületek. A legtermészetesebb kapcsolatnak az önkormányzat és a civil szféra között kell létrejönni. Ha ez nincs így, akkor csak sánta önkormányzat működik, mert nincs amire támaszkodjon. Vagyis: az ön- kormányzatnak nagyon fontos partner a napi feladatai megvalósításában a civil szféra. A civil szervezeteknek a működési keretét viszont az önkormányzatok tudják megadni. Nem elsősorban anyagiakkal, hanem a feladatok megtalálásával, a település életébe való kapcsolódás lehetőségével. A civil szféra és az önkormányzat egymásra van utalva, egymás nélkül nem tudnak tevékenykedni. — Honnan szerezhet pénzt egy egyesület, és honnan szerez pénzt a Somogyért Egyesület? — Általában tagdíjból. Ez azonban kevés. Számos lehetősége van viszont, hogy pénzhez jusson. Részint még az önkormányzattól vállal feladatot, részint pályázatok révén. Nagy probléma, hogy a legtöbb egyesületnek fogalma nincs arról, hogy hol, hogyan, milyen formában és mikor kell, illetve lehet pályázni. Tehát adott esetben a Somogyért Egyesület feladata, megtanítani a a civil szervezeteket, hogy milyen logika szerint lehet forráshoz jutni. A megyei önkormányzatnak is milliós nagyságrendű tételei vannak költségvetésében, amelyek a civil szféra számára rendelkezésre állnak. Nagyon fontos, ha úgy tetszik, történelmi pillanat előtt állunk, amikor egy négy évvel ezelőtti állapothoz képest egy lényegesen erősebb civil szféra jött létre települési szinten és különböző regionális szinteken. Ennek a szférának a képviseletét az ez évi őszi önkormányzati választásokon határozottan biztosítani kell. Ez bizonyos fokig a pártokon keresztül is megvalósítható, de meglehetősen esetleges. A civil szervezeteknek biztosítani kell a lehetőséget, hogy bekerüljenek a testületekbe, mégpedig úgy, hogy az egyesület és civil szféra „zászlaja” alatt/ Ilyenformán nagyon sok közéleti- séget vállaló, a településért ma is tenni akaró ember kerülhet be a képviselő-testületekbe. Olyanok is, akik a pártok révén nem kerülhetnek be, mert például nem szólítja fel az adott párt, vagy mert nem kíván párt színekben szerepelni és oda bekerülni. A mai magyar társadalom döntő többsége nem kötődik párthoz, de elfogadja a pártokat, és ezt egy országos választási szisztémája alkalmazza is. Nem szabad azonban, hogy belekényszerítsük a társadalmat abba, hogy kizárólag pártok szerint válasszon a helyi önkormányzati választásokon. — Ki lehet hát a tagja? — Alapszabályunk úgy fogalmaz, hogy aki Somogybán él és mindenki, aki Somogyért tenni akar bárhol is él. SZÁSZ ENDRE: — Tehát ez egy jóindulatú szervezet, amely kéri, vonzza és hívja azokat a polgárokat, akik tagjai akarnak lenni. Nem egy új párt akar alakulni, mint ahogy többen remélték, hanem ez egy szervezet, egyesület, amely kimondottan a megyét szolgálja és a megyében kialakuló demokráciát. Harmadik évada után Znamenák Istvánról bizton állítható, hogy sikeres művész a kaposvári deszkákon, a Csiky Gergely Színház ismert tagja. Ám nemcsak ebben sikeres, hanem meglehetősen sokirányú érdeklődéssel, próbálkozó erővel áldotta meg a sors. Mint ismeretes rendezett is, mint kevésbé ismeretes, aktív fotós is. A már kihalt öltözőben, „kellékek” nélkül beszélgettünk. ' — Több neves kaposvári színész is nyilatkozott már úgy: számára a várost kizárólag a színház jelenti. Maga Kaposvár, az más dolog. Ön hogy van ezzel? — Én „abszolút” fővárosi vagyok: noha gimnazistaként, majd csoportos színészként ellátogattam a színházba. Mikor ideszerződtem, volt is bennem némi ijedelem... Aztán kezdtem egyre jobban érdeklődni, megismerni a várost. Sok barátra találtam, s mégcsak nem is jellemző, hogy milyen körből kerülnek ki. S vannak szép számmal ismerőseim is — egyszerűen a boltból vagy a gyógyszertárból. Úgyhogy összejöttünk Kaposvárral... A színésziét viszont olyan, hogy ide köti az embert a színházba. Gyakran a huszonnégy óra is kevés, ha feladat van. — Akik közelebbről ismerik, mondják: gyakran látni fényképezőgéppel. Tanúsítja ezt a Kakukkfészek műsorfüzete is. — Én már iskolás koromban jártam fotószakkörbe, aztán olyan gimnáziumban érettségiztem, ahol volt fotó és filmkészítési tagozat is. így nyilván velem volt a gép amikor a zselici dombokat erdőket jártam, én is felfedeztem Szennát s természetesen a Dese- dát és környékét. S a várost is. — Itt mit talált szépnek? — A „legszebb” a társadalombiztosítás épülete... Vagyis olyan csúnya a hivalkodó „modernségével”, hogy érdemes a felfedezésre. Megvallom leginkább a színházi életet szeretem fotózni, s főképpen a portrékat kedvelem. — Akkor innen már egy ugrás a tévékamera. Úgy hírlik filmet forgat a nyáron. — Valóban. Csehov, Lakodalom című egyfelvonásosa a kiindulópont. Valójában ennél többről szó. A csehovi világot kívántam forgatókönyvbe ötvözni, s szeretném megrendezni. Más darabokból — például a Ványa bácsiból — és kisregényekből is vettem át részleteket. Együtt van a szereplőgárda, közöttük Molnár Piroska, Bezerédi Zoltán, Bör- csök Enikő, Kelemen József és mások. Reményeink szerint július 20-án kezdünk a helyi tv technikai stábjával forgatni a tokaji parkerdőben. — Azt a környezetet eléggé „oroszosnak” találta? — Nem ez a szempont. Hanem a tó, az erdőszél, a ház... Egyébként is döntően éjszakai forgatások lesznek. Van már ehhez bizonyos pénzünk, ám, hogy biztonságban nekiálljunk további szponzorokat is keresünk. — Említette Börcsök Enikő nevét... Ő is azok közé tartozik, akik elszerződtek. Évad közben pedig olvashattunk olyan nyilatkozatokat, hogy úgymond az „aranykor” végétért; ez a színház már nem a régi... Mi erről a véleménye? — Sokan elmennek, igaz... Mégis az a véleményem ez a színház semmivel sem rosz- szabb mint volt. Ugyanúgy történnek a dolgok, ugyanúgy jó és rossz előadások születtek. Mert néha elrontjuk a dolgokat. Ám ez a színház a mai napig nem tudott egy bizonyos színvonal alá menni! Aki az ellenkezőjét állítja, annak szerintem nincs igaza. Ugyanúgy dolgoznak a fiatalok, ugyanúgy akarnak és szeretnek jó színházat csinálni. Azon vagyunk, hogy ezt megtanuljuk. Es együtt, egymástól tudjuk megtanulni. Tröszt Tibor
