Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-14 / 138. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1994. június 14., kedd Ukrán jogászok Budapesten Dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnökének meghívására háromtagú ukrán delegáció érkezett Magyarországra tegnap. A küldöttséget Butenko Georgij Andrejevics, Ukrajna Legfelsőbb Bíróságának elnöke vezeti. Az ötnapos program során a vendégeket fogadja dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke, dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész és dr. Papácsy Edit, az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára. Szaúd-Arábiát vádolják Észak-jemeni források azzal vádolják Szaúd-Arábiát, hogy csapatokat vont össze a két ország határán, és zsoldosokat toboroz, hogy segítséget nyújtson a szakadár déli erőknek. A Szanaában dolgozó külföldi tudósítóknak megküldött közlemény „jól értesült” forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy Szaúd-Arábia több mint 150 harckocsit vezényelt a jemeni-szaúdi határ térségébe, s ez — szanaai értékelések szerint — a jemeni polgárháborúba való szaúdi beavatkozás nyitánya lehet. Türelmi időt kap Szöul Az ENSZ Biztonsági Tanácsa e héten ismerteti a testület tagjaival azt a határozati javaslatot, amely az Észak-Korea ellen foganatosítandó szankciókkal foglalkozik. Szöuli értesülések szerint először csak enyhe intézkedéseket javasolnak, bizonyos türelmi idő leteltével helyeznek kilátásba szankciókat. Erről állapodott meg az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán. Lemondott a tanácsadó Benyújtotta lemondását az izraeli kormányfő politikai tanácsadója, több titkos küldetésben különmegbízottja, Jacques Neria. Távozását Jeruzsálemben a miniszterelnöki hivatal vezető állású emberei körében dúló befolyási harccal hozzák összefüggésbe, amely az elmúlt hónapokban Jichak Rabin munkatársai egész sorának lemondásához vezetett. Neria számos titkos tárgyalást bonyolított le Jasszer Arafat PFSZ-elnökkel és munkatársaival. Horn Gyula és Pető Iván a Köztársaság téren találkozott Kormányzati szereposztó a koalíciós tárgyaláson A parlament megalakulásáig szabtak maguknak határidőt (Folytatás az 1. oldalról) A most tárgyalt témákat kedden megvitatja az MSZP és az SZDSZ politikai tárgyalódelegációja. Az MSZP-nek, fűzte hozzá a szocialista politikus, természetesen van elképzelése személyi kérdésekben, de ez szintén a nagybizottsági tárgyalások témája lesz. A miniszterelnök-helyettesi poszttal összefüggésben Pető Iván hangsúlyozta: a lényeges nem magának az intézménynek a bevezetése, hanem az, hogy a kisebbik koalíciós partnernek lesz egy olyan embere, aki képviseli az egyeztetéseknél a miniszter- elnök mellett. A funkció elnevezése — miniszterelnök-helyettes, avagy koalíciós miniszterelnök-helyettes — eldöntendő technikai kérdés. — Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy nem az SZDSZ megbízottja helyettesíti majd a kormányfőt — fűzte hozzá Pető. A pártelnökök egyébként, mint kiderült, egyetértettek abban, hogy a minisztériumok felépítésében érvényesítsék azt az elvet: a tárcáért az a párt felel, amelyik vezeti. Kivételeket azonban mindketten elképzelhetőnek tartanak. Horn egy kérdés nyomán közölte: határozott esélyt lát arra, hogy a keddi, negyedik tárgyalási fordulón sikerül megállapodni a garanciális kérdésekben. Pető ez ügyben úgy fogalmazott: „egyfolytában, amióta tárgyalunk, látunk esélyt”. Rámutattak ugyanakkor, hogy a garanciális kérdések csak az első lépcsőfokot jelentik a koalíciós megállapodáshoz. A konkrét témákat a szakbizottságokban még ezután veszik sorra, s azokban megegyezni szintén nem lesz könnyű. Pető Iván erről úgy nyilatkozott: az, hogy közös kormányzást akarunk, nem jelenti azt, hogy gyorsan meg tudunk állapodni a részkérdésekben. A pártelnökök a továbbiakban elmondták, hogy a koalíciós tárgyalások tekintetében mindketten meghatározó időpontnak tekintik a Parlament első ülésének napját, s az a céljuk, hogy addigra befejezzék a tárgyalásokat, jóllehet a kormányalakítás nem kötődik a parlamenti munkakezdéshez. Szerintük június 24-e tájékán meg kellene kötni a megállapodást ahhoz, hogy az Országgyűlés alakuló üléséig az MSZP kongresszusa és az SZDSZ küldöttgyűlése ratifikálhassa az egyezséget. Végül nem tartották kizártnak, hogy a tárgyalások lezárásáig lesznek még informális egyeztetések a pártelnökök között. Kérdőjelek Kocsis Tamás kommentárja Mitől félünk? Évszázadok óta az a hírünk a világban, hogy nálunk nem divat a politikai terror. Valóban: a merénylők a magyar történelemnek mindmáig csak ritka és jelentéktelen epizodistái voltak. Az Országházban pedig csupán egyetlen érdemi erőszakos esemény történt, ez is még a Monarchiában, amikor rálőttek Tisza Istvánra az ülésteremben. S az már köz- feltűnést keltő különlegesség számba ment, hogy az Öböl-háború idején útakadályokat emeletek az épület körül. Egyszerre megváltoztunk volna? Természetesen nem. De az nem mindegy, hogy beszámíthatatlan őrültek vagy kiszámítható célokkal romboló kalandorok robbantották-e be a Parlament kapuját? Tudatos politikai zavartkeltés volt-e a céljuk? Ami vitathatatlan: a Parlament elleni merénylet is jelzi, hogy alaposan megváltozott körülöttünk a világ. Ezért szedett már áldozatokat nálunk a hagyományos nemzetközi terrorizmus (Ferihegy), és lett Magyarország is helyszíne a közvetlen déli szomszédságunkban dúló háborúhoz kapcsolódó merényleteknek. Vajon van-e, lehet-e kapcsolat a szegedi templom és a pesti Országház berobbantott kapuja között? Tény, a közbiztonság romlása elérte az ország szívét, a Parlamentet is. Megelőzhette volna ezt a rendőrség? Vannak-e hozzá megfelelő jogi és anyagi eszközei? Egyértelmű igennel vagy nemmel aligha tudna rá válaszolni bárki. De arra a hétvégi robbanás talán ráébresztett mindany- nyiunkat: felmérhetetlenül sokba kerülhet, ha tartósan a közbiztonság védelmi rendszerén, szervezetén és technikai felszerelésén takarékoskodunk. A szocialisták fölénye Megválasztották Európa képviselőit Duray Miklós: „Ahogy ők — mi is úgy” Az Együttélés törekvései Duray Miklós szerint — nem elkötelezettségnek, sokkal inkább a szlovákiai magyarság érdekében kifejtett politizálás eszközének tekinthető az, hogy az általa vezetett Együttélés az elmúlt években a Magyar Demokrata Fórumot tartotta partnerének. (Folytatás az 1. oldalról) A mostani választásokat megelőző utolsó felmérések mintegy 185-190 parlamenti helyet jósoltak a számukra — ezzel szemben csak 148 parlamenti hellyel végeztek. A liberálisok hajszálpontosan tartották pozícióikat: változatlanul 44 honatyával lesznek jelen az új strasbourgi parlamentben. Némileg visszaestek a zöldek — 28-ról 23-ra —, egy helyet vesztettek a kommunisták — már csak 12 képviselőjük van —, és megtartották eddigi 12 helyüket a szélsőjobboldali pártok. Fontos tényező az is, és jelentős mértékben módosíthatja még a végső felállást, hogy egyes pártcsoportosulásak — mint például Silvio Berlusconi Forza ltalia-ja —, valamint némely „független képviselő” egyelőre nem csatlakozott egyik nagyobb strasbourgi tömörüléshez sem, márpedig közel száz főnyi csoportot alkotnak (egészen pontosan 96-an vannak ilyenek). Végső, vagy akár alkalmi „csapódásuk” valamelyik frakcióhoz érdemben módosíthat a politikai erőviszonyokon, lévén, hogy Strasbourgban az euroho- natyák többsége a napi politikai vitákban általában tényleg előbbre sorolják a pártszínekből következő elkötelezettségeiket az adott „nemzeti színekhez” tartozásnál. Az Eurostat első összesítéséből az is kiderült, hogy az európai átlagban számított részvételi arány tovább csökkent az öt évvel ezelőttihez képest: akkor 58,4 százalékos volt (szemben az azt megelőző — 1984-es — 61 százalékkal), most csupán 54 százalék ment el szavazni. Ezen belül a negatív rekord az első összesítések szerint Hollandiáé és Portugáliáé, ahol a választópolgárok kétharmada távol maradt a szavazástól. Fóris György Az Együttélés elnöke ezt a tegnapi új Szóban megjelent beszélgetés egyik kérdésére válaszolva fejtette ki. A lap fő- szerkesztője arra volt kíváncsi, vajon Duray, s ezáltal az Együttélés is — az elmúlt hónapokban nem kötelezte-e el magát túlságosan az MDF mellett? A politikus hangsúlyozta: — Látni kell azt, hogy ebben az időszakban a magyar kormány az egyetemes magyar politikai gondolkodás megteremtésére törekedett, s hogy Budapest, ellentétben a korábbi évtizedekkel, partneri szintre emelte a határon túli magyarok politizálását. A magyar kormány ezzel fölvállalta mindazokat a törekvéseket, amelyeket a határon túli magyarok legitim szervezetei képviseltek. Duray leszögezte: mindez — összhangban volt az európai politikával és az integrációval, így szerves kapcsolat alakult ki a magyar kormányzatot alakító pártok és a határon túli magyarság politikai erői között. Mindebből természetszerűen adódik az, hogy az Együttélés melyik politikai pártot tartotta partnernek, hiszen az a párt határozta meg a kormány politikai arculatát, és ez a Magyar Demokrata Fórum volt. Duray elhamarkodott ítéletnek tartja azt, hogy az MDF po- litizálási stílusa megbukott volna, mert.— a választók jelentős része a „gulyáskommunizmus” iránti nosztalgiából szavazott a baloldalra, s majd a történelem eldönti, jól cselekedtek-e. Emékeztetett rá, hogy az Együttélés minden magyar parlamenti párttal megpróbált korrekt kapcsolatot kialakítani. — Mi arról nem tehetünk, hogy például az SZDSZ az Együttélés megalakulásától kezdve arra törekedett, hogy mozgalmunk megszűnjön — mondta Duray. Állítása szerint sem Kuncze Gáborral, sem az MSZP-vel nem volt konfliktusa. — Én a Magyar Televízióban azt a véleményemet fejtettem ki, hogy azt a pártot, amely fölvállalja Hajdú János jelölését, nem tartom megfelelő kormányzó pártnak. Nem változott semmiben a véleményem, ahogy ők viszonyulnak majd hozzánk, mi is úgy alakítjuk kapcsolatainkat velük. Várom a kormányprogramot és azt, hogy milyen koncepciót fogadnak el a határon túli magyarokkal kapcsolatban. Duray Miklós az úgynevezett „táblatörvényről” szólva azt mondta, azokkal ért egyet, akik a törvény ellen szavaztak. Úgy vélte, nem lehet azonosulni azzal, hogy a mintegy 40 ezer magyar lakost érintő (13) település ne jelölhesse magyarul is a nevét. Keszeli Ferenc Ötmillió forint jutalom a nyomravezetőnek — Ipari kamera van, de nem működött Amit a parlamenti robbantásról tudni lehet Katonai szeminárium Nemzetközi katonai szeminárium kezdődött hétfőn Varsóban „A fegyveres erők civil, demokratikus ellenőrzése” címmel. A tanácskozáson 38 ország, köztük Magyarország, valamint az Észak-atlanti Együttműködési Tanács és a NATO európai erőinek főparancsnokságának küldöttei vesznek részt. Akihito Amerikában Ünnepélyes körülmények között fogadta hétfő délelőtt a Fehér Ház kertjében Bili Clinton amerikai elnök és felesége a Washingtonban állami látogatáson tartózkodó Akihito japán császárt és Micsiko császárnét. Az elnök és a császár rövid beszédet mondott. Mindketten a két ország viszonyának tartósságát, a két nép kölcsönös egymásra hatását hangoztatták. Akihito és Micsiko a múlt héten kezdte meg a tizenhat naposra tervezett amerikai látogatókörutat. Maga a hír is bombaként robbant: a parlament XIX-es kapuját ismereteién merénylő berobbantotta. Az elmúlt fél évtizedben összesen négy hasonló terrorcselekmény történt hazánkban (89. február — egy metró-szerelvényben, 91. december — a Ferihegyi gyors- forgalmi úton, 93. január — Kaposvárott, 94. június 1 — Szegeden egy buszmegállóban), s egyik bűntény tettese sem került rendőrkézre. A helyszín az Országház Duna felé néző oldalán levő épületszakasz a parlament legkevésbé szem előtt levő, legsötétebb része: rendszerint nincs kivilágítva. Olyannyira „perifériája” a monumentális építménynek, hogy a kétszár- nyas kapu nem is volt kulcsra zárva. Igaz, a kapuhoz vezető lépcsősor alacsony fémkorláttal van körülvéve, ezen azonban bárki könnyen átjuthatott és az ott fölhalmozott kövek között megbújhatott. A merénylet pikantériája, hogy a parlamenti őrök pihenőszobája közvetlen a kapu közelében van. Milyen szerkezet robbant? A pokolgépről egyelőre annyit tudni, hogy egy kilogramm trotilnak megfelelő erejű robbanóanyagot tartalmazott. Valószínűleg TNT-volt, de nem zárható ki, hogy Semtex, a terroristák által újabban gyakran alkalmazott szintetikus anyag volt a töltet, amelyet a kereső detektorok nem mutatnak ki. A szerkezet nem volt lefojtva, így minden irányban hatott — ellenkező esetben nagyobb pusztítást végzett volna az épületben. Mindenesetre az anyag ugyanolyan tökéletesen elégett, mint a szegedi robbantásnál. A szakértők egyelőre nem tudják, hogy időzített vagy távirányítású volt-e a szerkezet — a rendőrség az előbbi feltételezésre hajlik. Hogyan követték el a merényletet? A robbantásról elsőként a Radio Bridge éjszakai adása értesült: egy hallgató betelefonált, jelezve, hogy fényjelenséget és robbanást észlelt a parlament épületénél. (A rádiósok kétkedve fogadták a bejelentést, erre a telefonáló letette a kagylót.) Éjjel a parlamenti őrség járőrözik az épület körül; a szolgálatosok 5-10 percenként haladnak el az érintett kapu előtt. A számítások szerint tehát a merénylőnek legfeljebb 5 perce lehetett arra, hogy bemásszon az elkerített részre, elhelyezze a kisméretű szerkezetet a kapuban és a kerítésen át távozzon. Mindezen túl: az ottani lámpaoszlopon ipari kamera van elhelyezve, ez azonban nem működött. Nyitott kérdés, hogy tudta-e ezt a tettes vagy sem. Ki lehetett a tettes? Egyelőre semmit nem tudni az elkövetőről. A robbantás körülményei azonban egyértelműen arra utalnak, hogy nem valami amatőr rossz tréfájáról, hanem profi módon előkészített és végrehajtott terror-cselekményről van szó. Ezt erősíti az a kiszivárgott fel- tételezés is, hogy a robbanó szerkezetet vagy a hadseregtől lopták el vagy hozzáértő személy készítette. A két holland férfiról, akit az esetet megelőzően a parlamentnél igazoltattak, kiderült, hogy nincs közük a merénylethez. Á belügyminiszter ezzel együtt nem zárta ki, hogy külföldiek voltak az elkövetők. A nyomozás roppant erővel folyik; a nyomravezetőnek 5 millió forintos díjat tűzött ki rendőrség. Hírek szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság önálló nyomozócsoportot állít fel a tettesek fölkutatására. A robbantás következményei: A parlamenti kaput keretestől kiszakította a detonáció, s összesen mintegy százhúsz ablak kitört. A helyreállítás néhány napot vesz csupán igénybe. A turistacsoportok országházi látogatásait tegnapig függesztették fel, mától a Ház ismét látogatható. A merénylet nyomán máris megfogalmazódott: a parlament és az egyéb kiemelt objektumok őrzését megnyugtatóan csakis jelentős anyagi ráfordításokkal lehet: múlhatatlanul szükséges a technikai fölszerelések kiegészítése és korszerűsítése. A belügyminiszter erre vonatkozóan rövidesen előterjesztést tesz a kormánynak. Ferenczy Europress
