Somogyi Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-01 / 127. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1994. június 1., szerda ENSZ-felszólítás Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felszólította Észak-Ko- reát, hogy a jongbjongi 5 megawattos atomerőművében folyó fűtőanyagcserénél tartsa magát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség előírásaihoz. A testület ülésén elfogadott határozat nem helyez kilátásba szankciókat arra az esetre, ha Phenjan mégsem állítaná le a jongbjoni erőmű ellenőrzés nélküli üzemanyagcseréjét. A határozat elfogadását még Phenjan fő támogatója — Kína — sem vétózta meg. Kínai aggodalmak A kínai külügyminisztérium aggodalmának adott hangot Lien Csan tajvani kormányfő washingtoni látogatása miatt. A minisztérium szóvivője hangoztatta: a kínai kormány reméli, hogy az Egyesült Államok nem kíván hivatalos viszonyt ápolni Tajvannal. Lien a washingtoni kormány egyetértésével tervezi, hogy La- tin-Amerikába menet megáll az Egyesült Államokban. Csecsen hadgyakorlat A csecsen vezetés kész megfelelő válaszlépést tenni, ha orosz csapatokat vezényelnek Ingusföld Csecsen- földdel határos részére, a malgobeki és a szunzseni járásba. Ennek jeléül a csecsen haderő mától hadgyakorlatot kezd a kaukázusi köztársaság határai mentén. Az ügy előzményeihez tartozik, hogy Borisz Jelcin orosz elnök két hónappal meghosszabbította a rendkívüli állapotot a kaukázusi Észak-Osszétiában és Ingusföldön. Honecker utolsó útja Santiago de Chilében elhamvasztották Erich Honecker holttestét. Az egykori NDK állami és pártvezetőjének földi maradványait a chilei főváros központi temetőjének egyik kápolnájában ravatalozták fel, nem messze a puccsal megdöntött szocialista elnök, Salvador Allende sírjától. Koporsóját az NDK zászlója fedte be. Segítséget vár Jemen Jemen sürgős orvosi és élelmiszersegélyt kért az ENSZ-től és adományozó országoktól arra a háborúra hivatkozva, mely négy hete állítja szembe egymással a nemrég egyesített ország északi és déli részét. Szanaá- ban az ENSZ képviselője, Uni al-Hani közölte, hogy a sza- naai kormány „egész Jemen” számára kérte a segélyt. A felhívás szerint sátrakra is szükség lenne a mintegy 100 ezer menekült számára, aki kénytelen volt elhagyni a harci övezeteket. RMDSZ-vezetők Iliescunál Ion Iliescu román államfő fogadta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség küldöttségét, amely az oktatási törvény- tervezet e héten kezdődő parlamenti vitája előtt az elnök közbenjárását kérte a romániai magyarság és az RMDSZ által elfogadhatatlannak tekintett előírások megváltoztatása érdekében. Az RMDSZ minden felelős tényezővel sürgős dialógust kezdeményezett, az államfővel folytatott megbeszélés után a Romániai Demokratikus Konvencióban fejti ki álláspontját. Francia-német csúcs A kelet-európai országokkal kapcsolatos magatartás volt az egyik fő kérdés a mulho- use-i francia-német csúcstalálkozón. Mitterrand francia elnök és Kohl német kancellár javaslata az volt, hogy az Európai Unió évente egyszer hívja össze tanácskozásra a belépni akaró kelet- és közép-európai országok állam- és kormányfőit. A mostani csúcs az Európai Bizottság korfui ülését és a hetek júliusi nápolyi találkozóját is hivatott volt előkészíteni. Képünkön: Mitterrand és Kohl Kelet-Európáról egyeztetett Kérdőjelek Ferenczy Europress kommentárja 72 százalék... Arról a pontosan 72,28 százalékról van szó, amilyen arányú parlamenti többséghez juttatták a szavazók a Magyar Szocialista Pártot és a Szabad Demokraták Szövetségét. Szabad-e így, „egy kalap alá venni” őket, hiszen a két párt mandátumainak száma jelentősen különbözik egymástól? Az MSZP a parlamenti helyek 54,15, míg az SZDSZ 18,13 százalékát szerezte meg. Az arányok jelentős különbsége ellenére nyilvánvaló, hogy a két párt választóinak táborát néhány döntő kérdésben azonos szándékok vezérelték. Elsősorban is az, hogy le akarták váltani a kormányt, ki akarták billenteni hatalmi pozíciójából a Magyar Demokrata Fórumot és a koalíció többi pártját. Ebből természetesen következik, hogy alapvetően más politikát igényelnek elvekben és gyakorlatban egyaránt. Ezt a szavazótábort nem fűtik konzervatív nézetek és rossz emlékű nosztalgiák, s a liberális gazdaságpolitikától várja az ország sorsának jobbra fordítását. Ezek a választók hatékonyabb parlamentet, eredményesebb kormányzást, olcsóbb államot akarnak. Elvárják, hogy a kormány nagyobb érzékenységet tanúsítson a szociális gondok iránt és az adott lehetőségek között intézkedjék azok enyhítésére. Ez a többség az ország érdekeit jobban szolgáló, megalapozottabb szakszerűbb magyar diplomáciát szeretne. Mire kötelezi a választók érdekeinek és szándékainak találkozása a két pártot? Mindenekelőtt ezen találkozó- pontok felismerésére és szem előtt tartására akkor, amikor mérlegelik a választóik által rájuk ruházott politikai felelősséget. Mert ez a nemzet jövőjéért viselt felelősség már a vállaikon nyugszik, s most már csak azt fontolgathatják, hogy koalícióban tesznek-e eleget az ebből adódó követelményeknek, vagy sem? Ha igen, akkor a 72 százalékot alkotó parlamenti többség logikája szerint cselekednek, ha nem, akkor oda kell állniuk saját szavazótáboruk elé és nyíltan válaszolni a kérdésre: a nemzet vagy a párt érdekei vezérelték-e őket döntésükben? Boszniai osztozkodás Havel: Pinochet látogatása nem hivatalos jellegű A „véreskezű” Prágában (Folytatás az 1. oldalról) — Á föderációnak Bosznia-Hercegovina 58 százalékára kell kiterjednie, vagyis azokra a területekre, ahol népeink többségben vannak — fejtegette Kresimir Zubak, a boszniai horvát közösség vezetője, akit a parlamenti ülésen várhatóan a föderáció első elnökévé választanak egy hat hónapig tartó átmeneti időszakra. A nemzetközi közösség Bosznia-Hercegovina 51 százalékát ajánlotta fel a horvát-muzulmán államalakulatnak s 49 százalékot a szerb félnek, ami — Zubek szerint — „az erőszak és az etnikai tisztogatás megjutalmazása”. Haris Siladzic boszniai kormányfő — a föderáció miniszterelnöki posztjának várományosa — elmondta, hogy az 58 százalékban benne van a 3 százalékot kitevő Nagy-Szara- jevó (a város a külkerületekkel együtt, a szerb kézen lévő Pale kivételével). Silajdzic szerint e területen 2,84 millió lakos él, akiknek 52,7 százaléka muzulmán, 24,1 százaléka horvát és 11,9 százaléka szerb. így tehát a Bosznia-Hercegovinában élő muzulmánok 77,8 százalékát, a horvátok 90,1 százalékát és a szerbek 35,2 százalékát foglalná magában. Eközben Bosznia különböző részein hajnalban harcok folytak a boszniai szerb egységek és a muzulmán kormánycsapatok között. A leghevesebb küzdelem Bugojno és Travnik város környékén alakult ki. A szer- bek azokat a területeket próbálták meg visszaszerezni, amelyekről a muzulmán csapatok kiszorították őket. Ugyancsak tegnap kiújultak a harcok a nyugat-boszniai Bi- hacot körülölelő muzulmán térségében. Többnyire nincs abban semmi különös, ha egy — ma már a demokratikus államok közé sorolt — dél-amerikai ország szárazföldi erőinek főparancsnoka üzleti útra Prágába érkezik, hogy cseh fegyverek, illetve egyéb haditechnikai eszközök (hírek szerint főképp páncélozott szállító járművek) vásárlásáról tárgyaljon az Omnipol részvénytársaság vezetőivel. De az már felettébb kínos, ha ez a látogató nem más, mint Augusto Pinochet egykori chilei szélsőjobboldali diktátor, akinek neve előtt szinte állandó jelzőként szerepel a „véreskezű” minősítés — nyilatkozzanak róla akár polgári, akár kommunista politikusok. A Pinochet-látogatás ellen egy sor tiltakozó nyilatkozat fogalmazódott meg, köztük a Prágában akkreditált külföldi tudósítók egy csoportjának a nyílt levele. Ezt elküldték Václav Havel köztársasági elnöknek is, aki elhatárolódott a volt diktátor meghívásától. Havel — szóvivője útján — leszögezte: Chilét szilárdan demokratikus országnak tekinti, de kívánatosnak tartaná, ha a cseh-chilei kapcsolatok fejlesztésén olyan személyiségek munkálkodnának, akiket fenntartás nélkül elfogad a demokratikus világ. Az elnök lelkiismerete a jelek szerint tiszta. Megtette, amit megtehetett: már előző héten, pozsonyi sajtóértekezletén is bírálóan szólt Pinochet tervezett látogatásáról, és hangsúlyozta, hogy annak nincs semmilyen hivatalos jellege. A volt diktátor már érkezésekor ravaszul átejtette a sajtót: mindenki az Amszterdamból érkező gépet várta a prágai reptéren, de oda csak a kíséret érkezett, köztük egy Pinochetre kísértetiesen hasonlító úr. Maga az ex-diktátor autóval jött, és egyedül a Rudé Právo fotóriporterének sikerült őt lefényképeznie, amint megérkezett a Forum szállóba. Tegnap annyi vált ismertté, hogy megkezdte a tárgyalásokat az Omnipol vezetőivel, „valahol Prágán kívül”. Délután úgy hírlett, Morvaországba utazott. Ma kezdődik Brnóban az IDET 94 elnevezésű haditechnikai árubemutató. Az eddigi programszervezés fényében meglepő lenne, ha Pinochet nyitás után keresné fel a pavilonokat... Több százezer ember lett a hutuk és tuszik közötti öldöklés áldozata Ruanda: Elmenni vagy meghalni Hárman egy biciklin, egy lábossal, egy matraccal, vagy csupán rőzseköteggel a fején sok tízezer ruandai tart jobbára gyalogszerrel észak vagy dél felé, tanácstalanul keresve a menekülés útjait. Nagy részük a többségi hutu törzsbeli, akik a Ruandai Hazafias Front előrenyomuló tuszi erői elől menekülnek. A kormányerők kezében lévő vidékeken még életben maradt tuszik vagy már menekülttáborokba húzódtak vagy más bizonytalan menedéket találtak a tömegy- gyilkosságok elől. Azt azonban senki nem tudja megjósolni, hogy honnan és mikor érkeznek majd meg a lázadók. Az biztos, hogy keleten már ők az urak, és igyekeznek ellenőrzésüket nyugat felé is kiterjeszteni, beleértve a fővárost, Kigalit is. Kigali lakosainak egy része dél felé indult Butaréba, és a városi stadion közelében gyűltek össze, hogy a helyi hatóságok döntsenek a sorsukról és utóbb valószínűleg a közeli Burundiba menjenek. Mások a Kigaliból elmenekült ideiglenes kormánynak fedelet adó Gitarama közelében lévő Muráméiba menekültek. Olyanok is vannak, akik megkísérelték a visszatérést a lázadók szó- használata szerint már „paci- fikált” térségekbe Ruanda keleti és északi részén. Az emberáradat két irányban is mozgásban van a fővárost a szomszédos Burundival ösz- szekötő főútvonal mentén. Kigali és Gitarama között félúton, Camonyiben 70 ezer ember zsúfolódott össze egy útmenti táborban. Sokan északról érkeztek, byumbai illetőségűek. Közülük nem kevesen már 1990-ben a polgárháború korábbi fellángolásakor elhagyták szűkebb hazájukat. Az öldöklés kiújulása azonban Kigaliból is továbbűzte őket. „ Butaréba vagy még messzebb akarok eljutni, hogy békére leljek — magyarázza nagy szomorúsággal Gaspard, aki családapaként kedden jött el Kigaliból. A Nemzetközi Vöröskereszt kabgayi összekötője, Fery Aa- lam szerint több százezren, de nem kizárt hogy akár egymil- lióan vannak menekülőben. Értesülései szerint a múlt hét eleje óta csak Kigaliból 100- 150 ezren menekültek el, miután a Ruandai Hazafias Front erőinek sikerült bevenni a repülőteret és a szomszédos laktanyát. Városi emberek menekülnek gyakorlatilag üres kézzel — mondja felszólítva a világ humanitárius szervezeteit, hogy jöjjenek vissza Ruandába és nyújtsanak segítséget annak a kevés számú önkéntesnek, aki a polgárháború kiújúlását követően még hajlandó volt maradni. Nemrég a Vöröskereszt drámai felhívásban kérte, hogy sürgősen erősítsék meg a még ottlévő ENSZ-erőket, hogy védelemben részesíthessék a harcok közepette ottrekedt polgári személyeket. Különböző becslések szerint másfél hónap alatt 200- 500 ezer embert öltek meg a főként hutuk és tuszik közötti kegyetlen öldöklésben. Már kétszer menekültem — mondja Leopold, aki egyetemi tanár és Ruanda északnyugati részéből menekült Kigaliba majd Butaréba, ahol rátalált néhány kollégájára. Szüleit valószínűleg megölték, hasonlóan sok ruandai sorstársához, akik családjuk egy vagy több tagját is keresik, nincs róluk hír. Leopold egyik barátja, aki szintén hutu, Butaréban akar maradni, hogy kiképzés után a Ruandai Hazafias Front ellen harcolók közé álljon. Számára világos: ember ember elleni harcról van szó, s mivel a hutuk többen vannak ők fognak győzni. Az első menekültek még a harcok miatt érkeztek ide Kigaliból, a később érkezők azonban már a mészárlások miatt hagyták oda mindenüket. A szerencsésebbeknek sátra van, vagy egy kis kunyhót tákoltak össze, a többiek a szabad ég alatt alszanak. Sietve keresnek menedéket, ha a fegyverek megszólalnak. Reggel megszámlálják halottaikat, megmosakszanak pár csepp vízzel majd sorba állnak az ételért, amivel — ha igen szűkösen is — a humanitárius szervezetek látják el őket. Háromnaponként kapnak egy kis adag kukoricát, akinek pénze van vehet még paradicsomot, avogádót vagy hagymát a szögesdrót másik felén posztoló árusoktól. A tuszik és a hutu ellenzék tagjai voltak a Juvénal Habyarimana elnök halálát követő mészárlások első áldozatai. A hutuk meggyilkolásáért a tuszi kisebbség lázadóit, a Ruandai Hazafias Front harcosait teszik felelőssé. A kabgayi püspökség a kormánnyal együttműködve tevékenykedik és már kérte a kormányzatot, hogy küldjenek katonákat a menekültek védelmére. Megerősítette, hogy mintegy tizenöt egyházi embert fegyveresek vittek el, azóta nincs hír róluk. Egyesek tudni vélik, hogy a lázadókkal működtek együtt, ami felér egy halálos ítélettel ezen a kormányerők ellenőrizte területen. A kormányzat a Ruandai Hazafias Front előrenyomulása elől Gitaramából is tovább menekült az ország nyugati részén lévő Kibuye városba, illetve külföldre.
