Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-07 / 107. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. máj. 7., szombat SZÍNES HÉTVÉGÉ Néha a háromméteres színfalakért szeretik Khell Zsolt Jászai-díjas díszlettervező a színházról A Jászai-díjas Khell Zsolt Fotó: Kovács Tibor Khell Zsolt, a Csiky Gergely Színház 39 éves díszlet- tervezője a közelmúltban kapta meg a Jászai Mari-díjat. Ennek kapcsán a színházról és persze sok másról beszélgettünk. Az elején mindjárt — miközben fotóriporterünk egy portrét készített — „a mással” kezdtük. — Éppen ma rántottam elő egy új gépet, a régit ugyanis ellopták, amikor az éjjeli menedékhelyet csináltuk, és Ascherrel elmentünk egy-két pesti menedékhelyre. Tél volt, igazi nyomortanyákon jártunk. — A díszlet voltaképpen néhány létező menedékhelyen látottak alapján készült? — Azok leginkább ihletet adtak. Főleg az érdekelt bennünket, hogy élnek az ottlakók, mik azok az apró tárgyak, amelyek jellemzőek, és hogy mik a rend szabályai. Tamást főként az együttélő magatartásforma érdekelte. A látottak alapján a maiságot azzal próbáltuk elérni, hogy egy kicsit fejlettebb ipari környezetbe helyeztük a darabot. Ezek a helyek mostanában kaszár- nyaszerűen működnek; nappal kirúgják a hajléktalanokat, amikoris rendet kell hátrahagyniuk, ez aztán a hat órai beengedés után szép lassan feloldódik. Ilyenkor mindenki kialakítja a maga kis territóriumát. — Bevett gyakorlat ez az „alámerülés”? — Darabja válogatja. Ez esetben az olvasópróba előtt két-három héttel kezdtünk a művel foglalkozni, és pár napot töltöttünk menedékhely-látogatással. — Van-e kialakult munka- módszere? — Most már van, de ez bármikor felborulhat. Más az, ha valaki fél évvel a próbák előtt szól, és más, ha a munka beugrás jellegű. Egy normál átfutási időben, miután megtudom, mit kell csinálni, valamilyen ötletekkel támadok. De lehet, hogy ezek nem passzolnak az elképzelésekhez. A Gothár például mindig konkrétan akar valamit látni. — Műszaki főiskolát végzett, majd az iparművészetin belsőépítészetet tanult. Hogyan került a színház közelébe? — Akkoriban a díszlet- és jelmeztervezést csak a Szovjetunióban és Csehszlovákiában tanították, ezért sokan kerültek a szakmába rokon művészeti főiskolákról. Nekem volt egy rendezőszakos barátom, Hegyi Árpád Juto- csa, vizsgadarabjaihoz én csináltam az első díszleteket. Az idő tájt működött egy szimpatikus modell, a Zsám- béki-Pauer, Ascher-Pauer párosokra gondolok, és szerettünk mi is ilyenné válni. De sorozatosan összevesztünk. — Jövőre lesz tíz éve, hogy az első díszletét megtervezte a Csiky Gergely Színházban. Emlékszik rá? — Hogyne, ez a Bolond malom volt, Mohácsi „gyermekdrámája”. És elég véletlenszerűen alakult; valaki nem ért rá, én pedig éppen átjöttem egy premiert megnézni. — Az első emlékezetes dísztetterv? — Nekem ez nagyon emlékezetes. „Megismétlődnek” az ember életében díszletek, de az még nem történt meg, hogy azt mondhassam: ez olyan, mint a Bolond malom volt. Sem szisztémá jában, sem pedig jellegében. Az ezt követő boglárlellei Alkesztisz is emlékezetes, mert először ott tudtam igazi anyagból, kőből tervezni a díszletet. Kőművesek dolgoztak, nem díszítők. Élveztem, hogy nincs kulissza-szaga a munkának. — Vannak kedvenc műfajai? — Egyszerűbb, ha megmondom, miket utálok. A krimit, meg a társalgási darabokat. Persze, nem arról van szó, hogy ezeket lenézem, de igazából semmit sem lehet hozzájuk tenni. Ugyanakkor nagyon el lehet szúrni őket, mert, ha egy ajtó nem nyílik egy ilyen darabban, az szörnyű. — Az egyéniségéhez milyen színház áll legközelebb? — Nemigen van ilyen. Én ezt is szeretem ebben a munkában, hogy a mozgász- színháztól kezdve az abszurdig sokfélét csinálhatok. Szeretem a Mohácsi mikro- realista alapokra építkező, és egy egészen teártális, eleven színházat eredményező rendezéseit, és Babarczy színpadi elképzelése is nagyon rokonszenves. Leegyszerűsített és letisztított, amit kellemes díszletileg megoldani. Nagy kihívás ez egy díszlet- tervezőnek: mi van akkor, amikor nincs semmi. — A kaposvári műhely mit jelent az életében? — Nagyon jó rendezőkkel, nagyon érdekes emberekkel lehetett és lehet jó dolgokat csinálni. És van egy műszaki stábja is a munkának, a díszítők és kellékesek, akikkel kisebb-nagyobb hullámzásokkal ugyan, de családias légkörben dolgozhatunk együtt. Most például nagy a kibékülés a műszakkal, mivel csak három méteres falak vannak a Kakukkfészekben. — Mennyire elfoglalt? — Már összecsaptak a hullámok a fejem fölött. A Kakukkfészek után már másnap olvasópróbája volt a Kávéháznak, közben Nyíregyházán már próbálnak egy művet. — Műfaja, rendezője? — Társalgási darab és Hegyi Árpád Jutocsa rendezi. Balassa Tamás A szeretet szolgálatában máltai módra Ők a próbaidős jócselekedők Mennyire különbözőek vagyunk. Az egyik nem lát szükséget semmiben, de eszébe sem jutna, hogy segítsen másokon. A másikat nem veti föl a pénz, sokszor maga is segítségre szorulna, mégis támogatni igyekszik a még eleset- tebbeket. Pedig segíteni nem könnyű. Majdhogy meg nem verik az embert olykor. Filmjogok Még nem született végleges döntés az ÁV Rt-ben arról, hogy mi történjen a magyar filmek forgalmazási jogával a Mokép és a Hungarofilm privatizációjakor — mondta el Almási Ákos, az ÁV Rt portfolio igazgatója. Több mint másfél éve húzódnak azok a tárgyalások, melyeken az ÁV Rt a filmszakmával közösen próbálja rendezni a filmjogok jövőbeni helyzetét. Több elképzelés is született. Ezek egyike szerint a filmek tulajdoni és forgalmazási jogát egy olyan alapítvány kapná meg, amit a filmszakmai szervezetek, a Magyar Mozgókép Alapítvány és az ÁV Rt közösen hozna létre. Ezt követően az alapítvány pályázatok keretében adná ki a forgalmazási jogokat a stúdióknak. Egy másik tervezet szerint az alapítványba csak az 1987-ig készült filmek tulajdoni és forgalmazási jogai kerülnének, amit megpróbálnának a későbbiekben az alkotóknak értékesíteni. Egy újabb elképzelés szerint ezek a jogok továbbra is a Moképnél és a Hungarofilmnél maradnának, csupán a vitás szerződéseket módosítanák. A magyar filmek belföldi forgalmazási joga a Mo- képhez, a külföldi forgalmazásé a Hungarofilmhez került korábban. Az új stúdiók megalakulásával a filmek forgalmazására is új lehetőségek adódtak. Az ÁV Rt olyan megoldásra törekszik, amely lehetővé teszi, hogy a jogdíjakból befolyó pénz egy részének visszajuttatását a filmgyártásba. Nagy darab, alkoholtól bűzlő ember jött be a minap a Máltaihoz. Belekötött a ruhaosztásra felügyelő asz- szonyba; csak kévésén múlt, hogy meg nem ütötte. Mivel nem volt férfi a „háznál”, az ott lévő nők alig tudták a részeget kitessékelni. Állított be már részeg anyuka is két gyerekével. Csinálta a műsort: mit képzel a Máltai, ilyen ruhát ő nem ad a fiaira. A kicsik meg ott sírtak az ajtóban. Szégyellték az anyjukat. Hogy az ilyen élmények ellenére miért csinálják mégis a szervezet tagjai — mert csinálják, jelenleg több mint harmincán dolgoznak a Máltai Szeretetszolgálat kaposvári szervezetében —, nem tudom. — Nem várunk köszönetét érte, épp ezért nem is keserít el annyira az ilyen élmény — mondják beszélgetőtársaink, a szervezet tagjai: dr. Bártfai Anikó, Zengő Gáborné, Báli György. — Sokkal elkeserítőbb az, hogy szűkösek a lehetőségeink, nem mindenkin tudunk segíteni. Alapos szegénység Nincs költségvetésük, nincs pénzük. Amit az emberek, cégek adományoznak, azt tudják csak szétosztani a rászorulók között. Az adakozókedv pedig nem jellemző manapság Kaposvárra és környékére. Kevés az olyan ember, mint például Jaczó Győző, aki városi képviselői tiszteletdíját teljes egészében átutalja a szolgálatnak. Persze érthető a megcsappant adományozókedv, hiszen a szabályok sem igazán kedveznek neki. Például nemrég a helyi főiskola azért nem adhatott támogatást, mert a jogszabály szerint a költségvetésből gazdálkodó intézmények nem adakozhatnak. Több cipőre, gyerekruhára, tisztálkodási szerre, gyógyszerre és főleg élelmiszerre volna szükség. Egyedül raktárhelyiségnek vannak bővi- ben. A szervezet szegénységét jól jellemzi ez a néhány héttel ezelőtti történet. Beállított egy bácsika, hogy miért nem kell a Máltainak az ő adománya. Merthogy lassan egy hónapja arra vár, hogy elvigyék. A szegénynek még a segítség is csak a gondját szaporítja. Az adakozóktól — megfelelő szállítóeszköz híján — sokszor nem tudják elhozni az adományokat. Kocsija ugyanis nincs a szervezetnek. Még ha lenne, sem érne sokat, hiszen benzinre sincs pénzünk. Az adományozótól pedig mégsem kérhetjük, hogy szállítsa is be az adományát. Ez már olyan kín, amin csak nevetni lehet. Rejtőzködő rászorultak — Sokan az igazán rászorultak közül nem jönnek el, nem keresnek meg bennünket, mert szégyellik a szegénységüket. S ha ők nem jelentkeznek, nehéz eljutni hozzájuk. Még úgy is, hogy a város szociális szervezetei között igazán jó az információáramlás, kitűnő a kapcsolat. — Bejönnek viszont sokszor olyanok is, akik a legkevésbé sem szorulnak segítségre. A segítőszándék azonban nem feltétlenül párosul naivsággal — mondta Bártfai Anikó. — Szociális csoportunk környezettanulmányt készít, jó szemmel felméri, hogy a segítséget kérő valóban rászoruló-e. Sőt, mivel kevésből adhatunk, meg kell néznünk azt is: a segítségre szorulók önhibájukból vagy önhibájukon kívül jutottak-e nehéz helyzetbe. A szolgálatnak egyre több a dolga, mert a nincstelenek száma nagyon gyorsan növekszik. Hiszen ha egy nyugdíjas házaspárból egyikük meghal, a másik lehetetlen helyzetbe kerül, mert egyedül már nem tudja fizetni a rezsit. Az ugyanis manapság két- emberes feladat. — A legszomorúbb élményem a munkám során az volt, amikor a taszári baleset után fölkerestük a hozzátartozókat — mondja Zengőné. — Megkérdeztük, hogy mire van szükségük. Soknak csak lelki támasz kellett, de volt, aki gyászruhát kért, mert nem volt rá pénze. Tagságra várva A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak — bár megbízó- levéllel rendelkező szervezete van Kaposváron — kaposvári tagjai egyelőre még nincsenek. A tagságot jó munkájukkal ki kell érdemelniük. Ők tehát a próbaidős jócselekedők. Nagy László Ingyen lakoma és kiállítás Z. Soós István kaposvári festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás Nagykanizsán a Thury György Múzeum Városi Képtárában. Ugyancsak Nagykanizsán a Hevesi Sándor Művelődési Központban Ingyen lakoma címmel a Berzsenyi Társaság és a Somogy című folyóirat estjére kerül sor. Vendégek lesznek: Tüskés Tibor író, főszerkesztő, Takáts Gyula Kossuth-díjas író, a Berzsenyi Társaság elnöke, Fodor András Kossuth-díjas költő és Király Zoltánná a társaság titkára. Házigazda Pék Pál költő. Hamis királyi múmia Saját állításuk szerint a nagy perzsa uralkodó, a Krisztus előtt 465-ben meggyilkolt Xer- xész múmiáját akarta eladni két vállalkozó szellemű és meggazdagodni vágyó iráni 11 millió dollárért. Az ügy a teheráni rendőrségen végződött, mivel a múmia hamisnak bizonyult. Az ügyet felgöngyölítő rendőrök „álruhában” tettek ajánlatot a becses antik árusainak. A két férfit egy titkos találkán letartóztatták. Kiderült: a tetem bizonyosan nem Xerxész, mivel nem is emberi maradvány. Ásatásokról a múzeumban A tavalyi esztendőben végzett ásatásokról számolnak be a szakemberek a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat rendezvényén. A program helyszíne: a Magyar Nemzeti Múzeum. Előadás hangzik el többek között a Polgár-Csőszhalom területén folytatott munkákról, a Tatabányán végzett bronzkori kultúra nyomait kutató ásatás eredményeiről. A szakemberek és az érdeklődők tájékoztatót hallhatnak a fenékpusztai ásatásról is, ahol a kutatásokat magyar és amerikai archeológusok közösen végzik. Harmincéves a Molnár Dixieland 30 évvel ezelőtt alakult meg Szegeden Magyarország egyik legjelentősebb jazz-ze- nekara, a Molnár Dixieland. Már a 60-as években sikerrel szerepeltek a salgótarjáni könnyűzenei fesztiválokon, amelyeken ezüst és arany diplomákat nyertek. Zenéjük rendszeresen hallható a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsoraiban. Elvándorló orosz muzsikusok Oroszországra nézve tragédiának nevezte a muzsikusok, énekesek, és táncosok elvándorlását Jurij Tyemirka- nov, neves orosz karmester a dpa-nak adott madridi nyilatkozatában. A művészek helyzete ma Oroszországban olyan mostoha, hogy aki csak teheti, külföldre szerződik — hangsúlyozta a karmester. Az 56 éves Tyemirkanov, aki a Szentpétervári Filharmonikusok vezetője és a londoni Royal Philharmonie Orchestrât is vezeti, most a Drezdai Filharmonikusokkal kezdett Madridban turnét.
