Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-07 / 107. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. május 7., szombat Nyolcvanmilliós festmények Csontváry két, még magán- tulajdonban lévő képe, a Magányos cédrus és a Sétakocsikázás Athénban újholdnál című alkotások várhatóan hamarosan a magyar állam tulajdonába kerülnek, miután „úgy tűnik, sikerült előteremteni” azt a 80 millió forintot, amelyben a tulajdonossal megállapodtak. A magyar állam igen fontosnak tartja, hogy a magyar művészet e különös jelentőségű alkotásait a magyar nemzet számára megmentse. A Évzáró a népfőiskolán Bizonyítványt kaptak Va- nyarcon az ország első, s mindeddig egyetlen szlovák nemzetiségi népfőiskolájának hallgatói az első évfolyam ünnepélyes évzáróján. Az elmúlt év novemberében kezdődött népfőiskolán Nógrád megye 16 szlovák klubjának több mint 30 tagja dolgozott fel olyan témákat, mint a' magyarországi szlovákság helyzete, szlovák néprajzi emlékek Nógrádban, a nemzetiségi törvény, az anyanyelv ápolásának lehetőségei, illetve az egyház szerepe a hagyományok ápolásában. Rácdombi leletek Hatvannál több, a különböző történeti korokból származó település maradványa, gazdag török kori kerámiagyűjtemény, és cserépdarabok, valamint római kori sírleletek kerültek elő Dunaújvárosban, az úgynevezett Rácdombon végzett régészeti kutatásoknál. A Dunába ömlő patakoktól közrefogott löszdomb a város középkori történelmének valóságos régészeti kincsestára. A Lyukasóra pályázata A Lyukasóra című budapesti irodalmi folyóirat játékos versvetélkedőt hirdetett irodalomkedvelő, költészetbarát középiskolás diákoknak. A jelentkezési határidőt meghosz- szabbították, mert szeretnék, ha a határon túli magyar iskolák is részt vennének a versengésben. A decemberi döntő nyertesei egy hétre Párizsba utaznak, „a magyar irodalom emlékei nyomában”. A jelentkezést e Lyukasóra szerkesztőségébe várják. Egyházfórum Alapítvány Dr. Dankó László kalo- csa-kecskeméti érseket választotta az Egyházfórum Alapítvány új elnökévé az alapítvány kuratóriuma. Az ülésen résztvevők állást foglaltak amellett, hogy továbbra is a II. vatikáni zsinat szellemisége alapján kívánják folytatni munkájukat. Az alapítvány fő tevékenysége változatlanul az Egyházfórum című pasztorális folyóirat, valamint az Egyházfórum Könyvei sorozat további köteteinek kiadása. Szuperkoncert Monacóban is Mielőtt a „három nagy” — Placido Domingo, José Carreras és Luciano Pavarotti — július 16-án közös hangversenyt adna Los Angelesben az idei labdarúgó-világbajnokság befejezése alkalmából, előbb még Monacóban, Monte Car- lóban is fellépnek közösen, mégpedig június 9-én egy jótékonysági hangversenyen. Egykori felsőkereskedelmisek találkozója Véndiákok múltidéző emlékei 60 év után Rajtunk csak az úthenger nem ment át Öregdiákok a hajdani padban Fotó: Török Anett Kiállítás a megyei művelődési központban Egy algíri festő tárlata Kaposváron A Kaposvári Községi Négyévfolyamú Fiú Felsőkere- kedelmi Iskola diákjai a héten tartották 60. érettségi évfordulójukat az utód iskolában, a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában. 1934-ben harminckilencen voltak, a találkozóra már csak hatan jöttek el. Sokan meghaltak közülük. Volt, aki a Don-kanyarban, más Da- chauban, Budapesten, Belg- rádban vagy Torontóban. Az öregdiákok a menzán ebédelnek. Összetolt, fehér abroszos asztalokat ülnek körül. Az asztalokon bádogtálcák, rajtuk baracklével megtöltött kancsók. A forró levest, a rántott húst és a süteményt úgy szolgálják fel. Lassan esznek, közben beszélgetnek. Szemközt viháncoló kamasz fiúk, lányok. — Sokba kerültem annak idején a szüleimnek — mondja Acél József, miközben a gőzölgő húslevest ka- vargatja. — Havi ötven pengő volt a tandíj. De megérte, hogy oda jártam... Nagy volt a munkanélküliség. Drága emlékű tanárunk, dr. Merényi Oszkár nem egyszer mondta: uraim tanuljanak, annak majd hasznát veszik... Igaza volt. — Hogyan alakult a sorsa? — 1937 decemberében a bírósághoz kerültem. Volt idő amikor több munkahelyem is volt: havi 20 pengőért és 5 százalék inkasszóért könyvelőként alkalmaztak az Adria Biztosítónál, az adóhivatalnak is dolgoztam és emellett hat középiskolás diákot készítettem fel az érettségire. Később a számvevőségre kerültem, majd a megyei tanácsra. Az iskolában tanultaknak, különösen a németnek sokszor hasznát vettem. — Jól mondod, Jóska — helyeselnek egykori osztálytársai: Bánki Mihály, Kenyeres Gusztáv és Dömötör Károly. — Én is jól emlékszem Merényi tanár úr szavaira. Sokat tanultunk tőle, embert faragott belőlünk. Érettségi után én egy vállalatnál kezdtem, utána a posta következett. 42 évig dolgoztam ott, a könyvelési osztály vezetője voltam. — Milyen volt a harmincas években egy középiskola? — Jó volt. Nemcsak tanultunk, hanem sokat sportoltunk, önképző körbe jártunk — mondta Dudás László. — Állandó volt a rivalizálás köztünk és a gimnazisták között. Minden évben részt vettünk a kegyeleti stafétán, sokszor vívtunk kemény focicsatát... Lényeges volt az is, hogy kiváló és emberséges tanárok foglalkoztak velünk. Emlékszem a kereskedelmi számtant oktató Tóth Zoltán precíz magyarázataira vagy a levelezést tanító von Rottenstei- ner Richárdra. Hozzá bármelyik szülő nyugodtan mehetett, mivel csak ennyit mondott: „A fiú tanul, az osztálykönyvbe nincs beírva” — mondta, tanárát utánozva, az egykori felsőkereskedelmis. ' A többiekkel mosolygott Nagy Béla, nyugdíjas színész, aki egykor Kaposváron, Pécsen, Debrecenben, Szabadkán, Miskolcon és Marosvásárhelyen aratott viharos sikert. Mióta felesége, Simor Erzsi filmszínésznő évekkel ezelőtt meghalt, egyedül él Pesten, keveset jár társaságba. Régi emlékeit idézi, s elérzékenyülve mondja: felemelő érzés újból találkozni az ifjúságával. — Az életre nevelt ez az iskola, az biztos — folytatja Vízkeleti Dezső. — Megyei földhivatal helyettes vezetője és hegesztő, fizetés nélküli jegyzőgyakornok, körzetfelügyelő a biztosítónál éppúgy voltam, mint a sükösdi libatelep egykori vezető-helyettese. Megjártam a doni frontot és a pripeti mocsarakat, szilánkot is kaptam. A változások elviselése beállítottság kérdése. Egyik osztálytársunk említette már: a mi korosztályunk a történelmet többszörösen megszenvedte. — Elgondolkodva és némi mosollyal a szája szegletében hozzátette: — Rajtunk csak az úthenger nem ment át. A fehér asztalnál hat egykori felsőkereskedelmis ül. Optimista, jókedvű idős emberek. Vidámak voltak, ifjúságuk éveit idézték fel. Sokat tanulhatunk tőlük... Harsányi Miklós A Kapos Art Galéria, amely a Somogy Megyei Művelődési Központban található, arról nevezetes, hogy a magyar kortárs művészet avant- garde vonulatát reprezentálja. Tegnap délután egy algíri festő, Bennoui Hasszen mutatkozott be a képtárban. — Az európai néző számára az arab jelek, amelyek képein dominálnak, szinte megfejthetetlenek. Szőnyegtervei fölidézik a perzsa kultúra hagyományait. Festőként milyen kultúrát képvisel? — A főniciai, az arab, a latin, a bizánci kultúra jegyei ötvöződnek munkáimban. Ismét lesz negyedik csoport a somogyjádi óvodában. Évekkel ezelőtt a gyermeklétszám csökkenése miatt ugyanis meg kellett szüntetni ezt a csoportot. Három éve azonban megugrott a születések száma és 80-ről 116-ra nőtt az óvodáskorúak létszáma. A három önkormányzat — Somogyjád, Edde és — Nyolc éve él együtt magyar feleségével, letelepedési engedélyt azonban eddig még nem kapott. Hol él? — Járom a világot. Tunéziában a turisták kapva kapnak a képeimen. Míg az osztrákok a realista festményeimet kedvelik, a németek a szimbolista képeimet. A nyáron Skandináviába utazom, ahol szintén bemutathatom alkotásaimat, majd Japánba készülök. A kiállítás május 22-ig tekinthető meg a Somogy Megyei Művelődési Központban, a Kapos Art Galériában. Várda — most szavazott meg 600 ezer forint pótirányzatot az új csoport elindításához és így, a megnövekedett létszámnak megfelelően még egy óvónőt is alkalmazni tudnak. Az iskolában viszont — a demográfiai hullámvölgy hatására — kevesebb lesz az elsős nebuló, ezért két tanulócsoportot meg kellett szüntetni. Somogyjádi óvodások Bertók László Priusz című könyvéről Az elmúlt évtizedek árnyékában Két — ifjúságnak írott — életrajzi munka és nyolc verskötet után Bertók László most prózai alkotással jelentkezik. A karcsú könyvben egy kisregény és hat karcolat-forma jegyzet található. Az írások hangja, témavilága, megjelenítő ereje a múló idő és a gondolati-érzelmi valóság közötti feszültség megidé- zése a ráció, az ellentmondások és a realitás könyörtelen tárgyilagosságával szólal meg a lapokon. Pontosan, szemléletesen, szikár stílusban, dísztelenül — mégis költőien. Tömören, szívünkhöz és értelmünkhöz intézi szavait: hitelesen, meggyőzően. Kisregénye, a Priusz önéletrajzi fogantatású dokumentumregény. Már a címe is sugallja azt a megbélyegzett állapotot, amelyet az őszinte és szenvedélyes hangú költőnek évtizedekig el kellett viselnie néhány verse, magatartása, származása, baráti köre és szellemi törekvései miatt. A hatalom birtokosai, a túlbuzgó nyomozók, az „illetékesek” és a bírák megállapították a 20 éves ifjúról, hogy „a népi demokratikus államrend ellen folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettében” bűnös, s ezért 1955-ben nyolchónapi börtönbüntetést szabtak ki rá. Hiszen irodalmi körök „szervezésében” vett részt, kemény hangú verseket írt — amelyeket különben — többségében közölt a sajtó is. így ismételten elutasították egyetemi-főiskolai felvételi kéréseit. Állásaiból — tisztviselő, tsz-könyvelő — kitették; „munkaszolgálatosnak” behívták stb. A nyolc hónapból ugyan „csak” hármat töltött el a börtönben — aztán többszöri halasztás után, majd kegyelmi kérvényét elfogadva fölmentették. Mégis csak 1990 júniusában derült ki, hogy csak ekkor semmisítették meg a 35 évvel korábban hozott ítéletet. Bár költői pályáján emelkedve még József Attila-díjat is kapott, de a háttérből a priusz fekete árnyéka tovább kísérte. Ezt a feszültségekkel és megaláztatásokkal járó külső-belső harcot szemléletesen mutatja be az író. Sok dokumentumot közöl: verseket, házkutatási jegyzőkönyveket, letartóztatási parancsot, vádiratot, ítéletet stb. — Érezvén a falu háttér-segítségét, Fodor András biztatását, Takáts Gyula ajánló sorainak erejét — mégiscsak sikerült a főiskolát majd az egyetemet elvégeznie. Költészete kibontakozván Pécsett megbecsülést szerzett és érdemes, alkotó szellemi munkát végzett. 1962-ben kérte rehabilitálását, amit — írásban — meg is adtak. Ekkor írja: „Kérem, én ettől kezdve, ha nem akartam bevallani, letagadhattam, hogy büntetve voltam... Lett ott belül bennem, valahol nagyon mélyen egy rettenetes súly, egy kőhegy... ami húzott lefelé, de tartott is, hogy szél irányába el ne repüljek, hogy gyanakodjak, tartózkodjak akkor is, ha talán nem kellene.” (93-94. o.). A kőhegy végső leomlását, a lappangó árnyék teljes eloszlását mégis csak az 1990-es bírói igazolás hozza meg. A kötet végén található „jegyzetek, közelítések” hat darabja tömör, kifejező, szemléletes miniatűr. Mindegyikben szülőfaluja múltját, családja történetét, az oroszok bevonulását, a néphagyományok és szokások eleven hatását, a javasasszonyok, javasemberek tevékenységét — a dunántúli falusi élet érdekes villanásainak részleteit mutatja be. A legutolsó, az „Arra gondoltam, hazamegyek" című írás balladai remeklés. Az édesanya jellemének, sorsának’, erkölcsi erejének rendkívül tömör, igen szemléletes megjelenítése — s az anya-fiú kapcsolat lírai ábrázolása. Ebben a prózában megfogalmazott költői írásban efféle 'mondatok jelenítik meg Bertók László belső sugárzásának igazi fényeit. „Jöttem tegnap hazulról haza / Véséről Pécsre / autóval, s akkora volt a tavaszi fényesség, hogy átlátszott rajta az élet, a létezés öröme, a hit a lehetőségekben, a természet „természetességében”, az ifjúságban, a változásban. (131. o.). A Priusz című kötetben történelem és lelki harcok, metaforák és lírai megjelenítések jó szerkezetben, élményt nyújtó, művészi hitelességgel vannak jelen. Úgy, ahogy Bertók Lászlótól megszoktuk. (Századvég Kiadó, 1994) Szirmay Endre \ *
