Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-04 / 104. szám
1994. május 4., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Köszöntés Bőszénfán Három helyre, a kaposvári Bartók általános iskolába, Szentbalázsra és Gálosfára járnak a bőszénfai gyerekek iskolába és óvodába. A három intézmény gyerekei és pedagógusai anyák napján közös műsorral lepték meg a bőszénfai anyukákat és nagymamákat. Színvonalas műsorral és virággal köszöntötték őket — a helyi önkormányzat szervezésében. Iskolából lett ifjúsági klub Elkészült az ifjúsági klub és faluház Kaposhomokon. Az egykori iskolaépületet újították fel és bővítették egy új szárnnyal. Az építkezés költsége egymillió forint volt. Elsősorban a helyi fiatalok számára jó hír, hogy az ön- kormányzat a hozzáfogott a sportpálya felújításához is. A gyalogutakra is költenek A gadácsi önkormányzat a közelmúltban fordított a Mező utca szilárd burkolatának kivitelezésére, s már tavaly elkezdték a járdafölújí- tási munkákat is a településen. Ez utóbbiak ebben az évben is folytatódnak; a gyalogutak járhatóvá tételére mintegy ötszázezer forintot költenek az ez évi költségvetésből Gadácson. Faluház a pásztorházból Helyi vállalkozók segédletével hoznak létre a közeljövőben egy faluházat Bőszénfán. A településen található pásztorházat átalakítással teszik alkalmassá egy közösségi ház kivitelezésére. Egyebek mellett ez lesz a községben fellelhető mező- gazdasági eszközök, háztartási régiségek leendő gyűjteményének az otthona. Népszerű a nyugdíjasklub Az ötszáznegyven lelkes Kercseliget lakóinak nagy része nyugdíjas, ami több mint kétszáz idős embert jelent, így nem csoda, hogy a közelmúltban létrehozott nyugdíjasklub egyre népszerűbb a településen. A jelenleg 25 tagot számláló idősek klubjába nap mint nap kérik felvételüket a kercseligeti nyugdíjasok. Kaposfő tűzoltózenekara Jól működik, és egyre több meghívást kap a környékbeli falvakból, községekből a ka- posfői tűzoltózenekar. A sok embert megmozgató együttes már több ízben bemutatkozott a régió kistelepüléseinek közönsége előtt. Sorsfordító évek (Folytatás az 1. oldalról) A szemerkélő esőben, bódító orgonaillatban, haragos kutyák ugatása fogadja a kíváncsi látogatót. Embert elvétve látni. Valamikor nyolcvan, mára csak huszonöt szarvasmarha legeli a zöld füvet. Szabóék portája is csöndes; a két fejőstehenet meg a hasas üszőt már hajnalban kihajtották. Három koca, 25 süldő várja békésen az etetést. — Az a baj, hogy nagyon sok a kupec — ereszti ki a hangját Szabó József, majd egy kis „közgazdasági” eligazítást ad arról, hogy ő mit tenne... — Fönt kezdeném — emeli föl szigorúan a mutatóujját. — Én már betöltöttem a hatvanhét évemet, mindegy, hogy fölakasztanak vagy agyonlőnek, akkor is kimondom az igazságot: egyik a másikat őszi „odafönt”... Piac meg nincsen. Mindent föletetünk az állatokkal. A minap sikerült már egy vevőt Kaposvárról idecsalogatni, de ez nem megy mindig. Anyai nagyanyám is itt született, cselédfamíliából. Mi tudjuk, mi a munka. A mi padlásunkat nem söpörték le a kommunisták. Megtermeltük, amit le költött adni. Megműveltem a tizenkét holdat, amellett minden évben elmentem a cséplőgép mellé, meg szállítottam a terményt a batéi, csornai állomásra. Aki arra vár, hogy majd adnak valamit, azt megette a fene... 37 évet dolgoztam, és 2700 forinttal mentem nyugdíjba. Most kapok 10 ezer 200-at. Takaros porta. Pár éve épült hatalmas pajta, kistraktor az udvarban. Itt nem a szegénység sír. Sokkal inkább a tehetetlen elégedetlenség. A téesz fölbomlóban. A hatvanas években alakult, három falut — Fonót, Kisgyalánt, Büssüt — magába foglaló faluszövetkezet is halódik. Kisgyalán a válást latolgatja, de nem tudják: sikerül-e megállniuk saját lábukon. Szabó József, akár a többiek, nem szívesen vállalná az egyéni gazdálkodást. — Hiába ajánlanak nekem 500 ezer forintot azzal, hogy ingyen adják... Még kétmilliót kellene fölvennem hozzá, hogy el tudjak indulni. Nyolc-tíz embernek kellene önként összeállni — hajtogatja. A két fiában bízik, akik ugyancsak a faluban élnek. Egyikük most épített egy „palotát” a szomszéd telken. Vásárolt egy lovas vetőgépet, van egy Aro terepjárója, s most egy MTZ-re is fáj a foga. Hajnali négykor kel, este tízkor tér nyugovóra. Szabadság? Azt nem ismeri. Különben sem hagyná az állatokat a gyerekeire. Marad a tévé. A parabola- antenna közelebb hozza a világot. — Nézem, hogy eszik egymást. Mindeggyik a saját pecsenyéjét sütögeti — mondja. — Én békét szeretnék; hogy vér ne folyjék. Két szép unokám van. Inkább halnék meg itt rögtön, semmint rossz sorban tudjam őket. Az asszony az ajtófélfának dőlve helyesel, és Torgyánt élteti. Várnai Ágnes Mernyei A múlt hét végén Mernyén természetkedvelők napjára invitálta a helybélieket az iskola és a Somogy Természetvédelmi Szervezet. A futballpályán és az azt körülölelő erdőben, s a réten kicsik és nagyok töltöttek együtt egy eseménydús, önfeledt napot. Bábok forrnátermészetkedvelők lódtak, rajzok születtek a szabadban; az edzettebbek futóversenyen, focimeccsen mérettek meg. A kicsiket a papírhajtogatás és a lég- gömbfújó-verseny vonzotta leginkább, de nagy élmény volt a birkanyírás és a nyájterelés is. A programból nem maradt ki a számháborúzás, a lovaglás, és a szamárfogat is szüntelenül forgalomban volt. Mire a gazdag programsorozatnak vége lett, elkészült egy kopjafa is. Varga Károly szentgáloskéri fafaragó alkotása is emlékeztet majd e remek hangulatú napra, amely a természet barátaié volt. Kaposfőn szeretnék a crossbar telefont Remény és 800 igény a távhívhatóságra A négyéves önkormányzási ciklus hajrájában jutott el több somogyi régió jó néhány települése is a crossbar telefonhálózat megvalósításához; hogy csak Somogyjád és környékét említsük. Épp e példa nyomán merült föl, az ötlet a kaposfői és a környező települések önkormányzati testületéiben a fejlesztés kivitelezésére. Az elképzelés nemrégiben még az volt, hogy Nagyatád „kinőtt” digitális központja kerül a régióba, ám mint Patona Győző, a Matáv üzemvezetője elmondta: erre a jelen állapot szerint 1997-ig nem sok az esély. Mindemellett a 30 millió forintos digitális központ beüzemelése nem elképzelhetetlen, ha az igénylők és önkormányzatok a beszerelés költségeit is képesek fedezni. E hírek hallatán az említett testületek mégsem vesztették el a reményt. Igazolja őket a hat községben ezekben napokban befejeződött igényfelmérés: Kaposfőn, Kaposmérőben, Kisasszon- don, Kiskorpádon, Bárdudvarnokon és Kaposújlakon összesen nyolcszázan szeretnének távhívásos telefon- központot. Dr. Antal László kaposfői polgármester kérdésünkre elmondta azt is: éppen mostanában fogalmazza a leveleket a lehetséges partnerekhez, így a Matávhoz, a Westelhez és a Ba- latel Rt-hez, hogy milyen feltételekkel tudnák a régió távhívásos rendszerét kivitelezni. A régió testületéi, polgár- mesterei most azon tanakodnak, a hozzájárulás mértéke meddig növelhető, hogy az igénylők körének fizetőképes kereslete is megmaradjon. Ha ugyanis az igénylők családonként 35 ezer forint körül áldoznának a telefonra, akkor még csak a központ ára egyenlítődnék ki. Persze ott a feladat megoldására hat önkormányzat is, igaz, hat meglehetősen fáradt, beruházásoktól terhelt önkormányzat. Végülis valószínűleg megegyezés dolga az egész, és az üzleti érdekek korrekt érvényesítéséé. Mindenesetre Antal László kifejezte a régió akaratát: társadalmi munkával, árokásással és egyebekkel is csökkenthetnék a költségeket. Ha ez a kivitelező részéről is hasonlóan előremutató akarattal találkozik, talán már a közeli jövőben csupán egy hatjegyű szám választja el Kaposfőt és környékét a környező régióktól. És nem a mostani „évszázados”, kézikapcsolásos távolság. (Balassa) Megújhodott közintézmények Sántos megmozdult Sántoson, a közelmúltban fejeződött be a közintézmények homlokzatának felújítása, festése. A település polgármesteri hivatala, gyógyszertára, postája és orvosi rendelője már új, dekoratív „ruháját” mutatja. Antalné Keresztes Mária polgármestertől megtudtuk, építkezésre is sor került mostanában. A polgármesteri hivatal melléképületében kap helyet majd a tűzoltószertár és a polgárivédelmi raktár, és ugyanitt egy „talált autó” garázsa áll hamarosan. Az önkormányzat ugyanis nemrégiben pályázaton nyert egy hivatali autót. Elkészült a sántosi katolikus templom alapja, a további munkák sikeréért most Hozzák létre a faluban A Sántosi Templomért alapítványt. A község lakóinak szorgalmát, tenniakarását mutatja, hogy a templom építését a helyi vállalkozók és lakók társadalmi munkában végzik. Lakossági erőből készül a sportpálya is, amelyhez nyáron a sántosi fiatalok teniszpályát építenek. A hajdan volt béres Szentgáloskéren Egy valami tartja életben a múltat: az idős emberek eleven emlékezete. Ami ugyan nem objektív történelem- könyv, viszont minden felidézett pillanata megélt és igazi. Emlékezet, amely a régiséget őrzi a történetekben. Györkös György, ott a szentgáloskéri kis utcában, a kerítés betonpárkányán ül, botjára támaszkodva. Ott ül; a múlttal ül és él ott, ami bizony hosszú történet. Születésnapja van, a nyolcvannegyedik, — ezért a jóisten éltesse. S kívánom, hogy az unokahad legyen kifogástalan hallgatósága. Hegyezzék fülük, amint azt mondja nekik: tizennégy évesen, „hetesi gyerkőcként már négyökrös béres voltam”. És azt is, hogy tíz évet Várdán szolgált, aztán Galamboson, mígnem 1938-ban, Szent György napján a szentgáloskéri Kladnik uraság szolgálatába szegődött. Akkor költözött a diósi cselédlakásba. Értse az unoka ezt, az ezredvég felé haladva, és jegyezze meg egy életre, ezt kívánom. A történelemkönyvek mellett pedig legyen egy kisbetűs széljegyzet a történet, amikor valakik egyszercsak beállítottak, mondván: ugyan, álljon már be a téeszbe; kérték aztán négy lovát, bikáját, s mire azt mondta: tessék a négy lovam, a bikám. Hogy aztán a háborúról mesélni nem tud, szerencse az; Kladnik Alajosnak köszönhető, mert a kaposvári sorozás után hazatérhetett és vághatta a rendet, s lehetett kocsis tovább. Meséljen a régi időkről, amikor például hajnalban jött a csősz: „Sose felejtem el. Gyuri, aszongya, az erdőre kell menni”, és négy órakor már a kocsin ültek, „nem úgy, mint most, hogy fényes reggel kelnek az emberek”, és nem a sántosi, hanem a sasréti erdőre mentek. Fáért. Tél volt, kenyerük megfagyott, nem tudták enni. „De inni azért tudtunk ám!” Meg amikor 1924-ben „a zabot vetettük...” Mondja csak el azt is, még ha ez nem is tűnik olyan izgalmasnak. Pedig az! Ahogy Gyuri bácsi a fertályokat a betonon fölkaristolja a bottal, a szentgáloskéri utcán, ülve a párkányon. Györkös György unokái, dédunokái pedig csodálkozzanak rá: miért nincsenek már nyulak a vetésben? S miért nincsenek csibehordó kányák sem? Kérdezzék: miért a sebesülés a kezén, s hallják: a hajdani béres ma sincs meg dolog nélkül, a tűzifát kézzel fűrészeli, és amikor a nyulak- nak a zöldet viszi, beakad a szög öreg kezébe. S ne ormijának meg az unokák, ha Gyuri bácsi azt mondja, „a fiatalok nem hiszik el, mennyi volt akkor a munka”... Azt pedig, mert ez is a múlt már, jól nézzétek meg, unokák: távoztakor a látogatót minként üdvözli Györkös György, széles mozdulattal, tisztes kalapemeléssel. (Balassa) Györkös György „Nyolc-tíz embernek kellene összeállni...”
