Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-03 / 103. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — ».miami VA(;v«\n;v,voK.si:<. 1994. május 3., kedd Nem sörre, hanem a részvényre szomjaztak a befektetők Önprivatizációból 29 milliárd forint A március 31-gyei lezárult önprivatizációs programban már csak néhány limitár alatti ajánlat vár döntésre. A két programban 480 cég alakult át, eddig 406 adásvételi szer­ződést kötöttek meg, 15-18 „elfuserált” ügy volt, öt ta­nácsadót zártak ki, és a bevé­tel eléri a 29 milliárd forintot. Háromszázezer kisbefektető Vályi György az ÁVÜ kisbe­fektetői privatizációs igazga­tója elmondta: a KRP indulása a vártnál is jobban sikerült, mert több mint 300 ezer kisbe­fektető élt a lehetőséggel. Ezek közül mintegy 20 ezren részletfizetési ágon jutottak a soproni sörgyár részvényeihez. Az ÁVÜ ellenőrzi a vezetőket Az Állami Vagyonügynök­ség kiterjeszti ellenőrzéseit. Vizsgálják a befektetők meg­bízhatóságát. A többségi ál­lami tulajdonú cégeknél pedig felmérik, hogy a menedzs­ment tevékenysége mennyire képviseli az állam érdekeit. Még alkudoznak a bankokkal A gyorsított adóskonszoli­dációban érdekelt 55 vállalat közül kilencnél van esély a megegyezésre, 19 másiknak a sorsáról pedig még kemény alkudozás folyik a bankokkal. A cégeknek egy részéről nem az ÁVÜ dönt, egy részüket pe­dig valószínűleg felszámolják. Kezdetben 2 hetet szántak a Kedvezményes Rész­vényvásárlási Program kí­sérleti szakaszának első felvonására. Ehhez képest túl sikeres volt a nyitány. A sörgyári részvényekért mindössze 4 napig folyt a harc, a felajánlott 501 ezer 806 darabot túljegyezték. így még azok sem lehetnek maradéktalanul elégedettek, akik — magukat szerencsés­nek tudván — egyáltalán beju­tottak a jegyzési helyekre. A kárpótlási jegyekkel „fizető” alanyi jogosultak, valamint a részletfizetésre bejelentkezők valószínűleg megkapják az igényelt mennyiséget, ám a készpénzért vásárlóknak bizo­nyosan jóval kevesebb jut, mint szeretnék. Pedig számukra sem keveset, 200 ezer darabot kínáltak. A hatalmas érdeklődés ter­mészetesen elsősorban a grandiózus reklámkampánnyal megtámogatott kedvezményes kínálatnak köszönhető. Hiszen ki ne szeretne kockázat nélkül nyerni? Az 5 éves, kamatmen­tes részletre vásárolható érték­papírért ugyanis a 2000 forintos regisztrációs díj igazán semmi­fajta rizikót nem jelent. Ezzel a lehetőséggel élve jegyezték le a 300 ezer darab felajánlott részvény kétharmadát. A fennmaradó egyharmad, a kár­pótoltaknak jutott, akik szintén nem kockáztatnak sokat. Sőt, a meghatározott cserearány (10 jegyért 4 részvény) már eleve biztosította, hogy a törvény szerinti 152 százalékos árfo­lyamon számítsák be a jegyet. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a részvényjegyzés sikerének okát csakis a csábító kedvezményekben keresnénk. Hiszen az magában a Soproni Sörgyárban rejlik. Egyszerűen arról van szó, hogy ez egy jó cég. A hét hazai sörgyár közül ez uralja a hazai piac 11 száza­lékát. Tavalyi árbevétele 2,7 milliárd forint volt, az adózás utáni nyereség 580 millió forint. S noha a piacon uralkodó gyil­kos konkurenciaharc nyomán 5,6 százalékkal tudta növelni. Mindez nagy mértékben annak köszönhető, hogy a cég több­ségi tulajdonosa világhírű, és egyben igen tőkeerős szakmai befektető. Az osztrák Brau Union AG Ausztriában 9 sör­gyár tulajdonosa és az ottani piac 60 százalékát tudhatja magáénak. A soproni sörgyár a közelmúltban, de még a mos­tani részvénykibocsátás előtt 75 százalékos részesedést szerzett. Segítségével már ko­rábban is jelentős fejlesztése­ket tudtak Sopronban megva­lósítani, amelyek révén a minő­ség és az eltarthatóság egy­aránt javult, új termékeket is meg tudtak honosítani. Németh Árpád, a gyár vezérigazgatója elmondta: piaci részesedésük megőrzése, bevételük és nye­reségük növelése érdekében továbbfejlesztik vevőközpontú kereskedelmi hálózatukat. A reklám előnyeivel nem élhetnek — hiszen Magyarországon tilos szeszesitalt reklámozni —, ám áthidaló megoldásként bővíteni kívánják azoknak a vendéglá­tóhelyeknek a körét, ahol kizá­rólag soproni söröket forgal­maznának. Ezen túl sportese­mények és sörfesztiválok ren­dezésével próbálják termékei­ket még ismertebbé tenni. Vagyis offenzív piacpolitikát folytatnak az osztrák partner marketingtapasztalatainak fel- használásával. Hogy jövőjük ígéretes és biz­tos, annak alátámasztására áll­jon itt két tény. A sörgyár min­den egyenes dolgozója és ve­zetője élt a lehetőséggel, hogy részvényt vásároljon a szá­mukra külön felajánlott keret­ből. Tehát, ők belülről ismerik, bíznak benne. S ami még en- nés is meggyőzőbb: a mostani nyilvános kibocsátás során a külföldi befektetők számára fel­ajánlott részvénycsomagot szinte pillanatok alatt többszö­rösen túljegyezték. A viszony­lag magas 3800 forintos ár el­lenére tapasztalt jelentős kül­földi érdeklődés jó ómen a vár­hatóan növekvő tőzsdei árfo­lyam szempontjából. A kibocsátás előkészítő Cre­ditanstalt Értékpapír Rt munka­társai szerint nem fognak csa­latkozni a jó hozamban re­ménykedő hazai befektetők sem. Feltéve, ha a májusra ter­vezett tőzsdei bevezetéskor nem mindenki és nem egy­szerre akar azonnal túladni rajta. Higgyék el, nem érde­mes! A sörrészvény hosszabb távon is kifizetődő. Közgyűlés előtt a Pick Bonyolult házasság A Pick Szeged Rt április 28-i közgyűlésének egyik legfontosabb napirendi pontja az az alaptőkeeme­lés, amely a Herz Szalámi­gyár megvételéhez, a szük­séges működötökéhez, il­letve beruházókhoz kapcso­lódó forrást biztosítja. Mint Vámosi Lukács gazdasági igazgatótól megtudtuk, a Herz vételára 920 millió fo­rint volt, a teljes működő­tőke-szükséglet 700, a be­ruházások forrásigénye 1 milliárd forint. A Herzet a nehézségekkel küszködő Budapesti Hús­ipari Vállalattól 1993 február közepétől ez év március vé­géig bérelte többszöri hosz- szabbítással a Pick. Az el­adásra kiírt pályázatot is a szegediek nyerték, ám köz­ben volt egy kis bonyoda- lom. Az ÁVÜ és az ÁV Rt igaz­gató tanácsa február elején egyszerre hirdetett ered­ményt két Pick pályázattal kapcsolatban; a Herz vételi ajánlatát a monopolhely­zetre való hivatkozással el­utasították. (A gyulai lányké­rés csak a szakmai körök­ben volt köztudott.) Azután néhány napon belül megfor­dultak a dolgok, Herz-ügy- ben lett szabad a vásár, Gyuláról azonban le kellett mondaniuk a szegedieknek. A Gazdasági Versenyhi­vatal mindent szentesítő pe­csétje még ma is hiányzik az okmányokról, a Pick vezérek azonban optimisták. Terve­zik a nem minden előzmény nélküli házasélet részleteit. Négyszáz ember sorsa bizonytalan ÁVÜ tili-toli Barcson A dolgozók is vevők lennének a parkettagyárra — Lízingprivatizációról tárgyalnak a vagyonügynökséggel (Folytatás az 1. oldalról) — Áz akkori cégvezetés úgy döntött, hogy három lép­csőben hajtják végre az átala­kulást illetve a privatizációt — mondta Várkonyi Gábor ügy­vezető igazgató. — Az első lépés a kiválás volt, majd 1992 március elsején kft-vé alakítot­tuk a céget. Ekkor a törzstőke 91 százaléka a Földművelés- ügyi Minisztérium tulajdonából átkerült az Állami Vagyon­ügynökséghez, és azonnal megkezdtük a harmadik lép­cső, a tulajdonképpeni eladás feltételeinek megteremtését. Az első nyilvános pályázat felhívása viszonylag gyorsan megjelent az átalakulás után, ám a jelentkezők nem tolong­tak. A szeptemberi záráskor mindössze egy beérkezett anyagot tudtak elbírálni, ám azt nem fogadták el. így az ÁVÜ eredménytelennek mi­nősítette a pályázatot. Talán azért volt az érdektelenség, mert sokan nincsenek tisztá­ban a barcsi gyár értékével. — Már az első fordulóra megalakult a gyárban az MRP-szervezet, a dolgozók a vezetőkkel közösen szeretné megvásárolni a céget. Sajnos, nem tudtunk pályázni, mert nem kaptuk meg a kért Eg­zisztencia-hitelt. Szeretnénk a második fordulóban pályázni, de jó lenne már tudni, mikor lesz az. Az eredményhirdetés után ugyanis hiába várta a vezetés az újabb kiírást, az egyre ké­sett. Többször jártak az ÁVÜ-ben, érdeklődtek, ám konkrét választ nem kaptak. Ráadásul 1992 márciusa óta Válogatáskor ellenőrzik a anyagot már a negyedik ügyintéző fog­lalkozik a barcsi parkettagyár­ral az ÁVÜ-nél, úgyhogy mire megismerné a részleteket az egyik, már új ember kapja az aktát... Mindeközben dolgozni kell. Szerencsére megrende­lés van bőven, az idei év teljes kapacitását szerződésekkel lekötötték már. Ennek ellenére érződik a bizonytalanság — panaszkodott az igazgató. Ugyanakkor, hogy piacon ma­radhassanak állandóan fej­leszteni kell, ami sok pénzbe kerül és amit egyelőre csak hi­telből képesek finanszírozni. — Ha sikerülne az MRP-ben megvenni a gyárat, szalagparkettához használt Fotó: Török Anett a lehető leggyorsabban rész­vénytársasággá alakítanánk. Majd részvénykibocsátással vagy külföldi tőke bevonásá­val alaptőkét emelnénk, és akkor már nem kellene drága kamatokkal hitelt felvennünk. A tavalyi veszteség után idén már az első negyedévben 17 millió forint nyereséget köny­velhettünk el, és egész évre biztos a piacunk. Talán sikerül egyezségre jutni az ÁVÜ-vel, és részletre vagy lízingprivati­záció keretében megvenni a gyárat. Csak most már miha­marabb, hogy megszűnjön végre a bizonytalanság. Varga Ottó Hazánkban az elmúlt négy évben annyi kútfőid! tőkebefekíetes történt mint a kelet euröpsi ter sebben együttvéve. A hau» tulajdonáéra* aranya 1993-ban megközelítette a 70%-ot Ezek m adatok Önmagukért beszelnek es megerősítik a tényt: Magyarországon sikeres a privatizáció. A Privatizáció története című könyv dokumentálja az elmúlt évek magánosításának történél mét valamint segít az üj tulajdonosi modellek megismerésében, megértésében is. Azok szamara szintén ajánljuk akik szeretnének bekapcsolódni a hazai - még számos lehető séget tartogató - privatizaclőba. Keresse az ÁVÜ budapesti és vidéki ügyfélszolgálati irodáiban! 7400 faqmvár C*5texi*l u. j T<t. 9Z/3IS-IZZ AII.A'II VAl.lOVÍ í.VAOlvSÍ:« A Privatizáció Története

Next

/
Oldalképek
Tartalom