Somogyi Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-14 / 113. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. május 14., szombat A taszári Corvin Alapítvány égisze alatt „Bomba" a hollywoodi filmsztár levelében Kaposvári sebész a vietnami légiháború nyomába indul A taszári Corvin Alapít­vány szakmai támogatásá­val novemberben egyhó­napos tényfeltáró tanul­mányútra indul Vietnamba két magyar orvos. Dr. To- perczer István, a kaposvári megyei kórház baleseti se­bésze, a somogyi repülő­orvosi bizottság elnöke és dr. Búza Zoltán, a kecske­méti megyei kórház idegy- gyógyásza a vietnami légi­háborúk körülményeinek feltárását és dokumentálá­sát végzi el. Az orvos-kutatók majdnem tizenöt éve foglalkoznak a katonai és polgári repülés­sel kapcsolatos események­kel. — Bennünket leginkább az 1960-as és 1970-es években lezajlott légiháborúk érdekel­nek, amelyeknek a vietnami oldalról alkotott képe, tény­anyaga hiányos és gyenge minőségű — mondta To- perczer István. — Az esemé­nyeket eddig szinte kizárólag csak amerikai szemszögből mutatták be. Könyvespolcán csaknem hetven, e témával foglalkozó irodalom sorakozik. Kutató­munkájuk eredményeit angol nyelven egy neves belga ki­adó jelenteti meg, de termé Toperczer István kaposvári baleseti sebész, háttérben az expedíció úticélja Fotó: Török Anett szetesen olvasható lesz ma­gyarul is. A kiadványok egyik részé­ben a vietnami légierő múltját és jelenét mutatják be majd, másik részét a sérültellátás­sal kapcsolatos tapasztalatok teszik ki. Bejárják az egész országot, a kulturális örök­ségről, a történelmi neveze­tességekről és természeti szépségű helyekről képes útikönyv kiadását is tervezik. A fotódokumentációt Búza Zoltán készíti el, akinek szá­mos kiadványa jelent meg, legutóbb a taszári SU- 22-esekről. — Elsődlegesen a háborúk repülős vonatkozású, nem titkos tényanyagát szeret­nénk vizsgálni és összegyűj­teni, különös tekintettel az akkori észak-vietnami légie­rőre — tudtuk meg a repülő­orvosi bizottság elnökétől. (Balassa) Toperczer István és Búza Zoltán ezúton köszöni meg az expedíció sikerét elősegítő eddigi támogatásokat, és to­vábbi szponzorok segítségét várja. Befizetéseket a taszári Corvin Alapítvány számlájára lehet tenni a Budapest Bank Kaposvári Fiókjánál, a 321- 10 816-os számlaszámra, „Expedíció” megjelöléssel. Árverésen Marilyn segélykiáltása Bobby és a díva pletykák központjában — Cáfolja a rajongók feltételezését Egy eddig ismeretlen levél­ből kiderül, hogy Marilyn Monroe öngyilkosságot kísé­relt meg — jóval azelőtt, hogy gyógyszer túladagolás kö­vetkeztében meghalt volna. Az Odyssey Auctions árve­rési vállalat elnöke, Bili Miller elmondta a Reuter hírügynök­ség tudósítójának, hogy a szí­nésznő pszichiáteréhez, Ralph Greensonhoz intézett levelében leírta, hogyan kísé­relt meg korábban is öngyil­kosságot. Monroe 36 éves ko­rában halt meg 1962. augusz­tus 4-én, Los Angeles-i házá­ban, miután — máig tisztázat­lan körülmények között — túl sok altatót vett be. Miller egye­lőre nem volt hajlandó részle­teket elárulni a levélből. Annyit elmondott: a levél olyan „bomba”, hogy kérdéses, nyil­vánosságra hozza-e az, aki az árverésen megvásárolja. Az árverésre kerülő levél része Marilyn Monroe hagya­tékának. Hatvan tárgyat árvereznek el, köztük egy olyan levelet is, amit a Kennedy fiúk nővére írt a színésznőnek. Ez a levél megerősíti azokat a híreszte­léseket, melyek szerint Robert Kennedy és Monroe között in­tim kapcsolat volt. Az 1961-ben kelt levélben a többi között ez áll: „Kedves Ma­rilyn... értsd meg, hogy te és Bobby a pletykák középpont­jában álltok.” Mill Conroy, aki a filmsztár hagyatékának egyik végrehajtója, közölte azt is, hogy egy tucat dokumentumot később fognak elárverezni. Ezek között van egy, amely Monroe és John Kennedy kapcsolatáról szól — mondta. Többet nem volt hajlandó elárulni a levélről. Mint ismere­tes, a Kennedy család már ko­rábban — mikor az első ilyen célzások, később nagyon is valószínű kijelentések el­hangzottak az amerikai sajtó­ban — igen határozottan cá­folta azt a híresztelést, misze­rint az elnök és a színésznő között szerelmi kapcsolat lett volna. A most árverésre kerülő le­velek megcáfolják azt a széles körben elterjedt feltevést is, hogy Monroe „ostoba szőke szexbálvány” volt. „Nagyon vi­lágosan és intelligensen ír. Okos nő volt, akit aggoda­lommal töltöttek el bizonyos, életét megkeserítő esemé­nyek. A levelek segélykiáltás­ként hatnak” — mondotta Mill Conroy. Egy esőcsepp mindenkiért Az egyre tömörebb ködben tündérmesét szőttek a fények. Fűzfa ölelte magához álom- ittasan az alkonyatot — árnyék nyújtózkodott alatta, nyomá­ban fáradt arcú öregember lé­pett ki az utcára. Fékcsikor­gás. Csattanás. Sikoly. — Még sohasem láttam er­refelé ezt a figurát — pipiské­dért lábujjhegyen a rendőrök válla fölött egy középkorú asz- szonyság kíváncsian. — Meg­halt? — Engedjen utat! — taszí­totta odébb egy fehér köpe­nyes férfi. Közelebb hajolt a földön heverő alakhoz, meg­próbálta kitapintani a nyaki ve­rőerét. — Hé, ne löködje a Klárit! — szólt egy bátortalan hang a gyülekező tömegből. Úgy lát­tam, Margit (vagy Mari?) néni volt az a szomszédos panel­házból, aki mindenkinek azt híresztelte, hogy a Klári pén­zért fogad esténként férfiakat a koszos kis garzonlakásá­ban. Mögötte egy komoly arcú bácsi bólogatott egyetértőén — van egy csintalan unokája, és azt hiszem, villany­számla-leolvasó. Feltűnt a második, nem, nem a máso­dik, a harmadik emeleten lakó idős néni is, akinek egyszer adtam tizenkét forintot a bolt­ban, hogy ne maradjon adós. Azóta mindig köszönünk egymásnak, de a nevét nem tudom. Odabólintottam Ta­másnak is, aki egy téli regge­len — két éve történhetett — segítette betolni a lefagyott akkumulátorú Trabantomat, hálából aztán én vittem el az ipari iskolába. Nem vett észre; a szőke hajú lánnyal beszél­getett elhomályosult szemmel, az ötödikről, akit — az anyja elmesélése szerint — hosszú ideje bámul már, de sosem merte megszólítani. — Föl kéne akasztani az ilyen sofőröket! — kiabált va­laki a csöndbe. — Tuti! De azt is, akinek a kutyája állandóan összehu- gyozza a lépcsőházat! — tromfolt a néni, aki ezen a hé­ten ügyelt a rendre. A mentő viliódzó kék fénye söpör végig a papucsban, me­legítőben, köntösben álldo­gáló embereken. Hideg van. Beszélgetünk. — Gondolta volna, hogy ez lesz a választás eredménye? Remélem, jobb világ jön, mert nem bírom már a gyógyszere­ket fizetni, amit a szívemre ír­tak. Más: — Hallottam hogy emelik megint a cukor árát. Tudok egy jó diszkontot, ahol most olcsón kapni. Majd megmutatom, jó? Valaki cigarettát kotor elő, körbekínálja. Csönd lett hirte­len, de senkinek nem akaró- dzik menni. Az orvos fölemel­kedik, lemondóan rázza a fejét. A szerencsétlen férfi gondok véste ráncai között esőcsepp keresi az utat. Mintha sírna. A többiek előbb az eget, az­tán egymást figyelik. Senki nem néz már rá. Czene Attila MERIDIÁN MŰSZAKI KERESKEDÉS 7400 Kaposvár, Zárda u. 14. Tel.: 82/321-301 Nyitva tartás: h-p-ig 8,30-12,00-ig és 13,00-17,30-ig., szombat 12,00-ig Szaküzlet akciója Sony 55 cm TV 61 900 Ft helyett 54 900 Ft Funia 51 cm TV 34 900 Ft helyett 30 900 Ft Recor 51 cm TV 31 900 Ft helyett 28 500 Ft Funia 37 cm TV 27 500 Ft helyett 24 900 Ft Funia Videolejátszó 21 980 Ft helyett 18 900 Ft Fiast Micro (18 l-es) 16 900 Ft helyett 14 990 Ft-ért kapható amíg a készlet tart! ___________________________________W3HI E ngedményes bútorvásár Nagykanizsán a Dél-Zalai Áruházban május 16-tól 28-ig! Minden bútor 10% engedménnyel előleg befizetése nélkül részletre is vásárolható. Az akció ideje alatt a 30 000 Ft feletti vásárlás esetén minden vevő ajándékot kap. Most vásároljanak! Megéri! (44125) Két tizenéves a pódiumon Koncert a zeneiskolában Egy „nyelven” — két hangszeren... Ritkán tapasztalható olyan őszinte lelkesedés és ünnep­lés egy-egy koncert után, mint amilyennek részesei voltunk a héten a kaposvári zeneiskola koncerttermében. Kamara­koncertet tartott két fiatal mű­vészjelölt: Kokas Katalin (he­gedű) és Granik Anna (zon­gora). Mindketten a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előkészítős hallgatói. Kaposvári koncertjükön di­ákok, tanárok és a művészet­kedvelő közönség részesült a két tizenéves muzsikus nyúj­totta élményben. A kaposvári Kokas Katalin nemrég ismerkedett meg a zágrábi származású Granik Annával. Bár megjelenésük eltérő, a zenében mégis kö­zös „nyelven” és stílusban szólalnak meg. Játékuk koru­kat meghaladó érettségről, a tiszta, nemes zenei nyelv tisz­teletéről tanúskodott. Kokas Katalin a napokban lezajlott csehországi Koczian nemzet­közi emlékverseny győztese­ként állt dobogóra, s Hubay, Beethoven- és Brahms-mű- vek tolmácsolásával bizonyí­totta rendkívüli tehetségét és képzettségét szülővárosa kö­zönségének is. A koncert al­kalmat adott arra is, hogy játsszon azon a mesterhege­dűn, amelyhez Kaposvár ön- kormányzatának és lakóinak Fotó: Kovács Tibor támogatásával jutott hozzá. A tizenötéves Granik Annát a je­les magyar zenepedagógu­sok vonzották Zágrábból Bu­dapestre. Chopin D-dúr szo­nátájának tolmácsolásából már kicsillant zenei egyéni­sége. Liszt Rigoletto parafrá­zisát pedig olyan meggyőző erővel, virtuóz technikával ját­szotta, amilyet ilyen fiatal zongoristától ritkán hallha­tunk. A közönség szűnni nem akaró, lelkes tapsa újrázásra késztette a két kamaramuzsi­kust, akik — mint mondták —, együtt szeretnék majd meg­hódítani a világ nagy koncert­pódiumait. (Várnai) Nászéjszaka a repülőgépen Nem mindennapi szolgálta­tást kínál az újdonságra vágyó romantikusoknak egy ameri­kai légitársaság. Egy hatsze­mélyes Piper Cherokee gépen intim együttlétre alkalmas re­pülő-hálószobát rendezett be. Megtalálható itt a kellemes órák minden kelléke: speciális franciaágy, sztereo zenebe­rendezés, romantikus függö­nyök. A szerelemjárat óránként mintegy 200 dollárba kerül. A megfizethető árban — a ro­mantika további kellékeiként — egy üveg pezsgő és egy szál vörös rózsa is bennefog- laltatik. Hét járatot már lefog­laltak, és rengeteg az érdek­lődő is — főként hölgyek — mondta a vállalkozás egyik társtulajdonosa, akit a Reuter idézett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom