Somogyi Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-29 / 100. szám
1994. április 29., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 11 Szállt a kakukk fészkére Kórterem, a kaposvári színház elme-osztályozásában 26 interjú hazai közéleti személyiségekkel Somogyi szerző és somogyi megszólalók Jelenet a darabból; Csapó Virág és Znamenák István Csobod Péter felvétele (Budapesti tudósítónktól) — Négy ember kitárulkozása hiányzik a könyvből — mondta a somogysámsoni születésű Kasza László, akinek a nevét a korábbi évtizedekben a Szabad Európa Rádió adásaiból ismerhette meg a hazai közönség, s aki most a Századvég Kiadó gondozásában könyvet jelentetett meg „Metamorphosis Hungáriáé 1989-1994” címmel. Utalva a kötet előszavában leírtakra is. Antall Józsefet tragikus halála akadályozta meg abban, hogy a már egyeztetett időpontban találkozzék Kasza Lászlóval. Csoóri Sándor azzal hárította el a felkérést, hogy még nem jött el az ideje a teljes igazság elmondásának, Lezsák Sándor nem tudott időt szakítani az interjúra, Pálffy G. Istvánnak pedig a televízió alelnöke nem engedélyezte a beszélgetést. Megszólalt viszont Szabad György és Kónya Imre, Jeszenszky Géza és Surján László, az ellenzékiek közül Tölgyessy Péter, Horn Gyula és Király Zoltán. Szintén interjúalany volt Seregély István egri érsek és Bulányi György piarista lelkész, s felfedezheti az olvasó megyénk két közéleti szereplőjének a nevét is: Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, valamint lapunk főszerkesztője, Kercza Imre szintén vall az utóbbi évekről. Találóan fogalmazta meg az utóbbi négy év hazai történéseinek lényegét Kunder- mann Jenő tósokberéndi kereskedő. Miután jó két órán át beszélgetett meginterjuvolójá- val életéről, munkájáról, politikáról, s véleményét bizony nem rejtette véka alá, mondandóját azzal zárta, hogy öt évvel ezelőtt még öt percet sem mert volna beszélni ezekről a kérdésekről. Talán ez a rendszerváltás... — summázta gondolatait. Dr. Sólyom László az Alkotmánybíróság elnöke — a megnyilatkozó 26 magyar közéleti személyiség egyikeként — a könyvet bemutató tegnapi sajtótájékoztatón arra emlékeztetett, hogy párhuzamos életrajzokkal ismerkedhet meg az olvasó, s mindegyikben az az érdekes, hogy ugyanazt a történetet más és más módon közelítik meg a megszólalók. Emellett erről a négy évről mindannyiunknak megvan a maga verziója is, ezért állhat közel hozzánk ez a vállalkozás, mármint a kötet megjelentetése. Mi haszna ennek a könyvnek? — tette fel a szónoki kérdést a fő alkotmánybíró, s nyomban válaszolt is rá: a finisébe érkezett választási kampányban ezekből az árulkodó interjúkból lehet megismerni a hazai közélet sok-sok szereplőjét. Most, alig egy héttel a második szabad választás első fordulója előtt, és a Metamorphosis Hungáriáé elolvasása után tisztább a kép, hogy főszereplőik révén mely pártok érdemelhetik ki a bizalmat a következő négy évre. Polesz György írtam nemrégiben, hogy Lukáts Andor szerepeiben settenkedik utánunk, s lám, most is elénkvágott rendezőként, egy kihívással bátran szembenézve. Ken Kesey, Száll a kakukk fészkére című híres regényét, tetézve a filmsiker „terhével”, Dale Was- serman színpadi művé alakította, s Kaposváron most színre vitték, Bátki Mihály fordításában. Aki olvasta és/vagy látta, az bizony aligha ülhet az „előzetes várakozás” (fenntartás?, szurkolás?) beállítódása nélkül a nézőtérre. A tét egyszerűen az: mikor feledkezik el az ember arról, amit a könyvből vagy a moziból kapott. S ez abban a pillanatban bekövetkezik, mihelyt megragadja, pontosan szólva: magába kapcsolja a harmadik „dimenzió” — a dráma — világa. Nos, ez a pillanat a Kakukkfészekben elég hamar elkövetkezett, s tartóssá is vált. Csak néhol eresztett feszességéből, keménységéből, s vált olykor ritmustalanná, hogy aztán megint felpörögjön, feltöltődjék, olykor már sokkoló erővel is. Hiszen a mű — köztudottan — egy elmegyógyintézetben játszódik; gyógyítók és betegek között, ahol a sokkterápia sem ismeretlen. Tetézve azzal: a betegek sem egyformán és egyféleképpen hülyék, mindazonáltal a gyógyítók épeszűsége sem egyforma. A már Freud által is „modellált” háttér működik a rossz közérzetről a kultúrában, (társadalomban), ha a gyógyító emberséget törvényekbe, terápiákba, szabályokba merevítik. Mert akkor a szabadosságban szegül ellene a szabadságvágy. A ha- talom-elvűségnek hadat üzenhet a vagányságból is feltörő ösztönös jóság. Ez robban a „gyógyító humanizmus” rendjét megtestesítő Ratched nővér és a büntetőintézetből ideirányított Randle, P. McMurphy ütközéseiben. Valójában ez történt a színpadon is. Noha a kápó hideg- ségű nővért alakító Pogány Judit uniform-zöldbe öltözött, remekbe szabott, szikla keménységű, kegyetlenül kicsi zátonyának nem mindig ütközött neki belülről, elegendő gyűlölettel a McMurphy-t alakító Gyuricza István. Lehet, hogy a színibíráló mellévetődése: mégis azt véli, hogy az előadás során — egyébként sok leleménnyel — próbálta hitelesíteni azt az amerikai szuperfiút, aki egyébként már akkor is az, amikor belép a börtönkapun, majd a gyógyintézet modernül csillogó, riasztóan elektronizált kórtermébe, így kevéssé érezteti kültelki visszaszólásaival, rámenős humorával, hogy miért és miként talál rá éppen itt embertársaira, a többi szerencsétlen halandóban, s miért kéri ki magának a szemforgató, dög- lesztő jóság szentfazékságát! Hogy hatásos, ahhoz viszont nem fér kétség. Hatásos is lehet, mert a Pogány Judit által félelmetes rendszabályozásra megelevenített figura erőterében, remek együttesjátékban, egyéni arcot mintázva mutatják be betegségüket, elesett- ségüket, pszichoanalizisban diagnosztizált és pszcihoterá- piával túlkezelt állapotukat a páciensek. Emlékezetesen kiváló, megrázó alakítások! Mindenekelőtt Znamenák István, Bezerédi Zoltán, Kosa Béla, Lipics Zsolt, Hornung Gábor és a némaságában leginkább beszédes Szabó At- tyla; gesztusaikkal, kitöréseikkel, félelmeikkel és lázadásaikkal. No, meg a megértő, ám tehetetlen orvos szerepét igen jól karikírozó és kívül- tartó Csapó György is. Ez a darab tehát egy elmegyógyintézet élettelenségé- nek és életigenlésének a tablóképe. Bebizonyosodik, hogy a könyv s a film mellett dráma is, a javából. Hogy melyek azok a külső társadalmi de- fektek, amelyek a belső durranást okozták, azt a néző elég gyorsan észreveszi. Nem kell szájbarágni... A Kaukkfészek premierjével egy jó előadás sorozata vette ismét kezdetét a színházban — a nem igazán jó dolgokról... Tröszt Tibor MELYIK PÁRT EMBLÉMÁJA VAN ELREJTVE A KÉPEN ? A megfejtéseket május 8-án adhatják le a szavazóhelyiségekben. ELEGENDŐ SZÁMÚ HELYES MEGFEJTÉS ESETÉN minden jó, sőt minden hibás választ adó kedves megfejtőnk egyaránt élvezheti a közösen elnyert BESZÉLJÜNK A LÉNYEGRŐL: 5. NEM A SEGÉLY, HANEM A MUNKAHELY A MEGOLDÁS ! A segély nem megoldás Az elmúlt évek során közel egymillióan veszítették el korábbi állásukat, s közülük több mint hatszázezren ma is nyilvántartott munkanélküliek. Az óriási munka- nélküli tömeg ellátása hatalmas terhet jelent a munkavállalók számára, akik a nyugdíjasok, a gyermekek, a nem keresőképes lakosság létfenntartásához is hozzájárulnak. A rengeteg segélyre költött pénz nem oldja meg hosszútávon a foglalkoztatási gondokat. Korábban megtapasztalhattuk, hogy nem működik az sem, ha az állam tart fenn, vagy létesít újra nagyvállalatokat a foglalkoztatás növelése érdekében, mert az állami cégek többsége kevésbé alkalmazkodik a piac követelményeihez, mint a magánvállalkozások. Ezért olyan feltételeket kell az államnak megteremtenie, amelyek a vállalkozókat munkahelyteremtésre ösztönzik. Munkalehetőségei az iskolapadból kilépőknek Ha valaki fiatalkorában nem keresheti meg munkával a kenyerét, később még kisebb esélye lesz egzisztenciájának megalapozására, egész életére csapdahelyzetbe kerül. Ezért állami eszközökkel is ösztönözni kell a munkaadókat a fiatalok alkalmazására. Ennek érdekében a Szolidaritási Alapnak át kell vállalnia a társadalombiztosítási járulék fizetését azoktól a munkaadóktól, akik pályakezdő munkanélkülieket alkalmaznak. Emellett a FIDESZ átképzési utalvány bevezetésével akarja javítani a fiatalok munkábaállási esélyeit, amely a jelenlegi munkanélküli segély helyett a munkaadóknak nyújtott támogatással ösztönözné a pályakezdő fiatalok átképzését és tartós munkához jutását. A felsőfokú alapképzés bevezetésével a FIDESZ radikálisan megnövelné az oktatásban részesülők számát, így is biztosítva, hogy nem kerülnek az utcára a felsőoktatásba most fel nem vett végzős középiskolások tízezrei. Az alapdiploma birtokában pedig később az elhelyezkedésük esélyei is megnőnek. alacsonyabb inflációt, több munkahelyet, egészségesebb környezetet, szociális- és közbiztonságot, valamint mindazt, amit egy igazán demokratikus állam polgárainak nyújtani tud. Ck o Û z > (Fizetett politikai hirdetés) < z Meg kell tartani a falvak munkaerőfelvevő képességét Tarthatatlan, hogy a fiatalabb generációknak esélye sincs önálló mezőgazdasági vállalkozások elkezdésére, s így a munkanélküliek számát szaporítják. Mi olyan hitellehetőségeket kínálunk nekik, amelyek segítségével kistermelőkként vághatnak neki a mezőgazdasági termelésnek. A munkanélküliségtől különösen sújtott térségeknek regionális fejlesztési programokat dolgoztunk ki, amelyek helyben teremtenek munkaalkalmakat.